Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-01-23 / 4. szám

VI. évfolyam. 4 szám. Pápa, 1909 január 23. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 21 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Főúri esküvő. Minden ember életében nevezetes dátum az esküvő napja, mely iránt nagv mértékben megszokott nyilatkozni a közérdeklődés. Érthetőnek tartjuk, ha ez a közérdeklődés sokkal fokozottabb mértékben megnyilatkozik olyan esküvő iránt, mely történeti nagy nevek viselőit egyesíti egy egész életre. Az emberi lélek mélyén nemesebb motívumokat szeretünk keresni és találni s azért az érdeklődésnek azt a nagyszabású megnyilatkozását, mit a küszöbön lévő Esterházy-Andrássy házassággal szemben észlelünk, nem vagyunk hajlandók egyszerűen a parádé-kedvelők naiv kíváncsiságának minősíteni, hanem úgy fogjuk fel, mint impozáns jelét annak az általános bizalomnak, mely e fényes főúri esküvőt következményeiben közéleti jelentőségűvé emelkedőnek óhajtaná látni. Valóban! Az Esterházyak hevülő lelkesedése, hagyományos áldozatkészsége hímeri szent tűzben egybeforrva az Andrássyak céltudatos erélyével, páratlan munkakedvével oly jövőt teremthetnek meg, mely naggyá teheti az egyént és üdvöt teremthet szélesebb és mind szélesebb körben," melyet az egyén működése köréül kiválaszt. Vajha az a frigy, melyre holnapután adják rá a lipótvárosi bazilikában az egyház áldását, váltaná valóra a hozzáfüződő összes reményeket, így boldogságot hozhatna nemcsak az ifjú főúri párra, de sok más ezerekre is. Kardaffér. A legújabb kardaffér hírhedtté vált hősei közül kettőt ismerek. És pedig ismerem őket, mint kötelességüket a reglama határáig egész pontosan elvégző tisztecskéket, akik rendes körülmények között egész kellemes jó fiuk lennének, akiket csak kettő tett durva krakélerekké : a bor meg a kard. E kettő közül az egyik tettük beszámíthatóságát súlyosbítja, a másik enyhíti. A súlyosbító — a bor, az enyhítő — a kard. A .bort illetőleg ugyanis nem vagyok haljandó a büntető judikatúrának arra a sokszor vérláztó verdikteket előidézett felfogására helyezkedni, hogy az ittas ember nem tudja, mit cselekszik, tehát nem Ítélhető el oly szigorúan. Az ittas nem tudja, mit cselekszik, mikor ittas, de legtöbb esetben azért issza le magát, hogy — cselekedhessék, hogy a hősködésre vagy esetleg gazságra bátorsága legyen. Pláne uri embernél kétszeresen, háromszorosan súlyosbító körülmény az ittasság. Az uri ember nem ittas állapotában kétszeresen-háromszorosan oly biztossággal tudhatja mérlegelni ittasságában elkövethető cselekedeteit, mint tán az a züllött ember, akinek inni annyi, mint másnak lélekzetet venni. Máskép áll a dolog a kardkérdéssel. Ezért nem az egyén felelős, hanem az állam. Az állam, mely eltűri, hogy a polgárainak védtelen tömegével szemben kiváltságosak egy csapata legyen, mely állandóan fegyvert hord, bűntársává lesz azoknak a tiszt uracskáknak, kik a kardot nem diszes megkülönböztető jelvénynek tartják, hanem eszköznek arra, hogy kiváltságos voltukat szegény könyvelők fejéből biliárd asztalra csurgó vér igazolja. A kard a háború eszköze, szerepe ott kezdődjék s ne béke idején — az Elit-kávéházban. Pro Ajka. Messzina után közvetlenül — Ajka. A csapások — hiába — nyomon szokták követni egymást. Az irgalom forrásának nem szabad elapadni. ínségesek, szerencsétlenek, kereső apától, dolgozó fiuktól megfosztott gyermekek, anyák várják, hogy bőséges patakja újra élessze a kiégett, elaszott mezőséget. . A katasztrófát, mely hatvannál több megyebeli családot sújtott szörnyűséges módon, mindnyájan ismerjük. És az a gondolat, mely önkéntelenül fellvillanhat agyunkban : vájjon nem lett volna ez a katasztrófa elkerülhető, vájjon nem terhel-e felelősség valakit az emberéletek pusztulásáért, nem béníthatja megszamaritánusi munkánkat. Lehet, hogy a szerencsétlenség bűnként nem is terhel senkit, lehet, hogy a bűnös tényleg az elpusztultak között van, mindenesetre bizonyos azonban, hogy az u. n. hivatalos kárpótlást peres úton legfeljebb évek után kapnák meg az Ínségesek, addig pedig — éhen pusztulhatnának. A bányatársaságtól — bár hisszük, hogy kötelességét ismerni fogja — ne várjuk a teljes, kizárólagos segítséget. Segítsünk mi, résztvevő, humánus megyebeli társadalom, amennyire csak erőnk engedi, úgy, ahogy szivünk sugallja. Erre szólít fel bennünket megyénk alispánja is itt kővetkező felhívásában: Kérelem vármegyém lakosságához! Az enyészet gonosz szelleme sohasem pihen, sötét szárnyain végig suhan a földön, ahol megérinti azt, pusztulás, átok, nyomor és jajszó jár nyomában. E hó 14-én az ajkai köszénbánya szorgalmas, dolgos népét kereste fel és vészes lehelletével 55 derék munkás életét oltotta ki. Ezen a napon a reggeli órákban véletlen baleset folytán tüz ütött ki a bányában, a tüzet óriási erőfeszítéssel A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. A modern magyar irodalomról. Irta: Dr. Kapossy Lucián. (Folytatás.) Nem hivatkozom régi, elavult nagyjainkra, egy Vörösmartyra, Petőfire, Aranyra, csak az irodalom-történettől eddig még nem ismertetett néhány irót mutatok be. Műveik nem utánzásból : igazi köbői forrásból, a sziv mélyéből fakadnak. Balla Ignác, aki oly szépen, poetikusan fejti ki Italia s a tenger hatását műveiben, egyik legszebb versében a Nászutban gyönyörűen ad kifejezést hangulatának, bár idegen szépségük hatását zengi, belevegyíti visszaemlékezésének báját is: Rómában a húsvéti harangszó végigrezeg a verőfényes levegőn ; a hatalmasan zúgó szava s lágy csilingrelése azoknak a harangoknak, amelyek a néphit szerint mind összegyűlnek most az örök városban. Ifjú nejével együtt hallgatja az utcákon a sok-sok harang szavát s rágondol arra, hogy hátha tán hazulról kicsi templomunkból, a mi kis harangunk, az is eljött : Hogyha meghalljuk meg is ismerjük, Ezer közül is bizony megismerjük, S megértjük majd az izenetet, Mit elhozott a tenger felett S mit sirva-rivón, Tán hazahivón, Bizott rá valaki, Hogy itten sirja ki. A naivságnak s a boldogság elveszésének mily szép emlékét örökíti meg Nil a Régen c. versének I. szakaszában; de legmeghatóbb az a költeménye, amelyben szivének fájdalmára az édes anyától, az anyai szeretettől esd vigaszt, a II. s IV. szakban úgy cseng e költemény hangja, mint a csellóé, amelynek húrjaira szordinát tettek. így : Még egy csókot ejtsen a hajamra, Van közte ősz is, nézze, már elég, Milyen jó is, hogy nem vagyok magamba ! Csak hagyja itt az áldott hű kezét, Anyuskám édes ; a IV- szak igy eseng : így . . . mondja el a régi szép meséket, A könnyem, nézze, halkan megered . . . Csak álmodtunk huszonkét hosszú évet S gyerek vagyok, — ugy-e ma is gyerek, Anyuskám édes ! Hadd említsem még meg Krűzselyi Erzsikét. Testi állapotára, gyógyíthatatlan süketségére célozva találóan adta műveinek e cimet: OrÖk csendben ; igaza van mottójának, hogy minden dala egy-egy könnycsepp ; mert a megadó fájdalom s a szelíd bánkódás hangja szól azokból, a betegség megfosztotta attól, hogy hallgassa a külső világból feléje szálló hangokat, amint ezt szép ritmusu versében panaszolja : Sirhat a hegedű, zenghet a cimbalom, Beszélhet a fákkal az enyhe fuvalom, Dalolhat a madár a lomb sűrűjében, Nem ér a szivemig, nem vidít föl engem, E zengő világban árva vagyok, árva, Örökös csendesség börtönébe zárva, Nem osztja senki szomorú magányom S börtönöm nyílását hej, hiába várom ; a fájó jelenből az édes múltra tér képzete, arra a boldog gyermekkorra, amikor még mosolygó, kis gyermek volt, s neki is zengett hegedű, madárdal : Legszolidabb cég"! Remek szabású férfi-ruhákat tényleg- csak ó Dez ww első papai ferfi-divattermében lehet kapni jutányos aron. Papa, Főtér 19. szam. Telefon 18.- szám. »