Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-07-17 / 29. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Lm- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A jövő perspektívája. Még nem bizonyos ugyan, hogy Pápa városának törvényhatósági joggal való felruházása teljesedésbe megy-e ? mert bizonyára lesznek és vannak is oly ellenérdekek, melyeket gátul igyekszenek vetni városunknak eme kétségtelenül jogos és igazságos törekvésével szemben, de bennünket mindezek nem akadályoznak meg abban, hogy már most reá ne mutassunk a jövő perspektívájára, ama számtalan kötelességre, melyek városunkra annak idején reá háramlanak. Annyi bizonyos, hogy városunk megérett arra, hogy a saját lábán járjon s nincs szüksége reá, hogy mások irányítsák a lépéseit és hónalja alatt fogva gyámolítsák a járását, igen sokszor a saját evidens érdekei ellenére. Mindezt a memorandum nemcsak ékesszólással, hanem az érvek annyira világos és megdönthetetlen bizonyításával fejtette ki, hogy mi e helyütt feleslegesnek tartjuk erről bővebben szólani s csak azért említettük föl, mert szinte lehetetlennek tartjuk, hogy városunk kívánságát az országgyűlés ne teljesítse. De éppen azért, mert bizunk városunk igazságos ügyében s mert megvalósulását csaknem bizonyosnak tekintjük, reánk rój ja azt a kötelességet, hogy kellő világításba helyezzük mindazt, ami városunk jövö életére, az önállósítás után, befolyással lehet. Az előre való gondoskodás munkáját már most megkezdeni, még akkor sem lenne haszon nélkül való, ha ügyünk elbuknék is. A fontos feladatoknak egész tömegével fog városunk szemben állani s e feladatoknak megoldásánál a hosszú megfontolás, a cselekvéseknek ingadozó bizonytalansága nemcsak a város érdekeinek lehet ártalmára, nemcsak helyrehozhatatlan károkat okozhat, de igazat fog szolgáltatni azoknak az ellenérdekeknek, melyeknek városunk önállósága nagy szálka a szemokben. A cselekvések terére reá kell lépni már most. Minden lépésünk legyen határozott s ha megfontoljuk is azt, amit tenni akarunk, ne legyen az a kétségeskedés, a huza-vona megfontolása. Alkotásoknak egész sora áll elénk, amikor a gyámság alul kikerülünk és ezekről az alkotásokról jól előre gondolkozni, már maga bizonyíthatja az önállóság jogosultságát és az arra való érettségünket. Első feladata városunknak az, amit már számtalan hírlapi cikkek is gyakran hangoztattak, hogy minél több jövedelmi forrásra tegyen szert. A városnak rendezett, jó és szilárd alapon álló vagyoni állapota nagyon megkönnyítené az alkotás munkáját. Enélkül el sem képzelhető, hogy mint önálló törvényhatóságu város, megtudjon felelni az azzal járó feladatoknak és kötelességeknek. Természetesen azt könnyű mondani, hogy teremtsen magának jövedelmi forrásokat, de honnan? Pedig teremthet. Hiszen volt erről szó a lapokban. Városi takarékpénztár, biztosítási ügy, ingatlanok, főleg földek vétele, konyhakertészet, haltenyésztés, gyümölcsösök létesítése, kosárfonás, valamennyi városi kezelés alatt, sőt azt sem tartanók helytelennek, ha a város saját gazdasággal birna, ha egyelőre másként nem, legalább bérletben s az állattenyésztést, gazdasági termelést rendszeresen űzné. Igaz, hogy mindezeknek megteremtésére pénz kell, de szászorosan megtérülne minden fillér, amit e jövedelmi források megteremtésére a város áldozna. Fukarkodás, minden újítástól való rettegés persze nem módja annak, hogy azokkal'a város magának jólétet teremtsen. Második feladata a königazgatás jóságának, gyorsaságának megteremtése. Az tudnivaló, hogy az önállóság az adminisztrációt teljesen megfogja változtatni. Azzal az adminisztrációval, amellyel ma a város ügyei vezettetnek, lehetetlen lesz megfelelni „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA A főispán inasa. Irta: Kabos Ede. Közvetlenül a királyi látogatás után, mikor hire járt, hogy a Felség több kitüntetéssel akarja emlékezetessé tenni a megye székhelyén töltött napokat: a főispánnak megint eszébe jutott, hogy még mindig agglegény. Nagyobb időközökben, különösen amikor szerencséje megint följebb lökte pályáján, a főispánt mindig elővette ez a baj, s olyankor néhány hétig, utóbb már hónapokig is elkeserítette az a gondolat, hogy örömét senkivel t-e közölheti. Máskülönben elég jól megfért önmagával s a lakását se találta üresebbnek, mint az életét. Sőt voltak határozottan napjai, amikor érthetetlennek találta, hogy az emberek olyan vad gyönyörűséggel házasodnak, holott kellemesebb is, egészségesebb is, ha az ember egyedül alszik a hálószobájában. A levegő és a boldogság föltétlenül tisztább, ha kevesebben szürcsölik. Hiszen olyan kevés van belőle. De minden öt vagy tiz esztendőben valami beteges rázkódást érzett ebben az ő egészséges gondolkozásában. Meglehetősen vidám fiatalsága után először akkor érezte a bajt, mikor képvise lővé választották. De akkor csak percekig tartott a betegség. Mint aki nagyou hideg levegőről jön a meleg szobába s harmat borítja, el a szemüvegét: az új képviselő is úgy találta akkor, hogy nem lát. Nagyon jól érzi magát, de nem lát. Ez a kis kellemetlenség azonban elmúlt, mint a harmat a szemüvegről. Jóformán csak a szemét törölte meg és már semmi baja sem volt. Az új élet melegsége is jól esett neki s az egyedüllét sem bántotta. Később, amikor politikai sikerek mécseiből valami kis glória világított rá, megint érezte néhányszor a bajt. Asszonyt szeretett volna maga mellett látni. Nem tudta, miért de kivánta az asszonyt. A maga asszonyát, aki semmit se vesz el az ő boldogságából, sőt hozzáteszi a csodálatát, a rajongását. Valahogy úgy képzelte, az egyedülálló politikus, hogy az ő glóriája visszasugároznék az asszonyi szemben, mint valami velencei tükörben. Nem is egy glória volna az, hanem kettő. De ez a beteges hevülés se tartott sokáig s azontúl nem is lepte meg újra, csak most vagy öt esztendeje, mikor főispánná nevezték ki. Akkor komoly volt a betegség s csak az Isten tudja, mi fejlődik belőle, ha ki nem gyógyítja a kosár. Szerenosére kosarat kapott. A világ ugyan semmit sem tudott meg belőle, mert a várhegyi Domonkos-leány csak romantikus volt és nem gőgös

1: a kosarat nem is azért adta, hogy eldicsekedjék vele, csak mert a főispán kissó hirtelen kérőnek mutatkozott s aztán valamelyik estén olyat mondott a leánynak, ami csöppet se hangzott romantikusan. Hogy mit mondott? — a főispán maga sem emlékezett már rá. Talán nem is gondolta komolyan. De Domonkos Flóra vérzett a kegyetlen mondás tövisétől s néhány nap múlva, egyébként igen illedelmes formában, kikosarazta az új főispánt Lehet, hogy a kosár se volt egészen komoly, legalább volt a kosár fenekén egy kis névjegy, valami szokatlan biztatás : hogy azért máskor is szívesen látjuk — de akkor már az új főispánnál körülbelül múlóban volt a betegség időszaka s megiut megszólalt benne az egészséges filozófia : * — Két ember föltétlenül gyorsabban fogyasztja el azt a csöpp boldogságot, ami embernek kijut. S aztán nem kellemetlenkedett tovább a várhegyi Domonkosnál. Öt esztendeig nem is gondolt a leányra, egyátalán semmiféle tisztességes leányra s még az sem ütött szöget a fejébe, hogy Domonkos Flóra nem akart férjhez menni. Mért ne lehetne a leányok közt is olyan egészséges filozófiájú teremtés, amilyen ő a férfiak közt? Csak a királyi látogatás után, mikor az újságok valami nagyobb kitüntetésről kezdtek locsogni, ami a főispánnak volna szánva : jutott megint eszébe, hogy még mindig agglegény. S akkor egy este azt mondta magának lefekvés előtt: — Mégis csak megható, hogy Domonkos Flóra nem akar férjhez menni. Legszolidabb cég I Remek szabású férfi-ruhákat tényleg- csak ó Dezső első pápai íerfi-divattermében lehet kapni jutányos aron. Pápa, Főtér 19. szám. Telefon* 18. szam