Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-07-10 / 28. szám

meg nem hagyhatók, ennélfogva a bizottságnak javaslata az, hogy a városi mérnök tervei szerint történjék a tanonciskola megépítése, de előzetesen a költségvetés a megyei államépítészeti hivatal fölülbirálása alá bocsáttassék. § Ülések a városházán Minden hivatalban már megkezdődött a nyári vakáció, csak a városházán folynak most is teljes erővel a dolgok. A napokban a 15-iki közgyűlésen és a rendes heti üléseken kivűl egyelőre három ülés lesz. Ma délután a népkonyhabizottság tartja ülését, hogy határozzon a népkonyha elhelyezése ügyében. A nőegylet által megvett ház átalakítása ugyanis a város által előirányzott 500 koronából nem kerülne ki, s így új helyiséget kell e célra kikeresni. Hétfőn az állandó választmány tart ülést, hogy előkészítse a közgyűlés tárgyait. Kedden pedig a világítási bizottság fogja tárgyalni az akkuinulator-telep megnagyobbítására vonatkozó javaslatokat. TARKA ROVAT. Pápai idegenvezető. III. Bevonulás bokavédelemmel. Bármennyire elővigyázatos vagy is, átnyújtok neked egy díszsírhelyet, mint a város ajándékát. Privát jóakaratból pedig egy pár felemás bokavédőt, melyekre felemás, de csudálkozó pillantást vetsz. Pszt! Figyelj ide ! Városunkban az ifjúság körében áldatlan belvillongások van nak napirenden a miatt, hogy melyik bokavédő gilt: a febér e, vagy a drap ? Bokavél- és dac szövetségek alakúltak külön klubhelyiségekkel. Az ifjak szabad idejükben bokavédőket ková csolnak, a helyi igényeket szolgáló Don Juánok szerelmi bájital helyett bokavédőt töltenek kedvesük poharába. Ezen újmódi Welfek és Ghibellinek minden nadrágot megragadnak, hogy azt a sárga bokavédőig lerántsák, viszont a fe hérek fárasztó próbagaloppokat rendeznek a pártonkivűliek előtt, hogy a fehér bokavédő technikai előnyeit és sárfogó képességeit plauzibilissé tegyék. Pillanatonkint megszűnik ugyan a harc, mikor is az egyik párt leérettségiz és így bokavédkötelezettségei alól felszabadul. De aztán újult erővel tör ki. A városban állandóan rövid és divatsegédeknek öltözött martalócok száguldoznak arabs bokavédőiken és menten hátrakötik annak a sarkát, aki nem az ő színeiket viseli. Hogy kétkulacsosságodat bebizonyítsd, mindegyik lábaddal más szint vallasz, ami egy, sőt kétértelmű a kétbokájusággal. Újdonsült bokáidat összeütve tisztelegsz, egyelőre ugyan még nem tudod, kinek, de ez Legalább így hirdetik ezt a modern irók és poé ták . . . A báróné: És így van. A báró : Hogy mennyire így van : azt csak most érezzük. Most tudjuk, mennyire igaz a bölcs mondás: megosztott öröm, kettős öröm; megosztott fájdalom : csak félig fájdalom. Milyen jól esett, amikor eldicsekedhettünk örömeinkkel. S most talán el sem bírtuk volna viselni ezt a nehéz órát, ha egymás előtt fel nem tudtunk volna tárni a szivünket . . , A báróné: Akkor talán bemelegedtünk volna a visszafojtott keserűségbe s most el sem tudtuk volna menni a lóversenyre . . . A báró : Míg így megszorítjuk egymás kezét s biztatóan nézünk egymás szemébe: Bátorság, kedves barátom ! Új rózsákat terem az élet és feledteti a multak töviseit. Jönnek új tenoristák . . . A báróné : És új masamódleányok . . . A báró : Csak mi maradunk változatlanok egymás hűséges házastársi örömeiben, bajban osz tályos soreosai . . . Es most . . . A báróné: És most, barátom, ha úgy tetszik, menjünk a lóversenyre ! (Amint föntebb mondották, egymással baráti kezet ráznak és elmennek a lóversenyre.) is valami. Azután egy bukfenc kíséretében, melyet az út egyenetlenségei váltottak ki belőled, kijelented, hogy most vagy soha bekiván kozol városunkba. Én fásultan csak annyit jegyzek meg, hogy egy 1905-iki miniszteri leirat világosan intézkedik ez ügyben, amennyiben úgy a középiskolák vezetőségét, mint a kereskedelmi és iparkamarákat utasítja : „Miután a bokavédő már két éve kiment a divatból, azért ilyen járműaek a tartására senki sem kötelezhető." Úgy ? Hát tant de bruit pour une pair de felemás bokavédő ? — mondod erre és köpenicki egyenbokáid csörögnek a gyaloglástól. Itt minden rög áldott és pénzt kóstál, mert aszfaltból készült, amit a többi dfílőutak nem mondhatnak el magukról. No de azért, ha dűlőúton gyalo golsz, még mindig úr maradhatsz. Ilyen minőségben szemeddel miate^v --t látözol kérdezni : Vájjon ki lehetne az gyönyörű hajadon a tornyos paviilon emsletének ablakában, föltéve, hogy lakhatnék valaki ott, akinek volna akkora kisasszony lánya, aki épen ráérne leuézegetni és gyönyörködve ellesni, mi minden furfangot felhasznál az ember, csakhogy elmondhassa : íme, aszfaltou érkeztem ; már a vasúttól fogva azon jövök. Nem gyerek dolog ugyanis, lukacsok, ripaceok, fejelágyak, gomblikak, tótkalapok, geyzirgallérok, kásapuffanatok, földi és holdi kráterek közt megtalálni az utat, hol Pápára tér el (a rendestől t. i.). A kies aszfalttól jobbra befejezett tény az újtelepi telekspekuláció. Utolsónak spekulál a pallér, remélvén, hogy nekiugratja a nyolc órai munka dőnek azon uralkodó osztályokat, melyek izzó pártszenvedélyeik mellett néha időt kegyesek szakítani az építészeti remekek kleibniáldomásaiban ré^ztvenni. Ki van irva: Játszóhely. Ámde sokféle a játék és két fő eset van. Vagy van cirkusz, vagy nincs. Ha van, akkor Cili néni, a társulat bariton-súlyemelőnője az előtérben két irgalmatlan nagy és üres vasgolyót kávészaccal töm tele, nem azért, mintha muszáj volna megütni a harminc kilót, hanem azért is, hogy a stallmeister-conferencier estére több joggal jelenthesse be a spediteur legénységből álló publikumnak, miszerint a golyók egyenki nt is bőven túlhaladják egy Wertheim-szekrény súlyát. (Ami alatt, meglehet, a cirkusz pénztárát érti). O maga az agg szemüveges kigyó kilenc dioptriás cwikkereit homályosítja el szintén a társulat állatseregletében elhullott avult keztyüről nyü zott szarvasbőrrel. Ezek a cirkuszi játékok. Ha a cirkusz nem sínylődik a nap melege és a műpártolás hidege miatt, hanem megszökik, akkor olympiai játékokra van hely. Ifjaink 12—22 éves koruk közt itt űzik az antiksportok közül a kalábriászt, alsóst, tartlit, makaót, a modern sportokból pedig a diszkosz és gerelyvetést és nagy öröm tükröződik a huszonkétévesek zsebtükrében, ha a gerelyt háromszor annyira vetik, mint a tizenkétévesek. Fokozódik ez az öröm, ha ők fogják el a 12 évesek atoutját és legfelső fokát akkor éri el, ha a rendőr a 12 éveseket fenyegeti meg, öklébeu Sherlock Holmes legújabb antiquar kötetét szorítva. Az ilyenkor alakult heveny dalárda következő helyzetdalt harsogja a már útban levő foglyok után : Szalmaszál a vizbe, engem rendőr visz be. Ez a heves tempójú dal a helybeli Yancsi Doodle és és azt sejteti, hogy a menekülés utolsó szalmája mintha a Bakonyérben trenirozna. Hála az égi hatalmaknak, Ba konyerünkben a leltározásnál sohasem találunk több vizet, mint amennyit egy zsebkendő felszívni képes, ifjaink tehát veszély nélkül serdülnek izmos kibicekké, akik, ha kell, és ha eljön a Nagy Koppasztás napja, minden skalpalattnyi helyet drágán adnak el a kártyaasztalnál. Az újabb korok nagy koppasztásai ugyanis már nem a Bakonyban foly nak le, aminthogy a sipisták tatárjárása ellen is nem IV. Béla hősiességével, hanem quartbélával kell küzdeni. Védtelen (bokavédtelen) ifjú hölgyeinket az út másik felén próbáljuk elébenevelni jövendő hivatásuknak, a férjhezcaenésnek, Egy-két tennisz groundot szántunk erre a célra, de úti figura docet, hasztalanúl. Hiába azon évtizedekre rugó gyakorlat, amellyel a tizenhatévesek csinálják a gameeket, még mindig elég kelete van azoknak a dajkameséknek, amelyeknek mintájára a gardedámok megbeszélik a férjhezmenés esélyeit. Oh! pedig a nők igazán , pártánkivűliek tudnának lenni. Egy vámháznagyságú fecskefészek mellett elhaladva, gyors egymásutánban fölvéte l a következő kérdé-eket: Hol itt a viz ? Hol itta gőz ? Hát ha egyik sincs, mi zokog, mint malom a pokolban ? Kitérő pipafiist és köpés után szemügyre veszed az idő vasfogát, mely más malomban őröl, bár azért igen jól kivehető, hogy Holubár mint használja fel Nepomuk János pillanatnyi zavarát, hogy egy jól irányozott fogással és ugyanolyan bunkóval szentté avassa. Pontosabb vizsgálat folytán kiderül, hogy Holubár is bokavédőt visel. „Alsó da liegt der Grund begraben !

u — kiáltással Boka kesergője szakad fel kebledből és hull a könnyed, mint a zápor az aszfaltra s minthogy ez itt nem szokás, önkén tes öntözésedet, mint faliilfizetést hirlapilag nyűg tázni fogják. Ha más nem is, én Ra vakapád. HETI ÚJDONSÁGOK. A kóstolóról. A kóstolóról, erről a mi kedves speciális népünnepélyünkről irván, első sorban is bókot kell mondanunk az Időnek. Annak az Időnek, amely az ünnepélyt megelőző egész héten olyan bánatos, olyan szomorú volt, hogy folyton hullottak — hol ritkábban, hol sűrűbben — a Jcönnyei, akárcsak valami rossz gyereknek, aki mindig sir, s ha megverik, még jobban sir. Azonban — mint nálunk mondani szokták — az Időnek is van szive. S ha annyi áldott lelkű szép asszonynak ajakáról száll hozzá a jó időért a kérelem, mint amilyen a mi jótékony nőegyletünk hölgy-kara, ő sem tud ellenállani, tovaűzi a borongós felhőket, munkába szólítja a Napot, hogy aranyos sugaraival aranyozza be a jótékonyságnak angyalait, akik Sült Józsefné elnöknővel az élükön, magukra veszik a rendezés sok gondját-baját, fáradalmát és minden esztendő nyarán a kóstoló cimén szép összeget gyűjtenek egybe a tél nyomorának egyhítésére. Tehát a kóstolónak vasárnap délután szép idő, sőt mondhatnánk, nem remélt szép idő kedvezett. S ezzel aztán nyomban megállapíthatjuk azt is, hogy az ünnepély pompásan sikerült. Mert lehet-e azt egyáltalán elképzelni, hogy a kóstoló szép idő mellett ne sikerüljön? Nem lehet, de nem is szabad, mert akkor kihalt volna belőlünk a legnemesebb erény, a jótékonyság gyakorlása s az ezt előmozdító nemesszivü hölgyek önzetlen fáradozásainak honorálása. Maga az ünnepély a szokásos keretekben folyt le. A főiskola tornacsarnokában felállított asztaloknál árusították a sok jó falatot, mi szemszájnak kellemes. Sütemények, pecsenyék, borok, gyümölcsök s több efféle ínycsiklandó dolgok csábították az embert kóstolóra s a csábításnak vajmi kevesen tudtak ellenállni, úgy hogy estefelé már majdnem minden elfogyott. A bejárat előtt volt a nyeremény-sátor, a mindenféle tombolatárgyak sokaságával. Künt a tágas udvaron poétikus szines kép gyönyörködtette a közönséget. Bájos fiatal leányok szeretetreméltó erőszakossággal árusították a konfettit, tombolajegyeket s a kedves pumpolásnak szívesen hódolt be mindenki, áldozván a jótékonyság oltárán. Az asztalok sokaságánál pedig nagyszámú közönség szórakozott Füredi bandájának muzsikája mellett. Hogy estennen táncra perdült a fiatalság, azt mondanunk sem kell, hisz szinte hagyománnyá lett, hogy a kóstolón meg kell kóstolni a táncot is. De csak kóstolni, mert éjfélkor lefúj a cigány, bármennyire szívesen járnák a párok reggelig is. A kedves ünnepélyen Hajnóczky Béla pártelnök társaságában esti 7 óra tájban megjelent bútor asztalos Pápa, Jókai Mór utca 14. szám alatt. Raktáron tart finom kivitelű félmatt ágyakat, szekrényeket, éjjeli szekrényeket,\ Megrendelésre rajz után készít modern berendezéseket a legjobb kivitelben. — Javításokat is elfogad.