Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-07-10 / 28. szám

A hiteltúllépésekkel szemben megtakarítások is voltak, de ezek közül csak egyet kell kiemelnünk, t. i. azt a 3273 koronát, mely az utcatisztítás és öntözésnél mutatkozott. E megtakarításnak csak akkor örülhetnének igazán, ha az öntözés ennek ellenére is kifogástalan lett volna, de hiszen épen a legutóbbi közgyűlésen győződtünk meg egy interpellációhói, hogy e megtakarításnak az alsóváros közönsége vallotta kárát, mely joggal panaszkodik az öntözés elégtelensége miatt. A kiadások egyes csoportjait tekintve azt látjuk, hogy 333.000 koronát tevő összkiadásokból mintegy 112.000, tehát körülbelül 34°/

0 "személyi kiadás ; tanügyi és kultur célokra 47.774 K (14-4%) a szegényügy istápolására 15.181 K. 61 fillér (4'5°/

0); a közegészség és tisztaságiigyre pedig ideértve a sétatérek fenntartását és faültetést is 21.439 K. 39 fill. (6-4%) fordíttatott. A kiadások egyes csoportjai között fennálló arány általában véve normális és talán nem tér el lényegesen a hozzánk hasonló nagyságú városoknál tapasztalható aránytól. A bevételeknél nagy és örvendetes emelkedést mutatnak a jövedékek, melyek 8350 koronával haladják túl a költségvetésben előirányzott összeget és örömmel konstatáljuk, hogy e többlet jelentékeny része épen a húsfogyasztás] adónál mutatkozik, amiből némileg a jóiét emelkedésére lehet következtetést vonnunk — vajha ez az emelkedés fokozatos és állandó maradna ! Városunk vagyonleltára is aránylag elég kedvező eredményt mutat, amennyiben a cselekvő állapot 67.332 koronával míg a szenvedő állapot 51.321 koronával emelkedett és így végeredményében 16.000 koronával javult vagyoni mérlegünk, ami persze törlesztéses kölcscneinknek az eszközölt részfizetések folytán beállott apadásában leli magyarázatát. Függő kölcsöneink mind jobban és jobban szaporodnak és városi tanácsunknak fő gondját kell hogy képezze ezeknek mielőbbi átalakítása törlesztéses kölcsönökre, ami lényeges megtakarítást fog eredméuyezni. Ime rövid és nagyon vázlatos ismertetése zárószámadásunknak. Az előkészítő bizottságok alapos vizsgálata után a kép viselő testület nem igen szokott ennek részleteivel bíbelődni, de azért nagyon kivánatos, hogy képviselőink minél alaposabban ismerjék városunk háztartását. A város fejlődésének követelményei uj szükségleteket teremtenek, s az uj szükségletek megszavazásánál legyen minden képviselő tisztában városunk anyagi helyzetével. Csakis igy remélhetjük a szőnyegre kerülő ügyeknek helyes, céltudatos és a város igaz érdekeit szolgáló eldöntését. A gazdasági yerseny élet-halál harca, Amit a nagy gazdasági irók előre láttak, annak a nagy küzdelemnek elővetett jelenségei már-már föltünedeznek a kultur népek hatalmassá fejlődött ipari téréin. Legelső, szinte életszükségletszerű lépés volt erre a védővámok bevezetése, amelyeket némely nemzet, első sorban is a német, a legmagasabb taxa fokára emelt. Amidőn már a védővámok sem voltak képesek a féltett nemzeti ipart az idegen beömlések ellen végleg megóvni, a társadalom oltalmazó erejéhez fordultak segítségért. Ebben elöljárt a virágzó iparú Franciaország, ahol a patriotizmus jeligéje, korában a közönség tüzes hévvel üldözte az idegen gyártmányt, sőt még az idegen munkás kezeket is. Ez a nemzeti iparpártolás még most is sok helyütt megnyilatkozik. Vele egy csapáson haladt mindig és halad ma is a nem teljes védővámos, de leghatalmasabb iparú állam, Anglia is. Az olyan felírású árúcikkek, amelyek egyedül a honi gyártmányok vételére szólítják fel a lakosságot, nem ritkák náluk. Hogy egy példával is szolgáljunk, Londonban a trafikok gyufás skatulyáin, sokszor ott díszeleg e felhívás, persze angolul: Miért vesz ön idegen gyártmányú gyufát? Bizonyára jobb a britt munkásokat segíteni, megélhetésüket biztosítani a hazai ipar támogatásával". Teszi ezt az az ország, mellyé a föld 1/

5 része és 140 millió lakosa van. Az amerikaiak, amikor kivált az angol import ellen indítottak hadjáratot a maguk ipara érdekében, a társadalmi mozgalmai oly fokig izgatták, hogy sok városban a nyílt utcán tépte az egyik yanke a másikról az idegen gyártmányú ruhát. És az idegen munkások ellen, most is lappangó ellenszenv ez időből való és valószínű, hogy a hamu alatti parázs, hasonló körülmények között újra kigyulladt és érezteti üldöző hatását minden idegen behozatal és munkások ellen. Németország nem elégedett meg már ily társadalmi védőművelettel, hanem sokkal drasztikusabb fegyverhez nyúlt. Nehogy tőle tanuljon el más idegen valamit, minden ipari tanintézetéből kizárja az idegent. E bojkott főleg a textilipari iskolákra terjed ki, amelyekre nézve a legnagyobb német lapok sürgetik, hogy ezen iskolákból zárják ki az összes idegeneket. Ime ily nagy és iparűzés tekintetében legyőzhetetlen államok mily energiával gondoskodnak nem csak iparuk tökéletesbitéséről, hanem megvédéséről is. Már közel áll valamennyi, hogy a nemzetgazdasági világküzdelem első porondjára lépjenek. Hogy hová fog ez vezetni, nem tudhatni. De nem is akarjuk foszegetni és jóslásokkal tölteni az időt. Csak szomorúan konstatáljuk, hogy a mi országunk micsoda szerephez jut majd nem sokára e viaskodásban. Neki alig van ipara, előre törtetni e téren nem akar, védővámja nem lehet, társadalmi mozgalmai a szalmaláng idejéig birják ki erővel. Csak néma szemlélő marad ő, amelyet egyideig még Ausztria, aztán az összes kultur népek industriája fog kifosztani. Gy. Uy. Iskolai értesítők. Azok a tarka födelü füzetek, melyek így nyár elején szülők és más érdeklődők kezei közé eljutnak s melyek tanárok és tanulók egyévi közös munkájáról számolnak be, nemcsak pedagógusoknak, de a tanügy minden barátjának figyelmét újból és újból felhívják az iskolák legaktuálisabb kérdéseire. Legtöbbet feszegetett kérdés ma a túlzsúfoltság s valóban, ha Páp.ín akár a leány-, akár a fiu középfokú iskolák lét számát nézzük, jogos aggodalmaink támadnak, hogy vájjon csakugyan nem segítik elő iskoláink a proletarizmust, nem szaporítják-e azok a számát, kik iskolázottságuknak megfelelő álláshoz nem jutván örök tengődés, örök elégedetlenség közt élik életüket. A leányiskolák miatt az aggodalom kevésbbé nyugtalanító. Ezek ujabban úgy a polgárik, mint a tanítónőképzők mind nagyobb súlyt helyeznek a gyakorlati ismeretek (kézimunka, gépírás, gyorsírás, élő idegen nyelvek) megszerzésére, melyek módot és alkalmat sokkal elevenebb, ruganyosabb, felvillanyozottabb, mint volt. A báró : Ugy-e bár. Hja, kedves barátném : a szerelem. Hiszen tudja, hogy szerelmes vagyok, mint egy diák, mint egy troubadour. A báróné :.Mondjuk inkább mintegy boltoslegény. A báró : Célzás akar ez lenni, hogy az idálom egy kis masaniódleány ? De milyen leány ! Azok a szemek, az a termet! A báróné: Kérem, kérem, akármennyire is a XXI. század ideális házasságában élünk : ezeket a részeket mégis elengedem . . . A báró : Bocsásson meg, ha az ifjonti hév elragad. Most tehát fölösleges tovább magyaráznom, hova megyek ma este. Nemsokára zárják az üzleteket; megvárom és hazakiséi em a kicsit. Mert csak hazáig kisérhetem — ennyi az egész. Mert a kicsike tisztességes leány. Sejtelme sincs róla, hogy én ki vagyok! Azt mondtam neki, hogy villanyszerelő vagyok, aki keresetemből az özvegy anyámat tartom el. Mondom, csak a házig kisérem el, ahol szülei laknak. A kapuban egy forró kézszorítás — és pont! A báróné: Vén kópé ! En azt hiszem, maga a regénybe már odáig jutott, ahol nem egy pont, hanem a pontok következnek ... A báró: Kedvesem, ne folytassa, mert megsért. Hát nem az imént hangsúlyoztam, hogy a mai kor eszményi házasságának legelőnyösebb oldala : a föltétlen kölcsönös bizalom? Nos tehát bizalomért, bizalmat! Es magácskának mi a programja ma estére ? A báróné: Az operába megyek. A báró : Ah és mi lesz ma az operában ? A báróné: (kitárt legyezőjét arca elé emeli) Ő énekel . . . A báró : O ? kicsoda az az ő ? A báróné : Mintha nem tudná. 0. A teno risták tenoristája. Don Jüant énekli.-De sajnos, hogy az életben még nagyobb Don Jüan. Leg utóbb a legjobb barátnőjének, Lontina grófnénak tette a szépet. Remélem már elütötte a kezéről? A báró : Az én kezemről ? Nem kellett elütni, hisz én már a kis masamód leánynak udvarolok. A báróné (leül és elfordítja az arcát) : De uram . . . A báró : Nono, Klárikám. Kegyed még most sem tudja levetkőzni a múlt századok avult előítéleteit. Gondoljon a mi bizalmas házaséletünkre. A báróné: No jó, gondolok. De azt megmutatom, hogy Lontina grófnő saját várában verem meg az ellenséget. A tenorista az enyém lesz. A báró : Bravó> bravó ! Büszke vagyok önre asszonyom ! A báróné : Eljön értem az operába ? A báró: Ha parancsolja, arra is kész vagyok. Hát lássa, milyen jól esett ez a pár bizalmas perc, amikor szivünket egymásnak föltárjuk, amint hitvesekhez illik. Pá, édesem ! A báróné: Jó mulatást, villanyszerelő úr! A báró : Köszönöm, önnek is. A báróné (kezét csókra nyújtja a báró urnák. Inas és komorna megjelennek, hozzák az ur és urnő kalapjait, felöltőit. Érzékeny bucsuvét után a báró jobbra, a báróné balra el.) II. Néhány héttel később. A báró könyvtárszobájában ül, rengeteg bőrkaroaszékbe temetkezve. Homlokát tenyerébe hajtja. Előtte Heine verseskönyve, amelyből a nagy poéta legszivettépőbb verseit olvasta s aztán csüggedten tette félre a könyvet, mint aki abban ' sem talál vigasztalást. A báróné (világos nyári toilettbsn, kimenőre öltözködve belép): Nos, nos? Hát nem indulunk Oszkár? Az első számot talán már le is késtük. CSERMÁK GUSZTÁV mű-ruhafestő, vegyi ruhatisztító, feliénleiiniek és függönyök gőzmosó-intézete Pápán, Fő-utca, Kis Tivadar úr könyvkereskedése mellett. Elfogadok uri és női ruhákat műfestésre minta után is, bármilyen szinben,