Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-06-05 / 23. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. 'Szerkesztésé-ír: Jókai Mór utca -6(1 -szám. EVífüsétéisl árak: Egész évre 12, félévre '6, negyedévre .'» K. Egyes szám ára 24 fí'llér. Laptul&jdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS E NTD RKI. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Az ünneprontó. A véresre vert pünkösdi ünneprontó esete szomorúan aktuális alkalmat nyújthatna ismét arra, hogy az alkoholizmus kétségbeejtő terjedéséről és romboló hatásáról elmélkedjünk. Minthogy azonban ezt már untig elégszer megtettük, ismertetjük e helyett azt a törvényjavaslatot, mit az iszákosság meggátlása tárgyában legközelebb vesz tárgyalás alá persze, hogy nem a magyar, hanem az osztrák képviselő­ház. A javaslat alapgondolata ;azon sarkallik, hogy a korcsmák és italmérések számának leszál­lításával szálljanak harcba az iszákosság ellen. Mivel az iszákesság terjedése ^z italmérések növekedésével egyenes arányban áll, a lakosság lélekszámához arányítva minden községre nézve számszerűleg megállapítják a kiadható italmérési engedélyek számát. Fontos eredményeket vár­nak a korcsmai adósságok eltörlésétől. Az ilyen adósságok tesznek tönkre akárhány családot s a hitel azon fajához tartoznak., melyek érvé­nyessége szociális szempontból nem ismerhető el. A javaslat külön része tartalmazza a bün­tető jogi szabályokat. Míg a részegség eddig enyhítő körülménynek számított, a jövőben magát a részegséget is büntetni fogják. Akit féléven belül nyilvános helyen ismételten részeg­ségen kapnak, kihágás miatt négyhétig terjed­hető fogházzal bünteti. Hasonlókép szigorúan büntetni fogják azokat, akik részegeknek szeszes italokat szolgáltatnak ki. A javaslat indokoló része maga is megjegyzi, hogy minden parag­rafusnál többet várnak e téren az egyház, az iskola és a társadalom támogatásától, valamint a szegényebb néposztályok anyagi helyzetének javításától. Mindeneknél fontosabb, hogy a nép tudatába át kell plántálni a veszély nagyságát, mit az iszákosság magában rejt. Ez utóbbi pontjaira az osztrák törvényjavaslatnak az a megjegyzésünk, hogy nálunk a felvilágosításnak minden faját megpróbálták már — de hiába. Drákói szigort kell meghonosítani s az ünnep­nap angol módra való teljes megszentelését kell törvénybe iktatni. A komáromi jubileum. A jubileumnak, melyet ragyogó ke­retek között ünnepelnek f. hó 8-án, szín­helye Komárom, de ép annyi joggal lehetne Pápa is. Antal Gábor püspök nagyszabású iskolai, egyházi és közéleti tevékenysége városunkból indult ki, kor­mányzati alkotásainak egész hosszú so­rozata városunkhoz, mint a dunántúli református egyházkerület székhelyéhez fű­ződik s ha Komárom, amelyhez a jubiláns főpapot a lelkészi működés belsöséges köteléke fűzi, magának is kérte a tisztes­séget, hogy az ünnepre összegyűlő fényes sokaságot falai között láthassa, lélekben Ott lesz az ünnepen Pápa város egész lakossaga is. Negyven év tellett el azóta, hogy a Veszprém vármegyei Szentkirályszabadja nagynevű szülötte az egyszerű papi talárt magára öltötte. Negyven év előtt itt a mi városunkban tanári hivatalban kezdette meg harmonikus szép pályafutását, melyre a régi polihisztornak egyetemes művelt­ségét, a felvilágosultság szabad szellemét, törhetlen akaraterőt és mindenek előtt és mindenek felett igaz magyar érzést vitt magával. A régi pápai akadémián jogászokat és hittanhallgatókat egyaránt és együtte­sen tanított és nevelt Antal Gábor. Taní­tásának eredményét mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy az akadémiából kikerült világiak és egyháziak szeretete és tisztelete hívta meg későbben az ácsi parókhiáról a dunántúli református egy­házkerület föpásztori székébe. A hosszú idő alatt, mit tanárként e városban töl­lött, nem volt városunknak olyan kultu­rális, társadalmi mozgalma, melyben neki vezetöszerep ne jutott volna. A régi vá­rosi képviselőtestületnek vezető embere volt, kire a város egész lakossága elis­meréssel és hálával tekintett. Nem tartozik e lap keretébe, hogy Antal Gábor püspöki működését méltas­suk. Mi csupán azokra az alkotásokra mutatunk rá, melyek nemcsak a bölcs vezetése alatt álló egyházkerületre, hanem Pápa városára is üdvhozók voltak. A kol­légium kormányzása idejében népességben megnövekedett, modern fejlődésben előre­haladt. Hatalmas palotája szárnyépülettel bővült s az üresen hagyott régi kollégiumi épületbe csakhamar beköltözött a leány­nevelő intézet, mely püspöksége alatt ke­__ „PÁPAI HIRLAP " TÁRCÁ JA. Trisztán és Izolda. Irta: IíafUer Iván. Már most jó lesz két dolgot megjegyezni ! Az egyik az, hogy mikor a tenger fenekén íölfakad egy vulkán, a tenger gzinén is meg­döglenek a halak. A másik az, ihogy ebben a kis történetben szereplőknek Trisztán és Izolda lesz a nevük anélkül persze, hogy erre bármi ok is volna. Nevekre azonban szükség van. * Izolda nagyságos asszony az ablakhoz közel ült, és kézimunkázott. Néha fölemelte a fejét a point-laoe csipkéről, hogy megpihenj en, és csak úgy szórakozásból kinézett az ablakon. Egyszerre esak észrevette, hogy a szemközti lakásba új lakók jöttek. Még mielőtt elfelednők, leközöljük, hogy Izolda nem lehet több 28—30 évesnél, mert különben a történet nehezen fog sikerülni, sőt elkezdődni is, tekintve, hogy ebből az át­nézetből indul ki minden. Tehát Izolda átnézvén az utca másik olda­lára, látnia kellett, hogy ott egy proletárszerelem néhány fázisa folyik' le. Kergetőzés és vihogás, amiben az elsőt egy gallértalan facér mester­legény, az utóbbit egy koros, de szélesképü fehérnép szolgáltatta, úgy, amint az szokás. A nagyságos asszony eleinte közömbösen fordította el a fejét, mert a dolog mögött vadházasságot sejtett, de mégsem bírta kiverni a fejéből, pedig kétszer olyan sebesen próbált öltögetni, mint először. Azonkívül a nők kézimunka közben sok miüdent elgondolnak. A legszorgalmasabb öltögetés közepette is el kellett jönni a pillanatnak, mikor Izolda őnagysága ismét kinézett az ablakon. Már ekkor a proletárok az ablakukban könyököltek és a lány az ember bajuszát húzgálta kétfelől, az ember meg a szájával savanyu cukrot vett ki a lány szájából. A sfcanicli is ott volt az ablak­deszkán, de az ember abból nem vett egyszer sem, sőt úgy tett, mintha nem is venné észre, pedig látszott rajta, hogy majd' a fene eszi meg egy szem savanyu cukorért. Izolda nagyiága felkelt, vagyis felpattant az ablak mellől, és kiment a konyhába, meg­nézni, mennyi tejfölt tett Liza a spenótba. Ugyanis május volt, spenót- és lakbérszezón, azért jöttek oda át a proletárok. Mégis kérdezte a nagyságos asszony Lizitől: — Mennyi cukrot tett a spenótba, Lizi ? Lizi, aki saját állítása szerint már sok bolond nagyságát kiszolgált, mérgében leharapott egy darabot a nyelvéből és ezt mondotta befelé: •— Csak az ilyen egzaltált dögök ne tennék ki a lábukat a konyhába. Fönnhangon pedig ezt: — Még semennyit, kérem. Mennyit tetszik parancsolni ? — Jó lesz két verdung — rendelte Izolda és újra bement, sőt maga is savanyu arcot vá­gott és csak egyszer gondolkozott így, mikor a tükör előtt elvágtatott: — Teremtésit ! nekem három kérőm volt, míg hozzámentem az uramhoz. Azután egyelőre nem gondolt semmit, de ha valaki mondta volna előtte, igazat adott volna ennek a mondásnak is : — Hát hol van itt a paritás ? ő azonban nem ment ennyire, hanem csak az ablakig, fölvette a kézimunkát és amint megperdült, hogy leüljön, egészen véletlenül (de igazán véletlenül) ki talált nézni az ablakon. De akkor már odaát a szoba közepén táncoltak, mivel az udvaron a házbeli zongora­verklis új nótákat próbált ki, és az új hengeren rendkívül talp alá való polkák meg valcerek voltak felszegezve. — Teremtésit, — gondolá, de nem mon­Legszolidabb cég-! Remek szabású férfi-ruhákat tényleg- csak Váoó Dez első pápai ferfi-divattermébenl lehet Kapni jutányos aron. Pápa, Főtér 19. szám. Telefon 18 szám

Next

/
Thumbnails
Contents