Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-05-29 / 22. szám

A város egyetemlegességéből folyó és vele összekapcsolható üzleti üzemek, pl. a közvilágítás ide sorolhatók. Hasonlóképpen városi bérházak építése ott, ahol sem a pénzintézetek, sem a vagyonosabb polgárság a kornak megfelelő lakások építéséről tudni sem akar, szintén érthető és jogos. A városi takarékpénztárak eszméjével is meg lehet barátkozni, csak a rizikó kelt némi aggodalmat iránta. A biztosítási ügyleteket csak úgy lehelne sikeresen a városok kezébe juttatni, ha az illető városok lakosaira az ott biztosítás kötelezővé tétetnék, de ezt a szabad verseny korában remélni szabad. És ha esetleg lenne is \alamikor ily törvényünk, nem vesztik-e el a kisebb körzetek, pl. a múltkor említett egyházkei ületek az innen nyert jövedelmeiket. Vagyis : a városi űzletvállalatokkal és monopoliumokkal csínján kell bánnunk, mert ha az egyelemlegesség érdeke elvén túl lépnek, könnyen megölik á városok egyedüli éltető erejét : polgárságának munkakedvét, üzleti tevékenységét. Nem kívánhatjuk, hogy a város egye meg polgárait. Tehát, midőn városaink jövedelmeik gyarapítása végett új források után néznek, vigyázzanak, nehogy túllőjjenek a célon. Az egyetemlegesség elvét szem előtt tartva, megtalálják a helyes útat és ezen haladva, előbb-utóbb maga a vagyonosabb polgárság is rájön arra, hogy nemcsak az állami, hanem a városi háztartás egyensúlyba hozatalánál is az igazi progresszív adózás a legigazságosabb, leghasznosabb és legmegnyugtatóbb. <*}. Gy. A munkásbiztosító pénztár gyűlése. — 1909 május 23. — A pápai kerületi munkásbiztosító pénztár, városunk ezen törvénnyel statuált legnagyobb, humánitáriuB és szociális célokat szolgáló intézménye, vasárnap délután tartotta évi rendes közgyűlését a pénztár saját helyiségében. A szépen látogatott gyűlést Ndnik Pál elnök-helyettes vezette, aki meleg szavakkal üdvözölvén a megjelenteket, bemutatta a közgyűlésnek dr. Buchberger József min. főmérnököt, az áll. munkásbiztoeítási hivatal kiküldöttét, aki a múlt hetekben tartott pénztár-vizsgálat folytatásakép jelent meg a gyűlésen. A napirend el6Ő pontja az igazgatóság jelentésének tárgyalása volt. A zárszámadásokkai együtt nyomtatásban megjelent s a tagoknak kellő időben rendel k ezésére bocsátott jelentést elnök kiegészítette annak közlésével, hogy az állami munkásbiztosítáai hivatal kiküldöttei : dr. Buchberger József ée Mihályffy Győző számtanácsos e hó 15-től 20-ig terjedőleg a pénztárnál váratlan vizsgálatot tartottak, s mindent a legnagyobb rendben találtak. — A jelentést vita nélkül Örvendetes tudomásul vette a közgyűlés. , Azután elnök a zárszámadást és vagyonmérleget terjesztette elő a felügyelő-bizottság elfogadásra ajánló jelentésével. E pontnál jelentette, hogy az 1908. évi 12.896 K 07 fillér vagyonmaradványból az igazgatóság e hó 20-án tartott ülésének határozatából leszámításba jön a feloszlott kerületi betegsegélyzo pénztár javára 520 korona házbér-többlet, valamint a tisztviselők javára 1908 május 1 tői számított, eddig még ki nem utalt fizetés-többlet fejében 1199 kor. 92 fillér, minek folytán a helyesbített tiszta vagyon maradvány 11.178 korona 15 fillérre szállott alá. Az elnöki bejelentést tudomásul vette a közgyűlés, s az igazgatóságnak, valamint a felügyelő-bizottságnak és a tisztviselőknek — a szokásos óvások fenntartásával — a felmentvényt egyhangúlag megadta. Az évi tiszta maradványnak összegéből 2/

3 rész: 7452 K 10 f az országos pénztárt illeti, 1/

3 rész: 3726 K 05 f pedig a helyi pénztárnak szabad rendelkezésére maradván vissza, nagy vita indúlt meg a fölött, hogy ezt az összeget mire fordítsa a közgyűlés. • Ndnik Pál elnök-helyettes azt indítványozta, hogy az összeg 10%-a: 372 K 60 f fordíttassák a tisztviselők jutalmazására, a fennmaradó rész : 3353 K 45 f pedig helyeztessék el gyümölcsöleg a pénztárnál létesítendő orvosi rendelő-szoba felszerelési költségeire. Ezzel szemben Schmiedhoffer Antal és Viczay János az összeget — leglább részben — munkásfürdő céljaira óhajtották volna fehasználtatni, Trauner Lipót pedig a reá szoruló tagoknak szanatóriumi gyógykezeltetésére. Szabó Ferenc felszólalása, majd dr. Buchberger Józefnek a munkásfürdőre vonatkozó azon felvilágosítása után, hogy a törvény világos rendelkezéseinél fogva az összeg másra fel nem használható, mint szorosan vett gyógyítási célokra, — a közgyűlés egyhangúlag elfogadta elnökhelyettes indítványát, kiegészítve Hajnóczky Béla azon pótindítványával, hogy az igazgatóság keressen reá módot, miképen volna lehetséges a nem beteg tagoknak is fürdővel való ellátási. Ugyancsak elfogadták az 1909. évre szóló költségvetést is, mely a remélhető bevételt 50.070 koronában, a kiadást 49.270 koronában, a nyereséget 800 koronában irányozza elő. Azután nagy érdeklődés közben, titkos szavazás utján, a megüresedett helyekre a vá

; lasztásokat ejtették meg. Igazgatósági póttagok nak megválasztattak a munkaadók részéről Kocsis Pál és Horváth István; az alkalmazottak közül Kerbolt Alajos, Danis Gábor és Knapp Imre ; — a választott bíróságba meg^álasztattak Bodai István munkaadó : Varga Lajos és Weisz Andor alkalmazottak. A napiiend pontjainak letárgyalása után felszólalt Hajnóczky Béla közgyűlési kiküldött; 8 örömét fejezvén ki a hivatalos vizsgálat kon^statálta mindeneket megnyugtató eredmény felett, amelyből — reméli — úgy az igazgatóság, mint a tisztviselők körében a békés együttműködés virágai foguak fakadni: indítványozta, hogy a közgyűlés mondjon jegyzőkönyvi köszönetet dr. Mentsik Ferencnek, az áll. munkásbizt. hivatal másod elnökének, a vizsgálat elrendeléseért. — Úgyszintén indítványozta hogy a közgyűlés fejezze ki köszönetét Nánik Pál alelnök irányában is, aki ép a legkritikusabb időkben, nagy tapintatossággal, buzgalommal vezette a pénztár elnöki teendőit. A közgyűlés mindkét indítványt éljenzéssel fogadta el. Végül Nánik Pál elnök-helyettes köszö netet mondván a megjelenteknek — köztük különösen dr. Buchberger József min. főmérnöknek — megjelenésükért, s a napirendre került ügyek iránt tanúsított érdeklődésükért, a gyűlést búzárta. A VÁROSHÁZÁRÓL. Városok kongresszusa. Május 21. és 22. napjain tartották meg Budapesten a magyar városok országos kongresszusát, melyen a városok képviselői a városok háztartása, anyagi boldogulása és adminisztrációja szempontjából elsőrangú fontossággal biró kérdéseket vitatták meg. A kongresszuson majd minden rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott város képviseltette magát. A városok képviselőin kivül megjelenésével tüntette ki a kongresszust Andrássy Gyula gróf belügyminiszter is, jelen voltak továbbá : Szterényi József államtitkár, Kósa Ferenc és Hirtl Sándor min. tanácsosok, Fülepp Kálmán főpolgármester, Hoitsy Pál, Szász József, Rátz Endre, Halász Lajos, Benedek János és Szebeny Antal orsz. képviselők. Pápa város tanácsának megbízásából megjelentek : Mészáros Károly polgármester és Révész Arnold mérnök. kisül, hogy nincs rab !. .. Hová a pokolba tette kend a7t a rabot? Hát ne álljon itt előttem mint valami faszent, hanem nyissa ki a száját és beszéljen, mert úgy bezáratom kendet, hogy tiz kovács sem szedi le tömlöcéről a lakatot ! A kisbiró nagyon megszeppent. Eleinte csak hebegett. Alig tudott s> óhoz jutLi. — Nagy sora van annak kérem, igen nagy sora van ! — Azt mondja meg hol a rab! — Hászen mondanám már, megtisztelem a tekéntetes urat, csak ekkis luftot hadd kapok előbb, merhogy urrám ihesztett a tekéntetes úr, hogy szinte a lílegzetem is elállott. — Kend vén szamár — mondotta a jegyző — már megint felöntött a garatra! . . . Vén disznó kend ! Ezek a szokott titulusok aztán egészen visszaadták a kisbirót önmagának. Megvakarta a fejét, aztán kissé oldalt fordult. A fejét le hajtotta, mint aki érzi, hogy bűnös, de azért gyakran föl-föltekintett az ablakra. — Hát uvvót, hogy ez a rab ez dörgioseji ember. Oszt, hogy nem idegen vidékrül való, hát esténként el-elszórakozgattam vele itt a zudvaron, amikor hát kiköllött gyünni neki eggyet-mást elvígezni. Tennap oszt amint ibbeszígetünk, aszongya, hogy mondana ű nekem valamit. Mondok, hát csak rajta. Hát — aszongya — hogy vóna űneki ettehene. Mondok jó fejős e ? Aszongya jó fejős. Mondok hát osztán ? Aszongya hát osztán elkőne anni. Mondok mi vígbül ? Aszongya hogy avvigbül, hogy űneki vót eppöre a kuttyuk mif tt, aki közös a szomszíddal, oszt ű elvesztette a pört. Oszt most ki köll füzetni a zügyvídet. Hát mondok aggyá el kend a tehenet. Ugy ám, de aszongya hónap lesz a küeskáli vásár. Mondok abbaj. De aszongya ippen evvígre mondana ű valamit. Mondok mit? Hát aszongya, hogy nem mehetne-e el ű arra a vásárra ? Mondok hát az ekkicsit bajjos dolog. De aszongya ű másnap visszagyün. Mondok hászen jól van, de nem \ árhatna kend avval a zeladással ? Aszongya nem hát, mer a győ héten már egzek válnak. Mondok hát akaszszák fel a kend ügyvíggyit, ha nfm vár avval a pár forinttal. Aszongya nem vár az, üsse meg a guta a fejit. Hát aztán máma jó korán elment a zén emberem haza, oszt onnan küeskálra a tehenivel. Hát innyuzzák szegín embert a zügyvídek ! A főbíró kissé lecsillapodott a beszéd alatt, de azért még igen dühös volt. -— Hát tudja mit! Holnap bejön kend hozzám az irodába, aztán majd elintézem a dolgot. De nekem azt a rabot holnapra előkerítse ! A pokol fenekéről is előkerítse ! Érti ? Mert ez mégis csak hallatlan dolog, hogy így eleresztenek egy rabot, csak úgy dír niksz, mfr niksz a maguk fejétől! — Hát kérem, nem az elszökés erányában történt az elbocsájtás. — Folytatta a kisbiró. — Az mindegy ! A tény, hogy nincs itt! Majd holnap elintézem. Simán nem megy el a dolog ! A kisbiró megint csak megvakarta a fejét. — Talán be is csukat a tekéntetes úr? - kérdezte. — Az bizonyos ! Ugy vegye kend, mintha már kimondtam volna az Ítéletet ... Na de megyek már! Isten vele jegyző űr! Holnap maga is jöjjön az irodába! Majd elintézzük a dolgot! Simán nem megy, azt mondhatom ! Isten vele ! Hagyja csak a cigarettát, nem, nem ! Na hát az útra mégis! Úgy, köszönöm, ég már! Isten Önnel. Felült a kocsijára és elhajtott. A jegyző bevágta az ajtót és összeszidta a kisbirót, aztán lement a patikushoz alsózni. A kisbiró meg leült a küszöbre ós mikor a jegyző bevégezte a szidást, dörmögve mondta. — Hátszen jól vau, becsukni azér becsukhatnak, de hogy a szüvem szerint cselekedtem, az is szent és egy igaz. ALTMANN BERNÁT az „Angol Divat"-hoz cimzett férfi-, fiu- és gyermek-ruha áruháza megnagyobítva mér-télc szerinti osztállyal Pápán, Kossuth Lajos utca 9. szám alatt. Új üzletemben raktáron tartok, úgy mint eddig, — óriási mennyiségben — kitűnő szabású és kifogástalan elkészítésü kész- férfi- és fiu-ruhákat, felöltőket és gallérokat, továbbá elsőrangú kivitelű gyermek-ruhákat, És raktáron tartok ezentúl gyapjúszöveteket csakis a legjobb minőségekben, melyekből mérték sze- ~ . ^ ,^ rint a legkényesebb ízlésnek is megfelelő ruhákat készíttetek. A mérték szerinti osztályomban a szabás és az cHltttlUtltl ^DBTUüt Q\ elkészítés fővárosi mintára van berendezve, tehát felveszi a versenyt a fővárosban készített ruhákkal is. — Tisztelettel m

i TffTfTTff