Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-05-01 / 18. szám

§ A szinügyi bizottság

1 f. hó 29-én a polgármester elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen az országos szinészeti felügyelőségnek egy leiratát tárgyalták. A felügyelőség a jövőben szigorúan keresztül akarja vinni azt az elvet, hogy ugyanazon városra szóló játszási engedélye csak egy színigazgatónak legyen s ezért tudni akarja, hogy a pápai szinház Szalkay színigazgatónak az 1909. évi idény tartamára biztosítva lesz-e. A bizottság a színházat 1909. okt. 1-től nov. 10-ig és 1910. húsvét vasárnapjától öt hétre Szalkaynak átengedte. Ezután a társulat mostani működésével foglalkoztak. Különösen a vasárnap délután szinrekerülő darabok ellen volt panasz s a bizottság melegen figyelmébe ajánlotta az igazgatónak, hogy a délutáni előadások közönségének oly darabokat, első borban népszínműveket adasson elő, melyeket megért s melyekből mégis némi erkölcsi tanúságot meríthet. § A villamos telep felügyelő-bizottsága f. hó 28-án elfogadta a mérleget és záró-számadást. A 24.823 K maradványból 18.461 K-t az értékcsökkenési tartalékalap növelésére, 6361 K-t külön leírásokra és 800 K-t az alkalmazottak jutalmazására fordítanak, A szükebbkörü bizottság tagjaiul a polgármesteren, főjegyzőn és üzemvezetőn kivül dr. Horváth Józsefet és Hajnóczky Bélát, pót tagokul Laográf Zsigmondot és Győri Gyulát választották meg. A tűzoltó egylet kérelmét ingyen áram átengedése iránt abban a formában teljesítik", hogy a tanácshoz átirnak, hogy 4 f-es kedvezményes áramár számítása mellett az őr torony és szertár világításának költségét vállalja al. § Hirdetmény. Pápa r. t. város polgármesteri hivatala közhírré teszi, hogy Pápán folyó évi május hó nyolcadik napján d. e. 8 órakor kezdődők g, az országos marhavásártéren lóosztályozás fog tartatni. Felhivatnak tehát ennek folytán az összes lótulajdonosok, hogy lovaikat a jelzett helyen és időben, az osztályozás foganatosítása céljából okvetlenül vezessék elő, mert ellenkező esetben a törvény teljes szigorával fognak sujtatDÍ. A nagyközönség tájékoztatása céljából megjegyzem, hogy a lóosztályozást a m. kir. honvédelmi miniszter 11225/1908. eln. szám rendéletével rendelte el. Pápán, 1909. évi április hó 30. napján Mészáros Károly polgármester. A színházi hét. Ámbár a jutalomjátékok már megkezdődtek, senki se higyje, hogy a szezón vége felé jár. Úgy tudjuk, hogy a színigazgató még egész csomó újdonságot tart raktáron s jutalomjátékokat csak azért rendez, hogy régebbi darabokat valami szin alatt szintén leadhasson. Ez ártatlan csalafintaságot megbocsátjuk neki, sőt azt is megbocsátottuk volna, ha a héten még legalább két izben adott volna holmi „Királyok", meg „Öngyilkosok" helyett inkább „Eleven ördögfőket. Az operettnek jelzett Fuzsitui kisasszonyt inkább zenés bohózatnak lehetne nevezni, olyannyira kevés a muzsika benne és ebben a kevésben is alig ismertünk rá a híres Ziehrerre. A A darab különben t»lve van igazi kaszárnyai fura helyzetekkel, vaskos és vaskosabb tréfákkal és kaszárnyai stílben ós izben tartott mondásokkal. A közönség azonban folyton hahotával kaca gott, szóval jól mulatott. A szereplők jobb ügyhöz méltóan játszottak és közöttük is Kormos Ilonka vezetett, ki minden kedvességét, élénk temperamentumát belevitte szerepébe, nem az ő hibája, hogy a modell szerepéből még sem lehetett jobbat alakítani. Kitűnő volt a többi szereplők közül Kovács Lajos, Gyenis, Déri, Medgyaszay, Bátori, kik a helyzetkomikum minden furcsaságait kiaknázták. Inke Rezsőnek is jutott ebből a csemegéből, de ő úgy látszik, nagyon is fleg matikusan fogta föl a dolgot. Igazi taps csak egys'/er hangzott föl, az is Szirmay Hajnalka táncának szólott, meg is érdemelte. Szatírát irni elég hálás dolog, de annál nehezebb. Különösen szinmű alakjában. Nehéznek azért mondható, mert az iró rendesen túlzásba esik ; a túlzás pedig rendesen csökkenti a darab értékét és hatását. Ilyen túlzásoktól nem egészen tiszta ugyan, de eléggé mentes darab. „A szerencse fia", melynek szombaton volt a premierje. Amennyi túlzás van benne, annyi az életben is található. Hiszen minden jelenetében az életre ismerünk; arra az életre, melyben magunk is élünk, mely tele van fonák alakokkal és komoly célokkal, nevetséges küzdelmekkel és komoly sikerekkel, szóval tele van komédiával. Maga az iró Drégely Gábor is — talán épen ezért nevezte darabját s igen találóan: komédiának. Tendenciája oda irányul, hogy víg jelenetekben bemutassa azt a szomorú, de való tényt, hogy a vakmerő és nagyszájú stréberek miként boldogulnak, miként jutnak hatalomra a mások pénzével és tehetségével ? Alakjai pompásan sikerültek, különösen a szerencse fia, aki mint egy tönkre ment dzsentri család utolsó sarja megúnja a munkát s szabólegényből a nők barátja, majd képviselő, végül miniszter lesz. Az eszközök, melyekkel célját eléri, mind lopottak, vagy kölcsönzöttek : a pénz, mellyel hódító útjára indul; az eszmék, mikkel a miniszter kegyeibe jut; a frakk, melyben egy újdonsült udvari tanácsos estélyére tolakodik stb. Csak a jellem, a modor valódi nála. Ez viszi sikerről sikerre. S mikor legjobb barátjának, Szontagh tanárnak feleségét elcsábítván, a férj leleplezése folytán bukása elkerülhetetlennek látszik: a pénz és a szép ígéretek mentik meg. Maga miniszter lesz, a tanárt pedig kárpótlásképen maga mellé veszi államtitkárnak. A címszerepet Déry játszotta kitűnő alakítással. Szontagh szerepében Inke ügyeskedett Gyenis, és Vértes is jól megállták helyüket. Bátory humorával szokszor megnevettette a közönséget. Szilkiy úgy látszik nem volt disponálva. A nők közül, kiknek nagy szerepük nem volt, Tarnay, Verő és Simkó igyekeztek feladatuknak sikerrel megfelelni. Borbély Lili a darabban előforduló egyetlen énekszámot nagyon szépen adta elő. „A szerencse fia" különben, melyet a fővárosban a tél folyamán nagy sikerrel játszottak, nálunk sem tévesztette el hatását. Hétfőn Konti-operettet láttunk. Mint tavaly a Suhanc, idén Az eleven ördög repríze is fényes sikerrel járt. Hiába ezekben a régi operettekben van melódia, vannak szép énekek, hatásos együttesek s van sok minden, ami a mostani darabokban nincs. Az ensemble előterében Kormos Ilonka állt ki Letoriéres vicomte szerepében összes fényes szubrett tulajdonságait ragyogtatta. Pajzán jókedve, gyönyörű éneke elragadta a közönséget. Bábi ín Linka szintén szubrett szerepet játszott és pedig szép sikerrel. A többi szereplők közül Szalkay tanácsosa — régi bírálati atilus szerint — „kabinetalakitás" volt. Trióját Kormossal és Fábiánnal meg kellett ismételnie. Igen jók voltak még: Bátori, Borbély, Tarnai és Déri is A zenekar ezúttal becsülettel megálta a helyét. Ha mi elmondanék a keddi vígjátéknak, mely A király névre hallgat, tartalmát, hát lehet, hogy közszemérem elleni vétségért becsuknának. De amit nem szabad nyomtatásban, szabad ám élőszóval, szabad olyan jeleneteket be mutatni, mik nem színházba, hanem . . . tessék valami utolsó helyet gondolni . . . ahova valók. Pedig kár, hogy e jelenetek (ami szemünkben legalább) irodalmi kritika tárgyát nem képezhetővé teszik c. darabot, melynek egyébként úgy a királyok és vendégeskedésük, mint a franciaországi képviselőházi többség ellen irányuló szatírája számot tarthatna arra, hogy komoly, gyilkos igazságnak vétessék. Hogy a darab erkölcstelenségeinek beadásában, kik versengtek, azt hallgatással mellőzzük. Szerdán d. u. ifjúsági előadásul a „Párisi rongyszedő

u ment. A dráma alapjában véve nem volna oly rossz, mint amilyennek a szerdai előadásból megismerte az ifjúság. Általános kedvetlen játszás, szerep-nem-tudás, gyenge rendezés ! Egyedűi Kovács volt az, aki igyekezett életet önteni a zavaros darab lanyha előadásába. — A zenekart már két ifjúsági előadáson nélkülöztök teljesen. Mi ennek az oka ? Vagy már a felhelyárakért csak fél élvezetek járnak ? Pedig jó lenne, ha az úgyis botrányosan hosszú felvo násközökben egy kis zenével szórakoztatnák a kiilömben türelmetlen ifjúságot ! Virágeső, babérkoszorú, virágállvány, ajándékok . . . Kormos Ilonka jutalomjátéka. Pillangó kisasszony és szenes leány. Két tökéletes alakítás. Páratlanul művészi és páratlanul igaz mind plébános — hogy Lagarrigue úrral megbeszéljem ennek a gyermeknek az ügyét. Azután Couloumet kifejtette, hogy a gyermeket nem minden ozélzat nélkül tették ki éppen a katholikus templom küszöbére. Evidens dolog, hogy ha az illető merte volna, hát magára a plébániára vitte volna. Ennek a kis léleknek az üdve rá van bizva s nem is engedi át senkinek. Reméli, hogy Lagarrigue méltányolni fogja az ő igényeit, s nem kényszeríti őt, hogy a felsőbb hatóságokhoz forduljon. A plébános nem részletezte bővebben, hogy mi légyen ez a felsőbb hatóság, mert igazat megvallva, maga sem tudta, de azért meg lehet elégedve a fölszólalásának hatásával, mert Lagarriguené elpirult a füle tövéig, s csak annyit tudott hebegni, hogy . . . „majd megmondom a férjemnek . . . majd ő meglátja . . ." majd ő intézkedik ..." Rendbe szedte keblén a ruhát, s azután, hogy ijedtségét elpalástolja, lágyan ringatni kezdé térdén a kis gyermeket, aki mosolyogva csücsörítette tejtől nedves száját. A plébános méltóságosan ellépdelt, haza ment s ott a néninek megelégedetten beszélte el erélyes föllépését. Most már csak az eredményt kellett megvárni. Nem is kellett sokáig várnia. Még aznap délután öt óra tájban fölkereste őt a lelkéiz legidősebb fia, egy 10 -12 éves kamasz, levelet hozott neki. Ezt irta benne az apja: „Plébános úr ! A feleségemtől értesültem az ön látogatásáról és annak okáról. Végtelenül sajnálom, de nem tehetek eleget óhajtásának. Én is azt hiszem, hogy az Isten egy lelket bizott rám ; halálos vétek lenne az ő nyilvánvaló akaratának nem engedelmeskedni. lean Ragarrigue, a reformált egyház lelkésze." Mikor Candéléonban a plébános látogatása s a lelkész válasza köztudomásu lett, úgy a protestáns, mint a katholikus hitfelekezetet nagy izgatottság fogta el. A polgármester, akit döntésre fölszólítottak, azt mondta, hogy ő nem tehet semmit, mert Lagarrigue annak rendje módja szerint bejelentette a leletet, s azt a szándékát, hogy megtartja magának. A katholikusok azt emlegették, hogy fölfegyverkeznek s erőszakkal hódítják vissza az elrablott gyermeket, mire a protestánsok azzal feleltek, hogy maguk közül egy csapatot küldtek ki a templomuk és a paplak őrizetére. A katkolikus templom ablakait éjszaka kővel bedobálták, viszont a protestáns házak falát ez a fölirat ékesítette : „Lagarrigue gyereklopó," Az iskolásgyerekek egymást püfölték s végre is két csendőrt kellett kérni a megyétől Candéléonba. Azalatt a lelkész persze magánál tartotia a viszály tárgyát, de egyik fiát sem engedte az utcára, mert a katholikusok azzal fenyegették, hogy valamelyiket elcsípik zálognak. Szóval az ügy annyira elmérgesedett, hogy a plébános a püspöknek, a lelkész pedig a préfetnek irt, de egyik sem felelt. Isten tudja, hogv nem valóságos vallásháború lángja csapott volna-e föl a vidéken, ha Virágvasárnapja reggelén az a váratlan hir nem terjed el a faluban, hogy itt van a kicsikének az anyja s magával viszi a gyerekét. (Vége köv.) ALTMANN BERNÁT az „Angol Divat"-hoz címzett férfi-, fiu- és gyermek-ruha áruháza megnagyobítva mérték szerinti osztállyal Pápán, Kossuth Lajos utca 9. szám alatt. Új üzletemben raktáron tartok, úgy mint eddig, — óriási mennyiségben —kitűnő szabású és kifogástalan elkészítés ü kész- férfi- és fiu-ruhákat, felöltőket és gallérokat, továbbá elsőrangú kivitelű gyermek-ruhákat. És raktáron tartok ezentúl gyapjúszöveteket csakis a legjobb minőségekben, melyekből mérték sze- ~ . ^ , rint a legkényesebb ízlésnek is megfelelő ruhákat készíttetek. A mérték szerinti osztályomban a szabás és az cffltítlíltltl ^DEfUttt elkészítés fővárosi mintára van berendezve, tehát felveszi a versenyt a fővárosban készített ruhákkal is. — Tisztelettel —•