Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-04-10 / 15. szám

Itt fogadja az ügyes-bajosokat. Ha volna a faluban újság, még annak sem kellene kinyomatni, mint a fővárosiak kinyomatják, hogy a miniszter fogad ekkor, meg akkor, — mert a faluban tudja mindenki, hogy bíró uram minden reggel munka előtt és minden este munka után törvényt tart. Bíró uram tehát csendesen pipázik és nagy nyugalommal bólint a jó estét kívánóknak. Míg aztán a Puha gyerek, a saját keresztfia elébe nem állít és ki nem zavarja ebből a nagy nyugalomból. — Szerencsés jó estét kívánok bíró úr keresztapámnak. — No, mit akarsz gyerek ? — Hát egy kis eligazítani valóm volna, ha meg nem terhelném vele a keresztapámat. — Csak kivele. A Puha gyerek előbb körülnéz, de nem tartja elég méltónak az utcát ügyének elintézésére, azért a községház ajtaja felé bök a hüvelyk újjával. — Hátha talán előbb bemennénk — mondja fontos képpel. — Olyan komoly az ügyed ? — Hajjaj! — sóhajtja a Puha gyerek — alighanem királi bíróság kell majd ahhoz! — Csak nem ment el talán az eszetek ? — Hát az enyim nem ! Azzal bementek a községházára. A bíró ment elől. Puha Pista utána. Odabent a bíró leült és fején hagyta a kalapját a tekintély kedvéért.. A keresztfia azonban állva maradt és levette a kalapját a tisztelet kedvéért. — No mi bajod, add elő — kezdte a bíró és megtömködte a pipáját, de mert nem égett, hozzá ütögette az X-lábú asztal széléhez és újra rágyújtott. Puha Pista ezalatt igen komolyan előadta az ügyet. — Hát csak az a bajom, hogy otthagyott az asszony. Tegnap este hagyott ott, aztán máma este azt izente a Csebres gyerekkel, hogy akkor jön vissza, majd ha este kel föl a nap. — No aztán ? — .faggatta a bíró. — Hát aztán én most itt a bíró uram előtt törvényesen föl akarom szóllíttatni, hogy vagy visszajön a házhoz még máma, vagy holnap én már ügyvédhez megyek és elválok törvényesen. — No csak, no! — mondta a bíró — nem kell azt mindjárt olyan hámarján venni. — Há'szen azért akarom előbb ide hivatni, hogy békül-e vagy sem. — Hát akkor szólj át a kisbíróért, hogy jöjjön ide. Puha Pista átszólt a kisbíróért a szomszédba. Az éppen dobverőt faragott az udvaron. — Ördög bújjék beléd, hogy te is csak zavarni tudod az embert — mondta sunyi méreggel a kisbíró. — No csak ne mérgelődjék kend, nekem van egy kis bajom. — Már akár neked van, akár másnak, de engem zavarsz. Jobb lenne ahelyett fizetnél egy féliter bort. Ami nem történt meg, az még mindig megtörténhetik, csak siessen kend. — Na látod, most az egyszer okosan beszéltéi. — Azzal . ledobta a dobverőket és elindult a községházára. Ott szépen beköszöntött és alázatos hangon jelentette. — Megjelentem igen tisztelt bíró uram parancsolatjára. — Eredj el — mondta a bíró — és híd ide a körösztlányomat. A kisbíró ebből már tudta, hogy kit kell ide híni és gyorsan elváltott. De közben oda súgta Puha Pistának. — Yisszafelé megihatnám azt a félitert. — jól^van, csak igya kend. Az asszony- nem igen váratott magára. Sietve jött. Csinos, barna asszony volt. Nem karcsú, de ringó derekú. Az arca piros volt, mint a rózsa: egyrészt a sietségtől, másrészt a szeméremtől, hogy ime, bíró elé jut a házi pörpatvar miatt. Mikor belépett, leoldotta a kendőjét és megigazította a haját. — Megjelentem bíró úr körösztapám a hivatására. A bíró végigmérte szemével az asszonyt, aztán meg Puha Pistát. Egyik a túlsó fal mellett állott, a másik az ajtó előtt és világért sem néztek volna egymásra. — No hát mi bajotok ? Mindaketten egyszerre kezdtek beszélni. Az asszony szaporán, nyelvesen. A férj mérgesen, tompa hangon. A bíró leütött öklével az asztalra. — Ne egyszerre beszéljetek! Először a körösztfiam beszéljen! Erre az asszony elhallgatott. Puha Pista folytatta. — Mondottam már az előbb is, hogy tegnapelőtt este elment haza az anyjához és azt izente^ hogy nem jön vissza. Hát most azt akarom tudni, hogy . . . — Nem igaz! Nem izentem semmit, az édes anyám izente! Vágott közbe az asszony. — Mondtam, hogy ne beszélj! — támadt rá a bíró. — Nem is beszélek, csak azt mondom, ami igaz. — Hát miért hagytad ott az uradat? — kérdezte a bíró. — Azért, mert megvert! — Igaz az, körösztfiam ? — Nem igaz az, kérem, mert csak kitaszítottam az ajtón! — Hátba is ütött kend ! — Na csend legyen! Előbb azt mond meg, hogy min veszekedtetek? — Nem vesztünk össze — kezdte Pista — csak ő makráncoskodott, oszt én nem hagytam magamat, mert mindenkor én vagyok az úr a háznál. Ugy volt, hogy van egy tehenünk, aki kehes, de amúgy szemre nem,venni rajta észre. Montatn, hogy ezt eladjuk. Ő is monta, de én azt feleltem, hogy helybélinek ne, mert az könnyen visszahozza. 0 mégis tegnapelőtt reggel, míg én a tagon szántottam, eladta a komának. — No aztán a koma mit csinált ? — Nem csinált semmit. — Vissza se hozta ? — Hogyan hozta volna, mikor még el sem vitte, mert a tehén délután megdöglött. — Hát akkor mért veszekedtetek? Arról egyikőtök sem tehet. — Hát hogyne veszekednék, mikor a koma lefoglalózta, aztán most vissza kell adni a foglalót! — Igaz ez, körösztlányom ? — Igenis, igaz, de mit tehetek én róla, hogy a tehén megdöglött! Ártatlanul vert meg az uram ! — Hát arrul nem tehetsz, de minek adtad el! Most nem kellene visszaadni a foglalót! — Hát ezért lettem én igen mérges, oszt hogy ő igen nyelvelt, megtaszítottam egy kicsit, oszt ő mindjárt otthagyott. — Hát most azt kérdezem tőled keresztlányom, hogy visszamész-e az uradhoz? Az asszony kitérő választ adott. — Hiszen nem hagytam ott'! — Nem hagytál ott ? — förmedt föl Puha Pista. — Nem hát, csak haza mentem az anyámhoz ! — Hát akkor béküljetek össze. — Én nem haragszem — mondta Pista. — Én se — mondta az asszony. — Hát akkor mit veszekesztek ? — Ő veszekedett! — mondta Pista. — Nem igaz, mert ő veszekedett — felelt az asszony. — Na hát akkor menjetek haza ! — parancsolt rájuk a bíró. A házasok egymásra néztek. — Hát haza jössz ? — kérdezte Pista. — Tudom, nem adott azóta enni kend a rucáknak, meg a tyúkjaimnak! — Találtak azok mit enni maguktól is! — De tudom a malacokat sem etette meg kend! Pista türelmetlen lett. — Arra felelj, hogy haza jössz-e? — Azt mondja meg kend, hogy hol a kamara kulcs ? — Itt van nálam. — Na, csudálom, hogy becsukta kend. — Hát adja ide azt a kulcsot. — Pista odament az asszonyhoz és átadta neki. Az meg szépen elvette és elindult haza. Előbb azonban szépen elköszönt. A bíró pedig kiverte a pipáját és felkelt. — Na rendben vagytok? — Igenis rendben. Köszönöm a keresztapám fáradságát. — Felelt Puha Pista és ő is elment az asszony után. A bíró kiállt a községház ajtajába és végig nézett a falun. Már esteledett. A hold telt képpel nézegetett át a házak tetején és szinte mosolygott. A bíró ránézett a holdra és ő is mosolygott. E g-y üg-y es azonnal felvétetik a kaszinóban, * BILLITZ FERENC és FIA tűzifa- ós kőszénkereskedők, mésztelep- és kőbányatulajdonosok • Központi iroda Pápán: • .

• p^ Elismerő oklevél jó anyagért az 1896-i Anna-tér 3—4. számú saját házunkban. orsz. kiállításon és az 1904-ben VeszprémInterurbán telefon : 37. szám. ^^ ben tartott ipari és gazdasági kiállításon. A n. é. közönség és az építész urak szives tudomására hozzuk, hogy a méltóságos gróf Esterházy uradalomtól két évvel ezelőtt eszközölt erdővételünkből fennmaradó nagymennyiségű esőlékfa felhasználása céljából Ugodon, Lukában, a diósi puszta mellett nagyszabású mészégető telepet állítottunk fel, melyben az üzemet a napokban megkezdettük. A telep havi 70 waggon termelésre van berendezve és a kemencék állandóan fával égettetnek. Köztudomásu ugyanis, hogy a fával égetett mész a legfehérebb és a legtisztább árut szolgáltatja, mely előnnyel semminemű más anyaggal égetett mész nem dicsekedhetik. A mészminőség kitűnősége és kiadósságáért, az anyagot ért számos kitüntetésen kívül, cégünk régi jóhirneve kezeskedik. Ezen mész métermázsája a telepen átvéve 2 koronába kerül. Megrendelések pápai irodánkban utalvány ellenében eszközlendők. Tapolczafői mésztelepünk továbbra is változatlanul üzemben marad. = Pápai raktárunkon kiváló minőségű égetett mész ezután is állandóan kapható! = Kiváló tisztelettel fiilUH Ferenc és éFia.