Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-04-03 / 14. szám

gazda mégis csak többet ér a pusztán elméleti gazdánál. Ami a középbirtokosnak mintegy tanítói szerepet juttat a kis földbirtokosok között, remek intenció ugyan, de kivihetetlen. Elég annak a birtokosnak, vagy bérlőnek a maga 500 illetve §00 hold bérletére vigyázni és odaadóan gondozni azt, nem hogy még atyamesteri teendőkkel rakhatná meg vállait. Reprezentálásra nógatni pedig fölösleges is, káros is. Fölösleges, mert egész társadalmunk betegsége a reprezentálás. A reprezentálás öli meg a földbirtokosaink boldogulását, kergeti nagyobb hivatalnokainkat adósságba és tompítja el a hivatalos kötelességek iránti kedvünket. Kevesebbet reprezentálni és többet dolgozni: ez legyen inkább jelszavunk a mezőgazdasági téren is. Ugy az eddig elősoroltakból, valamint a középbirtok-parcellák nagyságának megállapítása körüli véleményekből kitűnik, hogy ez az egé^z kérdés erőltetett mezőgazdasági próba akar lenni. A javaslat ily parcellák maximumát 500 kat. holdban állapítaná meg. A szakértő gazda képviselők legalább 800 kat. holdra terjesztenék ki e privilégiumot. Mintha e 300 holdnyi külömbség jelentéktelen valami lenne. Holott igen is nagy diil'erencia ez, annyira nagy, hogy a legékesebben elárulja ama kapkodást és tájékozatlanságot, amelyet az illetékes tényezők e legfőbb alapprincipium megkörvonalazásában is mutatnak. Már ha ez alapelv tekintetében sem juthatni kielégítő megoldásra, vájjon micsoda zűrzavar és sikertelenség üti bélyegét rá a többi vele kapcsolatos és nem kapcsolatos intézkedésekre? Majd mikor életbe léptetni akarják a javaslat ezen részét, akkor veszik észre a sok utópisztikus ábránd megvalósításának akadályait és vagy ekkor mindjárt, vagy valamivel később be látják, hogy középbirtokos osztályt, illetve — mint akarják — erős középosztályt ily eszközökkel, parcellázással előteremteni nem lehet. A parcellázás csupán csak a kisebb gazdák, a kisebb földmivelő osztály ujjáteremtésére lehel alkalmas és nemzetgazdasági .szempontból is csak erre van szükségünk. Ez az alapja, ez az éltető gyökere, egy későbbi, hatalmas és tekintélyes középosztálynak. Természetesen e parcellázás egyik jelentős követelménye a kötött birtokrendszerek megszüntetése. Míg e lomba birtoktestek mozdulatlan és változhatatlan helyzetökben terpeszkednek el az ország nagy és leggazdagabb foldü vidékein, addig ez a kisebb parcellázás is inkább álom mint valóság. Gj. Gj. Csannd remegve kérdezősködött: hol történt, hogyan, milyen volt a külseje? Magas, szőke, úgy-e? — Igen, honnan tudod? Csanád nem válaszolt. Minden összevágott. O volt az. A sajnálkozásra nem volt ideje. A beszélgetésre sem. — Bocsáss meg . . . sürgős dolgom van .. . Idegesen búcsúzott és reszketve rohant el. Sietett az asszonyhoz. Oh, a szegény, édes, szép asszony, hogy gyötrődik, hogy kínozza magát. A naiv Csanád rohant. Meg fogja menteni egy örökké kínzó vádtól, egy mindig égő bánat terűétől az asszonyt. Elfúlva sietett be hozzá. — Vilma, — kiáltott lelkesen, — Vilma, ne gyötörd magad. Az atszony bágyadtan emelte fel a fejét ós fáradt kérdezéssel tekintett rá. — Vilma, — mondotta a szabadítás nemes hevével Csanád, - nem te vagy az oka, hogy az a fiatal ember . . . Az asszony csodálkozva nézett rá. Csanád beszélni kezdett. Az asszony feszült figyelemmel hallgatta. A figyelme lassanként eltűnt és révedezve tekintett maga elé. Csanád befejezte az elbeszélést. Az asszony nem ezólt. Csanád a megkönnyebbülés ós a hála szavát várta. Az asszony azonban hallgatott. Csanád rosszat kezdett sejteni. Megérkezett az asszony férje. Beszélgettek egy ideig. Az asszony rá sem nézett Csanádra és amikor elindult, jéghideg fejbólintással vett búcsút tőle. A naiv Csanád kinn volt az utcán és megértette, hogy hallatlan ostobaságot követett el. A VÁROSHÁZÁRÓL § A pénzügyi bizottság dr. Antal Géza elnöklete alatt folyó hó l-én ülést tartott, melyen az előkészítés alatt levő közgyűlési tárgyakkal foglalkoztak. Keresztes Gyula és társainak azt a kérelmét, hogy a gazdaközönségnek a teuyészapa állatok tartására 600 korona évi segély adassék, pártoló véleménnyel terjesztik a közgyűlés elé. Ugyancsak pártolják Ács Ferenc és társai azon kérvényét, hogy a Felső-Hosszú utcán végig mintegy 1000 korona költséggel durva kőből készült csatorna létesíttessék. Kertész Józsefné nyugdíj-igényét 4Ü4 kor. 45 fillérben állapították meg 22 szolgálati év után s az özvegynek ezen kivül évi 195 kor. 55 fillér kegydíj megadását véleményezik. Tárgyalták a pápai jótékony nőegyletnek jelentését a népkonyha céljaira megvett főiskola-utcai házról, s azt javasolják a közgyűlésnek, hogy a város a kérdéses ház átalakításával és fenntartásával járó költségeket vállalja magára s mindaddig, mig a nőegylet a népkonyhát fenntartja, részére évi o50 korona segélyt szavazzon meg. Az orvosi állások átszervezésének és fizetésrendezésének ügyét az ákaláuos fizetésrendezés keretében vélik megoldandónak. •§ A cigányok Tar Gyula földmivesiskolai igazgató beadványt intézett a v. tanácshoz, mely. ben kéri, hogy a cigányokat a földmivesiskola közeléből távolítsák el. Előadja beadványában, hogy minő veszedelmeket rejt magában a cigányok ott tartózkodása. Élet módjuk veszekedő hajlamok rossz hatátsal van a földmivesiskolai cselédek gyermekeire, beteg lovaik a földmivesiskola állat-állományát fertőző és ragályos betegségekkel veszélyeztetik, de félteni lehet ettől az alsóvárosi közönség szarvasmarha csordáját és sertés kondáját, melyet a cigánytanya előtt kénytelenek elhajtani. Mindezen okokból kéri, hogy a cigányokat az iskola szomszédságából helyezzék el. — Ez a beadvány nem kis fejtörést fog adni a tanácsnak s mivelhogy a tanács célirányosnak fogja találni az ügy ódiumát magáról elhárítani, tehát a képviselőtestületnek is- Egyszer tudvalevőleg azt a határozatot hozta a képviselőtes testület, hogy a cigányokat a Tűzoltó utcába telepiti. A határozatot dr. Lőwy László megfellebbezte, de a törvényhatóság a fellebbezést elutasította. E szerint a határozat érvényben áll. Ellenben nem áll az a ház, melybe a cigányokat költöztetni akarták. Ám ha állna is, bele magyar cigány nem menne, hisz mikor egyszer odaszállították őket, megszöktek hamarjában. A Tűzoltó utcáról tehát immár fölösleges belszélni. Az ügyről azomban beszélni kell. Mert az bizonyos, hogy a földmivesiskola igazgatójának igaza van. csakhogy az is bizonyos, hogy igazuk lesz a város másik, harmadik vagy negyedik szélén lakóknak is, akik a cigányok esetleges közibük telepítése ellen szintén tiltakoznak. Nagy Sándor kéne ide, hogy a gordiuszi csomót kettévágja. § Fellebezés. Megírtuk annak idején, hogy a vármegyei közgyűlés megsemisítette a városi képviselőtestületnek a patkányirtó ebek adójának leszállítására vonatkozó határozatát. Az erről szóló határozat most érkezett le a városházára s ellene Halász Mihály v. képviselő f'ellebezést adott be a minisztériumhoz. Itt döl el végleg, hogy a „patkányfogó ebek fogalma természetrajzilag" megállapítható-e vagy sem. Mivel hogy a vita e körül fordul meg. § Járdák kavicsozása. A rendőrkapitányi hivatal felhívja a közönséget, hogy a házuk előtt elterülő kőszegélyes kavicsjárdákat legkésőbb 8 nap alatt kaviccsal teríttessék be és teljesen jó karba helyezzék annál is inkább, mivel az ezt elmulasztók szigorúan fognak büntettetni, továbbá közhírré tétetik, hogy az e célra tzükséglendő kavics a város által ingyen fog kiszolgáltatni, melyre az utalványok a városi számvevői hivatal által adatnak ki. TARKA ROVAT. Tintacseppek. (Furfangos paraszt és fiskális. — Furcsa büntetés. — A világ leggazdagabb embere. — Jó helyt mondta.) Jó vásárt csinált egyik pápai mészáros valamelyik községben, két tehenet vett meg olcsó árban egy parasztgazdától. Az árát rögtön ki is fizette, de örömében elfelejtette elkérni a marhaleveleket s csak itthon vette észre, hogy nincs passzus. Rögtön elküldött a parasztgazdához egy hajtsárt, de a g'izda nem akart tudni semmit a vásárról, mondván, hogy ha a passzust nem adta át, akkor nem is adta el a teheneket. A mészáros ügyvédhez futott. Ez beidézte a parasztot, de itt sem akart tudni semmiről. — No, ha így áll a dolog — mondta az ügyvéd - akkor a pört visszavonjuk, amit kend ellen indítottunk, de legalább annyit tegyen meg kend, hogy fizesse meg a bélyegköltségek felét. A paraszt örült, hogy ilyen könnyűszerrel szabadul, de volt annyi esze, hogy egy kissé huzakodjék. Végtére is, so>< rábeszélés után beleegyezett s odaadott az ügyvédoek egy 100 K ást, hogy vonja le a bélyeg árát abból. Az ügyvéd megnézi a pénzt jobbról balrói és egyszerre csak rászól a parasztra : — Hallja kend, ez a pénz hamis ! — Micsoda — fortyan föl a paraszt — hamis, hát ha hamis, akkor is. tőle kaptam — s rámutatott a mészárosra. így aztán kitudódott, hogy mégis csak megtörtént a vásár. * Egyik fővárosi lap megirta, hogy Szentpétervárt elitéltek egy orosz ujságirot s a dolgot így kommentálta : a X. orosz ujságirót a szentpétervári haditörvényszék, politikai bűntettért Szibériába való deportálásra és Összes fogainak elvesztésére ítélte. Persze a szedőszekrény pajkos koboldja találta ki ezt a kegyetlen büntetést,, mert a bíróság csak összes jogainak elvesztésére itelte el az orosz kollegát. * A kávéház egyik asztalánál a világ legazdagabb nábobjairól folyt a szó. Egy kis vita is keletkezett. Egyik, a világ leggazdagabb emberének Rokkefeldet, másik, Carnegiet, harmadik pedig mást tartotta. Szóval nem tudtak megegyezni. Végre az addig hallgatag egyik tagja a társaságnak szólalt meg. — Éu tudok itt Pápán olyan gazdag embert, aki mindezeknél dúsgazdagabb. A csodálkozás általános volt s mindenféle hangnemben egyszerre kiáltották valamennyien . — Itt ! Pápán ! ! ! Pá-á-á-p-á á-n ? — Igen ! és ez az „Otthon" kávésa. Mindenki valóságos kérdőjellé változott át a bámulattól. — No, magyarázta az illető — mert Rokkelfeldnek, Carnegiének s a többinek legfőlebb egy-két miliárdja van, de az „Otthon" kávésnak van biztosan három — biliárdja. * Egy kis izraelita fiúcska a bibliából kissé gyöngécskén állott, kivált, hogy héberből kellett azt fordítani, Az apa, hogy a hiányt pótolja, egyenesen a rabbi keze alá adta. A fiúcska szépen is haladt az ókori nyelv nehézségein keresztül s ezért az apa karácsonykor egy gyönyörű magyar fordítású, díszes bibliával lepte meg. Az órákra ezután természetesen ezt vitte el a fiu s a rabbinak fel is tűnt a szemnek is nagyon tetszetős könyv. — Ki adta neked ezt a bibliát — kérdezte a fiútól? — A kis Jézuska hozta karácsonyra — felelte a fiu büszkén. Toll. EGYESÜLETI ELET. = A Jókai kör mult heti estélye utolsó volt a szezónban. Annak a nagy és díszes közönségnek, mely ez alkalommal — utószor a régi helyiségben ! — Összegyűlt, bucsuzóul oly pompás kis műkedvelői előadásban volt része, minő még nem igen perdült le a Jókai-kör dobogóján. Pailleron Szikráját, ezt a kedves, poétikus, igazi francia darabot adták. Műkedvelőknek nehéz darab, mert könnyedség kell hozzá, ami műkedvelőknél nem mindennap található fel. És a kis darab három szereplője egyformán könnyed volt s a darab úgy gördült, akár csak egy nagy színpadon. Kis Ilonka, kinek színpadi tehetségéről eddig is nagy véleménnyel volt mindenki, ezúttal egy hivatásos szalón színésznőnek becsületére valló vervvel és szellemmel játszott, a kör