Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-11-14 / 46. szám

noki jelentésen kivül az év folyamán tartott felolvasások veendők fel. Karcsay István pénztárnok mutatta be ezután az 1907. évi zárószámadást, az 1908. évi költségvetést és a Petőfi-Jókai szobor-alap 1907. évi számadását. A pénztári jelentés legfontosabb adata az, hogy a Petőfi-Jókai szobor-alap ma már 4800 korona s hogy a kör 1907. évi mérlege felesleggel zárult. A pénztári jelentést örvendetes tudomásul vették, az 1907. évi zárószámadásra nézve a felmentvényt megadták, a költségvetést egyhangúlag elfogadták és Karcsay István pénztárnoknak önzetlen, buzgó munkásságáért köszönetet szavaztak. Az év folyamán megüresedett igazgatótagsági helyekre az igazgató-tanács javaslataira egyhangúlag és lelkes éljenzés között megválasztották : Hanauer Zoltánnét, Körmendy Bélánét és Saáry Lajost. Miután még az elnök meleg szavakban aposztrofálta a kör szakosztályainak élén álló hölgyeket, kik a szép tisztükkel járó terhektől vissza nem riadva, munkálják az összes működő tagokkal egyetemben a kör felvirágzását, s miután végül a megjelenteknek szives érdeklődését megköszönte, a közgyűlést berekesztette, hogy közvetlenül utána kezdetét vehesse az 1908—1909. köri év szezón-nyitó házi estélye. Fráter-Kormos-Tarnay. — Művészestély a színházban, 1908. nov. 7-én — Az az immár kipróbált hűségű közönség, mely évek óta minden szinbázi szezónunk sikerét ÍB biztosítja, a háromszorosra felemelt helvárak ell enére ÍP, színültig megtöltötte szombat es'e a szinházunkat. A huszárkapitán• ból lett énekes hirneve, mint mindenütt, ahol eddig körútján Fráter Loránd járt, a legnagyobb mértékben felkeltette az érdeklődést és felcsigázta a várakozást. Sietünk felelni arra a rögtön felvetődő kérdétre, kielégítést nyert-e ez a várakozás, megfelelt-e Fráter Loránd annak a hírnévnek, mely megelőzte ? A válasz rövid lesz ! Igen. Azok, akik nem Carusoszerü tüneméuyes hangot vártak, akik nem egy par excellence hangverseny-énekes énekművészetében akai tak gyönyörködni, akik ha nem is tudták, de legalább sejtették, hogy itt egy rendkívüli tehetségű naturalistával fognak Bzemben állni, azokat a legnagyobb mértékben kielégítette az, amit Fráter Loránd njűjtott. Sőt tovább megyünk. Akik a magyar dalt ezeretik, akiknek szívében a magyar dal ritmusa képes a legmélyebb érzelmeket felkelteni, azoknak szinte páratlan élvezet volt a Fráter Loránd énekelőadása. Annyi kifejezéssel, oly őszinte stílusérzékkel, férfiak közül talán valaha Blaháné híres partnere a nagy Tamássy énekelhetett magyar nótákat, mint Fráter. Nemcsak a dallamot hozta ki a maga teljes eredetiségében a dalokból, hanem a «zöveg minden egyes izavát élővé, hatékonnyá tette. Arcának kifejezésével — milyen kár. hogy az az arc ma már kelleténél (legyünk udvariasak) erősebb! — hangjának modulációival és mindé nekfelett magyaros akcentusával egyszerre közel férkőzött a magyar szívekhez. Ugy a merengő fájdalmat, a kétségbeesett lemondást, mint még inkább a hetyke kedvet, a duhaj tónust öntudatos művészettel juttatta kifejezésre. Énekelt egy-két műdalt. Csinosan, mint akárhányan. De már a magyar nótában nagynak mutatkozott. Hogy ezek közül is a saját szerzeményeivel (Tele van a város akáofavirággal . . . Ott, ahol a Maros vize . . . mindenekfelett pedig a Százszál gyertya) keltett legnagyobb hatást, azt mindenki természetesnek fogja találni. Ezekbe beleöntötte egész lelkét. Aztán meg hangbeli erőkifejtésre is ezek adtak leginkább alkalmat. Hangja egyébként erős középtenor, kellemes behízelgő orgánum, masga eket nem vághat ki vele, de a magyar nótákat nem is igen írják magas c re. Az igazságnak tar tozunk annak megírásával, hogy Frátert sokat és melegen tapsolták. Ujráztatták és ő fesztelen kedvességgel engedett az újráztatók kéréseinek. Tarnay Alajos, aki Fráter énekét zongorán kísérte, n. pápaiak legnagyobb részének nagy és kellemes meglepetést hozott. Közönségünk hozzá van szokva, hogy az ideérkező vendégművészek énekét tucat zongoristák szokták kísérni, akiknek csak azért van önálló számuk is, hogy — teljék az idő. Tarnay pedig igazi művész, magyar földön egyik az elsők közül. Ezt már a bevezető számokból is észrevették. Annyi gyöngéd poézis szólt mindjárt Chopinjéből, hogy megbűvölve hallgatták. Mikor Frátert kísérte akkor, leginkább a műértők bámölták azt a finom művészetet, mely a kisérő játékban megnyilatkozott. Nem tolakodott soha e'őtérbe, de — nem is veszett el egészen s versnek, az ének-dallamnak — sorait mintegy ragyogó selyemszállal kapcsolták egybe a zongora futamok. Majd ismét önálló száma jött s a Chován féle magyar hangulatképekkel annyira fellelkesí tette a közönséget, hogy ez szinte tombolva követelt ráadást. És most következett az est szenzációs meglepetése. Tarnay nem zongoraráadást adott, hanem engedélyt kért a közönségtől, hogy saját dalaból előadhasson egy-kettőt. Aztán zon gorához ült és saját kísérete mellett énekelte a dalokat. Persze nem hangjával — azzal a szinte nőies kit hanggal — akart hatni. A dallamot akarta csak a hanggal kihozni. S ezek a dallamok — Reviczky, Kis József s más modern poéták verseire írt dalait énekelte — oly tökéletességgel simúlnak a szöveghez, hogy Tarnayban általuk a legjobb magyar műdalköltőt ismerte meg a közönség. Mikor a Vén kocsis dalát — (talán legjobban megfelel Tarnay lényének ez a jelző :) — bájosan előadta, zúgott a taps. És zúgott, szűnni nem akaró hévvel zúgott a taps mindazok után a számok után, miket a művéazest harmadik szereplője, Kormos Ilonka adott elő. Talán nem veszi rossz néven tőlem, hogy hölgy létére utolsónak hagytam őt referádámban. A vendégekkel szemben akartam ezzel udvarias lenni. Kormos Ilonka pedig nem vendégünk nekünk, ő ami művésznőnk, aki itt szemünk előtt nőtt naggyá s akit bárhova viszi még egyre teljesebb pompában kibontakozó tehetsége, mindig a magunkének fogunk tartani. Az est rendezője Hajnócky Árpád, ki mellesleg megjegyezve büszke lehet első impresszáriói működésére, azt jelentette, hogy Kormos Ilonka „elnézést kér, mert rekedt." Azonban ennek az indiszpoziciónak alig valami nyomát lehetett énekében felfedeznünk. A Csókkeringőt talán mégis ezért hagyhatta k a műsorból. Amit azonban helyette adott, az mind tökéletes művészi produkció volt. Két komoly számból és két vígból állott a műsor. Az első komolyat az On revient-et csak nemrég hallottuk színpadunkon, de micsoda különbséggel ! Mennyivel több meleg érzelem, a tragikus bukásnak mennyivel ' megkapóbb igazsága csendült ki Kormos énekéből, mint amit akkor hallottunk. Az Altat • dalt Pálmai énekelte nálunk . . . Eh, de ne hasonlítgassunk. Maga a megtestesült poézis volt (abban a poétikus fekete ruhában) Kormos, mikor ezt énekelte. Ezüstcsengésü hangja a szívekig hatott, természetes és mégis művészi mozdulatai, gyönyörű arcjátéka, megható harmóniában olvadtak össze énekelőadásában. Nagy áriákban ám teljék másnak kedve, nekem az ária lehet kisebb is, de az előadásbeli művészet a fő. Hogy a két vidám szám : a madame Judic fénykorára emlékeztető finom kifejező erővel előadott Pirulni kupié s a kissé pikáns, de decens előadó művészetében még a legzordabb moralistát sem bántható Cini-cini, pajzán humorokkal megbabonázták a közönséget, mondanunk sem kell, Az „aranyos Icis" Kormos talán még soha nem ünnepelték annyi ősz

:nte melegséggel, annyi igaz elismeréssel, mint azon este . . . Á hangverseny után, mely három igazi ihletett művésznek hozott diadalt, a közönség egy része — a művészest szereplőivel együtt — barátságos vacsorára gyűlt egybe a Griffben (ahol zárójelben legyen mondva, jóval melegebb volt, mint szibériai éghajlatú színházunkban). A társasvacsora a legjobb hangulatban folyt le annyira, hogy utána még lánc is kerekedett. Ez azonban már nem tartozik az est krónikájához, mert éjfél után történt s tartott hajnalig. —őr— — Lehetetlen ! — Ismétlem, úgy van, raffinált . . . Képzeld, úgy akarta feltüntetni a dolgot, mint aki tisztán személyemhez vonzódik. Szerelmet vallott, házasságot igért, de megkért, hogy ne szóljak egy szót sem szüleimnek , . . Bántó, visszatetsző arroganciájában azt képzelte, hogy fülig szerelmes vagyok belé 8 hogy ezentúl egyebet sem fogok tenni otthon, mint számlálni a perceket, mikor eljön, hogy keblére vonjon. A jólelkű árvaszéki ülnök csüggedten rázta a fejét. — Józsa, — mondotta erí" s meggyőződéssel, — te ezt az embert hibásan ítélted meg. Két héttel később Lorics József, minthogy épp akkor vette ki vakációját, felkereste Nagy Jenő barátját a közalapítványi igazgatóságban. A két barát öröme őszintén meleg volt. József alig várta, hogy elmondhassa jövetele célját. — Édes Jenő, — kezdette, — te megkérted húgom kézét. — Én ? — csodálkozott Nagy Jenő. — Igen, tudom, hogy szigorú titoktartást kértél tőle. De az ilyen titkok rendesen kipattannak . Nagy Jenő jóízűen mosolygott. — Ez igazán mély titok, — mondotta, — én tudniillik sohasem láttam a húgodat. Jó, jó. — idegeskedett az árvaszéki ülnök, — hát Hévízen. Soha színét se láttam Hévíznek, — Már engedj meg .... — Esküszöm, hogy soha. József álmélkodva nézett barátjára. — Soha ? — kérdezte. — Soha ! — hangzott a határozott válasz. — Úgy ? Annál jobb . . . Akkor az egy másik Nagy Jenő volt, valami svihák ... És te tartozol a neved becsületének azzal, hogy megismerkedj húgommal. — Tartozom ? — Igen, ha neki nem, hát nekem, a mi régi, igaz barátságunknak . . . Mindössze hat órai utazásról van szó, gyorsvonaton . . . Ezt nem tagadhatod meg tőlem. Három óra múlva együtt ültek a gyorsvonat kupéjában, bzép nyári est volt, mikor a régi számtartói lakba érkeztek . . . József bemutatta húgának, aki egyedül ült a verandán, barátját. — Kedves Józsa, elhoztam az igazi Nagy Je, nőt . . . Ha megismered, kénytelen leszel elismerni, hogy nem minden Nagy Jenő egyforma . . . — A leány, mikor kezet szorított a fiatal emberrel, mélyen elpirult. — Annyi eok szépet hallottam ön felől, — mondotta némi zavarral. — A Jóskától, úgy-e ? — Nagyon hálás vagyok barátomnak érte. De megvallom, hogy mégis jobb szeretném, ha személyes tapasztalatok alapján szerezue felőlem jó véleményt. — Magam is, — mondotta Józsa nyilt tekintettel . . . — Sőt én is, — toldotta meg József, minfr aki elkerülhetetlennek tudja, hogy ez a két lény megérti egymást ... A fejlemények már egy hét múlva igazat adtak neki . . . Jenő megkérte Józsa kezét. Meg is kapta . . . József homlokára ütött. — És mindezt — mondotta, — annak a haszontalan Nagy Jenőnek köszönhetjük ... Az Isten éltesse. Saját érdekében „Angol divat" A szabás művészi, az elkészítés elsőrangú és a szövetek a legjobb minőségekből vannak, tehát a legkényesebb Ízlésnek is megfelelnek, mert íltilmúlják a mérték után készített ruhákat ls. — Szabott olcsó árak: I ha ruhát vásárolni akar, próbálja meg fpSgT nagyáruházában PAPA, Kossuth-utca, az új postával szemben. Ott ALTMANN BERNÁT óriási raktár ! yan kész férfi-, fiu- és gyermekruMkban, felöltők, gallérok, télikabátokban, gazdász-kabátok (szőrme béléssel), bundák stb. stb,, valamint egyes nadrágokban. A tanuló-ifjuságnak egyedüli legalkalmasabb bevásárlási forrása és részükre 5% árengedmény. i