Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-12-19 / 51. szám

tók egy nagy része fölháborodott ama szokatlan eljáráson, amely szerint minden előzetes bejelentés, mondjuk: értesítés nélkül egyszerre minden liter után 2 fillérrel kértek többet a tejszállítók megbízottai a megrendelőktől. Már maga, ez élelmiszer drágulása is boszantó kezd lenni. Az a fogás pedig, amelynél fogva meglepetéssel belekényszentik az állandó vevőket a megokolatlanul felemelt árak kifizetésére, az sohasem fordult elő sem Pápán, sem más városokban. Ez új kereskedelmi gyakorlati elvet azok közé számítjuk, amelyek ellen tiltakoznunk kell minden módon. És hisszük, hogy a legtöbb tejtermelő és tejárusító gazda is elitéli ezt. Üzleti spekulációnak mindenesetre kitűnően beválik. A legjobb időre esett ez a srófolás. Itt a karácsony ünnepe, mindenkinek nagy szüksége lesz a tejre. Ha valamikor, éppen most az alkalom a helyzet kizsákmányolására. Köszönjük tejkartelisták ezt az utmutatást a jövőre! De hát azt állítják a tejtermelők és már szinte a köztudat egy részébe bele is itatták, hogy e gazdasági ág a leghálátlanabb, nem hozza meg a kivánt szükséges hasznot, sőt ráfizetnek. Biz ez szomorú sors volna, ha így lenne. De nem így van. A tejtermelők egy része hasonlít a színigazgatók ama csoportjához, amely sohasem árulja el nagy hasznát, hanem mindig sopánkodik, panaszkodik és veszteségekről beszél. Ha olyan veszedelmes rizikó a tejtermelés, miért van mégis, hogy ahány kisebb-nagyobb birtokos, ^kisebb-nagyobb bérlő van körülöttünk, vagy itt telepszik meg, legelső gondja, hogy tehenészetet rendezzen be. Hisz egy idő óta majdnem mégegyszer oly magasra emelkedett a termelt tejmennyiség Pápán és főként vidékén, mint amennyi az előtt volt. És mégis nem különös tapasztalat az, hogy a kinálat nagy méretű emelkedésével az ára is lépést tartott, holott a kereslet a régi szűk keretekben mozog? Arról, hogy oly sok hamisított tej és tejtermék talán sohasem fordult meg piacunkon, mint a mai időben, nem is teszek említést. Csak a hatóságunk és szerencsétlenül élelmezett báránytürelmü közönségünk keserű tapasztalataira utalunk. Ha valóban oly ráfizetéses lenne a tejtermelés, nem vetekednének bérlőink tehenészetök gyarapításában egymással. Bezárná valas-valamennyi az üzlet ajtaját. Ezt sugallaná a józan ész. De a józan ész náluk mást sugall; kartelt alakítani és mesterséges árakkal fejni a kiszolgáltatott vásárlót. Mert üzlet-üzlet. S még pedig milyen üzlet a tej-üzlet! De tisztelet-becsület a kivételeknek, mert — bevalljuk — ilyen is van. A tej-termelők egy része azonban nemcsak a saját tehenészete tejtermékét árulja, hanem 10—11 fillérért összeszedi a kistermelők tejmennyiségét és —- azt hiszem, legalább is tisztán, — árusítja nálunk is, máshol is mint a sajátját 16—18 fillérért. Ez a ténytapasztalat azért is fontos, mert itt válik el a tejtermelés, illetve a tejeiárusítás, mint üzleti ág a tehenészet egyéb gazdasági hasznaitól és lesz teljesen önálló üzletté. Ami, hogy megengedhető-e ezen formájában, arról országos törvénynek kellene gondoskodnia. S ez az eset egyébként is hasonló azon szőlőbirtokos eljárásához, aki összeszedi terméskor még igen olcsón több másnak a borát és azt mint saját jóhirnevü borát jóval magasabb áron adja el. Panaszkodhatik az ilyen gazda rossz borárakról, rossz üzleti visszonyokról? Panaszkodni panaszkodhatik, de sem ő maga, sem egy józan eszű ember el nem hiszi neki. Annyi igaz, hogy a gazdaság összes terheit ennek egyik ága nem birja meg. A tehenészet sem fedheti egy bérlet kiadásainak túlnyomó részét. Azonban valamennyi ága között ez az egy a legbiztosabb jövedelmű. Mert haszna nem csupán a termelt tej elárusításából folyik be, hanem hozzájárul a különböző tejtermékek magasabb értékesítése és a tehenészettel járó amaz anyag ingyen megszerzése, amely éltető tápláléka a szántóföldeknek. *Ha nern így lenne, akkor talán kevesebb tejtermelő lenne nálunk is, másutt is. De csak talán ! Mert ez utóbbi esetben is, kiváltképen, ha a kistermelők olcsó tejmennyiségével üzérkednének is, 16 fillérjével haszonra termelnének. Nem kívánjuk senkinek, tehát a tejtermelőknek sem a kárát, de a fogyasztó közönség megsarcolása ellen is tiltakozunk és tenni fogunk. Hogy Pesten 24—26 fillér a tej literje, az nem irányadó. Az oda tejet szállító termelők ne erre utaljanak, hanem arra, hogy kapnak-e ők a pesti tejcsarnokoktól egy elsőrendű teljes tej után, minden költségüket leszámítva — csak 14 fillérért is? Erre feleljenek! Ha pedig nem kapnak, amint úgy is áll a dolog, akkor Pápán 16 fillér busás ár. Annál is inkább nagy ár érte, mert a mi tejpiacunkon ritka az elsőrendű tej, legtöbbnyire lefölözött másod- és harmadrendű minőségűt árulnak, amelynek legmagasabb értéke sohasem lehet több 8—10 fillérnél. És mi ezt 16—18 fillérért vesszük. Nincs ez duplán megfizetve? Hát, ha oly válságos a jelen tejtermelés, miért vagyonosodnak az egyes vidéki tejszövetkezetek részvényesei, holott olcsóbb áron adják a tejet, mint Pápán ? Nem beszélünk többet most a dologról! Aki látni akar, lát ezek után. Csak arra kérjük hatóságunkat is és főleg a fogyasztó közönséget, hogy gondoskodjék a tejkartellel szemben saját védelméről. Itt az ideje! Ki tudja, hol áll meg a tej árának kartell érdekű emelése ? Nagy tejcsarnokot kérünk Pápának! Gy. Gy. A VARMEGYÉRŐL * Vármegyei közgyűlés. Veszprémvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 14-én és 15-én közgyűlést tartott Hunkár Dénes főispán elnöklete alatt. A közgyűlésen mintegy 120 megyebizottsági tag vett részt. A közigazgatás minden ágára kiterjedő alispáni jelentés tudomásul vétele után a közigazgatási bizottság tagsági helyeinek betöltese folyt le élénk érdeklődés között. A kilépő régi érdemes jelöltekkel szemben a kisgazdák egyrésze ellenjelölteket állított fel s Össze is hoztak rájuk mintegy 30 szavazatot, de a , régi tagokat Bélák Istvánt, Jókuthy Albe rtefc, dr. Óvári Ferencet és Sült Józsefet azért imponáló többséggel megválasztották. A többi választmányokba is majdnem kivétel nélkül a régiek kerültek. Az orvosi körök megállapítására és a községi és körorvosok fizetésére vonatkozó javaslatokat, melyek lényegileg egyeznek az orvosszövetség memorandumával, elfogadták. Nagyobb vitát idézett elő Szentgálnak az a kérelme, hogy az eddigi két vásár helyett négyet tarthasson. A kérelmet a vármegyei gazdasági előadó pártolta, míg főkép a veszprémiek állást foglaltak ellene. Ennek ellenére a kért vásárokat a törvényhatósági közgyűlés megadandónak véleményezte. Még ez ügynél is nagyobb hullámokat vert fel a vármegyei tüzrendészeti szabályzat sérelmes pontjainak megváltoztatására nézve beadott kérelmek ügye. Az állandó választmány a gazdák által kifogásolt pontokat jobban enyhítette, a nagyszámban megjelent gazdaközöuség azonban az allandó választmány propozícióit sem találta elfogadhatónak. Hosszú és heves vita után úgy oldották meg a kérdést, hogy a kérelmeket újabb megfontolás végett egy külön e célra delegált bizottságnak adták ki, mely jelentését a legközelebbi közgyűlésre terjeszti be. — A közgyűlés második napján csekély érdeklődós mellett tárgyalták le a tárgysor több pontjait. —- A közgyűlésen városunkból csak Barthalos István, Bélák Lajos, Körmendy Béla, a járásból Csóthi Géza, Herbszt Ferenc, Gerstuer Ignác Szalóky Géza voltak jelen. * A pápai járás kettéválasztása. Irtunk róla már, hogy vármegyénk irányadó köreiben komoly megfontolás tárgyát képezik a területére és népességére egyaránt nagy pápai járás kettéválasztása és Pápa szókhellyel egy második főA fiu elsápadt. A zsebéhez kapott, rémülten. Ott volt, ott, az édes, az illatos, parányi keztyű most is, a szive fölött. Félénken rebegett. — Bocsánat, ezredes úr. Azt nem tehetem. Az ezredes fölordított dühében. — Megbotoztatom 1 Adja ide tüstént. Fölemelte, ütésre az öklét és két lépést tett Szilassy felé. Az csak állott, halálsápadtan. Az arca remegett. Ökölre szorult az ő keze is. Megtántorodott, majd előre lépett ő is. Nem a fogoly, a férfi. — Ezredes úr ! — kiáltotta. Nem szólhatott többet. Az ezredes háta mögött szétnyilt az ajtófüggöny s a szép Hermin lépett be rajta. Elragadóan szép volt, gyönyörű volt. Sápadt volt Ő is, csak a két szelid, kék szeme lángolt, haragos tűzben, mikor az összecsapó két férfira nézett. Az egyik az apja ; a másik annál is több. Három lépéssel ott termett az ezredes mellett és puha kis kezével megkapta annak fölemelt karját. S a vérben forgó szeme közé nézett egyenesen, nyíltan, határozottan . . . — Apám. En rám haragudj. Én adtam neki. A saját keztyűmet ... — Te Te. Te . . . — Én. Szeretem. Igen. Es a felesége leszek, apám. Az. Még ha . . . még ha megütöd is . . . Az ezredes karja lehanyatlott. Egy szót sem tudott szólni. A leánya, az egyetlen, édes, szelíd leánya kipirult arcára tekintett, tétován, majd a fiúra, aki sápadtan, lesütött fővel állott előtte. És megértett mindent Megértette a szerelmet, ami annak a gyűlöletnek a gyökeréből fakadt, aminek ő is olyan kérlelhetetlen eszköze volt. Álomlátások vili antak át a fején. Ágyúszó, puskaropogás, dobpörgés, trombitaszó. S mintha a fegyverek gúlái, egész arzenálok roppantak volna össze, ott, a szédülő szeme előtt, annak a hitvány, apró, fehér keztyűnek a legyintésétől . . . Tehetetlenül a székre roskadt. Két hónap múlva Haynau megbukott. Úgy bántak vele, ahogy Radetzky mondta róla : miután olyan, mint a borotva, használat után azonnal jól el kell tenni. Eltették. A jóllakott bosszú gyöngülni kezdett s szabadon bocsátották a stráfkompániát is. A hajnal még messze volt ugyan, de már mindenki hitte, hogy az éjszaka nem tart örökké. Még a pap is erről beszélt, mikor egy szép (szeptemberi délután összeadta a fiatal párt: Szilassy Ferit bájos menyasszonyával Schratteubach Herminnel. A templom tömve volt. A garnizon minden tisztje, a volt stráfkompánia, minden tagja ott volt. A harmadik pad.-orban az öreg Schrattenbach ezrede állott és hallgatagon, egykedvű arccal nézte végig a szertartást. Szürke polgári ruhát viselt; egy hónap óta penzióban volt ő is. Mikor aztán az ifjú pár, ragyogva a boldogságt'l, kifelé indult a templomajtó felé, legelsőnek az ezredes ment eféjük, üdvözölni őket. Megcsókolta a leányát, aztán kezet fogott a vejével, bizonyosan a látszat, a bámuló világ kedvéért. S hogy Szilassyhoz is szóljon valamit, megkérdezte : — Mit beszélt az a pap olyan sokáig ? Szilassy komolyan nézett rá. — Hagy az éjszaka nem tart örökké. Az ezredes bólintott a fejével. — A tietek nem, hanem az enyém. n Saját érde ké „Angol divat" A szabás művészi, az elkészítés elsőrangú és a szövetek a legjobb minőségekből vannak, tehát a legkényesebb Ízlésnek is megfelelnek, mert elülmúlják a mérték után készített ruhákat is. — Szabott olcsó árak ! ha ruhát vásárolni akar, próbálja meg nagyáruházában PAPA, Kossuth-utca, az új postával szemben. Ott ALTMANN BERNÁT óriási raktár yan kész férfi-, fiu- és gyermekruhákban, felöltők, gallérok, télikabátokban, gazdász-kabátok (szőrme béléssel), bundák stb. stb., valamint egyes nadrágokban. I

A tanuló-ifjuságnak egyedüli legalkalmasab

b I . bevásárlási forrása és részükre 57

0 árengedmény. J