Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-10-31 / 44. szám

V. évfolyam. 44. szám. Pápa, 1908. október 31. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D

R- KŐRÖS E N I) LvE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Csendőrök — rendőrök. Az újpesti rablók gyors kézrekerítése nem az első nagy siker, ami a magyar csendőrség nevéhez fűződik. Az újpesti csak egy szem a sikerek ama láncolatában, mivel a csendőrség mindjobban hozzáfűzi magát a társadalom bizalmához, sőt mondhatnók — szeretetéhez. Ügy van, a csendőrt megszereti a magyar ember, mert bizik benne. És mit csinál az olyan közbiztonsági közeggel, akiben nem bizik? Megmosolyogja. íme a különbség a csendőrség és a legtöbb város katonai fegyelem hijján levő, amolyan civiljellegü rendőrsége között. Ki csodálja aztán, ha az a bizonyos legtöbb város szivesebben látná saját külön rendőrsége helyén a csendőrséget ? Főkép az olyan városok, hol a vasárnapi szurkálások egészen megszokottakká válnak, ahol a fékevesztett emberi szenvedélyek kezdenek úrrá lenni. Hogy melyek ezek a városok? Nomina sunt odiosa. Az államférfi és a hadvezér. Nincs az a szenzációs francia dráma, mely annyira bővelkednék meglepő fordulatokban, mint a világtörténelem s főkép az a része, mely a jelenlegi boldog nemzedék szeme előtt játszódik le. íme, György trónörökös, kinek eddig csak a villogó szemek és csillogó nedvek, magyarán: asszony és bor iránti érdeklődéséről, továbbá a duhajkodás iránti hajlamáról és a tiz-parancsolat IV. pontja iránti ellenszenvéről birtunk tudomással, hogy változott át egyszerre államférfivá és hadvezérré — egy személyben. Ő megy követségbe az orosz udvarhoz s ő van kiszemelve a szerb hadsereg jövendő vezérévé. Bámulj világ és jöjj te dalnok és guzlicád hangja mellett zengjed meg György herceg dicsőségét Ám siess a dallal, mert közben György herceg ismét olyat talál elkövetni, hogy az összes szerb disznók — pedig ezeknek csak elég vastag bőrük van — elpirulnak szégyenletükben. Ami becsületbeli kötelesség. Nem bánom, ha a vén cigányhoz is hasonlítanak, aki mindig a régi nótát húzza, de azt, ami a legutóbbi városi közgyűlésen történt, még sem hagyom szó nélkül és elmondom, ami a szivemen) fekszik, ami a pápai társadalomnak most már csakugyan becsületbeli kötelessége, hogy t. i. teremtse meg, haladéktalanúl, még az idei tél folyamán teremtse meg a népkonyhát. A város képviselőtestülete visszavonta azt a határozatát, amit alig két hónapja hozott. Hogy miért, azt valószínűleg maga sem tudná megmondani. Talán mert egyszer feltámadt a tisztelt városatyákban a takarékosségi vágy, s azok, kik minden lelkiismeretfurdalás nélkül segítették a pótadót lassan bár, de annál biztosabban a jelenlegi előkelő magaslatra felemelni, azok most sajnálják azt a pár fillért, ami a szűkölködőknek jutott volna? Talán azért, mert a vezetőség részéről se látták azt az elhatározott szándékot, mely üdvös dolgok megvalósításához feltétlenül megkívántatik ? Avagy talán, mert felülkerekedett az emberekben a könyörület érzése azok iránt a >városi szegények* iránt (n. b. ez olyan hivatali állás-féle, amelyhez nem lehet hozzájutni protekció nélkül, a szemérmes kódisnak pedig tudvalevőleg üres a tarisznyája, illetve nincs protekciója), mondom talán felülkerekedett a szánalom azok iránt, kiket a hivatalos város minden áron meleg ételhez akar juttatni, elvevén tőlük azt a pénzt, amelyet pedig oly megható következetességgel hordtak a — pálinkamérésekbe. Hát csakugyan nem tudná, nem akarná belátni az a következetlenségben világrekordra pályázó testület, hogy a népkonyha nemcsak ezeknek a szegényeknek, sőt legfőképen nem is ezeknek kell, hanem kell más száz, meg száz szegénynek, aki nem jár koldulni, nincs is a heti segélyezettek lisztájában és mégis fázik és mégis éhezik. Különös véletlen következtében azt a fatális közgyűlést követő napon járt az udvarunkban egy kis hat éves leányka. Ez a kis ártatlanság a helybeli református elemi I. osztályába jár. Aki érdeklődik iránta, annak a nevét is megmondhatom. Szegénykének nincs anyja, csak özvegy édes apja, aki napszámba jár .8 egy szintén iskolás testvérnénikéje. Mikor reggel elmennek hazulról, az édes apjuk ad nekik 6 — 6 krajcárt. Ebből vesznek a péknél 1 — 1 zsemlyét. Ez a reggelijük. Délben vesznek 2— 2 krajcárért megint zsemlyét és a megmaradt négy krajcárukon azt, amit ezen a pénzen a hentesnél kaphatni. Kis pörcöt, zsíros bőrkét, mi egymást. Es ezt az »ebédet« elköltik vagy az iskola kapuja alatt meghúzódva, vagy otthon — a fűtetlen szobában. Este, mikor az apjuk megjön a munkából, hoz nekik »rendes« vacsorát. Kenyeret és valami húsfélét. Es ez így megy nap-nap után, hetek és hónapok hosszat. Es annak a két szegény leánykának az egész hosszú tél folyamán egy csepp A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. ELEVEN TAVASZOK. No ne vágjatok akkora képet S ne akadjatok annyira fenn, Ha merő kis elandalodásból, Es semmiesetre se másból, Szemem egg-egy baba-arcra vetem Es — egy kicsit ott feledem. Aki félti a talmi-tekintélyt, Tegyen úgy, ahogy ő neki jó: Legyen éjjeli, nappali minta, S mellette azért csalafinta, Aki ssent, de világravaló, S teszen úgy, ahogy ő neki jó. Ugy-e, hogy ha a tél széle csapkod, S a virágot a dér kiölé: Ti fagyos szivü kancsali szentek, Tavaszozni százféle menték, Ragyogó napu Nizza felé, Tavaszok virulása elé ? A szegénynek is meg van a jussa S ha tavaszt neki Nizza nem ád, Ki azért, hajh, rajta se fognak : Gyönyörű eleven tavaszoknak Szedi össze a fénysugarát — S bizony érte nem érheti vád. Hát: sose vágjatok akkora képet, S ne szavaljatok oly kegyesen: Mikor én hegyesebb szemet ejtek S valakin tán rajta felejtek — Ezt én nem ezért vagy azért teszem: Csak a tavaszt, a tavaszt keresem! Szávay Gyula. trolin EreteS oá MvAgyat í» • fraiaülyt. •irfiil*tetl a kAhSgtfat. »áladíkol. C||«li nudlii Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofulozis. influenza ellen aiAmtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat ia kínálnak, kérjen mindenkor F. Hoffnano-La Roehe A Co. Basel (Sriji) A látogatás. Irta: Serraó Matild. (Folyt.) II. Meg kell vallanom, hogy azon az éjszakán abban a házban sem álmatlan órák, sem könnyáztató párnák nem voltak. Emma is, Guidó is erősen meg volt róla győződve, hogy az eljátszandó komédia semmit sem fog változtatni a jövőn. Nagyon is jól ismerték egymást s tudták, hogy őket soha semmi sem egyesítheti többé. Emma, mikor egykori hálószobájába tért, fogadói szobában képzelte magát. Guidó pedig nyugodtan aludt el, minekutána három oldal Herbert Spencert elolvasott. (Nem akarom ezzel becsmérelni a filozófust; a hősöm álmos volt.) Valóban úgy volt: semmi sem egyesíthette őket többé. A legnagyobb nehézségeket győzték volt le, hogy egymáséi lehessenek. Guidó Flórenoből Nápolyig szaladt utána Emmának s ablakai alatt töltötte az éjszakákat. Emma mindennap nyolcoldalas leveleket irt úeki és fél éjszakákon SP