Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-10-17 / 42. szám

így a III. felvonásbeli jassz-nótát is vagy négyszer és — Feld Aurél ide, vagy oda! — meg volt elégedve. A vasárnapi zsúfolt ház dettó. „Doch ach des Unglüok sohreitet sehnell" és egy zónás, de telt Suhanc-ház után bekövetkezett reánk kedden a Le a férfiakkal, vagy küzdelem a feminizmus ellen, vagy Mikor a német frivol akarna lenni, avagy mégis Még a kellemetlen nőknek is akad szerencséjük. Mivelhogy kapcsalkózván a legutóbb ajánlott oímhez, nem a legnagyobb abszurdum-e az elejétől végig kellemetlennek, veszekedőnek, ridegen feministának festeni egy különben szemrevaló leányt, de úgy hogy végül mégis belebolonduljon egy férfi, (miért, ó miért ?!) s mivelhogy vígjátékban máskép nem lehet, eljegyzést is tartson vele. Ez az eljegyzés egyébként az egyedüli reménységünk. Mivelhogy ha tovább is ilyen antipatikus marad az a feminista néni, talán az anyakönyvvezető elől mégis meghátrál az az egyébként igen vitéznek mutatkozó ifjú. Egyébként az ügyről nem érdemes sokat beszólni. Ez megint olyan darab volt, amit a szinidirektor csak úgy „blind"-re szerzett. Boszantóan szellemtelen mindenben, még szemtelenségeiben (a felbontott ágyakba lefekvés !) is — hülye. Akik játszottak benne, tagadják el, hogy valaha erre kárhoztatta őket hivatásuk végzete. Szerdán a jutalomjátókok is kezdetüket vették, ami már a Brezón végének lassú, de biztos közeledését jelenti. Ezúttal a jutalmozott és egyszersmind ünnepelt ii társulatunk kitűnő komikusa Bátori Béla volt. Jutalomjátékául az „Ordög"-öt választotta. Nagyon jól ismerjük Bátori nak ezt az alakítását s ha azt mondjuk, hogy az idén is annyi elevenséggel, tudással, művészettel játszott, mint tavaly, dicséretére elegendőnek tartjuk. A közönség zsúfolt házzal, tisztelői virággal diszített vasvilláról lelógó telt pénzes levéllel jutalmazták. Finoman átgondolt s gondosan kidolgozott játék volt Verő Jankáé (Jolán) is. Csak a levélírás jelenetben túlzott kissé; ez különben játékának összhatását nem rontotta le. Déri nagy elegenoiával, szimpatikus könnyedséggel adta a festőt. Ötletes, jó alakítás volt a Simkó szemtelen Elzája is. Ellenben Veress Eszti (Selyem Cinka) jól betanult szerepét mint iskolás a leokét elmondta, de nem játszotta meg. Csütörtökön este igen kedves, kellemes reprízben volt részünk. Lehár Drótostótját, ennek a világsikereket elért zeneszerzőnek azt az első darabját adták, mely először tette szélesebb körben ismertté nevét. Nb. Ez a Lehár szerencsésebb volt a régebbi szövegeiről. A Drótostót pld. mennyire felette áll a nemrég látott Három fele ségnek! Az előadás igen jó volt. Fő tényező ebben Bátori vala, ki mintha a jutalomest után mégegyszer meg akarta volna mutatni, hogyha a közönség őt szereti, viszont ő is szereti a közönséget Pfeíferkornja a legszimpatikusabb, legvidámabb zsidó-alakítások egyike volt, amit valaha a színpadon láttunk. Hogy Tábori Frida Zsuzakája a maga művészi félszegségével bájos tót leány volt, azt mondanunk sem kell. Pompás estéje volt Medgyasszaynak, ki a címszerepet üde hanganya gának teljes erejével énekelte. Hasonlókép igen szépen énekelt és temperamentusabban, mint egyébkor játszott Bábián is. Az est sikeréhez hozzájárultak lnke, Kovács és Borbély is. Az összjáték is rendben volt. Taps, kihívás bőven. Mint biztos jelét annak, hogy közönségünk a komoly drámai művészetet megtudja becsülni, őszinte örömmel jegyezzük fel, hogy tegnap este ezúttal negyedszer telt ház gyönyörködött Parker megkapó szép drámájában, A bíborosban. Kovács ismét remekeit, Déri, VerÖ, Gyenis, Bátori, Tömbömé kitűnő ensemblet alkottak. IRODALOM. Erdélyi Zoltán: Bazsalikom. Megrendelési fölhivás. Az elmúlt évben másodszor tüntette ki Erdélyi Zoltánt a Magyar Tudományos Akadémia a Nádasdy-díjjal. 1897-ben a „ Vesztett Bolgodság" című verses regényét koszorúzta meg e pályadíjjal, 1907-ben pedig „Bazsalikom" című verses elbeszélésének ítélte oda a 200 aranyas díjat. Ez még magyar költővel nem esett meg, mert bár 1863 óta minden második évben eldöntésre kerül a díj, 1907-ig mindössze csak ötször adták ki. A pályadíjat ugyanis osak az a mű nyerheti el, amely nem csupán abszolút becsű, de a bírálók határozottan „irodalmunkra nézve nyereségének tartják. Itt tehát nem lehet szó szégyen paragrafusról, mely annyiszor lerontotta már az akadémiai díjak nimbuszát. És emeli Erdélyi sikerének értékét az a körülmény is, hogy a bírálók a 48 pályamű közül négyet találtak a jutalomra érdemesnek s ! csak hosszas mérlegelés és vitatkozás után állapod j tak meg abban, hogy a négy kiváló alkotás közül mégis a Bazsalikom a legkiválóbb. Az akadémiai biráló bizottságnak Baksay Sándor és Hegedűs István álta 1 aláirt jelentéséből közöljük szó szerint a következő kivonatot: „A bizottság többsége a pályadijat a XXXVI. sz. pályaműnek Ítélte oda, amelynek cime : Bazsalikom. Jeligéje : „Hazádnak ren dületlenül". Meséje röviden ennyiből áll: Véghy úr, miután az apjától erősen megrongált vagyon maradványát szerencsétlenül elgazdálkodta, kimegy Amerikába, ott egyik bukásból a másikba bukdácsolva, végre kétségbeesett utosó ötletéből aranyat megy ásni ; meggazdagszik, kihívja magá hoz Erzsók nénit, aki ki is megy hozzá és egy cserép bazsalikomot visz neki ajándékba. A bazsalikom illata fölkelti lelkében az alvó honszerelmet s haza megy. — De mennyi névtelen, jól ismert alak, megszokott vagy új köntösében rajzik e főalak körül! Az olvasónak elgondolkodásra, sőt elmélyedésre anyagot szolgáltató mennyi mély gondolat, élénk kép teszi életteljessé e lelki raj zot ! Minő biztos kéz a festésben, tisztaság a színezésben, elegancia a kifejezésekben, változatosság a fordulatokban, nyugalom a humorban! Tiszta mély érzés, emberszerető humor, énekrőlénekre emelkedő hangulat ! . . . Otthon a méla bús ősz, a gyászoló park, a maga pusztulásának költői mása, embergyűlölet, amely mély honszeretetbŐl fakad, a kivándorlás eleven képe, az amerikai élet szines rajza, az utolsó éjjel álma, melyet a bazsalikom illata által felköltött visszaemlékezések rajzolnak a nyugtalanul álmodó lelke elé — és a váratlan fordulat, hogy egy pillanat elhatározásával hazatér . . . megható befejezésben, mint tiszta összhangban olvadnak össze és intenzív erővel hatnak meg. — E költemény egységes, kerek egész. A jutalmat teljes mértékben megérdemli." Ezt a munkát adja ki most az alulírt Franklin-Társulat egyszerű, de ízléses kivitelben. A művészi címlappal ékeskedő könyv ára fűzve : o korona, elegáns vászonkötésben: 4 korona. Kérjük a költészet lelkes barátait, kegyeskedjenek a művet megrendelni s ismerőseik körében más megrendelőket is gyűjteni. Az előfizetési pénzt kérjük a Franklin Társulat pénztárába beküldeni. A könyv 1908 december 1-én jelenik meg s karácsonyi ajándéknak is kiválóan alkalmas Tiszte lettel Franklin-Társulat magyar irodalmi intézet és könyvnyomda Budapest, IV., Egyetem-utca 4. sz. - A mű szerkesztőségünk útján is megrendelhető. HETI ÚJDONSÁGOK. — Gyémánt-mise. A bencésrend nesztora, Nóvák Ede, ki fiatalabb éveiben Pápán volt tanár, később mint plébános működött, most pedig köztisztelettől környezve városunkban élvezi a nyugalom csendes napjait, f. hó 19-én éri meg áldozárrá szenteltetésének hatvan idik évfordulóját s e jubiláns napon a bencésszékház kápolnájában fogja gyémántmiséjét bemutatni az Úrnak. E szép alkalomból az agg professzor, kinek volt tanítványai közül sokan élnek Pápán, 100 K-t juttatott a polgármester kezeihez a szegények között leendő kiosztás céljából. — Pápa—Sümeg. Megírtuk már más alkalommal is, hogy ennek a vasútnak ügyét másutt sokkal komolyabban veszik, mint városunkban. Zalavármegye már régen megszavazta tekintélyes összegű hozzájárulását, most pedig Csabrendekről vesszük az értesítést, hogy még e hóban több országgyűlési képviselő vezetése mellett a kereskedelmi miniszternél monstre-küldöttség fog tisztelegni s kérni fogja a fontos közgazdasági érdekeket szolgáló vasút ügyének hathatós támogatását. — Látogatás a könyvtárban. Előkelő ven dége volt f. hó 12-én a kollégiumi könyvtárnak. Ferenczi Zoltán, a budapesti egyetemi könyvtár igazgatója tett könyvtárunkban hivatalos látogatást ós elrendezését, beosztását, nevezetességeit szakszerűen megvizsgálván, a tapasztaltak felett teljes megelégedését nyilvánította. Ferenczi Zoltán ittléte alatt megtekintette a Petőfi emléktáblát s azt a szerény szobácskát, melyben a nagy költő pápai diákkorában lakott. Amely tény azért érdemes a megemlítésre, mert a legjobb ós legbővebb Petőfi-életrajzot eddig éppen illusztris vendégünk, Ferenczi Zoltán irta. — Az őszi országos vásár. Említettük múlt számunkban, hogy a városi tanács a Kisasszonynapi vásárnak október elejére áttételét akarja kérelmezni a kereskedelemügyi miniszternél. Mint halljuk, a helybeli iparos közönség e tervvel nem rokonszenvezik ós bolnap Hajnóczky Béla ipartestületi elnök kezdeményezésére értekezletet ia tart, melyen a Kisasszonynapi vásár meghagyását s helyette a Boldogasszonynapi vásárnak október elejére helyezését óhajtják szorgalmazni. Úgy véljük, hogy az iparosok óhajának teljesítése nem ütközhetik akadályba. A cél az aránylag nagyszámú nyári vásárok megszüntetése révén aránylag nagyobb számú őszi vásárok létesítése. E célt pedig az utóbb felszínre került idea még jobban szolgálja, mint az előbbi s azért valószínűleg a képviselőtestület is az előbbi propozíció helyett ezt teszi magáévá. Csak aztán arra is legyen gond, hogy a kereskedelmi miniszter hozzájárulása is okvetlen megszereztessék. — Az új közegészségügyi törvény a törvényhatóságok kötelességévé tette, hogy a községi és körorvosok működési körét és díjazását illetőleg szabályzatot készítsenek. A vármegyei orvosszövetség folyó okt. hó 9-én Veszprémben tartott ülésében foglalkozott ez üggyel. Előzetes megbízatás folytán dr. Vad na y Szilárd várm. főorvos és dr. Rechnitz Ede páp ű orvos készítettek szabályzat-tervezeteket. A két tervezetet az orvosszövetség alaposan megvitatta, eltérő pontjait összeegyeztette s ezek alapján terjeszti most javaslatát a törvényhatóság elé, mely valószínűleg decemberi ülésében fog a nem csekély fontosságú üggyel foglalkozni. — Csak egy virágszálat! Hogy csak egy virágszálat adjunk a halottak koszorújából a halál jegyeseinek élete visszaváltására, — ezzel a jelszóval nagyszabású akció indult országszerte. A tüdőbetegek számára a belügyminiszter által en gedélyezett könyöradománygyüjtést mindenfelé nemesszivü hölgyek vegyék kezükbe és rövid idő múlva megindul az egyesület gyűjtőtarsolyaiba a gyűjtés. A tarsolyok ízléses kivitelűek, oldalukon ezzel a fölirattal : „Adakozzunk a tüdőbetegeknek !" Van egy nyilásuk az adomány befogadására. A gyűjtés célja mintegy száz szegénysorsu tüdőbeteget azonnal szanatóriumba helyezni, ezenfelül új intézményeket, főleg dispansereket létesíteni a tüdőbetegeknek. Minden egyes ridikülben megszámlált összegeket az egyesület hivatalos lapja külön nyugtáz. Örömmel jegyezzük fel e helyen, hogy azj emberszeretet nemes versenyéből a mi városunk is kiveszi a maga részét. A szanatóriumi bizottság hölgytagjai jövő vasárnap minden felekezet templomában gyűjteni fognak. Hisszük, hogy érző szivekre talál a kérő szózat: Adakozzunk a tüdőbetegeknek. Halottak napja közéig, — csak egy virágszálat a temetői koszorúból az emberszeretet oltárára ! — A budapesti filologiai társaság f. hó 14-ón Heinrich Gusztáv elnöklete alatt tartott ülésének egyik előadója dr. Kőrös Endre volt, aki A wülpensandi csata cimmel teljesen kész Kudműfordításának egy önálló részletét mutatta be. A nagyszabású műfordítás a jövő év folyamán fog a maga egészében nyomtatásban megjelenni. — Az állatni tanítóképezde kirándulása. A múlt héten Kőszeg vidékét látogatta meg tanítóképző-intézetünk 41 növendéke. Gyönyörű őszi reggelen, 9-ón indultak útnak. Az első napon, pénteken magát a várost, Kőszeget tekintették meg, annak nevezetességeit, gimnáziumát, templomát, különösen pedig régi várát. Megtekintették a sörgyárat is, majd pedig katonás szalmafekhelyeiken eltöltvén az éjszakát, más napon a vidéket járták be körülményesen. Felmentek az Irottkőre, s onnan, a Duuáutúl legmagasabb pontjáról szemlélték meg a környező vidéket. Az ifjúság vezetőtanára Kirchmayer Győző volt, ki mindenütt együttjárt a kirándulókkal. Elkísérte őket Kőszegre az intézet igazgatója, Pethes János is, nejével egyetemben. Vasárnap reggel Szombathelyre rándultak át. Nagy ünnepségek keretében éppen azon napon volt ott a Vasvármegyei Muzeum megnyitása. Ott tartotta az napon közgyűlését a Muzeumok ós Könyvtárak Országos Szövetsége. Az ifjak elmentek a vármegyeházán lévő közgyűlésre is. Hallották az elnöklő Wlassica Gyula megnyitó beszédét, meghallgatták Szendrei János tanulságos előadását, melyet hazánk középkori várairól tartott. A déli vonattal indulván Szombathelyről, a 2

x/

2 órai személyvonattal érkeztek vissza Pápára. A tanítóképző-intézet tanári testülete, s elsősorban az intézet igazgatója mindent elkövettek, hogy a kirándulást megvalósíthassák. Az