Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-09-19 / 38. szám

alkotmánytan titkáig minden tudományágba bevezetni. Megkérdeztem a birót, mért nem állítanak be még egy tanítót, hisz ma már csak 100 koronás fizetést kell biztosítani, a többit az állam adja. »Igen ám«, felelte, »de ahhoz új iskola is kelj, arra meg pénzünk nincs.« Jártam egy másik iskolában. Itt már kevesebben voltak egy tanító keze alatt, csak 82-en. Egy kicsit már magyarosodó német faluban volt ez. A tanító jóravaló öreg bácsi. Német származású, telve hazafias magyar intenciókkal. Nézem a tanszereiket, a viseltes, régi glóbuszt, német felírásokkal! A fekete táblára esik pillantásom. Hát nem egy ormótlan kétfejű sas van festve a tetejébe! Valószínűleg még a Bach-korszakból maradt. Mondom a tanítónak: >Kedves tanító úr, német felírások, osztrák cimer lerontják ám a maga szép magyar buzgóságát!« ^Hiszen, kérem, kicseréltem volna ezeket én már régen, de ha olyan koldus a községünk, hogy erre sincs pénze« . . . Iskolára nincs, táblára sincs, glóbuszra sincs, de fényes, pompás múzeumi palotára, meg van?! Mi ez, kérem? Nagyzás és semmi más! Juvcnalis. Köz-ellátásunk. ii. A marha- és sertéshús árának megszabásában sok helyütt a közvélemény közeledik a régi állapotokhoz, amikor hatóságilag szabták meg a hús árát. Ez vult a limitáció, amellyel vele járt egyszersmind a hús árak kimérésének szigorú ellenőrzése is. Most is ránk férne, ha hatóságunk gyakrabban megvizsgálná e fajta üzleteinket mind, hogy vájjon hiba nélkül működik e a mérleg. Sőt nem ártana az sem, ha e szemmeltartást kiterjesztené a lisztkereskedéere is. Különösen az alsóbb néposztályok vidéki és helyi vevői panaszkodnak e tekintetben. De nagy a mi panaszunk és súlyosan jogos a baromfi-piac miatt is. Ennek a drágasága is állandó bünrovata lehet városunk közélelmezésnek Erre is szórói-szóra ráillik az a vád, hogy hazánk legdrágább városai közé tartozik Pápa. Hisz még uz idén is, amikor széles ez országban mindenüttpotom olcsó volt a baromfi hónaponkon át és még most Bem drágább sokkal, nálunk kéthárom hétig szállt le e húsnemü ára és csakhamar ismét felemelkedett régi magasságába ismét és most ott lebeg, lakosságunk nem nagy gyönyörűségére. Ennek okát több körülményben kereshetni. Először is sehol : sincs talán annyi viszont elárusító, mint a tni vidékünkön. Ezek még vagy a piacra hozatal előtt összeszedik a baromfiakat a vámon kivül, vagy kora reggel elkapkodják az eladóktól ez árukat mind, úgy, hogy mikor a tulajdonképpeni vevő és fogyasztó közönség megkezdené a vásárt, már e másod-, harmad-, negyed , sőt ötöd elárusító szabja meg neki a magasra szökkent árat. Ez már visszaélés a szabad kereskedelem fogalmával. Ez tényleg kifosztása a magára hagyott fogyasztó közönségnek a szabad kereskedelem szent nevében. Sok városban szigorú rendeletekkel tiltották el az effajta viszonteladás lehetőségét. Nálunk, — nálunk : hallgatnak, hagyják kizsebeltetni a fogyasztó közönséget és emelik folytonosan a városi pótadót. Mikor virrad nálunk is e téren ? A hatósági eljárás hiányán kivül, a baromfi drágaságát szintén okozza, az hogy a mi vicinálisaink általános piacunk egy részét áttették más vidéki pontokra is. Csorna és Bánhida, de főleg Csorna erről sokat beszélhetne. S ennek következtében : mig nálunk a fogyasztó közönség száma legalább is megmaradt, addig a piaci kinálat kevesbedett, aminek természetes eredménye nem más, csak áremelkedés. De e drágaságot onnan is levezethetjük, hogy környékünkön, a nagybirtokok miatt, kevés a major-gazdaság, amely leggazdagabb tenyésztője mindenütt a baromfiaknak. S e nehéz hely zetet még súlyosabbá teszi az, hogy az uradalmakat sem házilag kezelik, hanem bérletek gazdálkodnak rajtok. Már pedig a bérlet nem szives versenytárs a baromfi tenyésztésben. Legtöbb helyütt maga is termelő helyett csakis fogyasztó lesz. Ezen a kedvezőtlen állapoton is lehetne segíteni a szövetkezettel, jobban mondva : szövetkezéssel, amely valamely nagy baromfi tenyésztővel vagy esetleg kereskedővel állna évi üzletviszonyban kedvezményes árak kikötése mellett. Ha a hatósági szigorú intézkedés párosulna ily szövetkezéssel, e piacunkon is normálisabb árak uralkodnának. ' A jó és olcsó tej szállításánál használhatna kiváltképpen a szövetkezés. Mert, hogy Pápa városában rendkívül sok gyenge és hamis tej és termékei: tejfel és vaj kerülnek forgalomba, az köztudomásu. Itt is első sorban a hatósági kérlelhetetlen ellenőrzés volna hivatva javítani a bajon. Azonban, mig más városokban, mint pl. Veszprémben is, a hatóság nap-nap után irgalmatlanul fölülvizsgálja a tejet, vajat és tejfelt és keményen bünteti az élelmiszer hamisítóit, addig nálunk csak hébe-hóba mutatja meg illetékes hatóságunk ebbeli hivatalos eljárásának bizonyítékát. Nem kell kimélni egyetlen élelmiszer hamisítót sem. De főleg a tej követelheti a legszigorúbb felvigyázatot, mert hisz ennél nincs általánosabb táplálékunk. A lakosságunknak pedig ügyelnie kellene arra, hogy ne lefelezett tejet vegyen teljes tej értékben. Pápán ez virágzik. A 3-4 krajcárt érő lefelezett tejet árulják 8 krajcárért, ami a teljes tej becsületes árának is mondható. Ez az úgynevezett tejuzsora. Ellene sem ártana a fogyasztók szövetkezése. Végül piacunk hires ismertető jele egy idő óta az éretlen és mégis drága gyümölcs. Pár év óta már nem is látunk érett gyümölcsöket piacunkon, holott az áruk nagyon is érett. Mit kiméli e veszedelmes éretlenséget hatóságunk ? Mért nem él ellenök törvényes hatalmával ? Azt várja, mig a piacon érik meg ez az éretlen gyümölcs? Sokat Írhatnánk még a mi köz-ellátásunkról. De e néhány észrevételből is megállapíthatjuk, hogy Pápa is azon vidéki városok közé tartozik, ahol a csupán fogyasztó közönség kényszerül elviselni a lakás és az élelmezés terén a hatóság gyenge és elnéző magatartása miatt a haladás összes terheit. Gy. Gy. A király Veszprémben. A veszprémiek szép reménye valóra vált. I. Ferenc József, magyarok királya, megjött az ősi városba és négy napot töltött ottan. Ünnepe volt ez a négy nap Veszprém városának, de ünnepe volt az egész vármegye közönségének is. Az örömöt, mit az uralkodó megjövetele okozott, csak fokozta az a körülmény, hogy a király egész ott tartózkodása alatt jól érezte magát s szemmelláthatólag jól estek neki azok a hódolatnyilvánítások, mikben a lakosság érzelmei jutottak kifejezésre. A veszprémi királynapokról a fővárosi napitapok hasábszámra hoztak tudósításokat. Itt csak azokat a mozzanatokat jegyezzük fel, melyek állandóbb megemlékezésre tarthatnak számot: A király kedden, f. hó 15-én érkezett meg Ferenc Ferdinánd trónörökös, Frigyes és Lipót Szalvátor főhercegek kíséretében Veszprémbe. A veszprémi pályaudvaron Veszprémvármegye nevében Hunkár Dénes főispán üdvözölte a következő beszédben : Aztán kiment elbúcsúzni a nászútra készülő pártól. Melegen ölelte keblére kis, ideges, szőke leányát, kinek anyja olyan korán halt el, s akit előbb a zárdai nevelés, most korai házasság szakított el tőle. — Te elhagysz, de én mindig veled leszek — mondotta csaknem suttogva, hogy a férj meg ne hallja. A fiatal asszony pedig hamarosan kibontako zott karjaiból és gyors tempóban, szinte hadarva osztogatott parancsokat kofferek és kalapskatulyák elhelyezése iránt. Az első három év nyomtalanul tünt el. A szepiemvir nyugtalanságát a szakadatlan munka enyhítette. Vejével gyakran találkozott a bírósági épület boltozatos folyosóin. Tudta, hogy informálni jár birótársaihoz hallotta leáuyától, hogy nagy birtokot vásárolt az Alföldön. Ez a hirtelen gazdagodás újra nyugtalanította. — Eh. talán mégis jobb, mintha azt hallanám, hogy elzüllött. A vagyonszerzés végre is nem ellenkezik a jogrend föltéleivel. Sőt. A törvények főleg a szerzett vagyont védik. Mit kifogásolok rajta ? A puritánoknak a világból nagyon kis zug jut.- Csak nagyobb baj ne legyen. A nagyobb baj meglett. Veszedelmes, komoly baj. A leány jelentette be az apának. — Apuskára, borzasztó, Ernőt tönkre akarják tenni. Borzasztó ! Nézd, hogy reszketek ! — Mi történt? — tudakolta a szeptemvir rossz sejtéssel. — Képzeld, Dormák, az a nyomorult, az az éhenkórász, följelentette az uramat a törvényszéknél. — Miért ? — Hát az uram volt az ügyvédje, jaj, nem is tudom, hogy kezdjem ? — Mindegy, akárhogy . . . — Hát Dormák örökölt a nagybátyja után, az mindent ráiiagyott, de a többi örökösök megtámadták a végrendeletet. -- Nos. ? — Annak a Donnáknak nem volt betevő falatja. Az uram pénzelte a cudart, a hálátlant. — Es mit tett az urad ? — Ajánlotta, hogy egyezzék, aztán ki is egyezett, kapott harmincezer forintot és egy házat. — Es mennyi volt az örökség.? — Hát sok, mondják, egy fél millió, de az mindegy . . . — Nem egészen. Hát mivel vádolják az uradat ? — Hogy összejátszott a másik ügyvéddel, hogy megvesztegették. Esküszöm, apám, nem igaz, aljas rágalom. De te nem fogsz bennünket elhagyni, te beszélni fogsz a birákkal. Neked mindenki hisz s az uram be fogja bizonyítani . . — Tudja az urad, hogy idejöttél hozzám ebben az ügyben ? — Nem tudja, dehogy . . . A nagy vazomotorikus zavar elárulta, hogy hazudik. A szeptemvir komoran, sötéten meredt maga elé, — A jogkövetkezmények . . . mormogtál halkan. — Hol van az urad? — kérdezte leányától.

1 — Az uram ? — Habozott a válasszal. De aztán mégis elhatározta magát. — Lent a kocsiban. — Küldd föl. Egyedül akarok vele beszélni. — Értem papa, de előbb megcsókolom ezt a te kedves, nagy homlokodat. Ugy-e szeretsz ? Oh, édes, jó apám ! Látod, milyen bajban vagyunk Semmiért . . . A fiatal ügyvéd, a vő, a vádlott akaratlan izgatottságával jelent meg a szeptemvir előtt, aki Tanulók részére intézetek által előirt leg-jobb minőségű ru li anemiieket 1 cl ii N választékban találjuk K szíves Krausz József M. Fia és Társa divatáruházában. Női és g-yermek konfekciób|an az idei ujdonság-ok már beérkeztek.