Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-09-05 / 36. szám

több, a mostaninál jobb eredményt elérni. Majd ha ipari és kereskedelmi pályára olyanok mennek, ki hat elemit, vagy két középosztályt jó ered­ménnyel elvégeztek, akkor képződhetik tanult iparos-generáció. Vágó László kifogásolja a tanono­iskolai növendékek fegyelmetlenségét. Győri Gyula: Az ipariskolai oktatást aránylag csekély összegért látják el a mai tanerők. Rendes tanerők fizetése megkétszerezné az e cimen való kiadást. A pénz­ügyi bizottság belekeveri a dologba a tanonc ­otthonra nyerendő 10000 korona segélyt, de biz ezt építésre kell fordítani. A keresk. iskolát pláne nevetségesen csekély pénzért 360 K-ért tartja fenn a város. Az eredményt némelyek kifogásol­ják, amig az illetékes szakfelügyelők a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak róla. A kormány tan­folyamra küldi a jelenlegi óraadókat, világos tehát az az intenciója, hogy tovább is a mostani módon akarja ellátni az ipariskolai oktatást, Némi hálát­lanság lenne a város részéről, ha azokat, kik az ipariskolában nehéz viszonyok közt tanítottak, most, hogy az iskola felvirult, kitenné. Szükség­telen a kérdés minden további tanulmányozása. Dr. Antal Géza : A tanonc-otthon 10000 koroná­jának az az összefüggése van ez üggyel, hogy ha lesz tanonc-otthon, oda felügyelő is kell. Felügyelő pedig csak állandó tanerő lehet. A mai tanerők a rájuk bizott 60-80—100 gyereket, kiket egy­egy éven át heti pár órán tanítanak, jó formán nem is ismerhetik. Vajha az állam venné át az egész tanoncoktatást, az volna a legkívánatosabb megoldás. Amikor a pénzügyi bizottság az ügy tanulmányozását ajánlja, a legnemesebb intenció vezeti. Ha Magyarország tényleg modern állammá akar lenni, akkor az ipariskolai oktatásra a mainál sokkal nagyobb gondot kell fordítani. Csak jól képzett iparos és kereskedő állhatja meg a modern kulturvilágban a versenyt. Dr. Hoffner Sándor : Kerekedőink jórésze könyvelni se tud; bármit mond Mártonffy Frigyes vagy akárki, a tanítási eredmény silány. Kis Ernő : Ma a tanonciskolái oktatás minden tekintetben a haladás útján van. A miniszteri biztos véleményét e tekintetben inkább hajlandó akceptálni, mint az előtte szólóét. A felügyelő-bizottság is folyton kedvező tapasz­talatokról számol be. Schor Ármin: Akárhány kereskedelmi iskolánkban tanult ifjú előkelő keres­kedelmi alkalmazást nyer. Győri Gyula : Dr. Hoffner nem szakember, véleményét nem akceptál­hatja. Hajnóczky Béla : Az elért eredményt jónak, a viszonyokhoz mérten bámulatos jónak tartja. A 1% órás vitának vége az lett, hogy a pénzügyi bizottság javaslatát elfogadták. A gazdasági ismétlő­iskola pontjához hozzászólt Pados József, aki állat­tenyésztési díjak kitűzését sürgette. Szegényügy, népkonyha, ápolda. Miután a következő tételeket vita nélkül elfogadták, élénk eszmecsere fejlődött ki a sze­gényügy 14.500 koronás tételénél, melyet tudva­levőleg a pénzügyi bizottság népkonyha céljaira még 4000 K-val kiván megtoldatni. Dr. Hoffner Sándor a népkonyhát örömmel üdvözli. Figyel­mébe ajánlja a kapitánynak, hogy a heti segé­lyesek ne járjanak házról-házra koldulni. Szokoly Ignác: A heti segélyesek nem koldulnak, akik mégis koldulnak, azokat megbünteti; egyébként a koldulást nem tudhatja kellőleg ellenőriztetni, mert olyan kevés a rendőr, hogy miattuk a város­ház kapuja alatt is ynegnyuzhatnának akárkit. Dr. Körös Endre: Szomorúan szégyenletesek a pápai közbiztonsági viszonyok, ha való az, amit a rendőrkapitány mondott ! A helybeli szegények koldulásával szemben egyébként némi elnézés barátja. Dr. Hoffner Sándor : A baj nem a kol­dulásban rejlik, hanem abban, hogy a kikoldult pénzt elpálinkázzák. Dr. Steiner József: Nálunk sok a protegált szegény. A nőegyletek segélyét, meg a városét is ugyanazon személyek veszik igénybe. Majd a népkonyhát is ezek okkupálják. Ákik megérdemlik, nem jutnak semmihez. A város' utcaseprői tényleg koldulnak és tényleg elisszák legnagyobb részt, amit kapnak. Kevesebb hűhóval, de több lelkiismeretességei kell kezelni a szegény­ügyet. Dr. Lővy László : A népkonyha felállítása régóta érzett hiányt fog pótolni. A kivitelre nézve módozatokat ajánl. Németh János: Sokszor kap érdemetlen szegény is spgélyt ; évenként át kel­lene nézni a szegények névsorát. Krausz József N. szerint 4000 korona kevés egy népkonyhára. Lippert Sándor a polgári ápoldában levő viszo­nyokra hivja fel a figyelmet; az élelmezésük rossz, ruhájuk hitvány, fürdőszobára volna szükségük. Baráth Károly és Vágó László véleménye szerint az ápoldában nincs semmi baj. Győri Gyula : Feleslegesnek tartja, hogy akkor, mikor még nem tudjuk lesz-e vagy sem népkonyha, már bevegyünk rá egy összeget a költségvetésbe. Ha az előmunká latok befejeződtek, akkor hozzunk érdemi hatá­rozatot. Inkább kell szálláspénz, mint étel a mi szegényeinknek. Az se helyes, hogy egy külön összeget kiadjunk az új népkonyhára. Hátha a nagy népkonyhára izraeliták is járni akarnak. Az ügy nincs előkészítve. Dr. Antal Géza : A pénz­ügyi bizottság is azt akarta, hogy a népkonyha terve és költségvetése is már ide kerüljön. De ha a tanács ezt még nem terjesztette ide, nincs ok az ügy elodázására. Mert népkonyha csak akkor lesz, ha pénz lesz. Első sorban tehát a segélyt kell megszavazni. A mai segélyezési módja a szegényeknek immár tarthatatlan. Csekély összeg egy szegény számára évi 30 forint, de ha még ezt is elisszák. Az alkoholizmus ellen a legjobb küzdő fegyver a népkonyha. Végre egyszer segít­sük elő létesülését, aztán majd a nőegyletek is megteszik a magukét. Kis József is szívesen látja a népkonyha alapítását, de ajánlja egyszersmind szegényház építését is. Ezután a pénzügyi bizott­ság javaslatát elfogadták. Utca tisztítás, aszfaltjárda. E tételekhez hozzászólottak Baráth Károly, dr. Lőwy László és Halász Mihály. Kifogásolták,* hogy az öntözésre, főleg a külső utcák öntözé­sére még mindig nincs elég gond, s hogy az utca­ÖntÖzők néhol öntözik a járdát, máshol nem. Kataszteri felmérés. Győri Gyula szeretné, ha a kataszteri fel­mérést anyagi szempontból 7—8 évre el lehetne halasztani. Dr. Lőwy László a felmérést a a városi térkép elkészítését sürgősnek tartja. Saáry Lajos figyelmeztet arra, hogy a felmérés megejtését magunk kértük a pénzügyminisztertől, most csak nem térünk ki előle. Hasonló értelemben szóltak dr. Steiner József és dr. Antal Géza s aztán határozattá lett, hogy a felmérés foganatosíttas­sák. A költségekre egyelőre nem irányoztak elő semmit, mert a munkálatok díjjá utólag lesz fizetendő és pedig e célra felveendő törlesztéses kölcsönből. Fejezetenként. Mivel az idő jócskán előrehaladt, a fedezeti részt már nem pontonként, de fejezetenként tár­gyalták, így aztán esti fél 7 órára be is fejezték a költségvetési tárgyalást, A pótadó, mint már megírtuk, 59°/ 0 lett s a polgármester a jövőre nézve megígérte, hogy ezentúl a költségvetési p-yülésre mást, mint a költségvetést nem fogja tárgyul kitűzni. TARKA ROYAT. Tintacseppek. (A villamoson, — Iskolában. — Az iszákos anyagcsere. — Az önfeláldozás netovábbja.) Beszáll egy úr a villamos kocsiba s elfelejti maga után betenni az ajtót. Egy előkelő formájú hölgy, aki már előbb is a kocsiban ült, mérgesen rászól az új utasra : — Tegye be az ajtót, mert oda künn hideg van ! Mire a megszólított a legnagyobb flegmával feleli: — No > és ha beteszem, melegebb lesz künn ? * A helybeli református elemi iskolában tör­tént az elmúlt tanévben. Gyakorlati oktatást tar­tottak a tanítónőképző IV. éves növendékei s az osztály egyik tanulója — ma már okleveles tanító­nő — az alkotmánytan rejtett világába akarta a 7—8 éves ifjakat bevezetni. A dolog nehezen ment, de mikor végre úgy látszott, hogy kezde­nek érteni az apróságok a nehéz studiumhoz, a tanítónő-jelölt a következő kérdéssel fordult egyi­kükhöz : — Mondd meg nekem Pista, kinek a kezé­ben van Magyarországon a főhatalom ? Mire a kis alkotmány-tudós habozás nélkül és bizonyos büszkeséggel vágta ki a feleletet: — Ausztriáéban! első ura után sóhajtoz: az a kis ütögetés nem volt olyan nagy baj, csak szeretetből esett, azt mondja . . . — Szegény feje, a szerelem martirja! . . . Tudom érteni. Aztán milyen hozzá a mostani ura? — Mint egy darab kenyér, instálom. Igaz, sokat kell tusakodni, mert szegények; de munká­jok után csak megsegíti a jó Isten. Nem hosszason munkálkodtak együtt, mert mikor Erzsi éppen tizennyolc éves lett volna, a jámbor ura meghalt és öreg bonyának a könnyei alig, alig, hogy nem a zöld csuporba peregtek, amig elbeszélte a gyászesetet. * Harmad ízben más faluba ment férjhez a szép Erzsi és elvitte magával a tehenet, s ráadásul a nagyapját is. Borbála egyszerre nélkülözte öreg pajtását és a jó tejet. Verőfényes őszi napon a tornácon kötögetett Kutházy Borbála és amint felnézett, tekintetében öröm derült; ni, ni ! az ott öreg bonya. De men­nyire összeesett szegény ! Haj ! nem is jó bojgatni a vén fát. Meggörnyedve tipegett végig a papsajttól zöldelo udvaron. Hóna alatt egy piros csiku fehér ruhában valamit szorongatott: — Szerencsés jó napot adjon az Ur Isten ! Csak eljövék instálom kisasszony, mert ki tudja jöhetek-e még valaha? Öreg emlékezetéből egészen elillant az őnagy­sága cim. Még az sem átlátszó előtte, hogy húsz évig hordta ide a tejet; de azt tisztán látja, ami akkor történt, midőn ezelőtt negyven évvel itt lakott. — Egy kis sajtot hoztam instálom kisasszony, ne utálja, mert csak úgy készítettem, mint mikor együtt gyurtuk a sajtot és az öreg tekintetes úr meg OBipkedte az arcunkat és dicsérte szorgalmun­kat : emlékszik kisasszony ? — Hogy ne emlékezném ! És az elhamvadt tűzből egy szikra kigyúlt az öreg hölgy szemében, amint sok-sok mindent felsoroltak abból a bájos korból, mikor fiatalok voltak. Olyan fiatalok, mint most Erzsi . . . Csak­hogy férje nem volt egyiknek is ... de Erzsinek volt már három . . . — Mondd csak Erzsók, hány éves az unokád? — Most aratáskor volt tizenkilenc. — Teremtőm, tizenkilenc év és három férj ! Az öreg hölgy érdeklődése felfrissülve fordul Erzsi felé. — Nos Erzsók, beszólj az unokádról, rég nem tudok róla, pedig mindig érdekelt, mert azt hiszem, hogy martir az a fiatal teremtés, Azt mondod, nem tudod mi az, honnan ia tudnád Erzsók ; megmagyarázom később, csak most beszélj az állapotáról; úgy-e bár nem boldog szegény, első'szerelme emléke fáj neki. — Nem fáj biz' annak semmi, kivéve néha a gyomra, de az ia jóra fáj, mert karácsonyra már lekerül a padlásról az a böloső, melyben az „embert" rengették. Aztán hogyne lenne boldog instálom, mikor most is olyan a keze, mint a cseppentett fekete szurok a sok diócsóválástól. Bizony boldog lehet az, akinek hét termő diófája van a kertjében. Borbála megbotránkozva néz és szól : — Bizony, a paraszt osak paraszt marad mindig! És öreg bonya nem mondja, de még osak nem is gondolja vissza, hogy hét termő diófa talán mégis felér két terméketlen szilva­fával ? MIT IftYMK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásvány viz erre a legbiztosabb óvószer Minden külföldit fölülmúl o rnnhcn hazánk természetes a muuai szénsavas-vizek királya: " ÁGNES FnFFflö Millenniumi nagy érem mel -rUITOÖ. kitüntetve. "" " Kitűnő asztali-, bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomor­Olcsóbb a szódayiznél! Mindaniitt VanhutóT Kedvelt borvíz I Főraktár Oszwald János urnái Pápán. (1) Mindenütt kapható! Főraktár Oszwald János urnái Pápán.

Next

/
Thumbnails
Contents