Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.
1908-08-22 / 34. szám
képviselői és nem mind ! — visszaélnek a helyzettel és esetleg zsarolják a vevőket magasra csigázott áraikkal. Ám, ba ez utóbbi dolog így áll, akkor a fogyasztók szövetkezve egymással, védekezzenek az ételuzsora ellen és ne hatóságilag akaiják agyonverni egyik vagy másik kisiparágunkat. Hisz alig van már egypár kisiparunk és ha ezeket is, egyesek hibáiért megöljük hatóságilag, mi fogja képezni kisiparunkat és hol lesznek ezek a községi pótadót fizető jó polgári kezek ? Avagy a városok űznek ezútán minden jól jövedelmező ily fajta iparágakat ? Ám legyen, de ezekből az üzletekből együttvéve sem lesz annyi hasznuk, hogy belőle szegé nyeiknek számára elegendő nagyságú és számú népkonyhákat tarthatnának fenn. íme, ide sodort a mostani közgadasági helyzetünk. Súlya alatt nyögve gyanakodunk, irigykedünk, agyarkodunk egymásra, ahelyett, hogy összefogva keresnők a kivezető utat. &}. Gy. Iskolai értesítők. VIII. Református leánynevelő-intézet. A református leánynevelő intézetnek kiváló igazgatója: dr. Horváth József megjelent ez évi értesítője, bizonyítékául szolgál annak az örvendetes fejlődésnek, melynek e fiatal intézet biztos utján van s melynek legközelebbi mérföldkövei a gyakorló elemi iskola felállítása és a tanítónőképzőben az összes osztályok felállítása lesznek. A tanári kar tagjai megmaradtak azok, akik kezdettől fogva végzik az intézetben a leánynevelés szép munkáját A felügyelőnő nehéz munkáját ez évben Kenessey Anna végezte, míg a jövő évben Kutassy Mária tanítónőképző-intézeti tanárnő lesz a tisztségben soros. A bennlakó növendékek körében meghonosított német társalgás vezetésére Hapt Teréz nyert alkalmazást. Az iskolai év történetéről bzóló fejezet szól a valláserkölcsi nevelésről, melyre az intézet kiváló gondot fordít, az iskolai ünnepélyekről, melyet harmonikusan egészített ki a tanítónők és növendékeknek a református leányegyletben kifejtett tevékeny munkássága, iskolalátogatásokról, jótéteményekről, stb. A kormányzó-testületről szóló fejezet után jön a tanári testület névsora. Az igazgatón kívül 9 rendes, 8 óraadó tanerő és 4 hitoktató működött ez évben. A végzett tananyag ismertetése után a növendékek névsora következik. A polgári leányiskolába idén 121 (tavaly 132) növendék járt, köztük vallásra 81 ref., 10 ev., 3 r. kath,, 27 izr., anyanyelvre mind magyar, illetőségre helybeli 38, megyebeli 22, más megyebeli 61. Átlag 30 tehát egy-egy osztály létszáma, ez és a tanári kar rendkívüli buzgalma érteti meg azt a szinte unikum számba menő eredményt, hogy a 121 növendék közül mindössze egy I. osztályos kapott elégtelen tanjegyet, a többi 32 kitönő, 40 jeles, 36 jó, 12 elégséges. Ugyanilyen fényes eredményt értek el a tanítónőképző intézetben is, hol a két évfolyam (II. és IV.) 72 növendéke közül 27 volt kitűnő, 28 jeles, )3 jó, csak 3 elégséges és 1 elégtelen. Vallásra így oszoltak el ez iskolában a növendékek 42 ref., 8 ev., 5 r. kath., 17 izr. Anyanyelvre mind magyar, illetőségre 38 helybeli, 7 megyebeli és 27 más megyebeli. Á képesítő-vizsga eredményéről annak idején már beszámoltunk. Szertárak gyarapodása című fejezetből látjuk, hogy ily címen 885 K-t költöttek el, oly összeg, mely a szertárak t Jjes modern eszközökkel való berendezését teheti lehetővé. A Lorántffy Zsuzsánna Önképzőkör az ez évi pihenőről visszatért jeles tanárnő Vozáry Erzsébet vezetése alatt idén is jelentékeny munkásságot fejtett ki. Hogy e kör igazán nőies gyakorlati munkát is végez, bizonyítja, hogy pályatételül csetneki csipkegyártervezetet is tűztek ki. Az intézeti internátusnak áldását idén 95-en élveztek, köztük kedvezményes helyen volt 74, akik e címen 7350 korona segélyt élveztek. Nagy buzgalommal tanultak a bennlakó növendékek s hogy minő eredménnyel bizonyítja az, hogy többen közülök a Nemzeti Zenedében sikerrel állottak ki vizsgálatot. Tanultak még kézimunkát, slöjdöt, gépírást, nyelveket, bőven voltak szellemi képző és szórakozó eszközeik. Az egészségi álla pot általában igen kedvező volt, egy kis növendék Zsemlye Vilma agyhártyagyulladásban elhunyt. Az internátus részletes leirása, a magaviseieti és rendtartási szabályok közlése fejezi be e fejezetet. A jövő évre szóló értesítésből közöljük azt, hogy a tanítónőképzőben új I. osztály nyiíik meg. Schmidt József üzelmei. Újabb izgatás, újabb cikk. Az a cudar izgatás, melynek hire tudósításunk nyomán az egész országot bejárta, mindenfelé a legnagyobb megbotránkozást keltette. A felháborodást csak növelte, hogy a lázítást egy tényleges állományú katonai hivatalnok követte el. Múlt számunk megjelenése óta Schmidt újabb felháborító izgatásáról értesültünk, azonkívül egy újabb cikk jelent meg tollából egy bécsi újságban, amely teljessé teszi ennek a lelketlen izgatónak bünlajstromát. Mindezekről, továbbá a teljesített nyomozás eredményéről s a tett hatósági intézkedésekről itt következő tudósításunk számol be. Szűcsön és Koppányban. Hogy milyen szemérmetlenül végezte Schmidt lázító munkáját, arra a szűcsi és koppányi nyomozás eredménye nyújt frappans adalékot. Szűcsön egyszerűen betolakodott az ottani iskolaszék elnökéhez, megszólította ennek 18 éves leányát s mikor ez nem volt vele hajlandó németül beszélni, durva szavakkal inzultálta: Szégyelje magát, hogy német lány létére magyarul beszél. A lelkes honleány azonban apja segítségül hívásával hamar kitessékelte őt házukból. Koppányban egy fiatal leánynak és egy legénynek, akiket az utcán magyarul hallott beszélni, ezt mondta: Mért nem beszéltek anyanyelveteken, hisz a magyar nyelv úgyis legközelebb be lesz már tiltva, eztán úgyis minden német lesz. A leggyakrabban azonban azt hangoztatta, kötötte lelkükre az atyafiaknak, hogy a magyarul szónokló papot hagyják ott. Ily módon izgatott a szűcsiek derék plébánosa Füzy István ellen is. Füzy plébánosnak, ki mellesleg szólva szintén kiutasította Schmidtet a parókhiáról, nagy érdeme van Schmidt üzelmeinek leleplezése körül. Ö volt az, ki a csendőrség figyelmét az izgatásra elsőként felhívta. Ujabb izgatás. Schmidt már régen csendőri megfigyelés alatt állott, sőt tábori fogsággal Ugodhoz volt kötve, mégis talált módot, hogy izgatásait folytathassa. Ugodon keresztül vonultak búcsúra nagy- és kisgannai és döbröntei atyafiak. Mikor ezek pihenni megálltak, hozzájok szegődött Schmidt, tehetősebb gazdák cimeit kérdezte tőlük s intette főkép az asszonyokat, hogy gyermekeiket semmi áron ne engedjék magyarra tanítani. Az ugodiak észrevették Schmidt beszélgetését, szaladtak a csendőrörsre, mire azonban ennek emberei odaértek, Schmidt jónak látta a helyről elinalni. Az Ostdeutsche Rundschau. A Wienben megjelenő Ostdeutsche Rundschau 1908. évi aug. 15-iki számában látott napvilágot Schmidt még az előzőnél is gyalázatosabb förmedvénye „Vom Deutschtum in Ungarn" cimmel. Hogy a cikk szerzője egy és ugyanaz a temesvári lap tudósítójával, az kitűnik abból, hogy ugyanazon német községekről, ugyanazon szellemben szól, mint a másik cikk ; célja, iránya, sot számos kifejezése egy és ugyanaz, csak hangja vakmerőbb. Persze Wienből át bátrabban mert hencegni a fráter. Szemenszedett hazugságokkal körítve a leggyülölködőbb hangon beszél a magyarságról s mindazokról, kik a magyarság ügyében buzgólkodnak. Élesen támadja többi között Krém Albert német-teveli tanítót, Saád Henrik ugyanottani plébánost, dühének teljes mértékét azonban Gsóthi Géza, csóti plébánoson önti ki, akiről szóról szóra ezeket mondja: A bébiek lelki gondozását a szomszéd magyar falu: Gsót plébánosa látja el. Ez a pap születésére német, Gemsdorf (Giróth) német-magyar faluból, az ottani volt német tanítónak fia, névleg Kaufman. De ő a fiú, ma csóti plébános szégyenli atyjának nevét — éppen vendéget, végül eltűnt a pincetorokban, ahonnét csak jó három perc multán került elő, miután közben kalapácsütésekkel jelezte, hogy mit művel és a hébérben gyöngyöző bort megcsillogtatta a gyertyafényben. Egy pillanatig mindketten gyönyörködtek a sárga nedv csillogásában s ezt úgy juttatták kifejezésre, hogy mindketten nagyot nyeltek. A másik pillanatban már előkerült két pohár, melyet a gazda előbb borral kiöblített, aztán hamarosan kocintottak. — Adja Isten egészségünkre! — Agpya Isten ! Pohárcserdülés, rövid szünet, majd olyanféle sóhaj hallatszott, mint amikor a derékfájósnak zsirral kenik az oldalát s a fájás hirtelen kiáll. Magától értetődik, hogy ezen hangokat a pénztáros és a jegyző idézte elő. — Úgy-e jó vót! — mondta a gazda. — Hadd kóstolom meg mégegyszer — mondta a jegyző. Hát meg is kóstolták s minél gyakrabban kóstolták, annál vidámabbak lettek. Egyszerre abbanhagyták a veszekedést. Mintha az előbbi szóváltást elfeledték volna. — Tudod e jegyző koma, hogy melyik termésből való ez a bor ? — kezdte a pénztáros és mindjárt magyarázta is, hogy melyikből. A magyarázat soká tartott. Közben gyakran kocintottak is. Azalatt kifogyott a hébér tartalma s a gazda éppen meg akarta újrázni, mikor valaki belépett a pincébe és nagyot köszönt. — Jó estét adjon Isten. Ha nem veszik rossz néven, igénybe veszem egy kicsit a barátságukat. A báró volt puskával vadászruhában. A pénztárosnak felragyogott a képe. — Isten hozta a méltóságos urat közibénk ! Hejnye de dicső dolog, hogy meglátogatja a szegény embert. A báró mosolygott. — Amint látom, nincs szegénység. Jó estét jegyző úr ! A hangulat egyszerre felcsapott az égig. A pénztáros előhozta a legjobb borát s még zsebkendőt is terített a pohárszékre, melyre a bárót leültette. A jegyzőnek azonban eszébe jutott az előbbi szóváltás a pénztárnokkal és kitört belőle a cinikus. Mielőtt kocintottak, félig hangosan megjegyezte : — Hallod-e pénztáros koma, te is csak úgy vagy az elveiddel, mint Kossuth Ferenc a miniszterséggel. Amig felülről rá sem néztek, szidta a kormányt mint a bokrot. Mihelyt összeparoláztak vele, ő is visszaparolázott. A pénztáros nem értette egészen. A báró megkérdezte. — Talán politizáltak az előbb ? — Egy kicsit — volt a válasz. A pénztáros azonban felemelte a poharat. — Tartsa köztünk soká az Úristen a báró úrat. Kocintottak és jóizüet ittak s mikor a báró kis idő múlva távozott, a pénztáros így szólt a jegyzőhöz: # — Vigye el az ördög ezt a bárót, de megtetszett az ábrázattya ! MIT IftYtlUK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer Minden külföldit fölülmúl hazánk természetes szénsavas-vizek királya: a ÁGNES -F'aPPíÍQ Millenniumi nagy éremmel fUíiA b ' kitüntetve. Kitűnő asztali-, bor- és gyógyviz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorKedvelt bomz! Olcsóbb a szódavíznél! Mindenütt kapható! Főraktár Oszwald János urnái Pápán. (1) Főraktár Oszwald János urnái Pápán.
