Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-06-27 / 26. szám

érdekében kell végig szenvedniök az egyes osztályoknak az évzáró nyilvános rostálást, az céltalan is és fölösleges is és kihivóan süti rá az egész vizsgálatra a szerencsejáték bélyegét. Mert aki 9 és fél havi tanulás után is kétes osztályzatot nyert, vagy bukásra jelöltetett, az a vizsgálatra készülés pár napja alatt nem javulhat annyira, hogy ne legyen kétes, illetve bukott. Ezeknek a sorsuk tehát a fortuna kerekének fordulásától függ. A vagy-vagy elmélet ilyen végrehajtása a paedagógiában megboszulja magát. Sőt már megboszulta magát a rendszeren azzal is, hogy a mai évvégi vizsgálat alig egyéb, mint a leggyöngébbek szellemi kintornája, akiknek a felelete után sem az egész osztály tanulmányi előmenetelét, sem a tanári kar munkásságát megbírálni nem lehet, söt nem szabad. Tehát mi a célja a mai évvégi vizsgálatoknak ? Bátran mondhatjuk rá : Semmi. Talán még védelmére az volna leginkább fölemlíthető, hogy jó ellenőrzője az oktatók munkálkodásának. Azonban, mint fentebb is kimutattuk, igazságos és alapos bírálatra képtelenek, ennélfogva jó ellenőrzők sem lehetnek. De egyébként is mind az elemi, mind a középiskolák ma már oly évközi felügyeleti adminisztráció alatt állanak, hogy fölösleges minden más felügyelés és ellenőrzés. Nem a tanulmányi ellenőrzésért, sem nem a tanulók igazságos osztályozásáért tartjuk fenn a mai ósdi év végi cenzúrákat, hanem azért, mert megszoktuk és megválni nem akarunk tőlük. Pedig a világ halad és ha vele tartani óhajtunk mi is, hozzá alkalmazkodva régi szokásainkat is le kell vetnünk, kiváltképpen, ha azok olyanok, amelyek a közjónak inkább ártanak, mint használnak. Lám a müveit külföld legnagyobb része eltörölte az iskolában az évvégi vizsgálatokat, s nem vesztett vele semmit. Söt nyert. Ha már annyi roszban utánozzuk Ausztriát, mért nem követjük öt a jóban is? Miért tartjuk fenn még mindig a céltalan évvégi zaróvizsgálatokat ? Gy. Gy. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Személyzeti kiadások. Egy régebbi közgyűlés határozatából bizottság küldetett ki azzal a megbizással, hogy a város személyzeti kiadásai nak esetleg a hivatali teendők új beosztása által leendő apasztására vonatkozólag javaslatot tegyen. Ezt a bizottságot f. hó 25 ére hívta össze a polgármefcter. A bizottság elnökéül Győri Gyulát választván meg, beható eszmecserét folytatott a témáról. A polgármester egész csomó kimutatást hozott magával, amelyekkel bizonyítani kívánta, hogy a személyzet csökkentéséről szó sem lehet, mert az összes hivatalnokok teljes munkaereje igénybe van véve. A bizottság, melynek tagjai közül többen a polgármesterrel ellentétes nézetet vallottak, nem hozott érdemleges határozatot, hanem vagy 15 más v.árosnak szervezeti szabályzatát beszerzi s ezeknek a mienkével való egybevetése alapján fog határozni, illetve javaslatot tenni. § Az állandó választmány f. 20-ki ülésében készítette elő a mai közgyűlés tárgyait. Az érdemleges ügyekre nézve a következő javaslato kat teszik : Az 1907. évi zárószámadásokat, valamint a gyámpénztári számadásokat elfogadásra ajánlják. Javasolják a vízvezetéki medence kőfallal körülvételét, míg a víztartó medencénél csu pán a szellőztető kürtöknek vasbádoglemezzel ellátását tartják minden inficiálás meggátlása végett szükségesnek. A városi tisztviselők, segéd , kezelő- és szolgaszemélyzet számára 8, illetve 12°/

0 os újabb drágasági pótlékot véleményeznek, A tűzoltó-egylet számára idei fedezetlen szükség letüknek a pénztári feleslegből való megtérítését, 1909-től fogva a segélynek 1400 K-val felemelését indítványozzák. A talajvíz levezetése céljából javasolják, hogy az alagcsőhálózat főesővezetékét 3000 K költséggel a város csináltassa, de csak az esetben, ha az érdekelt háztulajdonosok a magánvezeték költségeit a pénztárba előre befizetik. Az állomás villamvilágítási szerződését nem találják elfogadhatónak, míg az a kérdés nincs tisztázva, hogy a telep az előálló megterheltetést elbirja-e. A város területének soronkívüli fe!mé résének költségeire nézve a kataszteri felügyelőségtől tájékozást kívánnak beszerezni. IRODALOM. Halotti beszédek és imák. Irta Kis Gábor volt pápai református lelkész. Diszes kiállítású kötetben jelentek meg a pápai református egyház boldogemlékü lelkipásztorának halotti beszédei és imái. Lapozgatván e kötetet, sok olyan férfinak, nőnek emléke újúl meg lelki szemeink előtt, kik egykor e városban éltek, kikhez bennünket pápaiakat a szeretet, tisztelet szálai fűztek. Megújúl azokban azokban az emelkedett szellemű, költői szárnyalású beszédekben és imákban, melyeknek Kis Gábor a maga idejében mestere volt. Mély áhítat, egy a vallás tanítását, a krisztusi igéket valójukban megértő és megértetni tudó nemes lélek tükröződik vissza, melynek e kötet csakugyan „ércnél maradandóbb emléket emelt". A művet bizonyára haszonnal fogják tanulmányozni azok, kiknek hivatásuk a lelkipásztorkodás, de nemes lelki élvezetet nyújt azoknak is, kik mint mi, csupán az irodalmi, retorikai szépségeket kerestük és találtuk meg benne. A testes, 243 oldalas kötetet apja iránti tiszteletreméltó kegyelete jeléül Kis Tivadar könyvkereskedő adta ki. Ára 4 K. TARKA ROVAT. Egy nyaraló levelei. I. Tapolczafüred, 1908. VI. 23. Kedves barátom, „a hő, a hő, mely egykor ősapánknak a tüskebokorból tünék elő", mint azt hajdani barátom és iskolatársam pályakoszorús bibliai költeményében oly szépen zengte, indított rá, hogy idén valamivel hamarabb otthagyjam a fővárost s jöjjek kies Füredünkre. Őszintén megvallva, volt még egy másik okom is, amiért hamarabb jöttem a rendesnél. A drágaság, a drágaság, mely ősapánknak még nem tünék elő, űzött, hajtott menekülni az olcsóbb vidékre. Itt azonban szomorú csalódás várt reám. Alig hogy megérkeztünk, kissé elrendezkedtünk, megjelenik a szakácsné, akit az ebéd irányában küldtünk a piacra. Két haragos zöld alma forma valamit tartott a kezében, ami tele volt bütyökkel. Egész ki volt pirulva a dühtől. „Rettenetes" sipitozott, „hisz még itt drágább minden, mint a Rákóczi tériben (értsd Rákóczi-téri vásárcsarnokban). Mit tetszik gondolni, mibe kerül ez a két kalarábé." „Egy lyukas mogyorót megér talán" feleltem én. „Négy krajcárba került, nagyságos úr, a lelkemet majdnem kibeszéltem, mégse adták olcsóbban". „Faragja le azokat a bütyköket, aztán majd eljátszanak vele a gyerekek". „Az ám, hát a levesbe mi lesz ? Főzeléket meg úgy se csinálok, mert egy tál kis rongy zöldbabot 18 krajcárra tartanak." Eképen pottyantunk mi a fővárosi drágaságból a vidékibe, de ha már benne vagyunk, türjük, mert itt legalább a koszt drágaságáért pótol a Tapolca, a hűs, a kellemes folyócska. Alig várom már, hogy üde hullámaiba belévethessem magamat. Isten veled, kedves Balambér. Ölel Edömér. II. Tapolczafüred, 1903. VI. 24. Kedves barátom, már most igazán nem tudom, mit csináljak. Eljöttem a drágaság elől s a drága pénzemért se tudok jó falathoz jutni, eljöttem fürdeni és — nem tudok fürdeni. Tihamér Erősen vonja őt is s tartja jól. A szép dalok, miket fáinkra kötve Gyakorta itt is, ott is megtalálunk, Aranyalmákként új Hesperiát Varázsolnak fel. Nem hiszed, hogy ez Bájos gyümölcse tiszta szerelemnek ? Leonóra. A szép lapoknak én is örülök. Egyetlen képről mond dicséneket Sokoldalúlag mindegyik dala Majd tiszta Glóriában felviszi Az égig 8 tisztelve hajlik e kép Előtt, mint felhőn túl az angyalok. Majd csendes réten jár utána halkai S minden virágot koszorúba köt. Ha elmegy az imádott, szent az ösvény, Melyen halkan kis lába lépkedett; Cserjébe tűzve mint a fülemilének, Beteg szivéből méla dal fakad S panaszszavától hangzik lóg s berek. Édes fájdalma s boldog bűja meghat Mindenkit s búsul minden sziv vele. Ezt a nevet használja : Leonóra. Leonóra. Ez ugy neved, miként az énnekem. Ha volna más talán rosszúl is esnék. Örvendek, hogy, mit ő irántad érez, E kétértelmű szóba rejtheti És jól esik, ha rám is gondol ő Hangoztatván e kedves, szép nevet Nem oly szerelmet említünk mi most, Amely a tárgyán úrrá lenni vágy S egészen birtokába venni az, megóvni Féltékenyen mások tekintetétől. Ha boldog andalgásban ő veled S nagyságoddal foglalkozik, örülhet Bízvást az én szerény lényem felett is. Ö nem szeret — bocsáss meg, hogy [kimondom ! — Minden szférából hozza, mit szeret S közös nevükre ráruházza azt. És érzetét velünk megosztja. Mintha Szeretnők őt, holott a legnagyobbat Szeretjük benne, mint szerethetünk. E tudományba. Sok dolgot beszélsz, Mely legfelebb csak a fülemre hat S lelkembe által már alig megyen. Leonóra. Plátot tanulsz és meg nem érted azt, Mit itt egy újonc elcsevegni mer ? Lehet : talán nagyon is tévedek. Egészen mégsem tévedtem, tudom. A szerelem e bájos iskolában Nem oly vásott gyerek, mikor egyébütt. Oly ifjú ő, ki nőül vette Psychát S az istenek tanácsán is szava S ülése van. Nem tombol szilajul Idestova egyiktől más kebelre. Alakhoz és szépséghez nem fűződik Azonnal édes tévellyel s a gyors Mámort nem bánja undorral s haraggal. Hercegnő. Itt jő testvérem. El ne mondjuk ám, Mily tárgyra tért megint beszélgetésünk ! Tréfája nyilát hordanók megint, Miként ruhánk élcét kihívta már. Hercegnő. Ha tárgyát ő nevén szólítja, mindig Hercegnő. Te, Leonóra, mélyen elmerültél MIT IGYOíK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer Minden külföldit fölülmúl n J^Q^j hazánk természetes szénsavas-vizek királya: ÁGNES ÜAnnoo Millenniumi nagy éremmel -rUH(LÍ>, kitüntetve. Kitűnő asztali-, bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorKedvelt borvíz 1 oicsóbb aTzódaviznén Mindenütt kapható! Főraktár Oszwal.1 János urnái Pápán. = (1) ===== Főraktár Oszwald János urnái Pápán.