Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.
1908-06-20 / 25. szám
rának 1907. évi zárószámadásait a pénzügyi bizottság beterjeszti. 3. A városi árvaszék beterjeszti az 1907. évi gyámpénztári számadásokat. 4. A vízvezetéki medence és forrásterületnek megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése. 5. A városi tisztviselők, segéd, kezelő és szolgaszemélyzet kérvénye fizetésük és lakbérük rende zése iránt. 6. A sopronvármegyei siketnémák felügyelő bizottságának kérelme az intézet segélye zése tárgyában. 7. Városi képviselők választása ellen beadandó felebbezések elbírálására igazolóválasztmány alakítása. 8. A tűzoltó egylet kérelme az eddig élvezett városi ségélynek felemelése iránt. 9. Városi tanács javasolja, hogy a talajvizek elvezetése céljából a város egyes utcái alagcsövezteseenek. 10. A m. kir. államvasutak igazgatósága a helybeli vasúti állomásra a villamvilágítást bevezetni óhajtja ób e célból az erre vonatkozó szerződést elfogadás végett megküldi. 11. A 19. számú m. kir. felmérési felügyelőség értesítése a város területének soron kivüli felmérése tárgyában. 12. A legtöbb állami adót fizető városi képviselők 1909. évi névjegyzékének kiigazítására egy bizottság kiküldése. 13. Illetőségi ügyek. § A pénzügyi bizottság folyó hó 18 án Krausz József N. elnöklete alatt ülést tartott, melyen a legközelebbi közgyűlés elé kerülő ügyekkel foglalkoztak. A hozott javaslatok közül legfontosabb az, mellyel a v. tisztviselők számára az 1907. évre a már megszavazott drágasági pótlék megduplázását véleményezik olyas formán, bogy a 2000 koronánál kisebb fizetéssel biró hivatalnokok idén összesen 24%, a 2000 koronánál nagyobb fizetéssel birók pedig 16 °/ 0 drágasági pótlékot kapnának. Ugyanezen, valamint a többi, közgyűlés elé jövő ügyekkel az áll. választmány holnap d. u. 3 órakor tartandó ülésében fog foglalkozni. § A villamos telep felügyelő-bizottsága f. hó 15-én a polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen a következő ügyeket intézték el : Az áll. tanítóképezde kérvényére az intézet részére az áram árát kwattonként 5 fillérben állapították meg. A vasúti állomás világítási szerződését még mindig nem fogadták el, felkérik véleményadásra Iglauer István főmérnököt és az üzemvezetőt: vájjon képes-e a telep a vasútnak kellő áramot adni ? Ha a telep bővítést igényel, az akumulátor telepet bővítsék-e vagy Diesel-motort állítsanak-e be ? A tűzoltó-egylet az áram árának elengedését kéri; a bizottság azt találná helyesnek, ha az őrszoba és torony közcélú világítását a v. közpénztár fedezné. A telep tisztviselőit júl. 1-től a magántisztviselők országos egyleténél biztosítják. Nyugdíjilletókként fizetésükből 4°/ 0 kot levonnak, 7 1/ 2°/ ű-kot a villamos pénztár fizet. Major üzem vezető és Csősz főgépész fizetését 200—200 koro nával megjavították. A földmives iskola kérelmére engedélyezték, hogy a bevezetési költségeket 10 év alatt törlesztheBsék. Kőszeg és Czelldömölk beküldték telepbérbeadási szerződésüket, melyeket tanulmányozás céljából Győri Gyula, Révész Arnold, dr. Szeleczky Béla és Major üzemvezetőből álló bizottságnak adtak ki. Győri Gyula indítványára kimondták, hogy Freund Ferenc v. főszámvevőnek, ki mint a telep ellenőrző közege méltán érdemel a tisztviselőkkel egyenlő elbánást, a villamos áramot ingyen szolgáltatják. § A város térképe. A képviselőtestület tudvalevőleg felirattal fordult a pénzügyminiszterhez, kérvén, hogy a Pápán levő kataszteri felügyelőséget Pápa város felmérésének minél előbb való tejesítésével bizza meg, hogy ily módon a város a régóta nélkülözött hiteles térképhez hozzájusson. A pénzügyminiszter most értesíti a várost, hogy a kérelmet teljesíteni hajlandó, a felmérési munkálatokrt már 1909-ben megkezdeti, ha a törvényesen megszabott költségeket a város fedezni hajlandó. TARKA ROYAT. A protekció. Szent protekció ! Mennyi hived van ebben a stréber világban Nincs az a szent a világegvetem összes keresztény és pogány világában, aki akkora tiszteletben, de szinte itnádásban részesülne, mint te. Az öt világrész minden lakója fel-le, a legprimitívebb műveltséggel biró népek ügy, mint a kultura legmagasabb fokán állók, feltétlen hódolóid közé tartoznak. Hogyne ! Hisz nagyon természetes, könnyen megérthető, hogyha valami célja van az embernek, ha nem is éppen feltétlen, de bizonyosan hamarább eléri azt, ha őt abban tekintélyes és előnyös helyzetben levő egyének támogatják, segítik. Még a legsötétebb Afrikában is Livingstone, Magyar László, Oberlender stb, iratai nyomán a négerek különböző törzsei közt is uralkodik a protekoió. Ha a nyám-rnyám, vagy a törpeszerecsenek telepein vagy faluin akar valaki csak átutazni, már meg kell a törzsfőnök vagy „jós" kegyét, protekcióját valami nekik tetszetős ajándékkal nyerni, különben nemhogy az átkelést megengednék, de szokásuk szerint még kannibáli természetüket is kielégítik, mert az utast egyszerűen leütik és megeszik. A közópszázadban annyira el volt terjedve a kalózkodás némely tengereken, hogy az .ott közelben lakók, akiknek hajói kereskedés, vagy más célból arra jártak, formális adót fizettek érte a rablófőnököknek. S céljukat el is érték, mert cédulájuk előmutatásával, mit a főnöktől kaptak, a kalózokat kibékítették. .Azok nem bántották sem őket, sem vagyonukat, megvédte őket a kalózvezér protekciója. Roberts Barthelemi kalózkirály története is igazolja ezt. A siralmas emlékű törökvilág idejéből tudva van, hogy Magyarországon és Erdélyben, mert akkor külöu ország volt mindenik, egyiknek a német, másiknak a török parancsolt és protezsálta is őket, ámbár krónikák tanúsítják, hogy védelmüktől jobban féltek, mint az ellenségüktől, mert az a legkegyetlenebb sarcolás és fosztogatás is volt mindig (mennyi ajándék és pénzbeli áldozat szerezhette meg — különösen a diván): a főmufti, főtolmács, nagyvezér stb. befolyásos török urak: protekcióját, hogy valaki a szultán elé juthasson. Ez a protekció később úgyannyira elposványosodott, hogy a kedves török urak egy csepp lelkiismeretet sem csináltak abban, hogy kit és mit protezsáljanak, csak a kérelmező adjon nekik pár erszény pénzzel többet. A személy vagy az ügy nekik tökéletesen mindegy volt, amit Apaffy, Béldi Pál, Török Bálint, Thököly és több magyarországi fŐur esetei eléggé bizonyítanak. 1350-ben III. Eduárd angol király Salisbury grófnénak elejtett harisnyakötőjét egy bálban felvette és ezen szavakkal : „honni sóit, qui maly pense" becstelen, aki rosszat gondol felőle : nyújtotta át és hogy annál nagyobb tekintélyt adjon tettének, „térd-szalag" rendet alapított, amely csakis 25 tagot számlálhat s Angolhonban ma is igen magas kitüntetés az. Hát ez nem protekció ? Másnak, aki nem király, derogált volna — pláne egy fényes bálban — egy nő harisnyakötőjét mutogatni. De hát „quod ücet Jovi, non licet bovi" neki jól állott, mert hatalma volt kitüntetésnek minősíteni. I. Napoleon, a franciák nagy császárja, csak lélekben volt nagy, mert az istenek csaknem törpére szabták a testét. Idevágó az a bonmot, hogy a titkárjának, ki a háta mögött állott, egy könyvtárban s a magasan levő polcról császára által el nem ért könyvet levette s ezen szókkal adta át : „Leveszem én Sire, én nagyobb vagyok", az felelte : „Nem nagyobb, csak hosszabb" ! — hánynak volt protektora ! Testvérét, Jeromost királlyá tette, rokonaiból főhercegeket csinált, ismerőseit, jó barátait ha katonák voltak, tábornoknak nevezte ki, s ha egyszerű polgárok voltak, főhivatalokba helyezte és mindeniket nagy befolyással és vagyonnal látta el. Szerette a művészeket is, azokat is protezsálta, kivált ha Aphrodité utódjai voltak — természetesen, ha ahhoz hasonlítottak is. Egyszóval temérdek protekciót gyakorolt ő mindenfelé, de: „Undank ist der Welt Lohn" ! Mikor Szent-Ilonára jutott és ott meg is halt, egykori kegyeltjei bizonyosan, ha csak titokban nem, könnyet nem hullattak utána sokat. ahoz, hogy vigyázhatott volna magára ; édesanyjának pedig épen akkor a városban volt dolga a kereskedő üzletében, s igy történhetett meg, az ő távollétében, az a szerencsétlenség, hogy a csöpp kis Márta gyönge vállacskájáról a jó Isten levette egy pillanatra a kezét, s a gyermek könnyű ruhács kája ebben az óvatlan pillanatban meggyulladt egy gyufás skatulyától, amellyel az ártatlan apróság játszadozott, s amelyet a mindig leselkedő gonosz ép akkor lángra lobbantott. A kis Márta a tüz láttára rémült Bírással futkosni kezdett a szobában : — Mama ! Mama ! A mama azonban nem volt sehol. A szobában nem volt senki sem. A futkosással csapott légáramlatban pedig a ruhácska még nagyobb tüzet fogott, s mire az anyja félóra multán hazaérkezett, szegény kis Márta már ott feküdt összeégve holtan a küszöbön . . , . . . Szép temetés volt. Hét angyal vitte a koporsót fel a menyországba ; hatan emelték, a hetedik pedig fölötte szállott, fel a magasba, túl a fellegeken. Hanem az özvegyasszonynak ettől a naptól fogva különös, csillogó gyöngyszemek pe regtek le arcán, a szeméből. Csillogó, sós izii gyöngyszemek, amelyek ráhullottak a munkájára, amit kötögetett és csodálatos, ragyogó fátyolként rakódtak le reá. És ettől az ezüstös fényben sziporkázó mesebeli fátyoltól a fehér, kötött kabát, amelyen a gyáazbaborult anya akkoriban dolgozott, olyan gyönyörű ruhadarabbá varázslódott, hogy a kereskedő, amikor Márta elvitte neki a kabátot, ámulatában összecsapta a kezét: — Jó asszony, miből kötötte maga ezt a kabátot ? A könnyeimből, — felelte leborgaBztott fővel Márta és zokogva tette zsebébe a néhány koronát, amit a kereskedőtől kapott a munkájáért. A csillogó fehér kötött kabátot — mivel éppen ősz volt — mindjárt kitették a kirakatba Természetesen igen sok bámulója akadt és mindenki — már tudniillik az asszonyok közül — meg akarta venni a csodálatos ruhadarabot. A kereskedő azonban oly nagyra szabta a kabát árát, hogy még azok sem vehették meg, akik — már csupán hiúságból is — tizszeres, sőt húszszoros pénzt ígértek érte. Nem; a kereskedő merész üzleti okoskodással százszorosára emelte fel a kabát árát, vagyis huszonnyolc korona helyett kétezernyoleszáz koronára. Uramfia, ennyi tengerpénzt a szerény vidéki városban még uri dáma sem mert volna kiadni egy kötött kabátért. Persze az egész országban hire jutott, hogy mily mesésen széppé tettek X. városban egy kötött kabátot az anyai könnyek ós a kereskedő számítása csakhamar bevált: a fővárosból odautazott hozzá egy grófné és kétezernyolcszáz koronáért megvásárolta a fehér kötött kabátot. Mindjárt föl is húzta magára. Amália, igy hivták a grófnét, nem tartozott a legjobb anyák közé. Nagyon is szeretett bálozni, mulatni és egyáltalában nem törődött a gyermekeivel, akiket teljesen a cselédek gondjaira bizott. Most azonban, alig, hogy magára vette a csillogó, fehér, kötött kabátot, Amália grófnénak váratlanul és hirtelen különös érzete támadt. Maga sem tudta miért: Egyszerre csak a gyermeke jutott az eszébe, s ugyanakkor — ami életében még sohasem történt meg vele — ezer aggodalom és rettegés szállta meg az ő Klárikájáért. — Vájjon nincs-e valami baja az édes gyermeknek ? MIT IGYUNK? — Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk,mert r„ vunk m oh ai csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre legbiztosabb óvószer. Igyunk mohai forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk. (2) forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. A moliai ignes-forrás, mint természetes szénsavdús savanyúvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év óta bebizonyosodott, hogy még ragályos betegségektől is, mint typhus cholera, megkíméltettek azok, a kik közönséges ivóviz helyett a baktériummentes mohai Agnes-vizzel éltek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített viznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb j hogy az Ágnes-forrás >izét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelöség. • " J " Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. = Főraktár Oszwald János urnái Pápán. Kedvelt borvíz!
