Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-05-30 / 22. szám

igénybe. Csakis ilyen esetekben függ a képviselőtestület diszkréciójától, hogy vájjon a kérdéses állás elfoglalását ösezeférhetőnek tartja-e vagy sem, de ott, ahol a hivatalos órák betartásától vonja el a mellékfoglalkozás a tisztviselőt, ott az összeférhetetlenség eo ipsö : a törvény erejénél fogva beáll, mert hiszen a törvény aióí, a hivatali eskü megtartása alól, senki abszoluciót nem adhat. Ez vezette a jogügyi bizottságot és az állandó választmányt, midőn Reidl Józsefnek a közgazdasági banknál elfoglalt igazgatótanácsosi állását összeférhetetlennek találták, s ez vezet minket is akkor, midőn a törvénytelen határozat ellen a tekintetes vármegyei törvényhatóságnál keresünk jogorvoslatot. Minket e kérdésben semmi animozitás nem vezet. Reidl Józsefnek szorgalmát és hivatalos ügyeinek ellátásában való buzgalmát mi is ismerjük és méltányoljuk, de félre kell tennünk minden személyi és a közügyek intézésében jogosulatlan melléktekintetet, s tisztán és kizárólag a törvény szilárd talaján állva, kötelességszerűen őrködnünk kell afelett, hogy a sérelmes határozatban rejlő veszedelmes precedens városunk ügyeinek intézésében a törvény uralmát meg ne ingathassa. § Bizottsági szemle. Egyik legutóbbi közgyűlés határozatából a képviselőtestület kebeléből külön e célra kiküldött szakbizottság tartott műit szombaton helyszíni szemlét a Korvin-, SzentLászló- és Petőfi-utcák víz által veszélyeztetett házaiban. A bizottság, munkája eredményéről részletes jelentést tett, melyet az ügy fontosságára való tekintettel jövő számunkban egész terjedelmében közölni fogunk. Egyelőre csak annyit, hogy a szakbizottság a veszélyt nagynak mondja, melyen vagy a kért alagcsövezéssel, vagy még alaposabban és radikálisabban a csatornázással okvetlenül segíteni kell. § A pénzügyi bizottság- folyó hó 25-én Krausz József N. elnöklete alatt vizsgálta felül az 1907. évi zárószámadásukat. A bizottság egykét tétel kiutalása ellen kifogást emelt. Jelentése a közgyűlés elé fog kerülni, § Biztatás. A város pár hó előtt feliratot intézett a kereskedelmi miniszterhez felsőbb ipari szakiskolát kérve. A feliratra most jött meg a válasz. A miniszter azzal biztatja városunkat, hogy 3 év multán újabb ipari szakiskolák felállítását tervezi s akkor — megfelelő ellenszolgáltatások fejében — Pápát is kombinációba veszi. Addig azt ajánlja, hogy a város más városokban fennálló ipari szakiskoláknál tegyen pápai illetőségű növendékek számára alapítványt. IRODALOM. Köveskuti Jenő : A nép. Tiz rajz. Budapest, Lampel R. könyvkereskedése. Köveskuti Jenőben, tavalyi verskötete alapján, mély érzésű és a saját lábán járó poétát ismert meg a közönség. A tehetségéről táplált véleményt nagyban fokozza most megjelent kötete is. A tiz rajz, mely e kötetben egybe van gyűjtve, azonos eszmekörben mozog. Az irót a társadalom szegényeinek, elhagyatottainak, a kis embereknek bajai indítják meg, látja és átérzi a szociális nyomornak akárhány olyan jelenetét, ami a nagy eseményeket, a szenzációs történeteket hajszoló reklám-novellistáknak kikerülte figyelmét. Már maga az érzés tiszteletreméltósága rokonszenvet keltett a kötet iránt, ezt azonban érdeklődéssé és élvezetté fokozza annak látása, hogy Köveskuti erős megfigyelő és jeles stiliszta. Bátorsága, amellyel a hivatalos köröknek az egyszerűbb emberekkel szemben való közömbös, lenéző eljárását, a bürokrácia számos kinövését ostorozza, a szatirikus magyar regény mesterére, Tolnai Lajosra emlékeztet. Nemzeti szempontból is meg van a kötetnek a maga jelentősége, mert különösen az erdélyi magyar nép pusztulásáról megdöbbentő képet fest. Köveskuti kötetét, melynek egyes darabjai elszórva megjelentek ugyan, de egybegyűjtetvén, egységes irodalmi és társadalmi célt szolgálnak, melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Ára 1 K 50 fillér. „Ad astra". Kapi Béla körmendi evang* lelkész, a nagy tudományu, ismert nevü iró, lapunknak is nagyrabecsült munkatársa, a következő felhívást bocsátja szét: Korunk nagy kérdései közül mindig égetőbben nyomulnak elő a művelt társadalom problémái. S ha a tudományos irodalom nagyúri fölénnyel siklik is el fölöttük, a társadalmi életben annál inkább érezzük gyakorlati jelentőségüket. A megváltozott idő belenyúlt az emberek lelki világába, s a régi százados, sőt évezredes kincsek helyett a modern társadalmi élet kétes értékeit adta. Az emberek gondolkodása átalakult, s a régi, komolyabb világnézetet kiszorította egy üres, külsőségeket hajszoló világnézet. A régi járt mesgye helyett irtatlan erdőbe taszította az embert a mi korunk, hol indás fák, töretlen gyökérzet között irány nélkül vergődik, vagy meddő tétlenségben vesztegel a lelke. Az eredmény: egy sivár élet, egy szegényre kifosztott társadalom, erkölcsi hanyatlás és lelki boldogtalanság. De az erkölcsi tartalmat kereső jobbak új célt és új ösvényt keresnek. falatért . . . nem lesz semmi keresménye . . . pedig tele szedhetné a kötényét krajcárokkal . . . Szép könyörgést, éneket is tud . . . Meglágyulna a szive sok istenes embernek, kivált ha — mint szokták a koldusok — mutogatná a béna karját, köszvényes, összezsugorodott lábait . . . Merengéséből a berobogó vonat hosszú, éles füttyentése zavarta fel. A fütty és a távoli vonatdübörgés egyébként izgatottá tett mindenkit. Mint a méhraj veszedelem idején, úgy zúgott az utasok tömege. Akiknek már volt jegyük, azok tódultak kifelé, a hátralevők pedig türelmetlenül követelőztek : — Siessünk, péntárnok úr, az Istenért! A pénztáros maga is izgatott volt; idegesen dobálta a jegyeket az utasoknak, akik most már egyre jobban tisztultak el a pénztár elől. A szegény koldusasszony minden erejét összeszedte, hogy osak akkora rést törjön, amelyen jobb karját a pénztárhoz nyújhatja. — Szécsénybe adjon az úr jegyet; itt a tizenöt krajcár. — És csörögve dobta oda a krajcárokat a pénztár elé. — Ej, öreg, nem érek én most rá a maga krajcárjait számlálgatni — szólt epésen a pénztáros és félrelökte a pénzt. — De cöak számlálja meg az úr, a teljes Szentháromság áldja meg ! — Nem lehet, várjon ! É3 szórta a jegyeket azoknak, akik nem krajcárokkal fizettek. Szegény koldusasszony utolsónak maradt. Kétségbeesetten állt ott s mikor már mindenki eltisztult, félig sírva mondta: — Itt a pénzem, adjon most már jegyet az úr nekem is. A pénztáros megszámlálta a krajcárokat. — Nem lehet! Négy fillér hiányzik belőle. — Nem hiányzik abból, tekintetes úr, az Isten áldja meg! Adjon jegyet, a boldogságos szűz Mária koronázza meg ! Csak én magam voltam hátra az öreg aszszonyon kívül. A szívem elfacsarodott. Ez a szegény koldusasszony mindenünnen lekésett, elmaradt, ahol a vagyont, jólétet, boldogságot, testi épséget és egészséget osztogatták: hát ahol könyörületes szívek alamizsnát vetnek az útszéli elhagyott nyomorultaknak, onnét is lekéssék-e ? . . . A pénztáros kérdőleg nézett rám. — Hova utazik az úr ? — Losoncra, hanem előbb ennek a szegény, asszonynak kérek jegyet. Itt a négy fillér. A hamis bálványok mellől visszaszáll a lelkük a régi istenoltárokhoz. A szivükben vágyódás ébred egy tisztább élet után. A társadalmi élet sivársága s a jobbak vágyódása adatta velem sajtó alá „Ad astra

u cimü munkámat, melyben a művelt társadalom köréből a következő hat kérdést tárgyalom: 1. De profundis (a műveltek társadalma). 2. A boldogság. 3. A szenvedés. 4. A műveltség. 5. A női szépség. 6. Ad astra (életideálok). A fejtegetések tudományos alapon készültek, de külső formájukba a szépirodalom is beleszőtte a maga tarka szálait. Könnyen olvashatja és megértheti minden művelt ember. A tiz ivre terjesztett mű pünkösdre jelenik meg. Előfizetési ára fűzve 3 K, vászonba kötve 4 K, mely összeg a Franklin-Társulat cimére (Budapest, IV., Egyetem-ú. 4.) küldendő be. A ritka becsesnek ígérkező műre felhívjuk olvasóink szives figyelmét. HETI ÚJDONSÁGOK. Megrendítő szerencsétlenség. Elszorul a szivünk, könybe lábad a szemünk, mikor arra a rettenetes szerencsétlenségre gondolunk, melynek egy viruló ifjú élet áldozatául esett s melyről e helyütt beszámolni a legszomorúbb hirlapirói kötelesség számunkra, amit valaha teljesítettünk. De teljesítenünk kell, azért erőt véve leikünkön, mondjuk el azt a szörnyű esetet, mely nemcsak egy általánosan tisztelt úri családot, nemcsak a helybeli kollégiumot borította mérhetlen gyászba, de a város egész közönségét, minden lakóját kivétel nélkül mélységés, igaz részvéttel töltötte el. Élet és halál mily közel állnak egymáshoz! Örömöt gyász mily hirtelen válthatja fel! Mily szivtépő hirtelenséggel! . . . Szerda reggel a hajnali bánhidai vasúttal majálisra indult a főgimnázium ifjúsága a tanári kar vezetése alatt. Több mint 300 növendék indult hangos jó kedvben — örülve az előző napi esőzés után felderült tiszta égboltozatnak — az útra. A Cuhába mentek, hol már két év előtt is majálisoztak s hova pár év óla főkép Győrből hetenkint indulnak iskolák és magántársaságok a gyönyörű táj megtekintésére. Baj nélkül érkezett meg a társaság Bakonyszentlászlóra. Innen gyalog mentek fenyveseken át a Cuha bejáratához, az egy óra járásnyira levő rétséghez, mely a kirándulóknak rendes telepedő helye, tanyája. Elül az intézet igazgatója, utána osztályonként az ifjúság, mellettük tanárjaik, kik főkép a kisebb gyermekeket az egész úton — mint már előzőleg a vasúton is — intették arra, amit az igazgató pedáns lelkiismeretessége a napi programmal együtt külön cédulára is kinyomtatott figyelmeztetés gyanánt s már előző nap minden gyermek közt szétosztogatott, hogy „az erdőben magánosan járkálni, madárfészkeket pusztítani nem szabad". Jókedvű, élénk volt mindenki. Jókedvű, élénk volt az az aranyos, kedves kis fiú is, aki a menet eleje táján haladt osztálytársai között, Galamb Józsika, Galamb József ügyvéd, takarékpénztári elnök II. osztályos kis fiacskája ... A menet eleje elért a telepedő helyre. Az igazgató rögtön kiadta a parancsot, hogy osztályonként fel kell állani, az ételcédulákat fogja kiosztani. Úgy volt tervezve, hogy reggeliznek s aztán mennek kisebb csoportokban kirándulásra. Az igazgató végigolvasta az I. osztály névsorát. Megkezdi a másodikét s mikor Galamb Józsika nevéhez ér, halálsápadtan jelenti neki egyik tanártársa, hogy a kis fiúval valami nagy szerencsétlenség történt, most hozta fel a Cuha száraz medréből, hol összezúzta magát. Elképzelhetlen megdöbbenés vett erőt minden jelenlevőn. A menet vége, mely csak akkor érkezett még a tanyára — hisz mindez, amit elmondtunk, két perc alatt ment végbe — rohant előre, nem akarva hinni a szörnyű híradásnak. Pedig úgy volt . . . Abban a pillanatban, mikor a menet eleje beért s az igazgató rendelkezését kiadta, hogy álljanak fel, a kis szeles Galamb Józsika pár Minden külföldit fölülmúl rt lT|()}]flj hazánk természetes szénsavas-vizek királya: ÁGNES IJInnnnn Millenniumi nagy éremmel -rUIIO^ kitüntetve. Kitűnő asztali-, bor- és MIT IftYUJIK

? I hogy egészségünket megóvjuk, mert I gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomor^A^So^Sl Kedvelt borvíz I oic

Sóbb TSaviznéi! Mindenütt kapható! mHIMHHH Főraktár Oszwald János urnái Pápán. ===== (1) ===== Főraktár Oszwald János urnái Pápán.