Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.
1908-05-02 / 18. szám
Jókai-és Uszoda utca sarkán a régi korcsmaház lebontásához ; az építkezésnek tudvalevőleg ez év DOV. 1-éreteljesen bekell fejezve lennie, mert a vároB szerződésileg van kötelezve a kataszteri hivatalt addigra ott elhelyezni. § Építési engedélyt nyertek a héten Horváth Lajos (Veszprém) Eötvös-utca 1. sz. átalakításra, Kardos Károly Jókai-utca 53. sz. f Mika Tivadar Czuczor Gergely utca 1. sz. éB Nagy István Kossuth-utoa 26, sz. toldalék építkezésre, Stern Ignác Szent László utca 3. sz. újjáépítésre. A színházi hét. Szezonunk utolsó hetében nem tanúsította közönségünk azt az érdeklődést az előadások iránt, mint máskor, ilyen időtájt, mikor valósággal belegyulladni szokott már a színházba járásba. De ezt éppenséggel nem csodálhatjuk. A direktornak kifogytak az újdonságai, az újonnan összeverődött társulatnak megnincs megfelelő repertoárja, így persze a műsort csak nagy kínnal lehetett összeállítani. Hiányzott tehát minden tényező, ami a színházba járó kedvet fokozta s a műpártoló hevet élesztette volna. Szerencsére a hét végére két hatásosabb újdonságot tartogatott még a direktor, így hát kilátás van rá, hogy a búcsúzás kellemes akkordként fejezi be a szezont. Szombaton az angol Sutro drámája : „Az acélkirály" ment. A darab milieujének újságával, eredetiségével kap meg. Nagyon jellemző alakban .látjuk az amerikai acéltrösztök hatalmas urát, ki életét idegölő, fáradhatlan és sziinetnélküli mun kával tölti, aki összevásárolni akarja a világ összes acélrészvényeit, hogy legyőzze félelmetes konkurren eeit, hogy ő legyen „az acélkirály", — de ezalatt felesége, a szépséges Muriéi egy fiatal festő, Trevor Lerode karjaiban keresi azt a boldogságot, melyet nem találhatott meg férjénél, kit az üzleti tevékenység annyira lefoglal túl az oceánon, hogy hosszú hónapokon keresztül nem is látják egymást. A férj szerelme azonban így is a régi marad s mikor kábel^ürgönyt kap, hogy Lerode festi neje arcképét, rögtön hajóra száll és a féltékenységtől gyötörve érkezik Párisba. Itt felesége barátságtalanul fogadja. Könyörög Murielnek, hogy maradjon az övé, kezdjenek új életet, mire egy erősen érzéki jelenetben Muriéi szerelmet szinlel férje iránt és mindent megígér, de csak azért, hogy gyanúját eloszlassa és nyugodtan szökhessék meg kedvesével. Az -acélkirály azonban tudomást szerez felesége terveiről s a festő műtermébe siet, hol nejének nemcsak hűtlenségeért, de hazudozáaáért is kétségbeesetten tesz szemrehányást. Utolsó kísérlete, hogy Muriéit visszatérésre birja, nem sikerülvén, az önérzetes angol hideg megvetésével mondja a feBtőnek, feleségére mutatva: „Itt van, vegye és segítsen neki, hogy ne kelljen ezentúl is hazudnia !" Ez a darab tartalma. Az előadás eleinte rémes vontatottsággal ment s a gyérszámu publikum láttára nem is vehettük rossz néven színészeink kedvetlen játékát. Később azonban belemelegedtek s a főszerepekben Kovács (John Glayde) és Holéczy (Muriéi) magas színvonalú, művészi játékot produkáltak. Holéczy rendkívül elegáns toilettejeivel is fokozta a hatást, míg Kovácsnál éppen az öltözék hanyagsága rontott sokat azon az illúzión, amely bizony méltóbb megjelenést várt és várhatott is egy acélkirálytól' Déri (Trevor Lerode) az egyéniségéhez tökélete sen illő szerepben tehetségének javát mutatta be. A kisebb szerepekben Simkó Giza — a Csendes nél jobbnak mutatkozó naiva —, Tömbömé, lnke és Karácsonyi ügyesen állták meg helyüket, Bá torit (Shurmur) ellenben jobban szeretük volna nem látni és csodáljuk is, hogy az igazgató a társulat ez elsőrendű tagját ily neki nem való szerepekkel kínozza. Az előadás — az érthetetlenül hosszú szünetek miatt — eltartott 3/ 4ll-ig. Vasárnap este a jó öreg Csikós ment szépen telt ház előtt. A darab fő női szerepét (Rózsit) lábián Lenke játszotta. Ismételjük róla, amit a múltkor megirtunk, hogy a társulat becses tagot nyert benne. Érzelmesen, szépen játszott s nép dalaival is nagy sikere volt. A társulat másik új tagja Jankó János a leánya becsületét íélto parasztgazda szerepében intelligens színésznek bizonyult, aki hozzá tud férkőzni a hallgatóság szivéhez. A baritonista Vámos Jenő viszont a komoly dráma hangját éppenséggel [nem tudja eltalálni, a kedélyes jelenetekben inkább otthon volt és hatalmas baritonja népdalaiban hatással érvényesült. A többi szereplők — élükön Kovács Lajossal — mind igen jót produkáltak. A tavalyi szezonban nagy sikert aratott Ördög repríze csak félházat vonzott, melynek közönsége azonban nagy gyönyörűségét lelte Molnár szellemes alkotásában. A régi szereplők közül Bátori ördögje mintha néhány finom nüánszszal gazdakodott volna, Holéczi, Déri, Ráthonyi szintén kitűnőek voltak és simán illeszkedett az ensemblebe Kovács Lászlója és Simkó „szemtelen Elzája". A hét egyetlen operett előadásán a Tatárjárásban a női főszerepeket az új tagok játszották. Közülök Fábián sokkal jobb volt, mint elődje, de Ardó és Kormos! No de ne hasonlítgassuk . . . Hisz Kormos a Mogyoróssy önkéntes kis szerepében olyan alakítást produkált, amihez képest — szavahihető tanúk bizonysága Bzerint — még a vigszinházbeli Mogyoróssy is csak kismiska ! Ardó egyébként ügyesebb volt, mint máskor, másod szubrettnek talán beválik. A darabon, harmadik előadásán is igen jól mulatott a közönség. Szerdán d. u. ifjúsági előadás volt. Tóth Ede hires népszínműve, a Falu rossza ment elég jó előadásban. A címszerepben Vámos Jenő nyújtott elfogadható alakítást. Kellemes baritonját szépen érvényesíthette a népdalok éneklésében. A fődicséret azonban Fábián Lenkét illeti, aki temperamentumos Finum Rózsi volt. Gyönyörű dalait többször megismételtették. Simkó kedves Boriska, lnke kitűnő Gonosz Pista volt. Holéczy Ilona (Tercsi) és Kovács Lajos (Feledi GáBpár), bár elejétől végig igyekeztek jól játszani, nem tudták bele találni mugukat a népszínmű légkörébe. Ugyanezt mondhatjuk Karácsonyi Mariskáról is. A kisebb szerepekben nagyon jó volt Déry, Jankó és Medgyaszay Szíves készséggel elismerjük, hogy Gyöngyi Izsó egyike a legjobb magyar komikusoknak, azt meg teljes pozitivitással állítjuk, hogy nálánál jobb Goldstein Számi széles Magyarországon sincsen, ámde azért igazán nem tudunk haragudni a közönségre, amért nem tudta rászánni magát, hogy ezt az üres és elcsépelt életképet (vagy mi a szöszt) végig nézze. Kevesen voltak szerda este a színházban, ezek a kevesek azonban kitűnően mulattak és nem győzték tapsolni a Goldstein Számi országos hírű megalakítóját, ki kifogyhatatlan jó kedvvel, hamisítatl an „munkácsi stílusban" mutatta be a jó szívű zsidó gyereket. Am ha értékesebb darabot választ, bizonyára telt ház élvezi a kedves és derék Gyöngyi elpusztíthatlan humorát. Gyöngyi egyébként ezúttal nem egyedül jött, magával hozta leányát Gyöngyi Jolánt, akiben igen kellemes hangú és kedves játéka fiatal szubrettet ismertünk meg. Az előadók különben mind igyekeztek, hogy a lomtári darabnak némi frissebb szinezetet adjanak. Ez Dérinek, Holéczynak, Jankónak, Tombornénak sikerült is; Kovács szerepét szivesebben láttuk volna Bátori kezében, bár hiszen Gyöngyi egymaga is annyit nevettette a közönséget, hogy éppen elég volt egy estére. A vendégszereplőket nyilt szinen is sokszor megtapsolták, felvonások után pedig zúgó taps hívta őket a lámpák elé. A második Gyöngyi-estre csütörtökön már egészen megtelt a színház Ekkor is régi darab ment, de a Szabinnök elrablása kipróbált régi márka, mely bohózati erejéből mit sem veszített az idők folyamán. A vendégművész alakítása pedig a Rettegi Fridolin színigazgató szerepében olyan produkció, mit még sokkal gyöngébb darab keretében is érdemes megnézni. A régi fajta ripacsdirektort jellemző színekkel elevenítette meg Gyöngyi, gyöngyöző humor volt minden szava és gesztusa, pompás arcjátéka ellenállhatlan hatású. A közönség egész estén át meleg szeretettel ünneAztán megcsókolja; az ágyba fekteti, ahonnan kiszökött, majd visszamegy, s leül az iróaBztalka elé. Nézegeti a kandallóban csillogó lángot, és a leveleket, amelyekből száraz virágok hullanak ki. Nagyon nehezére eöik elégetni a leveleket. Mégis el kell égetni valamennyit. Mert ha ezeket fölfedezik, vérpadra kerül az, aki irta, meg az is, aki kapta. Ha csak ő róla magáról volna a szó, nem égetné el, annyira megunta már védeni életét a hóhérokkal szemben. De ő reá gondol, aki proakribálva van,, el van árúivá, s most keresik, mialatt Párizs túlsó végén valami padlá son rejtőzik. Elég egy ilyen levél, hogy vérpadra hurcolják. A kis Pierre nyugodtan alszik ágyában ; a szakácsné és Nanon a padlásszobában nyugszik. Nagy csöndesség van, a havas éjszakák csöndje uralkodik. A hideg éjjeli levegő erősen szítja a kandalló lángját. Julié el fogja égetni a leveleket, és tudja, hogy ez olyan feladat, amit nem végez het mély és szomorú álmodozások nélkül. El fogja égetni a leveleket, de előbb még egyszer, utoljára elolvassa valamennyit. Julié újra átéli a csöndes éjszakában a boldog órákat. Nem dob a tűzbe egyet sem anélkül, hogy tízszer is át ne olvasta volna az imádott szavakat. A nyugalom mélységes körülötte. Időrőlidőre felkel, az ablakhoz megy, fölemelt a függönyt, és kinéz a nyugalmas utcára. Aztán visszamegy, és lassan végzi munkáját. Olvas: így, a távolban is látom önt, Julié. Járok és körülvesznek a képek, amelyek elmémben születnek. Látom önt, nem mozdulatlanúl és hidegen, hanem élénken, kedvesen, tökéletesen, mint aminő. Ön köré álmaimban a világ legszebb látványait csoportosítom. Boldog ember, aki Julié szerelmese! Minden elbájolja, mert benne lát mindent. EB aki őt szereti, az szeret élni; csodálja ezt a világot, amelyet Julié ragyog be; imádja ezt a földet, amelynek Julié a virága. A bűvös szerelem fölfedi előtte a dolgok rejtett értelmét. Megérti a teremtés végtelen formáit, mert mind Julié képét mutatják neki. Hallja a természet számtalan hangját; mind Julié nevét suttogja. Ez estén az elBŐ csillagok megremegtetik; így fog szólni: „Talán éppen ebben a pillanatban nézi ő is a csillagokat". A levegő minden illatában őt érzi. Meg akarja csókolni a földet, amely őt hordozza . . . Julié, ha el kell vérzenem a hóhérbárd alatt, meg kell halnom a szabadságért, a halál sem tudja visszatartani lelkemet az árnyékban, ahol te nem leszel. Feléd fogok szállani, kedvesem. Sokszor fog körülötted lebegni visszatért lelkem." Julié olvas és gondolkozik. Az éjjel lassanként elmúlik. Már valami halvány világosság szűrődik át a függönyön. A szolgálók künn megkezdik munkájukat. Ő be akarja végezni a magáét. Hallja ! Nem hangok ezek ? . . . Nem. A csönd mélységes körülötte. A csönd mélységes, mert a hó elfojtja a lépések zaját. Jönnek, már itt is vannak. Nagy ütések döngetik a kaput. Hogy elrejtse a leveleket, bezárja az íróasztalt, arra már nincs ideje. Amit tehet, azt megteszi ; átnyalábolja az egész csomót ós a pamlag alá dobja, amelynek szőnyege a földig ér. Néhány levél még a földön marad. Azokat kis lábával a többi után löki. Aztán könyvet ragad, s beleveti magát egy karosszékbe. A kerület főembere belép, tizenkét sansculotteal. Volt iparos, Brochet a neve, mindig vérben forog a szeme és borzalmat kelt a látása. Jelt ad embereinek, hogy őrizzék a kijáratokat, s Juliehez fordul: — Polgártársnő, megtudtuk, hogy Pitt ügynökeivel levelezésben vagy, s hogy kibujdosottakkal, összeesküvőkkel érintkezel. A törvény nevében ezennel lefoglalom papírjaidat. Rapoix polgár, aki itt áll, megvallotta, hogy 1789 telén a nagy hidegben pénzt és ruhát adtál neki, hogy megvesztegesd. Igen elnéző hatóságok nagyon sokáig tűrték a dolgaidat. Add ide a leveleket polgártársnő! MIT IftYlJMK? hogy egészségünket megóvjuk, raert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer ÁGNES FAPPÁQ Millenniumi nagy éremmel rUirA b * kitüntetve. Kitűnő asztali-, bor- és Minden külföldit fölülmúl n TTIfkllílí hazánk természetes a muufll1 szénsavas-vizek királya: gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorKedvelt borvíz ! oicsóbbTszódayiznéi! Mindenütt kapható! Főraktár Oszwald János urnái Pápán. ===== (1) - - • Főraktár Oszwald János urnái Pápán.
