Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-04-25 / 17. szám

V. évfolyam. 17. szám. Pápa, 1908 április 25. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre fi, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és feJelős szerkesztő : I)><• KŐJRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petön-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A Zrinyi-utca megnyitása. A város legutóbbi közgyűlésén bölcs és igazságos határozatot hozott, midőn kimondotta a Zrínyi-utcának megnyitását a Batthyány utcáig. Ezzel az Alsóváros e legnagyobb részének régi sérelmét tette jóvá s azt a lehetetlen állapotot szüntette meg, hogy a Csóka-korcsmától föl a Színháztérig egy egész városrész úgyszólván el legyen továbbra is zárva a fővonaltól, a Jókai-utcától. S e sérelem orvoslása annál helyesebb volt, mert föltétlenül bebizonyosodott, hogy még az emberemlékezet határideje alatt is a Jókai-utcából a mostani Batthyányutcába a mai Zrinyi-utcával majdnem egyvonalban általánosan használt összekötő széles út volt. Hogy miként tünt ez el az ottani házak között, azt a hatóságnak lett volna kötelessége kikutatni, ha esetleg a Zrinyi-utca meg nem nyittatott volna s ily módon a régi múlt jogán is e fejlődő városrész méltányos kívánsága nem teljesült volna. Ezt kiváltképpen azok részére említjük föl, akik nem akarják belátni annak a 88 alsóvárosi polgárnak igazát, akik ez utca megnyitásért a városhoz fordultak. De nemcsak a múlton épült, bebizonyosodott jog szól mellette, hanem a közérdek hangos szava és megnyugtatólag az utcamegnyitással járó financiális újabb helyzetek.! A közérdek szempontjából elég csak rámutatni a már fentebbi állításunkra, amely szerint egész városrészeket utcák hiánya miatt a fővonaltól elzárni agyalágyult városi közgazdasági észjárás volna. Nem elég a város fejlődésére, ha terjeszkedik, jó utcavonalakról is kell gondoskodni, melyek mint erek a testben, mesteri hálózattal futnak be a fő utcavonalba. Hisz az utóbbi évtizedek alatt épült falvak is ezen elv szerint rendezkednek el utcasorokba. Ennélfogva is, ha a városi közgyűlés egyéb okból nem is, csupán csak a kiáltó közérdek miatt ment volna bele a nem túlságosan nagy költséget felemésztő új utcanyitásba, akkor is feltétlenül okosan cselekedett volna. Azonban szerencsére még pénzügyileg kedvezően oldhatja meg a kérdést. Két dologra hívjuk fel a figyelmet. Az első az, hogy ide tartozó szabályrendeletünk szerint a városnak joga van az új utcavonal menetébe eső háztulajdonosokra, ottani telkök nagyságához mérten aránylagos, de mérsékelt hozzájárulási összeget kiróni a vízvezeték, a villamvildgítás s egyéb effajta kiadásokra. Ezt majd a kisajátítás befejezte utáni közgyűlés állapítja meg. S hihető, hogy az érdekeltek a legnagyobb készséggel járulnak hozzá, annál is inkább, mert házuk értéke nagyban növekedik. Ez a hozzájárulási összeg azonban az utcanyitási költségek fedezetének csak kisebb részét képezi. Nagyobb feléül bátran vehetni azt a városi pótadót, amely ezen utca két során felépült házak után fog befolyni pénztárunkba. Valahányszor a Kossuth Lajos utca meghosszabbításával fölmerült nagymérvű költségekre gondolok, nem azt tartom a nagyobb hibának, hogy az érdekelt háztelkeket kezünkből kieresztettük és e miatt 10—15 ezer korona közvetlen üzleti nyereséget átengedtünk másoknak, hanem inkább azt kell hibáztatnunk, hogy a megnyitásba belefektetett töke kamatait felerészben hozzák meg az ott épült házak. Ezt bővebben ezúttal nem számítjuk ki. Csak vele kapcsolatban szinte konstatálhatjuk, hogy a Zrinyi-utca meghosszabbításából eredő s a város javára eső pótadó az itt befektetett tőkéknek rövid idő alatt igen bő gyümölcseként jelentkezik. Sőt hiszszük, hogy előbb fog kiépülni ez az új utca, mint a drága Kossuth Lajos utcánk déli vége, amelyhez annak idején annyi szép reményt fűztünk. Örömmel üdvözöljük tehát minden tekintetben a Zrínyi-utca megnyitását, illetve meghosszabbítását, amivel az a nagy városrészünk közvetlen szervi kapcsolatba jön majd a fővonal utján az egész várossal. És reméljük, hogy ez mihamarább magával vonzza a másik új utca megnyitását is, amely szintén régi jogon alapul, t. i. a fővonalnak az Anna-térrel való direkt összekötését. De erről máskor szólunk terjedelmeA „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. A pillangó. — Alphonse Lamartine. — Tavasszal születik, meghal a rózsával. Szelíd szellő szárnyán száll a tiszta égen. Kábítja az illat, kék ég sugarával. Félig nyilt virágnak ring a kebelében. Még ifjan lerázza szárnyának hímporát S mint egy sóhaj, úgy leng a végtelenbe át. A kis pillangóé e gyönyörű élet. Olyan ö, mint a vágy, mely sohasem pihen S mivel bármerre száll, nem leli semmiben, Az égben keresi a gyönyörűséget. Ford. Ceglédi Sándor. A protekció. Irta: Vértesi Arnold. Nem tudom, mit akarnak az emberek, hogy annyit kiabálnak a protekció miatt. Ha valamelyik méltóságos vagy kegyelmes úr segít az embertársán, az is baj; ha nem segít, az is baj. Azért mondom el ezt a történetet annak a háromszázezer iskolavégzett fiatal embernek a megnyugtatására, aki mind államtitkár szeretne lenni vagy legalább is miniszteri tanácsos. Ebből megtanulhatni, hogy az ut senki előtt sincs elzárva. Lám Dormányi Viktorról sem hitték volna, hogy oly gyors és fényes előmenetele lesz a hivatalos pályán. Legfiatalabb korában semmi jelét sem adta ama kiváló tulajdonságoknak, melyeket később felfedeztek benne. Sőt ha iskolatársainak hitelt lehetett volna adni, egyenesen üresfejünek mondhatnánk. A belügyminisztériumba azonban mégia csak bedugta valahogy a rokonság mint tiszteletbeli segédf'ogalmazót. Az ilyen tiszteletbeli hivatalt nem lehet megtagadni jó családból való uri fiútól, főkép ha a rokonai közt egy miniszter is akad s egy olyan nagynéni, aki nyakukra jár az embereknek. De az osztálytanácsos, aki mellé beosztották s akitől hallottam én a Dormányi Viktor fényes pályafutásának ezt a hfí történetét, csakhamar belátta, hogy ilyen ostoba fiatal ember még nem került a keze alá. Nem tudta ez a legegyszerűbb aktát elvégezni. Az osztálytanácsos kétségbeesett. El nem küldhették, mert hiszen mit mond az előkelő rokonság ? Ő excellentiája a felség személye körüli miniszter is megbántottnak érezhetné magát. A nagynéni annyit emlegette ő excellentiáját s csak per Gyula beszélt róla. Egy darabig csak tiirte, tiirte az osztálytanácsos, de végre megunta a vesződséget s elhatározta, hogy valamikép tisztességes módon eltávolítja maga mellől azt a fiatal urat. Sokáig törte rajta fejét az osztálytanácsos, míg kieszelte, hogy is lesz hát legjobb. Egy főispánnak épen titkár kellett. Az osztálytanácsos megszólította Dormányi Viktort: — Nem volna rá kedve, édes öcsém ? Hogyne lett volna rá kedve? Valóságos Sirolin Emeli at étvágyat ét a teauülyt. siet»iQ»»tetl a köhögést, váladékot, éjjeli izzadltt Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofulozis. Influenza ellen siámtalan tanár é» orvos áltaJ naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat ís kínálnak, kérjen mindenkor .,Ro#he*

4 eredeti csomagolást. ff Roehe" Haptia 1A orvo*l rcndeletr* a gyögyszertirtto bán. — Ara Uvegenklat 4 — WnraM F. HoffmiDB-liA Roehe & Co. Basel (Svájc)