Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.
1908-04-04 / 14. szám
V évfolyam. 14. szám. Pápa, 1908 április 4. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATOK. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: L>±<- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Utóhang a gyermeknaphoz. A közel múlt napokban, április hó 2-án és 3-án az országos gyermekvédő liga az egész országra kitérjedöleg utcai gyűjtést rendezett. Pápán is volt ily gyűjtő urna kiállítva a városháza kapuja előtt, melyre minden járókelő figyelmét külön is felhívták az utcasarkokon alkalmazott plaketták. Az urna tartalma azonban végtelen szegényes eredményt mutatott. Fájdalommal láttam, hogy mily rettentően silány kis összeg gyűlt volt be. Az urnába dobott néhány pénzdarab alig fedte be annak fenekét, Ha minden arra menő csak egy-egy krajcárt dobott volna bele, akkor is legalább egy negyed résznyiig kellett volna megtelnie. Ilyen nagy részvétlenség felett elgondolkodva, nem tudja az ember, röstelkedjék-e a szánalmas eredmény felett — vagy megdöbbenjen-e inkább az emberek közönye, szivtelensége, önzésének ily mérhetetlensége felett? Mert ha van nemes és érdemes cél, melyért mindenkinek különbség nélkül némi áldozatot hozni szivének erkölcsi kötelessége, úgy nem lehet más nemesebb célú, jótékonyságot gyakorló intézményt keresni, mint amelynek szolgálatába ép a liga szegődött: megmenteni a gyermekeket. A gyermekvédő liga feladata tulajdonkép társadalmi uton segédkezés az államnak a gyermekek védelméről szóló törvény megvalósításainál. Ez a gyermekvédelemről szóló 1901: VIII. és XXI. törvény Széli Kálmán miniszterelnökösködésének, ha nem is legkiemelendöbb alkotása, de bizonnyal a legmaradandóbb és legáldásosabb. Az általános humanizmus szempontjából tekintve, ez a törvény a lehető legnemesebb, igazán magasztos, — és szociális, kulturális tekintetből is oly érdemes munka, melyet kellőképen méltányolni nem is lehet. A törvény szerint a gyermekek védelme az állam kötelessége; a talált, valamint a hatóságilag elhagyottaknak nyilvánítottt hét éven alóli gyermekek védelmére állami menhelyek állíttatnak, — „elhagyatottaknak pedig — a törvény végrehajtása tárgyában kiadott belügyminiszteri rendelet szerint — nyilvánítandók azok a 15 éven alul lévő vagyontalan gyermekek is, kiknek eltartására és nevelésére köteles és képes hozzátartozói nincsenek és akiknek eltartásáról és neveléséről a rokonok, jóltevök, jótékonyintézetek vagy egyesületek kellően nem gondoskodnak". Gróf Széchenyi István annak idején azt mondotta oly kevesen vagyunk, Hogy az apagyilkosoknak is meg kell bocsátani. Ma annyira fogyunk kivándorlás, pusztító betegségek által, oly aránytalan csekély a népesedési szaporodás, hogy napról-napra mind érzékenyebben tapasztalhatjuk, hogy ma is ugyancsak kevesen vagyunk. És ha akkor még az apagyilkosnak is meg kellett bocsátani, mennyivel inkább kell a mai társadalomnak segédkezet nyújtani az államnak abban a nemes munkájában, mikor az ártatlan szívű gyermekek ügyét felkarolni törekszik, hogy belőlük a hazának hasznos polgárokat, a nemzet jövőjének munkás nemzedéket neveljen. Gyönyörű intézmény ezért a gyermekvédő liga is, midőn a gyermekvédelem ügyét felkarolja ott, ahol és amikor az állam ereje tehetetlen. Amikor ezért a gyermeknapok gyűjtéseinek silány eredménye felett sajnálkozom, ezzel egyúttal fájdalom azt, hogy a gyermekvédő liga szent céljait nem méltányolja érdeméhez képest társadalmunk, sőt e közönnyel elárulja ez erkölcsi fogyatkozását is. Amidőn a gyermek-liga céljaira a társadalom csak ily szánalmas Összeget tud önként áldozni, ezzel arra enged következtetni, hogy kialvó félben benne a nemzeti és társadalmi lét lelkiismerete, mely nemes, ideális célokért: a haza szent ügyéért, a társadalmi közjóért lelkesedni, áldozni már erötelen. Ha tesz, áldoz is valamit, nem a cél, az ügy maga indítja a cselekvésre, hanem a hirnév, dicsőség, elismerés, mi hiúságát legyezgeti, önzését kielégíti. Azt hiszem nagyobb siker koronázta volna az akciót, ha hirlapi nyugtázás, — vagy még inkább fényes műkedvelői előA „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA, OMPHALE. Meg nem ijesztett még szélvészes orkán, Lesbosi hydrák lánglövellő torkán Meztelen öklöm sújtott . . . s most tipor rám Szőke boszorkány. Búsharagos, véres viadaloknak Gőzei még lobognak, kavarognak S szálai szikrázó hajfonatoknak íme, lefognak. Egy kicsi hajszál, lengő, mint a pára, Elsuhanó egy csók fuvallatára, Illatos és fénylő, mint nap sugára Éteri árba 1: Gúzsba kötött. Dagadó, büszke mellem, lm nyöszörög tunyán és tehetetlen, S két karomat mozdítnom lehetetlen Vámpírom ellen. Jól tudom, ébredő nimfák, driádok, Szörnyű bilincseim föloldoznátok, Ám Hekatének bús varázsa átfog, Sorsom ez átok : Lábad előtt heverni, mitse tenni, Zsibbatag aggyal, álmodón, pihenni, Zöld szemed örvényében elsülyedni, Belesülyedni . . . Martos Ferenc. Tavaszi hangok. Irta : Gorkij Maxim. Ablakom alatt a kertben az akácok kopasz ágain ugrálnak a verebek s össze-vissza csipognak ; a szomszéd ház tetejének az élén méltóságosan ül egy varjú, hallgatja a szürke madársereg sipogását 8 fontoskodva rázza bölcs fejét. Á napfény itatta lágy levegő lebbent minden hangot a szobámba, hallom a csermelyek sietős csevegését, .amint hóból vizzé engednek fel, hallom az ágak halk zizegését, megértem az ablakom párkányán halkan turbékoló galambokat, 8 lelkembe ömlik a tavasz fenséges zenéje. — Csirip, csirip — szól egy vén veréb a pajtásához — megérünk tehát még egy tavaszt. Mi ? csirip, csirip. — Úgy van . . . Úgy van — jegyzé meg a holló, golyvásra puffasztva a nyakát. Imerem jól ezt a szolid madarat. A kijelentései mindig rövidek s nagyon pozitívek. Természettől ostoba s félénk, mint minden varju. A madarak társadalmában kiváló állást foglal el és minden télen jótékony ünnepet rendez a kivénhedett, invalidus galambok számára. A verebeket is jól ismerem; bár külsőleg könyelmünek, mi több liberálisnak látszik, ez a madár alapjában véve mégis mindig csak a maga hasznát keresi. Látszólag nagyon alázatosan ugrálja körül a varjut, de tulajdonképen nagyon jól tudja értékelni s azért nem csinál lelkiismereti kérdést abból, hogy alkalomadtán egy 8 más rosszakaratú csipős kis történeteket világgá ne bocsásson róla. Az ablakpárkányon egy ifjú galambgavallér meggyőző,hangon biztosítja a tubáöskáját, hogy: — Én elmúlok, elpusztulok, ha nem szeretsz ! — Hallotta már, varju úr ? a csízek megjöttek — újságolta a veréb. irolm Email « «tvá<yat «• • tMUtfiyt. t*tl • UhSctol, «áUdttat. «{j*tt iaMtéat Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofulozis. influenza ellen ailmialan tanár éa orvoa Utal naponta ajánlva. MMkocy értéktelen *táruatokat is Irináinak, kér)ca minden®* f9 Roehe" «* MftMeH* m giin« w aiil A/a ••cfCBtftt t.— tnra«*. r. Naraaaa-U Racka & Ca. Baial
