Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-01-04 / 1. szám

J t/ V. évfolyam. 1. szám. 3/h Pápa, 1908 január 4. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: 1)"- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Olvasóinkhoz. A Pápai Hirlap jelen számával ötödik évfolyamát kezdi meg. Megkezdi jó reménységgel, bátor bizalommal. Eröt a reménységhez, hitet a bizalomhoz múltjából merít, abból a múltból, melyet jól ismer az a tábor, mely híven sereglik a Pápai Hirlap köré. Multunk rövid, de önérzettel merünk róla szólani. Ahhoz a programúihoz, melyet megindulásunkkor adtunk, hívek maradtunk. Sok volt abban a programmban, mely elütött a rendes ujságprogrammoktól, vagy ha egyezett velük, abban mégis különbözött, hogy mi nemcsak programúiként szavaltuk azt évnegyedes ünnepi felköszöntő gyanánt, hanem egész működésűnkkel bizonyítani iparkodtunk, hogy valóban az igazságért, mindenkinek igazáért küzdünk, hogy valóban más intenció nem vezeti tollúnkat, mint a közérdek. Az igazság szüntelen keresése, a közérdekhez való hajlíthatlan ragaszkodásunk, hozzá még nyilvánvaló demokratikus, szabad szellemünk és az, hogy a hatalmaknak soha nem voltunk térdet-fejet hajtó szolgái, nem egyszer sodrott bennünket erös harcok árjába. Nem úsztunk ki a nemtörődömség biztos révpartjára, megvívtuk a harcot mindig a becsületes lelkiismerettel, mint legbiztosabb vértezettel felfegyverkezve. Amit tettünk a múltban, azt folytatjuk a jövőben is. Pártatlanul őszinte, demokratikusan szabad szellemű őre lesz továbbra is e lap a város és vármegye közügyeinek. Azon leszünk minden erőnkkel, hogy a közélet minden vonalán egyedül a becsület uralma érvényesülhessen. Munkánkhoz s ha ismét harcok következnének reánk, harcainkhoz kérjük továbbra is közönségünk szerető támogatását. Lelket önt lelkünkbe annak tudata, hogy a jók úgy amint eddig is velünk voltak, ezután is velünk maradnak. A Pápai Hirlap szerkesztősége. = Új év, új remény. A városok helyzetét illetőleg a mellőzés okozta évtizedes keserűség méltán erös hangján szólott múlt heti vezércikkünk. Akkor valóban úgy állottak a városok, hogy annak meg nem kapását, mire nézve annyi Ígéretet kaptak, biztosan tudták már, de semmi pozitívum nem állott előttük arra nézve, hogy vájjon a mégis kilátásba helyezett „segítési mód" nem a legtávolabbi jövő zenéje-e. Az új év azonban új reményt hozott. Az országgyűlési egyesült pártok újévi üdvözletére válaszolván ugyanis Wekerle miniszterelnök az adóreformról s az ezzel kapcsolatos kérdésekről, a következőleg szólott : „Gazdasági politikánkkal kapcsolatosan kivánom felemlíteni, hogy a téli ülések folyama alatt kívánjuk tárgy altatni az úgy szociálpolitikai, mint gazdasági szempontból annyira fontos adóreform javaslatokat; a fogyasztási adó javaslatokat és ezek között a szeszadóra vonatkozót, amely javaslat a most adózatlanul hagyott szesz egy részének bevonása és — nem tagadom — az adótételnek mérsékelt emelése által az egyetlen tehertétel lesz, amelyet a közönségre kivánok hárítani. Még a téli ülésszak folyama alatt kivánjuk tárgyaltatni a közélelmezésre vonatkozó egyes előterjesztendő javaslatokat, valamint azokat a javaslatokat, amelyeket a helyhatósági terhek könnyítése végett ígértünk megtenni." E szerint a helyhatósági terhek könyítéséröl, ami alatt kétségen kívül a városoknak nyújtandó segély értendő, még a tél folyamán tanácskozni és törvényt hozni fog az országgyűlés. Várjuk már most türelemmel és bizalommal azt a törvényt: vájjon a benne nyújtott segítség megfelelő ellenértéke lesz-e a fogyasztási adóknak, miket a városok már-már biztosan a magukénak A „PÁPÁI HÍRLÁP" TÁRCÁJA. A törvény. Irta: Kövcskuti Jenő. Ki hinné, hogy nálunk Magyarszágban oly sok a törvénytevő . . . Hogy törvényt tesznek az urak az országbárban (olykor jó, olykor rossz törvényt), törvényt tesz a félszemű örmény, ha elfogja kaján szivét a földéhség; törvényt tesz a haragos ég, ha sanyarú kedvében elveszi, amit az anyaföld adott; törvényt tesz a Tatros patak, amikor a Gyergyói hegyek megduzzasztják, megvadítják s szilajon vágtat arra Moldova felé, nem is az ág-yában, hanem az egész völgy széltében végig, felosztván a termőföldet kénye-kedve szerint századonkÚDt újra meg újra. A-gzeg^ny Bathó Dénesnek, az ősi, törzsö_kö

p'£5athó-famiíuí\.sarjadékának, ha él, most is a "szájában van az í»<e annak a törvénynek, amit az urak hoztak, amit ia félszemű örmény : Bogdány Máté, meg a Tatros patak tettek ezelőtt fó egynéhány esztendővel. Mert lehet már úgy harminc negyven esz tendeje, hogy idegenek kezdtek szállingózni a Tatros völgyébe. Ekkor jött be Bogdány Máté is, valahonnan Mármaros felől. Mivel hogy „el nem birta a pénzt", hát megvett egy székely szessziót. Megvette a gyergyói havast is. Od'adták neki olcsón, mivel hogy ott csak moha meg kökény terem, a hiúznak meg a vadmaoskának van arra a járása. Az emberek várták: mit kezd a félszemű örmény azzal az ördög szántotta, sátán-boronálta tartománnyal. De hiszen nem sokáig vártak, mert csekély idő múlva ismét megjőve a félszemű örmény, beállít a községházára s azt követelte, hogy adják ki neki a havas után járó részt az erdőből is, meg a legelőből is, mert tudni akarja, mi az övé, mi a másé. Halljátok emberek ! Osszezúgott a nép, mint a méhek, mikor rabló bogár vetődik a kasba. — Mit ebegsz, örmény, aki megistenelt! Tudni akarod, mi a tied ? Hát a gyergyói havas, meg a kis szessziód. A többi mind a másé. Az örmény olajbarna arca sápadtabb lett, szénfekete szakálla remegett, sovány nyakát hegyes vállai közé húzta, de azért csak erősködött, hogy arányosítani akar, mert a törvény így rendeli. — Micsoda törvény ? Ki hozta azt ^törvényt, amelyik ilyet rendel ? Vessz meg a törvényeddel ! —• kiabáltak, hadonáztak össze-vissza a székelyek, míg végre az öreg Bathó Mózes szóhoz jutván, megkérdezte a jegyzőt. — Jegyző uram, hát osakugyan van olyan törvény, hogy ez a sehonnai jövevény kihúzhatja alólunk erdőnket, legelőnket, amelyen ezer esztendő óta legeltettek az ősapák. A jegyző, Istenben boldogult Egyed Ábrahám, végig simította dereB szakállát b mondják, egy könypár is csillogott szemében. :|f} — Biz, úgy vagyon az,atyám fiai. Most hozták a törvényt, fel kell osztani a közös erdőt, közös legelőt, kinek-kinek ősi birtoka arányában. — De hát hol az örménynek az Ősi birtoka ? A gyergyói havas ? Ősi birtok ? Most vette. Már osztozkodni akar? — Ki védelmezte a földet? Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár éa orvos által naponta ajánlva. \ Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor V „Roehe" eredeti csomagolást. \ —— F. Hoffmano-U Roehe &. Co. Basel (S?ájc)