Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-03-16 / 11. szám

A két kart és Gáty tanárt mindegyik szám után lelkesen megtapsolták. Nagy vállalkozás volt a következő szám. Jókai Szigetvári vértanúit adta elő az • ifjúság. A par excellence „szavaló" darab elég alkalmat nyújt az ifjúság szavaló tudományának bebizonyí tására s e téren az ifjúság legtöbb tagja igazán élvezeteset nyújtott. A szereplők között mégis első helyen hölgyet kell megemlítenünk és pedig nem a köteles udvariasságból, hanem mert az elért szép siker legfőbb tényezője, Anna személyesítője Kis Ilonka volt. Mindjárt első jelenésében Anna keservével könnyekre indította a hallgatóságot, jelenetét Szelimmel annyi drámai erővel játszotta meg, hogy Dyilt szinen zúgott fel utána a taps. Egész játékából mély átgondoltság súgárzott ki, előkelő megjelenése, szép toalettjei emelték játéka hatását, mely az utolsó jelenetben tetőződött be. A másik hölgyszereplő Bottka Lici hódított bájosságával és kedves előadási módjával is. A férfi-szereplők között Olé Sándor magaslott ki egy fejjel. Kiváló deklamáló tehetségének ezúttal bő tere nyilott. Zrínyi esküjét, ezt a g)önyörű fogadalmat, hatalmas erővel adta elő, s mindenkit meghatott abban a jelenetben, mikor húgától búcsúzott. A hazaszeretetről szóló gyönyörűen előadott tirádái minden szívben visszhangott keltettek, Siskey Imre Juranicsban a szerelem és elszántság hangjait egyaránt eltalálta, Benedek József az öreg nemes helyes felfogásáról "tanúskodott, kellemes mély hangja is feltűnt, a többi magyarok: Hölgye, Komjáthy, Karucz, Kelemen, Pap kisebb szerepeikben mind elfogadhatót nyújtottak. Az ellentábor foalakját Vajda Dezső átgondolt alakításban mutatta be, a haldoklási jelenetét erős realizmussal játszotta meg. Rácz Istvánnak nemcsak hatalmas basszüs hangja, de intelligens előadási módja is feltűnt, Kis Elemér igen jól eltalálta az intrikus hangját s kis szerepében is érdeket tudott kelteni, nagyobb szerepekben jók voltak még Seefranz Sándor, Pósa Béla, kisebbekben Bocsor, Nagy, Tóth, Szokó, Ambrus, Jhdes, szóval mind. A közönség a színpadi teknika, a díszletek hiányossága, valamint a jelmezek gyatrasága előtt — amiről nem a derék műkedvelő-gárda tehet — szívesen szemet hunyt és minden szín után zajosan és melegen tapsolta az összes szereplőket, kik az összjáték terén jeleset produkáltak. A darab betanítása és rendezése dr. Kapossy Lucián tanárelnök érdeme és pedig teljes elismerésre méltó érdeme. * Az állami tanítóképezde mint minden évben, idén is magas szinvonalon álló ünnepséget rendezett. Az ünnepélyre az intézet fenyőlombokkal, nemzeti címerekkel és Kossuth Lajos arcképével ékesített tornaterme zsúfolásig megtelt díszes nagy közönséggel. A műsor összes számai osztatlan sikert arattak. Érdekes szokás az intézetben, hogy márciusi ünnepének összes zene- és énekszámait az ifjúság köréből kikerülő dirigensek vezetése alatt adja elő a kitűnően képzett ének- és zenekar. Idén a két dirigens Kis Ernő és Bódai István voltak s mindakettő annyi zenei tudásnak és biztos karvezetői tehetségnek adta tanújelét, hogy méltóak voltak a megjelentek teljes elismerésére. Énekkar adta elő az insurgensek indulóját s a nemzeti dalt Kis Ernő vezetése alatt szépen, precízen. Zenekar kisérte Dezső Zoltán sikerült melodramitikus előadását, ének- és zenekar adott elő nótákat a szabadságharc idejéből, mit a zúgva felhangzó tapsokra meg kellett ismételni, továbbá a gyújtó hatású Kossuth-indulót, mindezeket Bódai István vezetése alatt. Volt egy magánénekszám is. Melha András IV. é. növendék adott elő kellemesen csengő hangján, igen szépen két régi magyar dalt. Mátrai Jenő kisérte ügyes zongorajátékkal. A már említett szavalaton kívül Emmer Gábor szavalta a Talpra magyart erővel teljes előadásban, Salamon László pedig Petőfi Magyarok Istene c. költeményét szintén hatásosan. A nap jelentőségét Ludván Sándor IV. é. növendék színesen megírt, tartalmas értekezésben méltatta, mely szép apotheozisa volt a magyar szabadság apostolainak. A közönség az összes szereplők dicséretes működését meleg elismeréssel honorálta. * Az alsóvárosi olvasókör, melynek helyiségében a tél folyamán több ismeretterjesztő előadás is tartatott, március 15-én hazafias ünneppel fejezte be ez előadások sorozatát. A kör helyiségét szorongásig megtöltő közönség előtt dr. Lakos Béla tartott magasan szárnyaló lelkes emlék beszédet. Az áhítatos figyelemmel hallgatott beszéd, melyben a márciusi eszméket a jelenkorra való vonatkozásukban fejtegette, felemelő hatással volt a jelenvoltakra s kétségenkívül maradandóvá tette lelkükben a demokratikus eszmék tiszteletét. * Az izr. polgán fiúiskolában hazafias szavalatokkal és énekekkel ünnepelték meg március 15-ét. A nagyhatású ünnepi beszédet Schor Ármin igazgató mondotta. A lelkes hangulat az ifjúságot magával ragadta s ennek hatása alatt felzendült az ajkakon a Kossuth-nóta is. * A róm. kath. elemi fiúiskola a magyar szabadságharc dicső emléknapját iskolai ünnepéllyel ülte meg. Az ünnep megnyitó és záró beszédét Mátz József igazgató tanító tartotta, Egresits János tanító pedig szép felolvasásban fejtegette a növendékek előtt a nagy nap jelentőségét és buzdította őket hazaszeretetre. Volt több szavalat s az V. — VI. osztályos énekkar a Himnuszt, Szózatot — Egyetlen fiu ? Nekem nyolc van. Már régen nem láttam őket. Felülkerekedett benne az apai indulat, az egyetlen, intakt érzés. — No üljön csak le szépen. Beszélgessünk. Jól van no. Megteszem az öreg tátinak. Csak üljön szépen. Ne féljen már no, ha én mondom. Meglesz. Aztán halkan, suttogva elmoudotta, hogy két évé együtt ült a Lajcsival, akit az asszony felbérelt a gyilkosságra. Az neki mindent elmondott. — Ketten voltunk, így, ahogy most a tekintetes úrral. Azt is elmondta, hogy az asszony elemésztette magát, mikor gyanúba vették. Ugy-e, hogy tudom ? Hát iszen majd kiigazítjuk. Hogy fog örülni az öreg táti ! Az lesz csak a valami. Hej-haj ! Á szemei ragyogtak. — Hadd üljön csak a Lajcsi. Jobban megszokta, mint a tekintetes ur. Nem való az az uraknak. — Mit fogsz tenni? — Csak bízza rám. Az öreg Ihók érti a dolgát. Nézze csak meg ott a táblán, hány napom van még ? — Hatvannyolc. — No, majd letelik. Az annyi mint semmi. Aztán megcsinálom úgy, ahogy kell. De addig egy szót se, mert csakhamar híradással vannak. Egy szót sem, tekintetes ur. Hallgasson, mint a csuka. Mikor az öreg Ihók elhagyta a börtönt, csak a szemével biztatta uri rabtársát. — Isten áldja meg! Hát csak le kell ülni, amit az emberre róttak. Az az igazság. Két hónap telt el a leggyötrőbb nyugtalanság között. Aztán értesítették a jegyzőt perének újra felvételéről. Minthogy Lajcsi mindent bevallott, a jegyzőt felmentették a vád és következményei alól. Félesztendeig kutatta az öreg Ihókot az egész országban. Végre egy jegyző-társa útbaigazítása révén rálelt. Elhozatta magához. Boldogau, könnyes szemekkel sietett elébe. — No, csakhogy itt vagy öregem ! Az Isten áldjon meg. Hogy vártalak ! —- Hát a táti ? — Megvan. — örült, ugy-e ? — De mennyire ! — Tudtam én azt. Bezzeg a Lajcsi, mikor rávallottam, úgy vicsorította a fogát, mint a harapós kutya. Azt mondta, hogy megnyúz, ha kikerül. — Ne félj semmit. — Nem is. Tizenöt esztendőt kapott. Annyi ideig én nem élek. Ezen nagyot kacagott. Milyen megnyugtató is az, hogy az élethatár korlátolt. A jegyző pedig beszélni kezdett az ő végtelen hálaérzéséről. — Nemcsak az életemet, de a becsületemet mentetted meg. — Meg muszáj tenni az ilyet — mondotta a vén cigány. — Kérhetsz, amit akarsz. Kell-e pénz, öreg ? A pénz szóra nagyot villantak a sötét szemek. Sohase kínáltak pénzt neki. Az éhes farkas mohóságával akart kapni utána. De aztán eszébe jutott, ha itt pénzt kap, akkor ő áruló, Júdás, aki eladta a cimhorát. Nem jelenhet meg emelt fővel a börtönben. Megijedt és összelapult. Hagyta beszélni a jegyzőt. Mikor megelégelte, alázatos, kunyoráló hangon fordult hozzá : — Hát bizony, tekintetes uram, ha segíteni akarna a szegény cigány-emberen, egyet megtehetne... — Mi az? — Hát csókolom a kézit, van nálam egy rossz pakszus, ne sajnálja kiigazítani . . . és más hazafias dalokat énekelt. — A zárdában szintén volt iskolai ünnep, melynek műsora a növendékek szavalataiból, énekszámaiból és Szentgyörgyi Sándor lendületes emlékbeszédéből állott. Az evang. elemi iskolás növendékek ünnepélye 15-én délelőtt 9 órakor volt a gyülekezeti tanácsteremben. Az ünnepélyen, melyen szülők is szép számmal voltak jelen, Nagy Pál tanító sikerült alkalmi beszédet tartott, Molnár József, Hicl Lina, Tóth József, Sági Jolán, Szakács János, Vadas Margit, Sági István és Nánik Emilia növendékek szavaltak. Szépen sikerültek a hazafias dalok is, melyeket a kis honfiak és honleányok több hangra betanított énekkara adott elő. * A pápai katholikus kör a márciusi események emlékezetére f. hó 17-én, vasárnap délután 5 órakor nemzeti ünnepélyt rendez a bencés gimnázium tornatermében, a következő műsorral: 1. Himnusz. Énekli a közönség. 2. Talpra magyar. Petőfitől. Szavalja Bónis Lajos. 3. Zongora-szám. Előadják Hanauer Bözsike és Kákossy Károly. 4. Ünnepi beszéd. Tartja dr. Ujváry Endre. 5. Erdélyi magyar pásztorhangok. Mihályitól. Zongorán előadja Kiss Vilma. 6. Márciusi dal. Szavalja Knüppeln Zsófika. 7. Szózat. Énekli a közönség. Nem tagok 40 fillér belépti dijat fizetnek. * A keresztény munkás-egyesület vasárnap ünnepli meg a nagy idők emlékezetét. Délelőtt 11 órakor zászló alatt a szinház-téri honvéd-szoborhoz vonulnak s azt a következő műsor mellett megkoszorúzzák: 1. Szózat. Énekli az egyesület énekkara Zsilavi Sándor karnagy vezetése mellett. 2. Talpra magyar. Irta : Petőfi S. Szavalja Meleg Imre. 3. Ünnepi beBzéd. Tartja Maár János. 4. Március 15. Irta Petőfi S. Szavalja Szalay Lajos. 5. Talpra magyar. Előadja az egyesület énekkara. 6. Himnusz. Délután 5 órakor pedig az egyesület helyiségében rendeznek felolvasással és szavalatokkal egybekötött hazafias ünnepet, amelyre vendégeket is szívesen látnak. * Az iparos-ifjak 'egylete — mint már múlt számunkban is jeleztük — szintén holnap vasárnap este tartja hazafias ünnepélyét a főgimnázium tornacsarnokában. — Kezdete esti 6 órakor. * Yálasz dr, Löwy László orvos úrnak, Dr. Lőwy László úr azon felszólítást intézte hozzám a „Pápai Hirlap" múlt heti számában, hogy nézzem át a tagosításra vonatkozó jegyzőkönyveket, mert én talán azokban jobban meg fogom találni az adatokat a tagosítás történetéhez. Én a felszólításnak engedve, csak annyit jegyzek meg másodszor és utoljára, hogy én nem tartom szükségesnek a jegyzőkönyvek tanulmányozását, mert olyan nagy munkálatoknak, mint a tagosítás is volt, a mibenlétét, keresztülvitelét nem a gyűléseken hajtják végre, s így azt a munkát a jegyzőkönyvek nem tartalmazhatják, hanem azt az egyes megbízott szakértők hosszas munkálatok után készítik el, amelyek jelentéstétel és beterjesztések alakjában jutnak a közgyűlés elé, amelyre a jegyzőkönyvek csak reflektálnak, a megejtett munkákra rámutatnak, illetőleg jelzik azokat, minthogy a részletes munkálatokat maguk a beterjesztett iratok úgyis bőven tartalmazzák. Ilyen beterjesztések és jelentések pedig a felmérés után készített térképek és ennek nyomán úgy a város, mint az egyesek részére megejtett kiszámítások, amelyek tartalmazzák, hogy mennyit kapott a város és mennyit kaptak az egyesek. E megjegyzéseket szándékomban volt már első cikkemben is jelezni, mert ez érteti meg, hogy a jegyzőkönyvek miért nem tartalmazzák a tagosítási munkálatok lefolyását, de nem akartam oikkemnek sem megmagyarázó, sem vitatkozó jelleget adni. De minthogy a tisztelt cikkíró úr oly szíves volt engem a jegyzőkönyvek tartalmának megmagyarázására felszólítani, kénytelen voltam felelni, s így megmutathattam én is azt a módot, amely úton dr. Lőwy László úr megtalálhatta volna az adatokat ahhoz, hogy a maga valóságában megismertethesse a jelenlegi közönséggel a 30 év előtti tagosítás keresztülvitelét. Tisztelettel Nagy Gabriella igazgató. * Ezzel a polémiát részünkről lezártuk. Szerk.