Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-12-14 / 50. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: 1 >><- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Vármegyei tisztújítás. Egyre-másra olvashatja az ember a tudósításokat, hogy az ország különböző vármegyéiben minő hullámokat vet — a restauráció. Legtöbb helyen a politika tömöríti pártokba a törvényhatósági bizottság tagjait s a tisztviselői kart annak az iránynak hivei közül akarják megválasztani, amelynek zászlaja alá az illető törvényhatóság tagjainak többsége sorakozott. — Másutt a még mindig ki nem pusztult családi politika, amit közismertebb nevén klikk-rendszernek is nevezhetünk, idéz elő ádáz pártoskodást. Némely helyen — szomorú volna, ha ilyen törvényhatóság egyáltalán nem akadna — a vármegyei törvényhatóság a közigazgatás javítását célozza azzal, midőn a tisztújításnál bírálva rostál, meghagyván állásukban azokat a tisztviselőket, kiknek működését a törvényhatóság érdekében levőknek találja s kihagyván azokat, kik a vármegyei közönség igaz közérdekeit nem szolgálták eléggé. Nem szándékozunk véleményt mondani a restaurációknál megnyilatkozó eme különböző intenciókról. — Nem annál kevésbbé, mert a mi törvényhatóságunk területén oly teljes szélcsend uralkodik, minőre ritkán volt példa vármegyénk életében s minőt alig lehet tapasztalni egyetlen más vármegyében. Ez idő szerint nem játszik itt bele a választásokba a politika, aminek jogosultságát ugyan kétségbe vonni nem lehetne, de erőszakos túlhajtásaiban keserű gyümölcsöket teremhetne, nem látjuk a tömörülés semmi faját, nem hallunk kifogást sem személyek, sem rendszer ellen, a szélcsend teljes, a restauráció simán, egyhangúlag fog lefolyni. Ha ezt a szélcsendet vármegyénk belső békéje biztos jeléül tekinthetjük, akkor örvendenünk kell felette. Nem lehet felemelőbb érzés a tisztviselőkre nézve, mintha látják, hogy tevékenységükkel a közönség meg van elégedve s nem lehet megnyugtatóbb a közönségre nézve, mintha azokba a kezekbe teszi le ismét a vármegye közigazgatásának vezetését, melyek jóknak, becsületeseknek, igazságosaknak bizonyúltak. Ha azonban ez a szélcsend az érdeklődés hiányára volna visszavezethető, akkor már kevésbbé tartanók örvendetesnek. A törvényhatósági bizottsági tagság és pedig nemcsak akkor, ha választás révén jutott valaki hozzá, oly kitüntetés, mely kötelezettségekkel jár, nagyon szomorú volna, ha ezt a kötelességüket a bizottsági tagok úgy teljesítenék, hogy sehogy se teljesítenék, ha egészen közömbös volna rájuk nézve, kik fognak a jövő hatévi ciklusban a vármegyei közigazgatás élén állani. Olyan embereket kell odaállítani, akikben meg van az egyéni, a jellembeli garancia arra nézve, hogy hivatali működésűket minden melléktekintetet félretéve egyedül a közjónak fogják szentelni, akik tudatával birnak annak, hogy a közigazgatási tisztviselő nem egyesek érdekeit, de az egész közönségét minden rangbéli és vagyonbeli megkülönböztetés nélkül van hivatva szolgálni, szolgálni van hivatva a népet, amelyből s amelyért vagyunk mindnyájan. Az utolsó három esztendőben — az igazságnak tartozunk ennek konstatálásával — mintha modernebb, demokratikusabb és minden esetre becsületesebb szellemet látnánk érvényesülni vármegyénk közigazgatásában. A multakat nem akarjuk feszegetni. Tény, hogy a vármegyei tisztikar jelenlegi feje Koller Sándor alispán minden lehetőt megtett az iránt, hogy a régi hibák lehetőleg javíttassanak, a régi mulasztások pótoltassanak s a közigazgatás gépezete ezentúl mindenek megelégedésére működték. Segítségére volt ebben legjobb tehetsége szeriut az egész tisztikar s így az az egyhangú választás, melynek e hó 27-én mindnyájan részeseivé lesznek, elismerés lesz a múltért és bizalom a jövőre. Bizunk benne, hogy ősi vármegyénk az újonnan megválasztandó régi tisztikara vezetése mellett mind a szellemi, mind az anyagi téren előre fog haladni. A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. De egy csendes nyári este, Mikor a lányt fölkereste Hü szerelmese, Azzal a hírrel fogadták, Hoyy a leányt máshoz adták, Másnak jegyese. „ Ugy-e nem baj ?" —• szólt a lányka, De azért a búnak árnya Rezgett a szaván, A legény meg csak mosolygott S az a pár szó, amit mondott, Sírt az ajakán. Azt felelte: „nem baj . . . semmi . . S nem hallotta soha senki Többé a szavát, Mert negyednap) virradóra, Mikor hatot vert az óra, — Meglőtte magát. Molnár Kálmán. Kiss József. Irta : Tárady Antal. Félre minden sablonnal, tűikor „Simon Judit" költőjéről van szó. Az őserdők erejét, délibábos puszták végtelenjét, Balaton háborgását, Tarpatak zúgását, violák rejtezéaét vedd a tolladra, öreg hegedűs, mikor róla irsz,— mindegyiket megtalálod benne, — midegyikben megtalálod őtet ! Kiss József jubilál. Egy kínosan, küzdelmesen munkás élet, tenger szenvedés után észreveszik, hogy az évek multak s a lepergett évtizedek fövényében aranyszemek maradtak, sok, nagy, ragyogó aranyszem, a Szegény írjéről szóló daltól egész a legeslegujabbig. Máshol koronát ötvöznek belőle s a kapitóliumi fejedelmek kiséretébeu teszik a homlokára. Nálunk azt se kérdezik : Vén cigány 1 Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot? Mert Kiss Józsefet sohasem méltányolták érdeme szerint. Ha szárnyára kapta a hir: ő röpült rajta ; nem segítette föl rá senki. Ha beragyogta a literaturát — nem más gyújtotta a fáklyát — az ő saját lelke égett hét lánggal, s ha világosság áradott az énekéből, ott viselte a szivén az Úrim és Thummimot. Nem adott ő neki MESE A JÁTÉKRÓL. Volt egy fiu, meg egy leány. Az évszámuk tiz egynehány, Semmivel se több. Találkoztak, összeszoktak, Lepkét űztek, játszadoztak Virágok között. S nyílásakor a virágnak A fiúnak, meg a lánynak Kedve született Játszani az érzelemmel, Szívvel, csókkal, szerelemmel, Játékszer helyett. Mindezt — mondom — csak játszották, S úgy játékból csókolgatták Egymás ajakát, S hiába jött év az évre, Bánat nem festé fehérre Arcuk bíborát. De egy csendes nyári este, Mikor a lányt fölkereste Hü szerelmese, Azzal a hírrel fogadták, Hoyy a leányt máshoz adták, Másnak jegyese. „ Ugy-e nem baj ?" —• szólt a lányka, De azért a búnak árnya Rezgett a szaván, A legény meg csak mosolygott S az a pár szó, amit mondott, Sírt az ajakán. Azt felelte: „nem baj . . . semmi . . S nem hallotta soha senki Többé a szavát, Mert negyednap) virradóra, Mikor hatot vert az óra, — Meglőtte magát. Molnár Kálmán. Kiss József. Irta : Tárady Antal. Félre minden sablonnal, tűikor „Simon Judit" költőjéről van szó. Az őserdők erejét, délibábos puszták végtelenjét, Balaton háborgását, Tarpatak zúgását, violák rejtezéaét vedd a tolladra, öreg hegedűs, mikor róla irsz,— mindegyiket megtalálod benne, — midegyikben megtalálod őtet ! Kiss József jubilál. Egy kínosan, küzdelmesen munkás élet, tenger szenvedés után észreveszik, hogy az évek multak s a lepergett évtizedek fövényében aranyszemek maradtak, sok, nagy, ragyogó aranyszem, a Szegény írjéről szóló daltól egész a legeslegujabbig. Máshol koronát ötvöznek belőle s a kapitóliumi fejedelmek kiséretébeu teszik a homlokára. Nálunk azt se kérdezik : Vén cigány 1 Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot? Mert Kiss Józsefet sohasem méltányolták érdeme szerint. Ha szárnyára kapta a hir: ő röpült rajta ; nem segítette föl rá senki. Ha beragyogta a literaturát — nem más gyújtotta a fáklyát — az ő saját lelke égett hét lánggal, s ha világosság áradott az énekéből, ott viselte a szivén az Úrim és Thummimot. Nem adott ő neki Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis. Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkof „ítorhe*

4 eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roehe & Co. Basel (ST&JC) ff Roehe" Kaptató orvosi rendeletre a gyógyszertárakban — Ki» Uvegenklnt 4 — knron*