Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.
1907-12-07 / 49. szám
keltett. 50 éves, sikerekben gazdag tanári működése után 1881-ben halt meg. Eötvös beszéde. Miután a zenekar igen szépen eljátszotta Rózsavölgyi kesergőjét, Eötvös Károly mondott Tarczyról gyönyörű ünnepi beszédet. Minden nemzetnek, úgymond, mely az emberiség nagy feladatait képviselni akarja, e feladat végzésére sok kincset kell összegyűjtenie. E kincsek között egy sincs szebb és értékesebb, mint a multak iránti kegyelet, a multak emlékének megtartása. Amely nemzet elfelejtkezik nagyjainak törekvéséről, annak a jelenben való törekvései is hitványak lesznek és elveszti a jövendő reményét. Tarczy ünneplésével példát mutatunk arra, hogy a multat megbecsülni tudjuk. Ha felejtenők a multat, ez annyit tenne, mintha a terebélyes fa és talaja között megszüntetnők az összeköttetést. Amely nemzedék megfelejtkezik a múltról, az nem emberi, de állati életet él. Tarczy Lajos öregkori képét nem szívesen látja. Tarczy úgy él előtte, mint 55 év előtt, mert lelke utolsó órájáig ifjú maradt. E lélek minden gazdagsága közül egyet becsül legtöbbre, melyet senkiben sem talál meg oly mértékben, mint T^rczyban : tökéletes magyarságát. Mikor e nemzetnek alkotmányát elvették, az ifjúság kebeléből ki akarták irtani a jövő reménységét, 100 kémlelő fül figyelte, nem „mérgezik"-e meg az ifjúság lelkét hazafias érzelmekkel, — egy szavával, egy mozdulatával, egy műszerre való rámutatásával úgy be tudta vésni magyarságát tanítványai leikébe, hogy azt soha el nem felejtették. Egy hitvány fizikai műszernek letörött a darabja, Tarczy szólt: „ez roBZ uraim, bécsi munka, német munka". Irodalmunk és nyelvészetünk története nem fejtette még ki kellőleg érdemeit a magyar tudományos nyelv terén. A mai tudományos nyelvet sem tartja eléggé magyarnak, de hogy ennyire magyarrá lett, abban a fő érdem az övé. Nyelvének és előadásának magyarsága volt egyik titka a tanítás terén elért sikereinek. Személyes tapasztalatai alapján ismerteti tanítási módszerét. Mielőtt a természettan tanításába kapott, az összeadástól kezdve a csillagászati számtanig, átvette tanítványaival az összes számtani tudományokat. A hegeli tudományt megérteni nagyon nehéz, tanítani nehezebb ; ha olyan tanár adja elő, mint ő, akkor szép, de ha nem — akkor hegeli tudomány. Az ifjú lelkek minden vágya oda irányúi, hogy hasonlók lehessenek ahhoz, akit ideáljukul választanak és ahány tanítványa volt Tarczynak, minden nemes agy és rajongó lélek őt választotta ideáljául. Mint hazafi is méltán ideálja lehetett az ifjaknak. Az ötvenes évek végén nemcsak a pápai kollégiumtól, de a Magyar Tudományos Akadémiától is azt követelte a kormány, hogy németül mívelje a tudományt. Széchenyi István gróf Döblingből levelet írt e tárgyban: „Míg feje vállai közt lesz, agya ki nem szárad, soha sem fogja megengedni, hogy a Magyar Tudományos Társaság németül működjön". E gyönyörű levelet, melyet persze kinyomatni nem lehetett, elküldötte Tarczynak, aki aztán diákjaival száz meg száz példányban leíratta ós szétküldötte őket az országban, hogy terjesszék az írást, mely azokban a szomorú időkben a magyarság és hazafiasság első rendíthetetlen kifejezése volt. Tarczy sok mindent tanított, számoknak-, szabályoknak, gépeknek ismeretére oktatott, de az egész mindenségnél nagyobb dolog volt előtte magyarsága és a magyar faj éi nemzet fölvirágoztatására való törekvése. Aki a Szentföldre megy zarándokúira, azt sok veszély fenyegeti: betegség, vadállatok, a rossz emberek indulatja, dermesztő hideg és lelket ölő forróság, jó fegyverzettel kell tehát magát ellátnia, ruhával, fegyverrel, egészséggel, beceülettel, erős hittel. ígéret földje számunkra a haza és a nemzet jóléte. Aki e kollégiumba lép, itt megszerezheti az útravaló fegyvereket: a tudományt, a becsületességet, szerénységet, a fajához való ragaszkodást, a nemzet iránti szent buzgóságot. Tarczy Lajos jól ellátta tanítványait e fegyverekkel, emlékét véssük szivünkbe, példáját kövessük. Szűnni nem akaró taps jutalmazta Eötvös ünnepi beszédét. Most az üdvözlések következtek. Üdvözlések. Bröhlich Izidor az akadémia és a természettudományi társaság üdvözletét tolmácsolta. Hazánk első tudományos fóruma teljes elismeréssel viseltetik, úgymond, Tarczy iránt, aki a hazai fizikai tudománynak a maga idején megbecsülhetetlen szolgálatot tett s kinek nagy műve kimagasló mérföldkő az akkori tudományos irodalomban. Alkotását az idők álja nem hagyta érintetlenül, de amig a tudományt művelik, Tarczy nevét mindenkor kegyelettel fogják említeni. E szavakat lelkes éljenzés követte. Alexander Bernát szintén az akadémia részéről Tarczyt, a filozófust ünnepelte. Tarczyt nem lehet, úgymond, az intézményektől elkülönítve ünnepelni, a protestáns iskolák tradícióinak kép viselője ő. A protestántizmus szelleme mindig kedvezett a szabad kutatásnak, a filozófia terén való előhaladásnak. Apáczai Cseri János a Descartes szabad filozófiáját szólaltatta meg ; protestáns iskolában talált menedéket Kant filozófiája s itt adtak hangot először Hegel eszméinek. Hegel homályos formája, skolasztikája birálat tárgya lehet, de két elve kedvessé tette filozófiáját a magyar szellem előtt. Egyik ezek közül a szellem szabadságának, másik a fejlődésnek gondolata. E kettőt ő vitte be a magyar kultúrába. Akiket szellememegérintett, megtermékenyített, így Tarczyt és Kerkápolyit is, kiknek dicsősége a főiskolához fűződik. Tarczy nagyságát avval ünnepeljük méltóképpen, ha a szabadság modern szellemében haladunk mindig előre! — E mély hatást keltő szavakat tüntető tetszésnyilvánítás kisérte. Beöthy Zsolt a Kisfaludy-Társaság nevében, mely az összes tudományos intézetek közül első volt Tarczy kitüntetésében, szólott. Tarczy pályanyertes dolgozatáról emlékezvén meg, belőle egy-két mozzanatot emel ki, amely bizonyságot tesz róla, hogy Tarczy Lajos tudományos működése minden ágában nyomokat hagyott, Tarczy volt összes esztétikusaink közül az első, ak i a pályanyertes dolgozata előtt csak egy évvel megjelent „Szózat, 1 1-uak kiváló nemzeti jelentőségét felismerte. Tudományos nyelve, világosság, szabatosság és magyaros csin tekintetében a 30 as évek tudományos prózájának legélére helyezendő. Mindeneknél fontosabb mozzanat azonban módszere. Megmagyarázni kívánván, hogy a drámának a közéletre és a közéletnek a drámára milyen hatása van, a szellemi élet különböző köreit egységben, politikát, művészetet, kultúrát egy egységes cél szempontjából tekinti. E felfogást, mely ma már általános lett, Hegel tanítványai : Tarczy, Erdélyi, Gregus hozták Magyarországra és első hirdetője Tarczy volt. Ez megfelelt egyébként ama kor érzésénak is, annak a nagy és ma tűnőben lévő érzésnek, hogy minden gondolatunkat egy nagy cél szolgálatába szegődtessük és ennek egész valónkat alárendeljük. Ez volt Tarczy szelleme, — kívánja, hogy ez továbbra is éljen és ezt ápolja és terjessze Tarczy iskolája. Beőthynek gyönyörű szavai frenetikus lelkesedést keltettek, percekig zúgott a taps. A meleghangú üdvözlésekért előbb Czike Lajos főiskolai gondnok, majd Thury Etele főisk. igazgató mondtak köszönetet, utóbbi nagy vervvel hangsúlyozván, hogy a kollégium mindig méltó fog maradni tradícióihoz. A főiskolai énekkar énekelte -ezután Bánkbánból az Imát művészi és megkapó előadásban, mi épp úgy, mint az előző zeneszámok is valósággal elragadták a közönséget. A fővárosi vendégek siettek is legteljesebb elismerésüket kifejezni a kitűnő és fáradhatlan karmester előtt. Társas-ebéd. Délben a „Griff"-szállodában társasebéd volt, melyen a délelőtti ünnep összes szónokain kivül Hegedűs István is nagy hatást keltő tósztot mondott. Egy kollégiumi növendék, Siskey Imre elszavalta Kozma Andornak a pápai iskola életéből vett tárgyú „Karthagói harangok" c. költeményét, mire a költőt zajosan ünnepelték. ágyból s lassan, lábujjhegyen, a világosságot el takarva, oda megy, hogy megnézze. A nő behunyta szemét, hogy ne lássa a férj aggódó, szomorú arcát, ki ott csóválja nagy, kövér fejét; de mivel azt hiszi, hogy neje alszik, hát némileg megnyugtatva, ő is visszasompolyog ágyába. Korán hajnalban már ismét talpon van a férj s aggodalmasan tipeg neje ágya körül. — Elhivatjuk az orvost, lelkem. — Nem, nem kell, — ellenkezik a nő. Ingerülten utasítja el férje gondoskodását: — Hagyj csak engem. De bágyadt fejét alig birja felemelni, a lélegzete is oly nehéz s valahányszor köhög, úgy belenyilal az oldalába. Csakugyan beteg s hiába is ellenkezik, a férj elhivatja az orvost. — Egy kis meghűlés, — szól az orvos meguyugtatólag. De odakint megmondja a férjnek : — Kérem, nagyon komoly a baj, erős tüdőgyulladás. Másnap a beteg még rosszabbul lett. Leverten, aggódva jár körülte a férj s minduntalan kérdezgeti: — Bertácska, édes lelkem, hogy vagy ? Könnyebben ? S megtapogatja kezét, homlokát, gyöngéden megigazgatja feleségének feje alatt az összegyűrt vánkosokat, szívszorongva rakja a hideg borogatásokat s egyre nézegeti az órát, hogy mikor kell beadni az orvosságot. De szorgoskodását nem jutalmazza egy gyöngéd szó, egy hálás pillantás sem. A betegasszony fásultan, hidegen, megvető tekintettel nézi a körülte mászkáló férjet. Visszariad kezének érintésétől s valami mély, benső undor rezeg át idegein, valami utálat e gyámoltalan ember iránt, önmaga iránt, minden iránt, amire csak fáradt agya gondolni tud. Mégis, mintha egy pillanatig más gondolatok, más érzések szállnának át a lelkén. Szokatlan érzések és csodálatos gondolatok. Tekintete férjére tapad. Ugy veszi észre, mintha szemei vörösek volnának. Sirt ? Ez a férfi, akit ő oly rútul megcsalt! És akkor oly ellágyulás vesz erőt a betegen, hogy maga ie csaknem sirásra fakad. Keze lassan, félig önkénytelen kinyúlik, mintha férje kezét keresné; de a másik percben már félénken viszszavonja kezét s félig nyilt ajka lezáródik. Megremegteti az a gondolat, hogy talán elárulhatná magát, a fal felé fordítja fejét s nem akarja látni urát; csak topogását hallja az ágy körül s az bántón izgatja fáradt idegeit. Minden bántja, minden, amit csak lát maga körül, amire csak gondol. A férj, aki tehetetlenül ott sopánkodik, az az ostoba cseléd, ki bámészkodva dugja be fejét az ajtón, a gyerekek, kiknek lármája behallatszik a másik szobából, ezek az egyszerű, szegényes bútorok, ez az egész sivár, összehúzódó, takarékos élet, melyet folytatnak. Aztán eszébe jut életének egyetlen kalandja, amikor lázas szívvel kereste a boldogságot, az ismeretlen szerelmet. Vájjon gondol e rá az a férfi? Vájjon búsulna e miatta, ha igazán meghalna? Nyolcad napra kiterítve fekszik a ravatalon a szép fiatal asszony. Férje búsan áll ott mellette és sűrűn potyognak könyei. — Istenem, istenem miért vetted el tőlem ? panaszkodik zokogva. S elmondja mindenkinek, milyen kedves, áldott teremtés volt az, milyen, jó milyen nemes, milyen okos. Soha, soha sem volt a világon még jobb és kedvesebb. S a két kis gyerek is keservesen sir : — Mama, mama ! A temetésre összegyűlnek az ismerősök. Réthy Iván is megjelenik, hogy kifejezze részvétót Csapó Balázsnak. Mikor aztán a szertartásnak vége s a koporsót a kocsira emelik, mely után zokogva halad a lesújtott férj, Réthy Iván hazafelé sétál s miközben szivarra gyújt, a megkönnyebülés érzetével fújdogálja a füstöt. Hiszen nem mondja, hogy nem sajnálja azt a szép fiatal nőt, de az embernek mégis jól esik, ha egy szeszélyes asszonytól megszabadul. S zobapadlók (par ketták) beeresztését és fényezését . ftöbb évi tapasztalat ut£n szerzett szakavatott pontossággal — vidékre isg—fjutányos áron elvállalja Dienstmann Pál Pápa, Sport-telep.
