Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-11-30 / 48. szám

Szabadhegyen egyhez, Czelldömölkön három és Szombathelyen két vonathoz és így összesen 12 vonathoz van csatlakozása. Szabad legyen továbbá megemlíteni, hogy a jelenlegi menetrend szerint is képes a pápai kereskedő, amennyiben a fővárosban rövid időre van dolga, Budapestről egy nap alatt megfordulni, amennyiben Pápáról reggel 5 óra 55 perckor az 1311. számú vegyesvonattal elindúl Győrből, az ezen vonattal csatlakozásban levő 5. számú gyorsvonattal délelőtt 10 órakor Budapestre érkezik, ahonnét 3 és fél órai tartózkodás után, délután 1 óra 50 perckor az 1304. számú gyorsvonattal elindulva, átszállás nélkül már délután 5 óra 25 perckor ismét Pápán lehet. Végül nézetem szerint városunk közforgalmára káros volna, ha pusztán kényelmi szempontból a távolsági forgalmat a szomszédos forgalom rovására akarnók javítani. Közismeretes dolog, hogy a fővonalakon a távolsági forgalmat a gyors- és személyvonatok, a szomszédos forgalmat pedig a vegyes- és személyszállításra is berendezett tehervonatok vannak leginkább hivatva lebonyolítani, és ha az elsőket a vidéki városok fogyasztó elemének tekintem, amelyek a közönséget kényelemmel berendezett kocsikban rövid idő alatt szállítják a fővárosba, hogy ott ma már majdnem a mindennapi szükségletét is födözve, ismét gyorsan hazaszállítsa, akkor az utóbbiakat és vele együtt a szomszédos forgalmat ugyanazon vidéki városok növelő e'emének mondom, mert ezen vegyes vonatok képesek az által, hogy minden kisebb állomáson megállnak, a város körül fekvő községek és puszták lakóit központjukba szállítani, ahol, a piacon termékeiket értékesítve, szükségleteiket a különböző kereskedésekben fedezik és ismét ugyanazon módon kellő időben hazaszállíttatnak. Ezért igen fontosak a vegyes vonatok a mi városunk közforgalmára, sőt közgazdaságára is, fontos különösen ezeknek célszerű menetrendje, mert ellenkező esetben, ha a vidéki nép nem jöhet kellő időben piacunkra, vagy tőlünk időben haza nem mehet, a mi rovásunkra más várost keres föl, ahol szükségletét fedezi, mert onnan könnyebben fordul meg, mint tőlünk ; elég példa erre a Pápa és Győr közötti vidék, innen már a hozzánk legközelebb fekvő Vaszar község népe is inkább Győrbe megy, mert hozzánk eddig soha sem volt alkalmas menetrendje. Ezen szempontból indulva ki, határozottan károsnak tartom városunk közforgalmára, ha az 1312. sz. vegyes vonat hozzánk esti 7 óra 24 perc helyett csak éjjel 10 óra után érkezik, mert ez által könnyen elvesztjük a Pápa-Celldömölk közötti helyi forgalmat, miután ezen vidéknek a hazamenés későre esik és így lassankint Cellhez szokik, amellyel jobb összeköttetése volna; eddig innen az összeköttetés hozzánk igen alkalmas, mert a népnek egy része Pápára jöhet reggel 5 óra 31 perckor az 131 l-es vegyes vonattal és haza mehet déli 1 órakor az 1308 as személyvonattal, akinek ezen idő alkalmatlan volt, az jöhet délután 2 óra 26 perckor az 1305-ös személyvonattal és visszamehet az 1312-es vegyes vonattal esti 7 óra 30 perckor, a tervbe vett változás mellett ezen vidék csak 10 óra 30 perckor éjjel mehetne haza és ezt még nyári időben is jól meg fogja gondolni, hogy tegye-e, amikor más várossal, ahol szükségletét éppen úgy fedezheti mint nálunk, jobb és kényelmesebb össszeköttetése van. Győr, Celldömölk és Csorna törekvő városok közé be vagyunk ékelve, amelyekkel folyton versenyezni kell, ha piacunkat erősíteni és nem gyöngíteni akarjuk és ezért szükségesnek tartom a szomszédos forgalomnak folytonos javítását és nem a már meglevőnek elrontását. Állításom fontosságának illusztrálására szolgáljon a következő ténynek fölemlítése : a pápa — győri vonaton sikerült a már évtizedeken át elhanyagolt szomszédos forgalom javítására kieszközölni, hogy a múlt évben hetenkint kétszer, kedden és pénteken egy reggeli vonat közlekedett, amelyet a nép „kofa-vonatnak" keresztelt el és amely reggel fél 8 órakor érkezett hozzánk. Ezen vonat mindenkor tele volt utassal, csak úgy özönlött a nép ebből, mikor Pápára bejárt, ez évben az O. M. K. E. elismerésre méltó fáradozása foiytán e helyett reggel mindennap érkezik Pápára az 1342. sz. személyszállításra berendezett tehervonat. csakhogy ez már reggel 5 óra 49 perckor érkezik hozzánk és ez az utazó közönségnek nem kell, inkább megy most ismét Győrbe az 1311 es vegyes vonattal, ahova reggel 7 óra 28 perckor érkezik és nem olyan korán, mint Pápára, ennek következtében, mint ezt biztos kutforrásból tudom, már az egy Vaszar állomásról havonta 500 emberrel utazik kevesebb Pápára, mint a múlt évben, holott most napontai vonatja van, a múlt évben pedig csak hetenkint kettő volt és ha Gecse állomást, amely szinte több községnek az utazási központja, ugyanennyire becsülöm, akkor jelenleg Pápára havonta 1000, évente 12000 emberrel kevesebb jön mint a múlt évben, kizárólag a célszerűtlen menetrend következtében. Ha tehát az O. M. K. E. pápai fiókjának tisztelt vezetősége a vasúti menetrenden változást óhajt kieszközölni a pápai érdekek előmozdítása szempontjából, amint ezen egy pillanatig sem kétkedem, akkor ne a távolsági forgalmat javíttassa a szomszédos rovására, hanem oda irányítsa áldásos működését, hogy az 1342. sz. személyszállító tehervonat Győrből reggel 5 óra 40 perc kor indíttassák, ami könnyen kivihető volna, mert ennek csak Pápán és Szombathelyen van csekély csatlakozása és ekkor törekvését mindenki hálás elismeréssel fogja honorálni. Dr. Rechnitz Ede. A YAROSHAZAROL. § Városi közgyűlés lesz december 12-én. A közgyűlés napirendjére többek között a következő ügyek lesznek kitűzve : A kataszteri bérház építése, a vasúti állomás villamos világítására nézve kötött szerződés, Besenbach Károly javaslata a szervezeti szabályoknak a mérnöki állásra vonatkozó pontjainak megváltoztatása iránt, Fischer Gyula javaslata a Győrből jövő estéli vegyesvonat menetrendjének megváltoztatása iránt, a v. tanács javaslata a városház kibővítése, esetleg új városház építése tárgyában. § Új városháza. A legközelebbi közgyűlés legfontosabb tárgya kétségen kivül az a prozició lesz, amit a tanács tesz a városházára vonatkozólag. Radikális megoldásként azt javasolja, hogy a Gráf- és Német-féle telkeken új városházát építsenek. A régi városháza összes, az új városháza földszintes helyiségeinek bérbeadása a tanács szerint a befektetett tőkét legnagyoob részben amortizálná. — E javaslatot ez ideig részletes költségvetés nem támogatja. Realitását peiig eze k hiányában nem lehet megitélni. Várjuk a részlet es és alapos számadást! § Felebbezés. A v. tanács megfelebbezte a vármegyei törvényhatóság azon határozatát, melyben megváltoztatva a városi közgyűlésnek azt a határozatát, hogy a Jókai utca déli végének tervbe vett rendezésénél a háztulajdonosok által megveendő utcaterület árát • ölenként 40 koronába szabta meg, kimondta, hogy az utcaterület •-öléért csak 20 korona követelhető. A v. tanács abban a véleményben van, hogy a város ingatlanainak eladásánál az ár megállapítása a város legsajátabb autonom jogai közé tartozik. § Üdvös mozgalom indult meg a városi lakosság, első sorban az érdekelt háztulajdonosok körében, mely a Jókai-utcának az Anna-térrel új utca nyitásával leendő összeköttetését célozza. Egy régi terv éled ez által újra, mely akkor is, mikor könnyedén elaludni hagyták, de most is, a város érdekében van. Az utca nyitásának legfontosabb faktora a helybeli irgalmas rend, melynek kertjéből s udvarából kellene egy darabot az utcanyitás céljaira felhasználni. Ez természetesen csak a rend felsőbbségének jóváhagyásával történhetik 8 mint halljuk, már meg is történtek a kellő lépések, hogy az üdvös eszme számára az illetékes felsőbbséget megnyerjék. — Sokkal több esernyő van a világon, mint maga gondolja . . . II. Nyiry Katalin nem kérdezte, hogy mért van több esernyő a világon, mint ő gondolja. A kegyelmes ur egy darabig várt, hogy lesz-e kérdés, aztán a szemek kihamvadtak, a fej visszahanyatlott : megint a régi, kiszáradt, hamuszínű múmia volt. De csak három szép nap kellett, a napfény, meg a lány közelsége kivasalták a gyűrött kegyel mes urat. Már megint talpra állott, sőt kocsiba is ülhetett, hogy Nyiry Katalin oldalán kihajtasson az erdő irányában. Ilyenkor erősebbnek látszott s nem is lötyögött úgy a ruháiban. Hófehér, kemény ing mellett hazudott a vén embernek, a kacér szalmakalap árnyékában fejnek látszott a pergament-kalaptartó s a jól vasalt kabát ujjaiban a karok úgy festettek, mintha izmok is volnának bennük. És a leány oldalán nyilván tetszett magának a hiu emberke. A szeméből legalább az ragyogott ki. Az erdő felé kanyarodtak, nap vert rájuk az országúton. — Azt akarom magának mondani, hogy nem is olyan nevetséges, ha valakinek az esernyőjét kifordítja a szél. Katalin ránézett, hogy mi lelte ezt az öreg gyermeket. Sohase fog már kikászolódni abból a nevetséges esernyőből? De a kivasalt kegyelmes ur egész testével felelt a leány néma kérdésére és mozgott rajta, amit csak mozgatni tudott, vagy úgy magától mozdult. Hohó — látszott ez a lehetetlen mozgékonyság mondani — nem olyan kicsi dolog az a kifordított esernyő ! Es sokkal több esernyő vau a világon, mint a kisasszony hiszi ! És nem kell azon kacagni, ha a szél kifordítja a szegény ember esernyőjét! Es mit tehet róla az a fiatal ember, hogy a szél kifordította az esernyőjét ? És nem eshetik az meg akárkivel, hogy a szél kifordítja az esernyőjét ? Mit lehessen arról tenni ? Az egyik esernyő gyengébb 8 néha a szél gyalázatosan erős. És nem kell a szegény embert feltétlenül kinevetni. Ezt így végig gondolta, morogta és dadogta a kegyelmes ur, a leány pedig csak nézte egy légy-észnek vergődését egy pókgondolat kicsinyes hálójában. Beleesett az öreg gyerek és nem tud kijönni abból az esernyő- esetből. Gondolta, segít rajtam mégis. — Bátyámat is kinevethették valamikor . . . Az öreg gavallér a kalapjához kapott. Talán olyan érzése volt, hogy a haja az égnek mered és ledobja fejéről a kalapot. Es egy kissé lihegni kezdett, öregesen, szegényesen. De nem közönséges indulat dolgozhatott az ócska gépben, hogy így szinte robbantással fenyegette. Fáradtan dadogott : — Ki nevettek ? Engem ? . . . Hát aztán miből gondolja, kisasszony? Oldalt akart fordulni a kocsiban, hogy szemébe nézzen a leánynak. Az egyszerűen helyére fordította, mint egy kifordult bábot ós most már lefogta a karját. Aztán közönyösen szólt: Nem tudom megérteni, mért izgatja olyan sokáig az a semmiség. — Igaza van — motyogott az öreg és talán röstelkedett, de az nem látszott meg az arcán. Nagyon kevés látszott már azon az arcon. Hát hallgatott egy kicsinység. A nap hevesebben verte fényével az országutat s Katalin kinyitotta az ernyőjét. A kegyelmes ur attól fogva megint oldalvást pislogott s le nem vette szemét a finom csipkeernyőről. Nyiry Katalin észrevette s már bánta is, hogy ernyőjével visszalökte a kegyelmes legyet egyetlen gondolatának pókhálójába. Szánta azt a vén gyereket és fecsegni kezdett százféle dologról. A kegyelmes ur ravaszul próbált kacsintani. — Maga . . . maga másra akarja vinni a beszélgetást. — No hát igen, fakadt ki a leány s már egy kissé indulatban volt. — Pedig . . . hehe . . . maga kíváncsi. Maga szeretné tudni . . . hehe . . . szeretné tudni, hogy mért nevettek ki engem . . . No . . . Katalin most csodálkozott igazán. — Hát kinevették ? Szobapadlók (parketták) beeresztését és fényezését több évi tapasztalat után szerzett szakavatott pontossággal — vidékre is — jutányos áron elvállalja Költségvetéssel díjmentesen szolgál. = 1) í CII S1111 tft IIII Pál Pápa, Sport-telep.