Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-11-23 / 47. szám

séggei tölti el. Csak aki dolgos, szorgalmas, az tudja ezt megérteni, a henyélő, rest ember nem is tudja, hogy mily szánalmas áldozata o az életnek. Ez ha olykor-olykor visszapillant éltének egy-egy szakára, élete szétfolyó álomnak tűnik fel szeme előtt, de aki dolgozott, akinek célja van és ezért küzd, fárad, fáradozásának jutalmát, ha másban nem, élvezi abban, hogy látja, miszerint az élet valóság és nem álom, s hogy ő e valóságban, ha talán nem is kiemelkedő tényező, de mégis annyi, hogy van személyének értéke, hogy élete nem felesleges s nem hiábavaló. Ha az 8 élete tán csak egy tégla a világi művelődés nagyszerű épületében, de azé a resté hasznavehetetlen kavics az utcaszéli árokban. A munkás boldog az 8 munkájában. Élete munkájával összeforr, azonossá lesz vele, természetévé válik neki, mely nélkül meg nem tud lenni, nélküle megunná életét. Mért nem akar oly sok munkában megőszült ember megválni eszközeitől, szerszámaitól ? — mert a nem szokott nyugalom haláluk. Jól mondja azért egy francia tudós, Pascal: ,,ha a katona vagy a földműves fáradtság miatt panaszkodik, kárhoztassuk semmittevésre." Igaza van, mert amint egy másik francia bölcsész irja : ,,a munka önmagában véve is vonzó hatása folytán élő forrása a boldogságnak". Ismételten hangsúlyozom, hogy ily nemes hatása csak az igazi munkának van. annak, amelynél a szellem, az ismeret, tudás is érvényesül. De épp azért arra is kell törekedni minden embernek, hogy a tudományok, ismeretek gazdag kútforrásából minél nagyobb vederrel merítsen magának éltető italt. Le kell hatolnunk az érzelmek titkos kincses bányáiba minél mélyebbre, hogy előhozzuk onnan, ha vesződséggel, fáradtsággal is, ama drága nemes fémeket, mint amilyen a kötelességtudás, lelkiismeretesség, izlés, melyek beragyogják a környezetet. Ilyen folytonos búvárkodás, szellemi erőink, érzelmeink, akaratunk folytonos művelése folytán végtére elérjük azt a legdrágább kincset, az igazi gyémántot: a jelle mességet, melyen senki csorbát nem ejthet. A gyémánt hosszú évezredek útján válik ki a szúr kos fekete kőszénből, ne feledjük, hogy jellemekké csak hosszú, türelmes önképzés, önnevelés útján leszünk. És ha az ember ily célt tűzve maga elé, ezért fáradni meg nem szűnik, ha a szellemi műveltséggel párosult munkában tölti ki-ki életét, aggkorában nem fog csalódások miatt keseregni, életunttá válni, hanem azt fogja vallani, amit egy másik nagy elméjű férfiú mondott, Quinet: „Midőn az öregség beköszöntött, távolról sem találtam azt olyan keserűnek, amilyennek azt mondják. Egy jeges, sivár, keskeny, ködiilte hegycsúcsra voltam elkészülve, pedig széles látóhatárt találtam magam körül, mint amilyen még sohasem tárult szemeim elé. Tisztábban láttam önmagamba és minden dologba." A szövőgyári munkások önképzőköre ily nemes, ily szép célt tüz maga elé. Munkások alkotják, a munka életüknek kenyere, de nem akarják, hogy életük napjait, éveit a száraz testi munkával őröljék le, hanem hogy művelődésre, az emberi rendeltetés mind magasabb légkörébe emelkedjenek és megközelítsék a tökéletességet. Egyesíteni akarják azt, amit a felhozott képben külön végzett a nő és férfiú, és egyetemlegesíteni akarják e két, fölötte fontos jó tulajdonságot, hogy mindenki részt kapjon belőle. Vezéreljék a kör tagjait nemes céljuk felé útjokban e gyönyörűséges erények : a hazaszeretet, a felekezeti békességes türelem, a munkaadó ós meghatalmazott tisztjei iránti tisztelet, a tagtársaknak egymásközti nemes baráti vonzalma. És akkor reménylhető, hogy az óhajtott siker el nem fog maradni : az önképzőkör élni, virulni, növekedni fog nemzedékről-nemzedékre a munkásság becsületére, a műveltség dicsőségére, az egyesek és a társadalom boldogítására. Adja Isten, hogy úgy legyen ! A YAROSHAZAROL § Az építészeti bizottság dr. Löivy László elnöklete alatt immár hetek óta folyó ülésében az új építési szabályrendelettervvel foglalkozik. A bizottság tagjai azonban az ügy iránt vajmi kevés érdeklődést tanúsítanak. Néha az elnökön és jegyzőn kívül egy tag ha van jelen. A közönynek az ügy láthatja kárát. § A város iskolaügyi bizottsága folyó hó 20-án Kis Ernő elnöklete alatt ülést tartott. Elsőbben is az ovoda ügyeit intézvén, engedélyt adtak az óvónőnek, hogy a kiosinyekkel december 23-án idén is karácsonyfa-ünnepélyt rendezzen, mely egyszersmind az ovoda vizsgája lesz s utána januárban egy havi szünet következik. — Majd az iparostanonc-iskola ügyeire térvén át, tudomásul vették, hogy a városi tanács ujabb két rajzóra ellátására a szükséges összeget folyósította, s hogy az állásra a kir. tanfelügyelő javaslatára Buchsbaum Lipót tanító nyert alkalmazást. A téli tanfolyam 8 ujabb óráját a tantestület saját tagjai közt osztotta szét. Megnyugvással vették tudomásul, hogy a vallásórákat sikerült vasárnap délutánról hétfőre helyeztetni át, úgy, hogy a vasárnap délutánjuk most már teljes szabad a tanulóknak. § Építési engedélyt nyertek a héten : Győrök István a Döbröntei-utcán földszintes lakóházra, Molnár Gábor a Ligeti-uton földszintes lakóházra. EGYESÜLETI ELET. = A Jókai-Kör igazgató-tanácsa folyó hó 21-én Németh István elnöklete alatt gyűlést tartott, melyen elhatározták, hogy a helybeli iskolák vezetőihez kérdést intéznek az iránt, hajlandók volnának-e növendékeik utján a PetőfiJókai szoborra gyűjteni. Amennyiben a válaszok kedvezők lesznek, a megfelelő gyűjtő-iveket azonnal kibocsátják. Ugyancsak a szobor-alap javára a kör január havában műkedvelői színielőadást tart, melynek rendezését a szülészeti szakosztályra bizták. A tavalyi színielőadások jövödelméből a felülfizetésekkel együtt 497-05 koronát csatoltak a szobor-alaphoz, míg 378-45 koronával a kör vagyona gyarapodott. Az igazgató-tanácsban megüresedett helyekre Hanauer Zoltánnét és Saáry Lajost hivták be. Végül elhatározták, hogy Kiss Józsefet 40 éves költői jubileuma alkalmából üdvözölni fogják. — A kör tagjai közé ujabban beléptek özv. Dvorzák Lászlóné és Rácz Dezsőné. A Jókai-Kör f. november hó 24.-én, délután 6 órakor házi estélyt tart. a következő műsorral: 1. Trovatore. Verditől. Zongorán előadja Weisz René. — 2. A pántlikai hegyen. Irta és felolvassa Molnár Kálmán. — 3. Tómalom. Czuczor Gergelytől. Szavalja Ruszás Lajos. = A Perutzgyári önképzőkör elsö estélyóre zsúfolásig megtelt a Jókai kör helyisége. A kör tagjain kivül az érdeklődő közönség soraiban jelen voltak Mészáros polgármester és a legtöbb helybeli kulturális egyesületnek kiküldöttei. A programmot az önképzőkör újonnan alakult énekkara nyitotta meg a Himnusz eléneklésével. A négy szólamra előadott karének szabatos előadása mindjárt az első szerepléskor dicséretet hozott úgy az énekkarra, mint karmesterére, Széptóth János tanítóra. Az ének elhangzása után a gyár igaz£-?tója, Gerstl Leó lépett a pódiumra. Rövid, de frappans beszédet mondott. Nemzeti művelődésről, a magyar haza javát célzó munkásságról szólott, minden mondata azt bizonyította, hogy aki elmondja nem formailag, de nyelvben és érzésben is magyarrá lett. Metr is éljenezték minden mondatát. Ezután Baldauf Gusztáv evang. püspöki titkár mondott osztatlan nagy érdeklődéssel hallgatott beszédet. A gondolatokban gazdag szép beszédet, nemes szociális intenciói miatt is, lapunk más helyén egész terjedelmében közöljük. Itt csak azt említjük meg, hogy a beszéd előadása méltó volt tartalmához és nem egyszer ragadta a hallgatóságot zajos tetszésnyilvánításokra. Miután az énekkar két magyar népdalt adott elő, melyek közül főleg a gyorstempóju volt igen sikerült, mint műkedvelők is bemutatkoztak az új kör tagjai. Erdélyi Megjött a papa cimű darabját játszották. Drach Gizella adta a fiatal asszonyt igen ügyesen, Deutsch Lajos rutinosan játszotta a férjet, Hermán Géza kacagtató komikummal, igen hatásosan adta a papát, míg a beszélőtől szinte egy. Köztük volt a szenzációs Trilby, jó öreg magyar poéták : Berzsenyi, Csokonai, — szóval olyan ördöngösen voltak összeválogatva az első füzetek, hogy még a magyar se tudott nekik ellentállni, s azonfelül ott voltak a könyvek a trafikokban, ahol már úgyis kigombolkozott, kihúzta a tárcáját és visszakapott apró pénzeket. Csoda történt. Az első füzetek rohamosan elfogytak. A kiadók kénytelenek voltak újra nyomatni. Radó Antal szive az örömtől dagadozott 8 még nagyobb leleménnyel, gonddal válogatta a többi füzeteket, melyek most még gyorsabb tempóban követték egymást. Dickens, Daudet, Dosztojevszky, a régibb irodalmi nagyságok között siet megizlelteíni közönségével az új nagyokat: Kiplinget, Gorkijt, Wilde Oszkárt. Nem zárkózik el a divatok elől sem. Wels fantasztikus regényei, Conan Doyle Seherlock Holmes históriái élénken tarkítják a sorozatot. Azonban mértéket tart. Radót becsületes konzervativizmus vezeti. Nem vesz fel gyűjteményébe gyenge vagy léha művet, ha tudja is, hogy óriás kelete lenne, viszont óvatos abban, hogy olyat ne vegyen fel, mely klasszikusnak ván ugyan elismerve (a tanárok áltai)

f de az ördög se olvassa. Roppant ügyes, roppant körültekintő. Az egyik kezét a közönség ütőerén tartja, a másikkal az Akadémia hátgerincét kenegeti hájjal. És így vau ez jól. Az egyikért kelendő lett a „Magyar Könyvtár", a másikért tekintélyes. Csakis ily methódussal volt lehetséges elérni, hogy a „Magyar Könyvtár" lassan-lassan úgyszólván szükségletté vált, mint a só vagy a sáfrány és hogy ma, egy évtized után félezredik füzetének megjelenését jubilálja, mely idő alatt a kiadók statisztikája szerint, több mint három millió példány fogyott el a „Magyar Könyvtár"-ból, úgy hogy egy évre közel négyszázezer példány esik. Ennél Magyarországon már csak két nyomdai produktum fogy jobban, mely különben szerves összefüggésben vau egymással : az adóintő cédulák és a helvét-kártya. Az ötszázadik füzet megjelenése adja kezünkbe a tollat, hogy mi is mintegy megünnepeljük ezt a kerek számot — és azt a büszke statisztikai adatot, hogy három és fél millió füzet kering a közönség kezén. S míg e kis sárga füzetek lassan-lassan szét mentek, elszállingóztak egyenkint, a magyar kultura szinte észrevétlenül egy új stációhoz jutott : az olcsó könyvek epochájába. Az pedig nagy dolog. Mert két óriási feladatból áll a kultura terjedésének titka. Az egyik a közönséget hozni közelebb a könyvekhez — az iskola által. A másik a könyveket hozni közelebb a közönséghez. •És pedig kétféleképen : Közelebb hozni nyelvben az átültetés által, és közelebb hozni pénzben az olcsóság által. Szemlét tartván az ötszáz füzet fölött, szent Isten, milyen tábora ez az előkelő Íróknak és tudósoknak. (Valóságos Gothai Almanach ez a jegyzék, — kiáltana fel mr. Young.) Mennyi báj és szellem, mennyi költészet és gyönyör e betüerdőkben ! Üdvözöllek egyszerű, sárga papirköpenyeitekben, melyek fényesebbek a bársonynál, és maroquin-nál. Ti hatoltatok át először a közöny khinai falán. Ti vagytok a hódítók. Ti ötszázak. Jönni fognak még utánatok új ötszázak és új ezerek, de azok már csak egyszerű „csatlakozók". A dicsőség titeket illet. Menjetek, szaporodjatok és fogyjatok ! Szobapadlók (parketták) beeresztését és fényezését |több évi tapasztalat után szerzett szakavatott pontossággal — vidékre is — Jjutányos áron elvállalja üöltségvetéssel^dijmenteseii szolgl. = 1)ít*II$1111 2111II Pál Pápa, Sport-telep.