Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-11-23 / 47. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: E>R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. TJtcarendezések, utcanyitások. A Kossuth-Lajos-utca meghosszabbításává) és a Szinház-tér planirozásával is szinte egy időben a Batthyány-utca is szép, modern formát nyert azzal, hogy Anna-téri torkolatánál elnyúló hosszabb vonalon a homokdombokat eltüntették és egy vonalba eső, szabályos gyalogjárók simulnak az egyszerre magasra emelkedő, egyébként szerény külsejű házakhoz. Mikor az ember most ez utcába bemegy, szinte megfoghatlannak tűnik föl előtte, hogy ezt az egyszerű és költségbe nem kerülő rendezési műveletet mért nem csinálták meg már előbb. És egyszersmind kedve kerekedik rá, hogy ahol csak lehet, a város utcáin mindenhol ekképpen szabályozzák a gyalog- és a kocsijáró vonalakat. De ismételjük, hogy csak ott, ahol lehet. Mert azt már még sem óhajtaná senki, hogy a házak mellől elhordott dombok elhordásával, amelyek mintegy támaszai voltak a házak fundamentomainak, sirva boruljanak a házak falai a planirozott anyaföldre, vagyis köznapi prózában beszélve: össze omoljanak a rendezést végző város kárára. Ugy halljuk, hogy most már az Annatéren van a sor. Innen is elviszik a fölösleges és szemet bántó domb-anyagot és egyenessé teszik már amennyire lehet, az egész u. n. fapiacot. Régi óhajtása ez többeknek. Mi sem szólhatunk ellene semmit, legföllebb annyit, hogy kíváncsiak vagyunk rá : vájjon mily mértékben fogják rendbe hozni e nagyon is neki domborodó teret. Itt már bizony jól meg kell fontolni, hogy honnan mennyi emelkedést vághatni le és hol mennyivel töltendő föl. A túlzás itt is megboszulja magát, egyrészt a városra háruló nagyobb teherben, részint abban, hogy nem fog annyit érni az egész dolog, mint amennyibe került. No de bizunk anyagi felelősséggel is tartozó hatóságunk ügyességében. De ha már a terek és utcák tatarozása elég kedvezően megindult; főleg, ha már az Anna-tér rendezése is útban van, fölmerült egyéb utca- és térrendezési ügy is. Mindenek előtt kétségtelen, hogy az Anna-tér szabályozásával és kicsinosításával megszűnt az ottani fapiac. Ez föltétlen következménye a rendezésnek. Euélkűl haszontalan és hiába való kiadás lenne az egész rendezés. Hogy a fát a Batthyány-utca Annatéri torkolatában fogják árulni, nem nagy utcarendezéere vall ugyan, mert a volt domb helyett piaci piszkot kap az utca, — no de mé^is jobb, mintha a régi helyén maradna. Különben is mi nálunk annyira beleszerettek az utcákra kitett vásárokba, hogy midőn nagyobb heti, vagy országos vásárunk van, majdnem az egész város s minden valamire való utcája vásártér és az idegen még sem vásárolhat meg mindent kedve szerint, mert nem tudja, hogy hol mit kaphat, annyifelé oszlik meg a vásár. És ily biztos kár évenként több tizezer koronára rúg, amelyet egységesen rendezett vásártérrel a magunk zsebében tarthatnánk, — és mégis fölvetni a vásártér központosítását és végleges rendezését nem szabad, mert sokaknak kárt okozna. Ezt értse meg, aki akarja és aki birja! De ez csak egyik káros ferdesége a vásártér rendezése ügyében eddig hangoztatott és tapasztalt szűkkeblű felfogásnak. Van egy másik érthetetlenség is benne. És pedig az a nyilvánvalóan megfejthetetlen talány, hogy minek rendezünk, szabályozunk, csinosítunk s drága pénzen aszfaltirozunk mi utcákat, ha minden héten kétszer és az országos vásárokon a piaci lerakodó s kocsi állóhelyek összes piszokját, sarát, bűzét, stb., kellemetlenségeit kell a lakóknak átBzenvedniök az utcarendezés és az aszfaltirozás címén kivetett városi pótadó még nagyobb érdemére, a közegészség, köztisztaság eszméjének ünneplésére és az eszthetikai elvek megbecsülésére. Az ily rendezett utcák lakosait még kellemesebb hangulatba ringatja az a nem éppen ritka kényszerűség, hogy a vásár napjain, a mások által okozott piszkot, rendbüntetés terhe alatt nekik kell eltakarítaniok. Ez úgy látszik, az utcarendezési pótadó pótadója természetben leszolgálva. De hát az ilyen fajta kedvességek megszűnnének az egységes vásártér létesítésével, azért is ez nem kell! Ha már oly messzire vagyunk a vásártér rendezésétől és ha már egyes terek és A „PÁPAI HÍRLAP" TARCAJA. Carmen lugubre. A szél odakünn zizegve sodorja Halomba a sárga leveleket, Már senki se megy ki a puszta fasorba, Hideg van, esik, beesteledett. Mi bizton, ülünk itt kicsi szobánkban, Ajk ajkra tapadva, szerelmesen . . . De a szivünkben valami gyász van És könybe lábbad a szemed s a szemem. Úgy nézünk össze s megzörren az ablak . . . Valami fázó, árva madár . . . El is rebben már . . . Ölembe kaplak Ah, édesem, ottkünn most hal meg a nyár! Nézd ott a vörös sirbolti rideg fényt: Pár gázláng küzd az est ködeivel . . . 8 meggémberedett rőt ujju kezekként Úgy nyúlnak a fák tar ágai fel. Kályhánkban a lángok bármit duruzsolnak, Jer, öltsd magadra a köpenyedet. Jer, vágjunk neki a puszta fasornak, Jer sirni halottunk sírja felett. Pár rózsánk van még, száraz, aszú emlék, — Együtt szedtük volt május idején . . . Amerre kacagva jártunk vala nem rég, Azt szórjuk el ott most sirva te meg én. Telekes Béla. Arisztokrácia a könyvpolcokon. (Valami a „Magyar Könyvtáriról.) irta: Mikszáth Kálmán. Él Araerikában Mineapolisban egv derék úr (nekem is igen tisztelt barátom), mr. Young, akit egész Amerikában és Angliában közönségesen könyvkirálynak neveznek. Foglalkozása abból áll, hogy könyveket gyűjt. Három nagy palotája van Mineapolisban, az mind tele van könyvekkel, s nyolc hivatalnoka foglalkozik könyvvétellel és rendezéssel. „Az én házaimban laknak a vilá^ legokosabb emberei — szokta mondani Young úr. Mr. Youngnak nem nehéz a könyvgyűjtés, mert igen jómódú ember : két millió dollár az évi jövedelme ; közel jár ő a Vanderbiltekhez és a Peabodyakhoz, amellett csinos fiatalember, vagy negyven éves (meg van nekem az arcképe), bizony okosabbat is tehetne. Itt az oceánon innen akinek annyi pénze van, nem az irókat hajkurássza fel a világ minden részében, hanem a színésznőket, s nem könyveket szerez annyi tömérdek pénzen, hanem köszvényt. De azért ebbe az ideális foglalkozásba is belecsöppen egy kis amerikai íz. A három palota közül ugyanis az élők háza nevet viseli az egyik s ebbe a világ jobb élő Íróinak (már t. i. akikről tudomása van) a könyveit gyűjti össze. Mr. Youngnak azonban van egy kikötése, hogy az illető iró, aki a mineapolisi pantheonba jut, minden egyes könyvének belső címlapjára sajátkezüleg irja be rövid tiz-tizenkét sorban, hogy könyve mit tartalmaz, vagy mit akar tartalmazni s ezért a fáradságért a könyvkirály nem sajnál egy mosolygó chequet is mellékelni a leveléhez. Ezzel aztán azt éri el, hogy idők múltán r XH MA Emeli az étvágyat és a tesisülyt. nirgsiOntetl a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást A:. . Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti csomagolást. F. Hsffmenn-Lft Roehe & Co. Basel (MJc)