Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-11-09 / 45. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: ím- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Tisztviselői fizetések. Egy egyetemi diplomát igénylő városi tisztviselői állás fizetésének rendezésével fog a többek között hétfőn a városi közgyűlés foglalkozni. Hogy a rendezésbe belemegy a városi képviselőtestület, ahhoz kétség se férhet. A mérnöki munkák az utolsó években annyira megnövekedtek, hogy azok ellenértékéül 1200 koronát többé valóban nem lehet, talán nem is illik adni. És bár mi a rendezésnek tervezett formáját nem tudjuk helyeselni, mert részünkről alapos, valódi rendezést óhajtottunk volna a magánmunkálat eltiltásával, belátván, hogy a város jelenleg a költségvetés keretén túl nem mehet, ideiglenesen elfogadhatónak tartjuk azt a propozíciót, mely, mint a főügyészi állásnál történt, 800 korona fizetésemelés mellett bizonyos szerény korlátozással megengedi a mérnöknek a magánmunkálatokat is. Akkor azonban, mikor a v. képviselőtestület egyik tisztviselői állás dotációjának kérdéséről fog határozni, önkéntelenül is felmerülhet a képviselőtestület tagjai előtt a kérdés, hogy hát vájjon, hogy állunk a többi tisztviselők fizetésével? Vájjon azokat (ezelőtt tán 8 évvel) valóban arra a fokra emeltük-e, hogy a mai viszonyok között ellenértékéül tekinthetők-e annak a munkának, minek elvégzését tisztviselőinktől várjuk, vájjon egyáltalán biztosítják-e tisztviselőinknek a megélhetést? Az egész országban állandóan napirenden vannak a fizetésrendezési mozgalmak. Birák, tanárok, tanítók, minden néven nevezendő állami tisztviselők kérnek, sürgetnek az illetékes fórumok előtt s bár kérésüknek már lett is némi eredménye, a nehéz viszonyoktól kényszerítve tovább kérnek és tovább sürgetnek. Nem mondjuk, hogy a városi tisztviselői karok nem mozogtak, nem kérelmeztek volna. De ők még attól az állapottól is messze vannak, amelybe az összes többi tisztviselői karok már tényleg belejutottak. Aki ezt nem hiszi, tegyen összehasonlítást bármely más tisztviselői testület és a mi városi tisztikarunk fizetése között. Látni fogja, hogy bármely v. tisztviselő fizetése mennyire elmarad hasonló képzettségű, egyenlő szolgálati évvel biró, egyező munkakört betöltő tisztviselők mögött. 600-tól 1500 koronáig terjedő differenciát lehet találni. Sőt találunk bőséges példákat arra, hogy nem is egyetemi kvalifikációval biró hivatalnokok ezrei és ezrei sokkal különb fizetést érnek el, mint városi szolgálatban az egyetemet végzettek. S ha ezt látjuk, aminthogy aki akarja, mindenki láthatja, akkor el kell ismernünk, hogy az egyes tisztvielőknek adott fizetési pótlék, az alamizsnaszerü drágasági pótlék, amelyet különben nem is kap minden tisztviselő, még ideig-óráig tartó segítségnek sem mondhatók. Három hát előtti számunkban felkiáltottunk, hogy: »Végre !« Végre kilátásba helyezte a pénzügyminiszter, hogy a fogyasztási adók jelentékeny részét a városoknak engedi át. Ha ez, amint most már biztosra kell vennünk, az 1907. évi költségvetésben valóban megtörténik, a városok első kötelességüknek kell, hogy tartsák, a tisztviselői fizetéseknek a kor és súlyos viszonyai követelte alapos rendezését. Tiltsanak el minden magánmunkálatot, de a becsületes munkának adják meg becsületes jutalmát! Es ha mégis csalódnánk abban a költségvetésben ? . . . Ezt hinni nem akarjuk, de ha mégis úgy lenne, akkor — magunknak kell, ideiglesen legalább, az áldozathozatal terére lépnünk. Az általános drágaság okai. ni. Az általános drágaságnak, különösen a tüzelő anyagokra nézve, a mai vasúti tarifa is nyújt segitőkezet. Egyes vidékeken pedig, mint a Bakony-hegység körül is, a vicinális vasúti árszabály teszi méregdrágává a tüzelőt, első sorban a fát. Ilyen Ínséges esztendőben, mint a jelen év is, megtehetné az állam, hogy igen kedvezményes vitelárt számítana a tüzelő anyag tovaszállításáért azokon a vidékeken, amelyek a vizi közlekedési utaktól messzebb vannak. A vicinális vonalakon pedig ezen anyagokra megadhatná a kedvezményt, amelyben saját vasútait részesíti. Ha a kormánynak jogában áll, szűk esztendőben bizonyos termesztményekre a kivitelt korlátozni, sot egészen betiltani is A „PAPAI HIRLAP" TARCAJA. Ly r a. 1. Egy ifjú bolyong a hegyek magasán. Kezében a lantja — Tépve a húr, Várja hogy eljö — 8 szótalanul Kebelére borúi A lány, az édes, a kékszemű lány. Pedig a lány csapodár, valahány. Mindenik csókja egy Könybe kerül, Ölel és elhágy Hütelenül —• S szüntelenül Várja az ifjú a hegy magasán. 2. Dús hajfonat, lebontva szépen. Szőke fej, mely a vállamhoz tapad, Csodás, rejtelmes, tiszta kék szem, Amely lezárul csókjaim alatt. Sziv, mely a leghűbb, arc, a legszebb, Ajak, amelyen elhalkul a szó, Kis kéz, mely az enyémbe reszket . . . Van-e boldogság ehhez fogható? 3. Mikor ajakadról Elröppen az eskü, Nem hallotta senki, csak a fehér szegfű, Csak a piros szegfű. Ha tavasszal újra Kivirít a kerted, Milyen arccal mégy el fehér szegfű mellett, Piros szegfű mellett. 4. Kifáradtam a küzdelembe, Lépésem lassú, roskatag. Az érzés, mely hevíté lelkem, Az ábránd, melyről énekeltem 8 a vágy — valahol elmaradt. Nyit még virág, süt még a napfény, De dal szivembe nem fakad. Te is csak néha jutsz eszembe . . . Kifáradtam a küzdelembe, Lépésem lassú, roskatag. 5. Még nemrég zokogtam — Már csak könyezek. A dal egyre halkabb, Egyre csöndesebb. A dal egyre halkabb, Egyre szomorúbb, Valakinek kötik már a Mirtuszkoszorút . . . Farkas Imre. Esne!) sz étvágya! és a lesisülyt. nicxsrünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofylozis. Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Rophe" eredeti csomagolást. F. ^©ffsKsaEiss-Ls Kloche & €©. Sís&ael (Svájc)