Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-10-19 / 42. szám

kedéseket tettek a házi estélyek előkészítésére vonatkozólag, elhatározták, hogy a kör múlt évi működéséről évkönyvet adnak ki. s hogy a Petőfi-Jókaiszoborra ismét nagyobb szabású gyűjtési akciót indí-1 tanak. = A Leányegyesület folyó hó 20. án, délután 5 órakor rendes előadó ülést tart, a következő műsorral: Weiler Etel cimbalmon magyar népdalokat ad elő. Enyhülés. Arany Jánostól. Szavalja Pfeiffer Frida. — Magyar ábránd, Gaál F. Zongorázza Kellner Józsa. — A feminizmusról. Felolvassa Blau Henrik polgári iskolai tanár. — Hubay: Csárdásjelenet. Mazurka. Hegedűn előadja Szépházy Erzsike, zongorán kiséri Pfeiffer Laura. — Bátori Béla, színtársulatunk komikusa monológot ad elő. — Kormos Ilonka, színtársulatunk primadonnája énekel, zongorán kiséri KUs József zenetanár. — Nem-tagoknak belépti díj 40 fillér. A szinliázi hét. Szezónunk vége felé közeledik. Még egy hót csak s páratlanúl fényes anyagi sikerrel távozik tőlünk Szalkay társulatával. Hogy az anyagival arányban áll-e az elért erkölcsi siker, arról nem ezen a héten mondunk véleményt. Nem pedig azon okból, mert félünk, hogy tollúnkat befolyásolná az az attentátum, melyet "nemcsak az iro dalom, hanem az erkölcsi érzék, sőt a józan ész ellen követtek el a héten, mikor is kétszer adták elő a Göre Gábor Budapestön cimü „nevetséges komégyiát." Sajnáltuk a színészeket, kik ebben a cirkuszi zagyvaságban szerepelni voltak kénytelenek. Ha még legalább percentet kapnának abból a rengeteg jövedelemből, mit a Göre Gábor nép szerű nevére becsődült publikumtól a direktor zsebrevág ! Ám percent nincs, csak van a kínos robot értelmetlenségeket beszélni össze-vissza, járni kelni, bukfencezni, birkózni, elázni, megázni, öntudat és cél nélkül. Szomorú hivatás ilyenkor színésznek lenni. Az erkölcsi siker értékelését hagyjuk hát máskorra. Majd talán akkorra, ha több olyan valódi „irodalmi" darabról referálhatunk, mint a kedd esti „Eszményi férj

1

1. Az eszményi férj már tán „ultrairodalmi" is.Túltefczi magát a morál hagyományos konvencióin s egy érdekfeszítő, bár néha rémregényfordulatokkal dolgozó cselekmény keretében bizonyítja nekünk azt, hogy ha valaki vagyonának, hírnevének alapját becstelen módon vetette is meg, azért megmaradhat minden elért pozíciójában s harsoghatja fórumon és otthonában egyaránt az Erkölcs ! az Erény! magasztos igéit. Hogy az életben ez sokszor így van, az bizony tagadhatatlan s ha a költő az életet akarná bemutatni rideg valóságában, nem tennénk kifogást ellene, im Wilde az erkölcstelenséget bizonyos dicsfénnyel veszi körül s a reális témát romantikus cifraságokkal aggatja tele. így aztán bántó, Másnap ref. templomunkban d. e. 10 órakor volt az ünnepély folytatása. Egyházkerületünk küldötteinek élén Pap Gábor püspök tartotta az üdvözlő beszédet és mint a gyöngyszemek gördül tek az elismerés szavai a kiváló szónok és hálás tanítvány ajkáról. Mély meghatottsággal válaszolt Bocsor István: „Ne csudálja a mélyen tisztelt közönség, hogy ott, hol most örömkönnyeknek kellene hullani, ezekkel vegyítve a szomorú emlékezet könnyei is hullanak. Ne csudálja, hogy az öröm és fájdalom érzéséi között libegve köszönetet dadogni s ehhez illő szavakat találni nem bir az összeszorított kebel. Kérem azért engedje el nekem azokat. Hadd maradjon a hálaérzet legmélyebb rejtekében a szívnek, mely utolsó dobbanásig elfelejthetetlenül megőrzi annak emlékét." Még sok küldöttség következett, húsznál is több egymásután és az ágg tudós mindegyiknek érdemlegesen válaszolt. Ezek között, midőn a városi jótékony egyletek férfiakból és hölgyekből álló diszes küldöttsége őt üdvözölte, válaszában fájdalommal említette fel, hogy egyet, az előtte legkedvesebbet, nem láthat közöttük. Ötszörte is több volt a távolból érkezett üdvözlő iratok és sürgönyök száma. Ugyanekkor a volt tanítványok egy Bocsor alap létesítésére, melyből szegénysorsu tanulók segélyeztessenek, gyűjtést rendeztek és 4400 kor. az így összegyűjtött Bocsor-alap. Valóban ez az ünnepély bepillantást enged ebbe a nagy hatásba, amit e kiváló tanár tanítványaira és korára gyakorolt. De szerencsés ember is volt Bocsor István. Tanítványai közül egész sora támadt a kiváló férfiaknak, a még élők és a legdíszesebb állást disszonáns a darab, bár tagadhatlanul — érdekes. A főszerep Kovács Lajos kezében volt, intelligens volt, mint mindig, de a szerep nem felel meg l egyéniségének, melegebb, szinesebb tónusokat kellett volna használnia s ő mikor érzelgett is — hideg volt, hév nélküli. Az intrikus kalandomé szerepét Tomborné démoni erővel kezdte megjátszani. Kár, hogy ereje később lankadt, hangja pedig elbágyadt. Mindazáltal alakítása igen figyelemre méltó volt. Holéczyé volt a kisebb női szerep, melyben azért volt alkalma pár szivhez szóló hapgot hallatnia. A darab szellemességeit (ez van bőven) Déri Béla mondta el könnyedén, finoman. Partnere Csendes Alice mintha ismét kezdene magára találni, örömmel látnók benne viszont a régi, a kedvelt naívát. Szcitmáry ós Szatmáryné kitűnő humorral játszották meg kisebb szerepeiket. Kedden a régi jó- Aranykakas kukorikolt ismét a színházban. Bátori Béla, ez a jóizü komikus szólaltatta meg jutalomjátóka alkalmából. O maga Dachselmajer szerepét adta, a soproni sváb alakját szeretetreméltó egyéniségének tréfás vonásaival ruházván fel. A közönség egész este pompásan mulatott kedvelt komikusa alakításán, németes beszédmódján, mozdulatain, Ötletein. Ajándékot is kapott; egy kakast jelképező jércét, melynek lábáról ötpecsétes nagy levél csüngött alá. A jókedvű est jobbkedvű is lehetett volna, ha a Frau Kakast szerencsétlen szereposztással nem Holéczyre bizzák. Tosca — és Frau Kakas egy és ugyanazon színésznőtől! Kinek fejében születhetett meg e bizarr eszme?! Szegény Fürge Tóni, akit Gyárfás remekül, többször nyilt szinen aratva tapsokat, játszott meg, más partnert érdemelt volna. Ellenben a bonvivánt szerepet játszó Déri ki lehetett békülve partnerével Ráthonyi Stefivel s lükének sem lehetett kifogása Csendes Alice és viszont ennek sem lnke ellen Kovács egy epizód-komikus szerepet igen jól játszott meg. s Szerdán d. u. ifjúsági előadásul Tóth Ede remek népszínműve, a Tolonc ment zsúfolt ház előtt. Örömmel konstatáljuk, hogy a zsúfolt házat nemcsak a darab, hanem az előadás is megérdemelte. A szereplők — Gyárfást kivéve - ambícióval játszottak. Úgy látszik Gyárfásnak páros és páratlan napjai vannak a szerint, amint akar. vagy nem akar ; amint tud, vagy nem tud ; amint diszponálva van, vagy ninos. Most minden tekintetben páratlan napja volt. Leginkább megállták helyöket Szathmáry (Mrawcsák) és Holéczy Ilona a címszerepben, erőteljes alakításukkal. Mellettük igen jó volt Tomborné (Ördög Sára), a kisebb szerepekben Szathmáryné és lnke. A hét többi estéjén operettek mentek. Legelőbb is szerda este János vitéz, ezúttal tán 25-ször színházunkban és — zsúfolt ház előtt. Persze a zsúfolt ház annak az érdeklődésnek volt köszönhető-, mélylyel a közönség Kormos Ilonkának minden felléptét kiséri, mert hisz a János vitézt eléggé ismeri már betöltők nagy számát mellőzve, félemlíthetjük Ballagi Mórt, Molnár Aladárt, Petőfit, Jókait, Kerkapolyt, Kozma Sándort, Pap Gábor püspököt, Vályi Lajos és Körmendy Sándor egyházkerületi főjegyzőket, és egyházkerületünknek és főiskolánknak annyi jeles elhunyt munkását, ezeken kívül még ma is ezernyi azon tevékeny, munkás, jellemes emberek száma, kik büszkén vallják magukat Bocsor István tanítványaiknak. A jubileumi évre főiskolánkban még két új tanév következett, a második az 1884 — 5-iki, a jogakadémia fennállásának utolsó tanévre volt. Ez a körülmény igen nyomasztólag hatott az agg tudósra : „Meglássa barátom, —• szólt egyik kartársának, — én ezt túlélni nem fogom". Ügy történt. A tanév, az utolsó tanév végéhez közeledtünk ós mindegyre rosszabbodott a gyengélkedő tanár állapota, mignem junius 3-án, délelőtt 9 órakor meghalt. Az 1885. évben együtt sirattuk a jogakadémiát és Bocsort. A gyász híre visszhangot keltett mindenfelé és nem volt, ki résztvevő szó nélkül fogadta volna a hírt, ez érzet hangolta a magukra maradt tanítványok egyik jelesét: Antal Gézát, elégia írására, amelynek iktassuk ide pár sorát és ezzel be is fejezzük emlékbeszédünket ; „A korban, mely a nemzet ébredését Munkálta s látta : kezdted éltedet; Érezted szive lázas reszketését Dermedt álmából a mint ébredett. Csodáljuk-e, ha emlékedbe véséd Az elfeledhetetlen történetet; S magasztos célért lelkesülve — pályád Hazád javára szenteléd, ajánlád!" mindenki. Ellenben azt a drámai momentumaiban is igazi művészi ambícióval kidolgozott szép alakítást, amit Kormos ez este bemutatott, még senki sem ismerte s mindenki örült, hogy megismerhette. Dalait eziistharangcsengésü hangján egytől egyig gyönyörűen adta elő, kapott is annyi tapsot, hogy másnak egy hétre is elég lett volna. Diszkrét játékmodorát, azt az egész odaadást, amellyel szerepét megjátsza, énekművészelének finomságát ismét külön kiemelendőnek tartjuk. Mellette igen nagy sikert aratott ez este az új koloratur énekesnő Rományi Mária, aki a francia királyleány Bzerepében lépett fel. Beszédorganuma kissé fátyolozott, annál inkább meglepett bennünket nagy és erős énekhangja, mely különösen a magasabb regiszterben hatalmasan, tisztán csengett. Zúgó tapsokat aratott s meg is érdemelte. Ráthonyi. Stefi játszotta Iiuskát poétikusan, szépen, az énekszámokat is rutinosan adván elő. Gyárfás Bagója, Bátori francia királya, Szathmáryné mostohája ismert kitűnő alakítások, Medgyaszay strázsamestere kevésbbé ismert, de kevésbbé is kitűnő. Az Aranyvb'áqb'in mutatkozott be tavaly Hidy Irén, ezt választotta idei jutalomjátékául is. A szó teljes értelmében elárasztották ez alkalommal virágadományokkal tisztelői. Ez effektust keltett és gyenge tapsot eredményezett, de a taps mind gyengébb lett és végül egészen eluémult, mikor látta a közönség, hogy az éneket ezúttal is az r-nek ropogtatásával akarta pótolni, a játékot pedig még ezzel sem, mert játszani alig ját szőtt, pedig ezt, —- hisz tavaly láttuk ugyanebben a szerepben — tudott volna. Ugv látszik, neheztel a közönségre, pedig kár, mert a mi közönségünk, ha ambiciót látna, méltányolná is. Az est hőse Gyárfás volt, aki Beppót remekül énekelte és játszotta meg. Mi lett volna az előadás az ő magas nivóju éneke nélkül, mikor Rományi, kitől első fellépte alapján sokat várt a publikum, — teljesen berekedt. Ilyen körülmények közt még örülni kellett, hogy Déri és Bátori humorizáltak egy kicsit, mert különben igen szomorú képe lett volna a virágban gazda i jutalomjátéknak. Három énekesnőt hirdetett tegnap estére a Hajdúk hadnagyára a színlap. Ám a három jelzett közül csak kettő jelent meg, az indisponált Rományit Ráthonyi pótolta. Virágeső és szűnni nem akaró tapssal fogadta a közönség kedvencét, Kormost, ki a kadét kis szerepében bájosan játszott s pár énekszámát művésziesen adta elő. Hidy Barbarina szerepében szép volt, de hideg. Ráthonyi úgy ugrott be a nagy szerepbe, s mégis jót produkált. A férfiak között ismét Gyárfás vezetett értelmes szép énekelőadásával s intelligens játékával. Bátori szép Icig belépőjót nagyon ügyesen adta elő s állandó jó hangulatban tartotta a közönséget. A színház, mint a Bzezónban majd minden este, telve rogyásig. —ör--HETI ÚJDONSÁGOK. — Bocsor Istvánnak, a pápai főiskola nagynevű professzorának, örök díszének emlékezetét születése 100-ik évfordulója alkalmából lélekemelő szép ünnepel ünnepelte meg a kollégium. A tornateremben lefolyt ünnepségen jelen voltak : Antal Gábor püspök, Czike Lajos főiskolai gondnok, a városi tanács képviselői, a városi jótékony nőegylet díszes küldöttsége, előkelő közönség, továbbá a kollégium és a református leánynevelőintézet tanári kara és növendékei teljes számban. A főiskolai énekkarnak Gáty Zoltán kitűnő vezetése alatt előadott hangulatos megnyitó éneke után Tliury Etele főiskolai igazgató megnyitó beszéde következett, mely tömör jellemzése volt Bocsor történetírói működésének. Soós Lajosnak a Bocsor 50-éves tanári jubileumára írt ódáját neme3 páthosszal, igen ügyesen szavalta Hidegh János papnövendék. Most az ünnep gerincét képező szám következett: Kis Ernő főgimnáziumi .tanár rendkívül vonzóan megirt Bocsor-életrajza, mely a kiváló férfiút mint tanárt, tudóst, hazafit és egyént a figyelmet mindvégig lebilincselő szép előadásban mutatta be. A nagy gonddal megirt s általános lelkes tetszést aratott felolvasást némi kihagyásokkal mai tárcánkban közöljük. Kozma Andor Karthagói harangok című költeményét, melyben Bocsornak, mint a szabadság apostolának ércnél marandóbb emléket állított, nagy hatást keltve igen szépen szavalta el Siskey Imre. Végül a főiskolai énekkar excellált a „Mi zengi túl a bérceket'* kezdetű ének gyönyörű előadásával. A közönség az énekkart és vezetőjét Gáty