Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-09-28 / 39. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős* szerkesztő : 13KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Házi kezelés vagy bérbeadás? Városunk egyetlen — nevezzük a nevén — üzleti vállalata, a villamos telep, elég gyakran ad okot arra, hogy vele foglalkozzunk. Legújabban az a javaslat tette aktuálissá, mellyel e havi ülésében foglalkozott a telep felügyelő-bizottsága s mely a telepnek az eddigi házi kezelés helyett bérbeadását célozta. Az a bizottság, mely lehet mondani ma is ugyanazokból a tagokból áll, akikkel még a villamos mű építése idején megalakúlt, következetlen lett volna önmagához, ha az annak idején egyedül jónak, egyedül üdvösnek, egyedül jövedelmezőnek mondott házi kezelés helyett a bérbeadás mellett foglalt volua állást. Ezt nem tette, nem esett a következetlenség hibájába, sőt egész mereven a limine elutasított magától minden oly gondolatot, mely ha csak valamelyes puhatolódzásokra vonatkozott volna, hogy ez vagy az a cég nem volna-e hajlandó rá, anélkül, hogy innen arra felszólíttatnék magától, valamiféle előnyős ajánlattal a bizottság elé állani. A bizottság ez állásfoglalása után első pillanatra szinte fölöslegesnek látszik e témáról való minden további elmélkedés. Ámde a szerződés-formula, amelyet a bizottságnak bemutattak, oly kecsegtetőnek, a várost, sőt a városi közönséget is annyi anyagi előnynyel biztatónak látszott, hogy nem szabad könnyedén elsurranni fölötte, a telep és városunk érdekében határozottan célirányosnak látszik róla egy kevéssé elmélkedni. Nem véljük ugyan, hogy azt a szerződést a minket illető összes előnyökkel együtt akár Ganzék, akár valamely más vállalat a maga egészében elfogadták volna, de tudtunkkal a szerződés-tervezet lényegileg az ő velük történt magán-tárgyalásra vezetendő vissza. E szerint tehát majdnem bizonyosra vehető, hogy akár ők, akár mások hajlandók lennének villamos telepünket 50 évre bérbe venni, hajlandók ez esetben a városi közvilágítást az eddigi árért sokkal pazarabbul előállítani, 400 helyett 500 izzólámpával, melyek mindegyikének háromszoros erős fénye volna, mint a mostaninak, 20 ívlámpa helyett 28-al, faoszlopos vezeték helyett idővel csupa fali vezetékkel, hajlandók a magán-világítást is a mostaninál legalább 1 — 1 fillérrel olcsóbban adni, a telep összes amortizációját, a majdani újabb befektetések törlesztését is fizetni, sok más kisebb előnyt nyújtani s mindezek tetejébe a tiszta jövedelem 50°/

0-át a városnak juttatni. Igaz, hogy ez idő szerint az egész jövedelem a városé s ez a jövedelem az üzem negyedik évében előreláthatólag 20.000 koronát fog kitenni, de az is igaz, hogy ebből a jövedelemből a lakosságnak mind e mai napig semmi haszna sem lett, mivelhogy ezen a réven a pótadó még csak 0-1 u/

0-al sem csökkent. Azt az összeget, ami jövedelemként fenmaradt, eddig még mindig újabb és újabb befektetésekre fordították s értékcsökkenés vagy más cimen leírásba hozták, ugy hogy a jövedelem inkább csak elméletben, mint gyakorlatban volt meg. Yalószinü ugyan, hogy a velünk szerződő cég biztosította 50°/

o tiszta haszonrészesedés ugyanilyen elméleti haszon lenne, ámde az a sok más előny, amit nekünk a bérbevevő cég nyújtani valószínűleg hajlandó lenne, magában sem megvetendő, érdemes arra, hogy ne mástól, de a magunk erejéből szerezzük meg. Igenis, mi a szerződési ajánlatból nem azt a következtetést vonjuk le, hogy a jobb közvilágítás, olcsóbb magánvilágítás fejében mondjunk le az eddigi házi kezelésről, hanem azt

s hogy házi kezelésünket javítsuk úgy meg, hogy mindazt nyújthassa a telep a városnak és a városi közönségnek, amit más vállalkozó cég nyújtani hajlandó lenne. Hogy ez nem lehetséges ? Hogy a város nem tudhatja üzletét úgy kezelni, mint a hivatásos üzletember ? Botor beszéd. Cáfolatául szolgál az a körülmény, hogy kisebb és nagyobb városok mind magukhoz váltják azokat az üzleti vállalatokat, miket annak idején monopolium gyanánt adtak vállalkozó cégeknek. Si licet parva componere magnis, Budapest székasfőváros A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. BORONGÁS. Van kicsi házam, benn' puha fészkem, Fészkem diszéül jó feleség, Asztalomon van barna kenyér is, Mit kezeimmel én keresék. Van kicsi földem, termi a nektárt, Jut a pincémbe néha bor is, S ételemből, mit jó hitvesem főz, Esznek úgy néha koldusok is. Van madarunk is; már kora reggel Körtefám alján cseng a dala, Kelti a házunk ifja-, öregjét Otthonom kedves, vig madara. Vig dala engem mégse vidít fel Lelkem örökké csak szomorú S bár feleségem mind lesimítja, Arcomon mégis ott a ború. S én kutatom, de nem leli elmém, Honnan e bú, mély lelkemen ül, És a szivemre, mint köd a földre, Folyton örökké ránehezül ? Semmi, de semmi nincs örömömre; Lelkemet vigság nem veri fel, S mások előtt e lelki borongást Egy mosolyommal leplezem el. És amig ajkam egy mosoly éri, Százszor a lelkem sirva fakad. Kergetem, űzöm száz vigalomba, Mégis a bú csak benne marad. És mikor így lát jó feleségem. Könnye borítja szép szemeit S meg se kisérlem törleni könnyét, Ez szive búján mit se segit. Olyan a lelkem, mint sivatagnak Zord közepén egy bús temető, Honnan a holtak lelkei halkan, Sirva, zokogva törnek elő . . . De ha kisgyermek csacska beszédjét Hallja úgy néha-néha fülem, Felvidul akkor mindig a lelkem S reszket utána, érte szivem Molnár Kálmán. Egy emigráns naplójából. Irta: Németh Ferenc. II. Kmettyt és társait Viddinben a török katonák a vár Bőjük nevü kapuján kivül, a Duna mellékére vezették, hol akkor már mintegy négyezer magyar menekült táborozott; de volt köztük számos lengyel is. Néhány napig sem a tiszteknek, sem a legénységnek nem volt szabad a táboron kivül felállított török őrszemek vonalán kimenni. Élelmiszert a tábor közepén rögtönzött piacon lehetett olcsó pénzen vásárolni a bulgár és török kereskedőktől, de a vigyázás az őrségnek igen nagy gondot adott, mert bihari betyáraink még a hónuk alól is kilopkodták áruikat a kereskedőknek. Ha egy-egy dinnye a sima földön elgurult, száz gazdája is akadt, s bottal üthették már annak nyomát. Ennek az lett a következménye, hogy a kereskedők nem jelentek meg többé a táborban, osupán néhány járt még oda a magyar bankókkal Sirolin Emeli ai étvágyat és a testsülyt. megszünteti a köhögést, váladékot. é|jeh izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mimlcnkof „Rorhe" eredeti cnomagolást. F. Hoffmann-La Roehe A Co. Basel (Svájc)