Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.
1907-02-02 / 5. szám
IV. évfolyam. 5. szám. Pápa, 1907. február 2. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: tígész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: I>K- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. „Sok az interpelláció!" Egy szó, nem is egy, három szó nyilallott a hazán keresztül: „sok az interpelláció!" Két sajtóorgánum önti ki szíve keservét a miatt, hogy a múlt közgyűlésen (a január 24-ikin) egyik napirend előtti felszólalás a másikat követte, interpelláció interpellációt ért, úgy hogy, mire a közgyűlés tulajdonképeni tárgyaira került a sor, a városatyák jórésze „fáradtan" eltávozott s a napirendet lanyha érdeklődés mellett csak éppen hogy lemorzsolták. Őszinte részvét fogott el bennünket, amikor e jerémiádot olvastuk. Mert valóban borzasztó elképzelni, hogy a város bölcs atyái 1/ 24:-{ö\ 5-ig interpellációkat legyenek kénytelenek tűrni s aztán még ugyanannyi időn, órán át legyenek kénytelenek a napirend tárgyainak megvitatását hallgatni. Ennyi időt vett ugyanis a múlt közgyűlés igénybe. Megnyitással, jegyzőkönyvfelolvasással, interpellációkkal, napirenddel együtt kerek két órát. Horribilis hosszú idő ez! Hogy birja ki ezt egy-egy gyöngébb szervezetű városatya! ? Lehet-e csodálni, hogy már az első félóra után bágyadtság fogja el őket s kimerülten támolyognak ki a teremből. Még jó, ha saját lábukon eljutnak hazáig. Kesergő laptársaink önkéntes mentőkről gondoskodhatnának, akik útjukon támogassák őket. Ezer szerencse, hogy a fáradtan hazatántorgó képviselők sajnálatraméltó csapata csak a jeremiáda-zengők agyában él. Interpelláció nélkül is megesett már, hogy egy vagy két képviselő, akinek talán valami dolga jutott eszébe, félóra után a gyűlésteremből eltávozott, viszont, ha némelyek éppen az interpellációk után távoznak, ezzel azt is bizonyíthatják, hogy ők az interpellációkra voltak egyedül kíváncsiak és sem a Szladik-ház bérbeadása, sem Blum Johanna illetőségi ügye őket nem érdekli. Ám azt sem tartjuk kizártnak, hogy csakugyan vannak olyanok is, akik a közgyűlésre éppen egy órát szántak s ha ezt az egy órát interpellációk veszik igénybe, akkor dérrel-durral elrohannak, hogy íme magából a tárgysorból semmit se hallottak, hanem hallottak mind olyat, ami a meghívón jelezve sem volt. Ezek az urak azonban elfeledkeznek arról, hogy a képviselői mandátum elfogadásával kötelezettséget vállaltak magukra, kötelezettséget a közügyeket néha talán kissé az egyéni kényelem rovására is odaadóan szolgálni. S ha e kötelezettségük teljesítése nincs Ínyükre, akkor leghelyesebb, ha mandátumukat megbízóik kezébe származtatják vissza. Hallom erre a választ: „Igen, a közügyeket, de a közügyek a tárgysor pontjaiban foglaltatnak és nem az interpellációkban ..." Tévedni tetszenek, kényelmes uraim. Közügy lehet a tárgysoron meg a tárgysor előtt is és akárhányszor fontosabb közügy az, amit az interpelláció felszínre vet, mint amit a tanács a tárgy soron összeállított. Figura docet, tessék csak a múltkori interpellációkat összehasonlítani a tárgy sor pontjaival. Hát vájjon a vásártér ügyének végleges rendezése, vagy a veszprémi Pápa-ellenes mozgalommal szembeszállás vagy a magáncsatornázások körüli viszásságok megbolygatása, a közönség körében két héten át szóbeszéd tárgyát képezett közlekedési mizériák szóbahozatala, vagy pláne a villamvilágítás olcsóbbá tételének ügye nem sokkal, de sokkal fontosabb közügyek-e, mint egy lakbérleti szerződés, egy országosan kötelező szabályrendeletnek nálunk is elfogadása, a soproni siket-néma intézet segélye, egy megtett, de visszavont indítvány a közmübelyröl, pár magyarnak illetőségi ügye stb. A múlt tá-rgysor meglehetős szegény volt. Lehetnek gazdagabb, tartalmasabb tárgysorok, de az interpellációk létjogosultságát a legfontosabb közügyekben bővelkedő tárgysor sem semmisíti meg, lévén az interpelláció egyrészt a hatóság ellenőrzésének egyedüli eszköze, másrészt a képviselők kezdeményező működésének legalkalmasabb módja. Gyönyörűen is töltené be hivatását az A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Új ifjúság. Nem szállok többé pörbe a világgal, Ezerszer is csalódtam benne bár. Annak, kit csalfa vágy már nem hat által, Megtér itt minden eltűnt fény, virág, dal, Minden új nyárban minden régi nyár. Ah annyi oszt nem gyászoltam, hiába, Csak áldom minden csalódásomat. Rózsák, ábrándok, sugarak halála, Benned születtem új, szebb ifjúságra, Melyből csalódás többé nem fakad. Veled halt rólam el száz bal igézet: Rózsáktól várni örök illatot, Viszhangot dalra, mely pusztába tévedt, Veröfényt éjjel, asszonytól hűséget . . . Szép élet, szivem már meg nem csalod! Nem álmodlak már annak, ami nem vagy. Ábrándért bolygok csak ábránd után. Édes a nő, ha csókol és ha elhagy, Jó a szivemnek verőfény s rideg fagy És minden mindegy,' mert álom csupán. Dús körben éljek, avagy koldus-árván, Ki ma követ, tán holnap elkerül, De én immár nem bánom, bármi vár rám, Örök kéj úszni örök álmok árján, Nem elhagyatva, óh csak egyedül. Telckos Béla. A szegéayekért. Irta: Kövér Ilma. Annak a jó Isten mondhatná meg hány és hányféle irányban dolgozó jótékony egyesületnek, amely a fővárosban kisebb-nagyobb eredménnyel njűködik, azt lehet mondani, valamennyinek tagja volt a kis Péter Iatvánué, született Bajmóczy ViktóriaOlyiknál, mint elnök, másutt mint alelnök ; reudes, pártoló, választmányi, működő, jóléti, tápláló, kiosztó, beszélő és a jó ég tudná megmondani mifóie ténykedésekben tündöklő tagja volt az apró, módfölött gömbölyű asszonyka. A jótékonyság és Péter lítvánné egy gyűjtő, fogalommá vált. Volt olyan nap, hogy hét gyűlésre elment, ahol mindenütt Ő vitte a szót. Az alig harminc esztendőkön túl levő apró, köpcös asszonyka azt a hatást tette, mintha semmi más érzés nem élne a szivében, semmi más gondolat nem foglalná el az elméjét, mint az ő szegényei. Keveset törődött otthonával, nem többet az urával, a paciensei által szintén alaposan lefoglalt doktorral. És bizonyosan, mint anya se lett volna képes megfelelni hivatásának, ha a sors esetleg megáldotta volna néhány csemetével. De hát Péter Istváuéknak nem voltak gyermekei 8 így nem lehetett őt azzal vádolni, hogy még a gyermekeit is elhanyagolja egyletei miatt. — Van-e magasztosabb, szivet-lelket boldogítóbb érzés, mint letörölni azokat a könnyeket, amelyeket a nyomor sajtol embertársaink szemeiből? Ezt szokta mondani a jótékony asszoayka, mmmma Tüdőbetegségek, hurutok, szamár< o /# köhögés, skrofiilozis, influenza eitea arámtalaa tanár é« orros által oaponta ajánhra. ) Jdmtíl az ttráorat és a iMtttUyt, negizfl^ " ttti a kWi8té«t, viladékot, «jj«D jjuadírt. m 'mM értéktelen utánzatokat is Irináinak, kfcjoa tfBoehe* 4 eredeti csomagolást. W. H«ftaann-La Rocké A Cfe. P —e l (Stift
