Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-09-07 / 36. szám

hisszük, hogy e tekintetben is előlegezett jószándék az új ipartörvényben valóra válik. Nem kis ideje hangzik már a közgazdasági közvéleményben, hogy a vásárok kérdését is revi deálni Bzükséges, minthogy a jelenlegi rendszer mellett a vásárlás a kisiparosokra nézve nem jövedelmi forrás, hanem valóságos vagyon-fosztó intézmény. Jól értsük meg e dolgot! Annyi kis helynek, jelentéktelen pontnak van már országos vásárra joga, hogy egy, a vidék központjában fekvő város kisiparosai, mint pld. Pápáé is, egyebet sem tehetnek, csak vásárra járnak. Ez pedig pénzbe kerül és pedig legtöbbször nem ad el annyi értékűt, mint amennyibe került a vásárra menetel. S azt hiába mondják nekik, hogy hát ne keressék fel a vásárokat. Mert az iparüző ember kereskedő is, ha elhanyagolja a vásári alkalmakat, mihamar vevőinek nagy réezét elveszíti és üzlete válságba jut. Ne őket tartsuk tehát vissza a vásártól, hanem ne adjunk alkalmat nekik a folytonos vásározásra. Kevesbíteni és bizonyos ipari központok szerint újra rendezni kellene a vásárokat. Hisz már vasút, hajó gyors és olcsó közlekedési eszközök kizárják annak szükségességét, hogy minél több helyen állítsunk fel országos piacot. De meg a közgazdasági érdekekkel sem egyeztethető össze a mai avult vásár-rend. Az államtitkári beszédnek ama szakaszaival, amelyek a munkásközvetítés, a sztrájkjog s egyéb nagy jelentőségű elvek megvalósításáról nyilatkoznak, e cikk szűk keretében helyet most nem foglalhatnak. Ezek mind külön terjedelmes megvitatást érdemelnek. A sok üdvösnek jelzett alkotások közül még csupán a kerületi, vagy talán a megyei ipari felügyelői állások szervezése ösztönöz pár szó megtételére. Ugyanis valahányszor efféle új állásokat szervezett a múltban a kormány, legtöbb esetben a közérdek és a cél ellenére kortes szolgála tok és tekintetek szerint helyezte el az új intéz ményeket és nevezte ki élükre a vezető embereket. Sőt az sem volt szokatlan dolog, hogy egyes személyek jó fizetése miatt állítottak fel új hivatalokat. Reméljük, hogy ezúttal, főleg az ipar fejlesztése rendkívül fontos okából, nem történik hiba sem az új állások szervezési helyének megválasztásában, sem e felügyelők személyeinek kiválogatásában, mert máskülönben az egész olyan sine eurák alkalmazása lesz, akiknek tudatlan vagy képességöknél csak a hanyagságuk nagyobb. Ez aztán még jobban tönkre tenné kisiparunkat. Győri Gyula. A fekete gyémántok. Jókai Mór gyönyörű regényében, mely ezt a címet viseli, bizony nincs a fekete gyémántoknak olyan nagy ára, mint amilyet ma kell fizetnie érte a szegénységnek. A fekete gyémánt maholnap sokkal jobban fog hiányozni az emberiségnek, mint tejtestvére a fehér, csillogó drágakő, mert eoélkűl csak el lehet az ember, de téli fagyban és a gyárak munkája nélkül bizony milliónyi ember van kitéve a nyomornak és pusztulásnak. Forró nyárban előre veti sötét árnyékát a télre Ígérkező széninség. Széngazdag országunkban immár odafajultak a viszonyok, hogy az ország fővárosa, s példáján bizonyára nagyon sokan fognak buzdulni, messze Angliából rendel több százezer métermázsa szenet. Messze tengeren túlra kell mennünk a szénért, holott még alig néhány esztendő előtt mi szállítottunk a külföldre. Fokozott mértékben ismétlődik meg az idén a tavalyi széninség az államnak és társadalomnak, nemkülönben a vasutaknak és gyárosoknak egyaránt óriási gondot okoz. Ennek a szomorú jelenségnek mélyreható okai vannak.^ Az első az, hogy a porosz-szén, amelyből évtizedeken keresztül százezernyi métermázsa került Magyarországba, most már nem importáltatik ide oly mértékben, minthogy az óriási módon fejlődő ipar szenét maga fogyasztja el. A második ok a képzett kőszénbányászok hiánya. Öt-hat óv előtt fölös számban voltak kőszénbányászaink, de azóta csaknem minden bányában voltak bérmozgalmak. Ezeket a bérmozgalmakat a bányatársaságok a hatóság segítségével erőszakosan elnyomták, ami által azonban nem azt érték el, hogy a felizgatott munkásság megnyugodott, hanem azt, hogy ezek az elégedetlen elemek külföldre mentek. A németországi és amerikai bányák tele vannak képzett magyar kőszénbányászokkal. Régi igazság az, hogy rendőrséggel és csendőrséggel, szolgabírói energiával szocziális politikát csinálni nem lehet, legjobban beigazolja ezt az a körülmény, hogy harminc %-kal kevesebb szenet produkálnak a magyar bányák annál a mennyiségnél, amennyit kiaknázni normális munkaerővel lehet. Igaza lenne az „erélyes" magyar hatóságoknak akkor, ha a munkás embert, elsősorban a képzettet a külföldön nem kapkodnák. A helyzet azonban az, hogy az egész művelt világon hiány van képzett munkásokban és a magyar bányász akkor talál a külföldön jobb keresetet, amikor akar. Harmadik és legfontosabb oka a széninségnek a magyar bányatörvény ósdiságában és hiányosságában rejlik. 1854-ben bocsájtott ki az osztrák összkorraány egy rendeletet, s ez képezi ma is a magyar bányatörvényt, míg Ausztriában már évtizedek óta új bányatörvény van. Ez az 1854-iki pátens a szenet szabad ásványnak minősíti. Ez azonban még nem volna baj. A baj az, hogy ez a pátens lehetővé teszi azt, hogy a kőszénterületet a vállalkozók maguknak mindörökre lekössék, anélkül, hogy kötelezve lennének arra, hogy a lekötött területen bányákat is nyissanak, így történt aztán, hogy a fennálló kőszénbánya részvénytársaságok okkupáltak maguknak minden kőszénterületet, új bányákat azonban, nehogy saját maguknak konkurrenciát csináljanak, nem nyitottak. S így a szénkincs kiaknázatlanul hever a föld mélyében. Sürgős tehát, hogy új bányatörvényünk legyen. Negyedik baj pedig a szénkartell. Amíg ezt le nem törik, a szén olcsóvá soha nem lesz. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A szinügyi bizottság f. hó 4-én a polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen a jelenleg Veszprémben működő Szalkay színigazgató nevében Bérezi titkár azt a kérést terjesztette elő, hogy a szezónt városunkban 14-én kezdhessék meg. A bizottság tekintettel arra, hogy annak idején a kora szeptemberi szezónok sokat ártottak a város szinészeti reputációjának, s tekintettel arra, hogy már a szeptember 20-iki dátum is a színigazgatónak annak idején tett koncesszió volt, mert a bizottság október 1- tol kezdődőleg óhajtott volna előadást, a kérést, nem teljesítette. — A rendőrkapitány arra kérte a Csak egy halavány előképe van a társadalom jövő értelmezésének a most elhunyt Bodnár Zsigmond hullám-elméletében. Az első mathematikai törvény felismerése ez az élet mozgásában ! Nemo propheta . . . Kinevették. De kik ? talán a mathematikusok ? Dehogy. Inkább azok, akik még ma is azt hiszik, hogy az életet egyéni felfogás szerint lehet magyarázni, a költőiség minden mázával bevonni, csakhogy az igazságot beburkolhassák. Bodnár volt az első, aki a minőségek és mennyiségek közötti űrt áthidalta. Nem értették meg, mert nem mellékelt a munkáihoz egyenleteket. Igaz, mennyiségekkel nem is dolgozott, ő is csak a hullámvonalat látta keresztülvonulni, a történelem és a művészet minden korain és a tömeg lélektanát ma még nem lehet abszcisszának tekinteni, amelynek ordinátái adják a történelem, a művészet és irodalom eseményeinek váltakozó hullámvonalát. Maga a gondolat nagyszerű, csakhogy a ma még hozzáfűzhető gondolatok nagyon túlzók lehetnek ebben az irányban, mint ahogyan túlozva beszéltem én a rózsáról, mikor a fizikai oldaláról akartam bemutatni. Még jó, hogy nem a természettudományok embere jött rá a Bodnár törvényére, hanem ő, aki régebben maga is par exellence iróművész volt, ami mindennél jobban bizonyítja, hogy szükséges volt bevezetni egy olyan fogalmat a művészetbe, amelyen, legalább nagyjában, keresztül lehet vinni a tudomány törvényeit. Amihez hasonlót én is mondottam, mikor a művészetekben uralkodó tudományos törvények létezését állítottam. Bodnárnak nem volt széleskörű hatása. De sohasem is lesz azoknak, akik a művészetet, a tömegnek illúziókban ringatózó, eme világnézetét a számok szigorú kívánságaiból magyarázzák. Mindig lesznek emberek, akik a rózsa szirmain nem a cikloidális, vagyis konchoidalis határvonalakat látják meg, hanem az összest, a fölséges kombinációt élvezik tudat nélkül való szemléletben. Más szóval mindig lesz a tömegnek művésze. De az igazi jövő azé az embertípusé, amelyet a jövő „Übermensch"-ének lehet remélni ós amelynek mostani prototípusa Bodnár volt. Soká nem lesz még őneki utóda, ő csak jelezte azt a vihart, amely a szellemi világban ki fog törni ós amely egész sereg olyan szellemi arisztokratát vet felszínre, akik mást olvasnak ki a társadalomból, mást a művészetekből ... és mást a rózsából, amely őnekik szebben beszél. De ennek a nyelvnek, ma még nines szótára; az előszót Bodnár képzelte el. Ő volt az első, aki az igazi tudomány egyik alaptörvényének a művészetekben való uralmát megálmodta. De ha csak álom volt is, az abszolút tudományra való visszavitel miatt bizonyára becsesebb, mint az a sok félremagyarázás. A jövő vizsgálódások helyes módszere nyilatkozott meg őbenne. És ez több a művészetnél. MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre legbiztosabb óvószer. Igyunk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk. (2) forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. tekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb emberis könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelöség. JK.CCl.V^J.t ÍB01*V1.Z ^ KapLaó minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár Oszwald János urnái Pápán.