Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.
1907-07-20 / 29. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Kgész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Amerika — új törvények. Aki érzékeny történeteket mond el, pláne vezércikkben, annak az a eorea, hogy nem veszik komolyan. Túl vagyunk már a szentimentalitás korán. Az emberek lelkéből kivesztek azok a húrok, amelyeket megérintve az érzelem állott ellen annak, amit esetleg az értelem józan spekulációja hasznosnak kigondolt. A pénz után való kíméletlen, tekintetnélküli hajsza, a dollár után való ellenállhatlan epedés, fásulttá, érzéketlenné teszi az embereket, valósággal kipusztítja — a sziveket. Ha én most elmondom, hogy egy alföldi újságban öt torontáli emberről olvastam, akik kinos vergődés után sem tudtak zöld ágra vergődni Amerikában: előbb nem kaptak munkát, utóbb nem voltak képesek a munkának eleget tenni, elfogyott pénzük, visszaindultak. A hajón, amely hozta őket a legkeservesebb munkát kellfett végezniök, hogy ingyen utazhassanak s hogy végül kényszerútlevéllel kellett hazaérkezniök, akkor ez a történet senkit sem fog meghatni. Azt mondják, hogy az az öt ember mind egyaránt élhetetlen fráter volt, aki nem tudott boldogulni ott, ahol más milliók fényesen boldogulnak. Sőt talán az sem fogja megindítani a dollárra éhes lelkeket, ha elmondom, hogy minap egy Pápa melletti faluba való asszony elbeszélte nekem Amerikába kivándorolt lő éves fiának sorsát. »Keres az, keres, kérem, szépen; 4 dollárja van naponta, de micsoda munkát kell azért, végeznie! Egy gépgyárban a tüzet szedi ki egész napon át a kemencéből. Beteg is volt már egyszer a lelkem« . . . Hogy az a még teljesen ki nem fejlett szervezet, meddig birja ki a munkát abban az irtózatos hőségben, azzal ugyan ki gondolna? Ha nem birja ki, elpusztul, ugyan nem törődnek vele, kap helyette Amerika 100-at is, legfeljebb majd egy gyászoló anyával lesz ideát kevesebb. Az meg talán éppen hatástalanul fog elh angzani, hogy mi történik az Amerikába jutó szép magyar leányokkal. Ezek keresnek ám még csak igazán fényes dollárokat. És ezek nem is élhetnek olyan keserves sorban. »Tessék végig menni a falunkon — beszélte a minap egyik környékbeli tanító — végigaz utcasoron minden ablakban hány fotográfia van kitéve. S mindegyik fotográfián egy-egy úri dáma, selyem-blúzban, vastag aranylányccal s még a szegény szüleik azt hiszik, hogy ahhoz is becsületesen jutott.« Mindez és még sok egyéb, amit a clevlandi újság ír tengeri viharban elpusztult magyarokról, amit majd hétről-hétre olvasunk new-yorki újságokban nemzetközi zavargásokban legyilkolt magyarokról, mindez nem fogja meghatni a sziveket. Elpusztult életek, elbukott lányok — mind-mind semmi, itt nem lehet megélni, ott pedig gyöngy az élet! Itt nem lehet megélni. Vagy ha igen, hát keservesen. Szó sincs róla, van benne némi igazság. Belátta ezt már régen társadalom, kormány. Kezdenek is az állapotokon segíteni. Csak legújabban egész soráról a törvényeknek olvastunk, amelyek hivatottak arra, hogy a kis emberek bajain segítsenek. Egy régi frázis ki fog pusztulni a világból. Nem fogják senkinek »kihúzni a feje alól a párnát.« Sőt még az egyetlen marháját, lovát sem viszik el, ekéje is megmarad, ha körülményei bármily nehéz sorsba is sodorták. Az adó terén is készül némi változás. Akiknek adóalapja nem nagyobb 10 K-nál, mentesek lesznek az adó alól, 10 K-tól 40 K-ig terjedő adóalapnál 2 K-ra mérséklik az adót. Mindez szép, mindez jó, mindez üdvös lehet, ám mindezek a reformtervek, törvényjavaslatok azért nem azok az igaziak, nem azok a várvavártak. A nemzet teste súlyos sebből vérzik, a megindult vérfolyamnak ezek a reformok magukban még nem vetnek gátot. A. mi adórendszerünk igazságtalanságairól, képtelenségeiről már köteteket irtak. Ha ezt az adórendszert a mai keretekben javítani, változtatni akarjuk, az lehet igen elismerésre méltó buzgalom, de igazi segítség még sem fog lenni. A földadó tudvalevőleg az u. n. »igazságosság« alapján van megcsinálva. Kis János Lovászpatonán épúgy fizet adót minden hold földje után, mint Nagy Péter Kovácsiban, vagy Hohenlohe herceg végig az Á „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA, Indulat-roham.* (1850.) Irta: Lukácsck János. Hol vagy te most, kit Isten név alatt Itt a nyomorral küzdött nép imád ? Nem hallod az elfojtott fájdalom Sóhajba hozzád küldött bús szavát? Nem hallgatod meg a népmilliók Ajkain titokban elhaló panaszt ? Hogy annyi arcon folyó könny ragyog, Egynek kedvéért békén tűröd azt? *E költeményt, mely a szabadságharc leveretése utáni gyászos korszak sötét hangulatát megrázóan tolmácsolja, a néhány év előtt elhunyt szerző : Ugod néhai plébánosának egy jó barátja volt szives nekünk közlés céljából átengedni. Mint költői relikvia széleskörű érdeklődésre tarthat számot. Istenségedről megfeledkeztél ? Boszuállás nincsen hatalmadban? Hogy pokolba vesd a vérszopót, Ki népet gyilkol iszonyú jogtalan. Midőn az embert megteremtetted, Az volt célod, hogy ő szabad s boldog legyen, A boldogságnak látod-e most nyomát, Csak egy nyomot látsz-e az emberen? A földnek urává tetted őt, Kimondtad neki, hogy legyen szabad, És mit mondtál neki akkoron — Örökre elfelejtéd szavad? Az állat amint érez, úgy leheli S megtudja védni önnön magát, A gerle búg, pacsirta énekel S mikép érez, úgy zengi el dalát. De nézd az embert, itt áll szótlanul, Hallgat mint néma, mint egy kődarab, Bár keblében zajong az érzelem — Nem szólhat ő, mert teste, lelke rab. Nem szólhat ő, mert aki úgy beszél, Mint ahogy érezni megtanult, Nevedben Isten! véres bárd alatt A végtelenség mély sirjába dől. Honában a nép szolga és bújdosó, Keblébe zár bút és keserveket S csak akkor sir, mikor nem tudja más S azt te Isten békén tűrheted ? Vagy óh tán ez a fájó szív dobbanása És e sóhaj neked kedves zene? Gyönyörködtet s azért elvégezted, Hogy szent füledben végkép csengene. Tán könnyek, miket népmilliók Szemére fájdalom facsar, Teszik koronád drága gyöngyeit, Hogy ékesítsen csiilogásival. MIT icaixii? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer Minden külföldit fölülmúl hazánk természetes szénsavas-vizek királya: a mohai ÁGNES FftPPflQ Millenniumi nagy éremmel " rUIifl> Q ' kitüntetve. __ Kitünö asztali-, bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorKedvelt borYiz ! oicsóbbTstódaviznéi! Mindenütt kapható! Főraktár Oszwald János urnái Pápán. ===== (1) ======= Főraktár Oszwald János urnái Pápán.
