Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-06-22 / 25. szám

nyének dobja oda a város imminens érdekeit, a közgyűlésen megszívlelésre méltó felszólalások hangzottak el. Nagy harc után az indítványt mégis elfogadták. A kisebbségben maradtak közül dr. Hoftner, Győri, Sebestyén, dr. Kőrös, Hercz Béla, dr. Lakos, Fischer, Besenbach, dr. Lőwy és Piatsek v. képviselők azonban a határozatot megfellebbezték és a törvényhatósági bizottság tegnap leérkezett határozatával a fellebbezők álláspontjának adott igazat. Itt közöljük a vásmegye határozatát annak az óhajunknak kifejezésével, hogy a képviselő-testület többé ne menjen bele hasonló (enyhe kifejezéssel szólva) kalandos vállalatokba, hanem mint minden téren, az építkezés teréu is a szigorúan igazságos rendet fogadja el egyedüli direktíva gyauáut: 397. jkvi—7083/1907. R. t, Pápa város polgármestere 4093/906.' és 4050/907. számok alatt kelt jelentései kíséretében a 44/906. és 51/907. sz. városi képviselőtestületi közgyűlési véghatároza tokkal módosított városi építési szabályrendeletet 4-4 eredeti példányban a vonatkozó összes iratok s a dr. Hoffner Sándor és társai pápai lakosok által beadott fellebbezés kíséretében törvényhatósági felülbírálás végett bemutatja. Véghatározat: A vármegye törvényhatósági bizottsága r. t. Pápa városának módosított építési szabályrendeletét az 1886. évi XXII. t.-c. 27. §-ában foglalt, rendelkezésekhez képest felülbírálás alá véve, azt a 44/906. sz, városi képviselőtestületi közgyűlési véghatározat alapján történt módofcítás mellett jóváhagyja s annak törvényhatósági jóváhagyási záradékkal ellátott 4 eredeti példányát a vonatkozó összes iratok s jelen véghatározata kíséretében az 1879. évi XL. t.-o. 5. §-a alapján leendő megerősítés végett a m. kir. belügyminiszterhez felterjeszti. * R. t. Pápa város képviselő-testületének 51/907. jkvi szám alatt hozott véghatározatát azonban, az ellen beadott fellebbezésnek helyt adva megsemmisíti. Indokok: Kérdéses ügyben a fentiek értelmében kellett határozni: 1. Mert a szabályrendelet 34. § ának oly értelemben való módosítása, mint azt a város képviselőtestületi közgyűlésének 44/906. jkvi sz. alatt hozott véghatározata célozza, sem műszaki, sem pedig tüzrendészeti szempontból nem kifogásolható, sőt annak keresztülvitele tüzrendészeti szempontból határozottan előnyös. 2. Az 51/907. szám alatt kelt városi kép viselőtestületi közgyűlési véghatározat meghozatala már alakilag is kiíogás alá esik, amennyiben a közgyűlési összehívóhoz csatolt tárgysorozat V. pontjában foglalt homályos jelzés, mely semmikép sem lehetett alkalmas arra, hogy a képviselőtestület tagjait már előlegesen tájékoztassa arról, hogy dr. Hirsch Vilmos javaslata az életben levő szabályrendelet utcaszabályozási részének lénye gében oly gyökeres megváltoztatását célozza, mint minőt a meghozott határozat feltüntet s így az iránt a képviselők tágabb körében megfelelő érdeklődést keltsen, 3. mert a határozattal tervbe vett változtatás által a város egész már érvényben levő utcaszabályozási terve illuzóriussá tétetnék, a szabály ozhatlanság szabályrendeletbe iktattatnék s alkalmul szolgálna arra, hogy csaknem minden újraépítendő ház beláthatlan érdekharcoknak legyen okozója, sőt visszaéléseknek kútforrása. Ily intézkedések szentesítéséhez a törvényhatóság már ezen okokból sem járulhat. Egyébként azért sem volna a módosítás jóváhagyható, mert ellenkezik az érvényben levő szabályrendelet 91. §-ával, mely az építkezési ügyeket I. fokon a városi tanáos hatáskörébe utalja, a módosítás szerint pedig azok egyik legfontosabb részében a 91. §. megváltoztatása nélkül a képviselőtestület rendelkezési joga mintegy abszolút hatalommal lenne becsúsztatva, mi a hatásköri összeütközéseken kivül bonyolódott jogorvoslati vitáknak lenne felidézője. Miről a vármegye törvényhatósági bizottsága a vármegye alispánját, továbbá a vonatkozó összes iratok kiadása mellett r. t. Pápa város polgármesterét megfelelő eljárás végett értesíti. Kelt Veszprémvármegye törvényhatósági bizottságának 1907. évi május hó 13-án és folytatva tartott rendes közgyűléséből. Kiadta : dr. Bibó s. k. tb. vármegyei főjegyző. A VÁROSHAZAROL. § Csatornázási ajánlat. Melocco Péter budapesti cég ajánlatot tett a belváros csatornázására nézve. Az ajánlatot véleményezés végett kiadták a v. mérnöknek, aki beterjesztett jelentésében megállapítja, hogy „az ajánlat semmiféle közelebbi és részletesebb felvilágosítást a csatornázás műszaki kivitelére, sem pedig a berendezési tárgyakra egyáltalán nem nyújt s így még alapját sem képezheti egy annyira fontos csatornázás keresztülvitelének sem műszaki, sem pénzügyi szempontból. Az ajánlat folyton és kizárólag csak csatornáról beszél és semmiféle felszerelési tárgy (ellenőrző, csővizbeömlő, vizöblítő akna, vizmedence) még csak megemlítve sincs." A 70 -80.000 koronával tervezett csatornázási ajánlat azért sem fogadható el, mert a terv csak a viz eltávolításáról gondoskodik, a szilárd szennyekéről ellenben nem. — E jelentésben foglaltakat részünkről még a következőkkel egészítjük ki: mint azt már ismételten hangsúlyoztuk is, városunk mai pénzügyi volt, s nagy házat vitt. Az egész megye hozzánk járt. Egyetlen leány lévén, csaknem minden héten akadt kérőm. Már természetesnek találtam, hogy az a fiatal ember, aki hozzánk beteszi a lábát, megkéri a kezemet. Nem is értem rá egyikbe, vagy másikba beleszeretni, olyan sűrűn következtek egymásután. S ez így tartott három-négy esztendeig. Azzal az öntudattal ébredtem és feküdtem, hogy én vagyok a megyében a legjobb párti. Még a házasemberek is azon sopánkodtak, hogy nem vehetnek el. Pedig nem voltam szép. Ezt a romokból is megítélheti. Tiltakozó mozdulatot tettem. — Csak hagyja barátom, — folytatta a báróné — mikor húszéves voltam, akkor is azt hangsúlyozták, hogy kedves, okos vagyok. Szépnek csak a nagyon eladósodott fiuk mertek mondani. De az mellékes. Az apám, ki nagyralátó ember volt, Medeánszky Kázmér báróhoz adott feleségül. Az uram, mint ulánus főhadnagy jött hozzánk. Szelíd, szőke fiu volt, rendkívül illedelmes. Nekem úgy tetszett, hogy belém szeretett. Mert azt tudtam, hogy — Ő is gazdag. Nos, a felesége lettem, s huszonkilenc esztendeig, egy fukar, fösvény ember rabszolgája voltam. Mert az uramnak semmi más hibája nem volt, mint végzetes fukarsága. Ezzel üldözött nap-nap után a kétségbeesésbe. Még a falatot is sajnálta, amit megettünk. A cselédek gúnyoltak, nevettek bennünket; az úri társaságok, amennyire lehetett, kerültek. Százszor el is akartam tőle válni, de nem tehettem, mert szeretett. Csak úgy tudtam belőle valamit kivasalni, ha válópörrel fenyegettem. Olyankor kétségbeesett, sírt, s mikor egy-egy kalapot kellett vennie, hetekig búskomor volt utána. Bele is bolondult. Az őrültek házában halt meg. Az volt az üldözési máuiája, hogy a koldusok az utcasarkon pénzt kérnek tőle. Pedig gazdag volt, s még sokkal gazdagabb lehetett volna, ha mértéktelen fukarságával tönkre nem teszi birtokát. Az ekevasra is sajnálta a pénzt s ha lehetett, nem fogadott napszámosokat, hogy ne kelljen Őket fizetni. A báróné arca egészen átpirult, mikor ezeket a szomorú emlékeket felsorolta. Felkelt s néhányszor fel- és alájárt a verendán. A halántékát szorította össze a két kezével. Ismét hozzám jött. — Látja, így töltöttem életem javát. Mint Medeánszky báróné a legboldogtalanabb asszony voltam a világon. Nem akarom ezt a nevet halálom után viselni. Érti? Azért csináltattam a sírkövet a leánynevemmel. Kis szünet után folytatta: — Nem tudom, illik-e ez, de én érzem, hogy jogom vau hozzá. Felsóhajtott. — Ahhoz, hogy máskép kárpótoljam magamat, nem vagyok elég fiatal. Kár .. . Szívesen megtenném. Nem zseniroznátn magamat még egyszer férjhez menni . . . Egy cseppet sem . . . helyzetében csatornázásba csak akkor mehetünk bele, ha a költségek fedezésére új jövedelmi forrást nyitunk. Ilyenül kínálkozik a vágóhid megépítése. Most és mindenkorra állást foglalunk az ellen, hogy ily nagy munkálat nyilvános pályázat mellőzésével adassék ki. (Helyeslőleg állapítjuk meg egyébként, hogy e tekintetben a mérnöki szakvélemény is ez egyedül korrekt álláspontra helyezkedik.) § A villamos telep felügyelő bizottsága f. hó 20-án a polgármester elnöklésével ülést tartott, melyen- mindenek előtt kétségbevonhatlanul megállapították, hogy az utolsó képviselőtestületen elhangzott ama vélemény, mintha a telep mérlegébe hiba csúszott volna be, tévedésen alapúi. A mérleg teljesen korrektül van összeállítva. A vezeték faoszlopainak vasoszloppal való kicserélésére nézve az üzemvezetőt javaslattételre hívták fel. A könyvvezetői gyakornoki állásra négy pályázat érkezett be. Az állást azonban nem töltötték be, mert a jelenlegi iigybuzgó köny vvézetőt, Bxukovácz Alfrédet sikerült fizetésemelés iránti kérelmének részben való teljesítésével (400 K fizetésjavítás) maradásra birni. Hatáskörének, valamint az üzemvezető hatáskörének pontos körülírását szabályzatba fogják foglalni, melynek készítésével a polgármestert bízták meg. § Ujabb rendelet és pedig erélyesen sürgető, érkezett a városházára az alispántól a pénztári helyiségek elhelyezése tárgyában. Az alispánnak igaza van, a pénztár elhelyezése tűrhetetlen, de nekünk is igazunk van, mert a város pénztelensége is tűrhetetlen. Építeni vagy bérbevenni kellene,' de hol a pénz rá ? Mindenesetre azonban legfőbb ideje, hogy az ügy közgyűlés elé kerüljön s valamiképen — akármikén (tán az egyes hivatalok helycseréjével ? segítsünk a csakugyan viszás állapotokon. § Osváld Dániel hagyatéka. Tudvalevő, hogy városunk néhai polgármestere egész vagyonát Pápa városára hagyta. A megboklogúlt hagyatékában talált ingóságokat a tanács a múlt hét elején árverésen eladatta s ebből 2209 K 5 f folyt be. Az ingatlanok értéke mintegy 20.000 korona. § Építési engedélyt nyert a héten Mészáros Károly az Esterházy-útnak a Bakonyérre néző oldalán földszintes lakóházra. A napihírek között olvastam, hogy özvegy Medeánszky Kázmérné, született Véghes Katalin Nagy Bálint .törvényszéki birónak örök hűséget esküdött. Lecsaptam az újságot és felvetettem a kérdést: — Mi lesz a sírkővel ? HETI ÚJDONSÁGOK. — Kránitz Kálmán segédpüspök folyó hó 16-án, vasárnap Pápára érkezett. Egyházmegyei főfcanfelügyelői minőségében hétfőn az állami tanítóképezde róm. kath. vallású növendékeinek hittanvizsgálatán vett részt, kedden pedig a róm. kath. tanítónőképezde évzáró vizsgálatán elnökölt. Ugyanaznap délután el is utazott városunkból. — Érettségi. Főgimnáziumunkban tegnap kezdődött meg az érettségi vizsga, melyen az egyházkerületet Antal Gábor püspök, elnök és Németh István a közoktatási kormányt Kiss József, debreczeni igazgatótanácsos, a helybeli főiskola volt jeles tanára képviselik. Érettségire 58 ifjú jelentkezett, kik az írásbeli vizsgát mind sikerrel kiállották. A szóbeli érettségi csak jövő pénteken ér véget. — Halálozások. Reguly Nándort, a helybeli kereskedői kar Nesztorát és családját súlyos csapás érte, fia Reguly Jenő szomorú elhunytával. A boldogult hivatásának lett áldozata. Bányászmérnök volt az állam szolgálatában, szakképzett jeles hivatalnok. A vöröspataki bányában munkaközben meghűtötte magát, súlyos betegségbe esett, mely pár nap alatt kioltotta szép reményekre jogosító életét. Megtört szülein kívül fiatal neje sz. Martiny Margit, kivel negyedik éve élt boldog házasságban és kis fia Zoltán siratják kora elhunytát. Holttestét Pápára szállították és e hó 18-án nagy részvét mellett helyezték a Kálvária-temetőben örök nyugalomra. Kom Ignác nyugalmazott uradalmi kasznár f. hó 21-én életének 65-ik évében elhunyt Pápakovácsin. Temetése f. hó 23-án lesz. A megboldogultban dr. Nagy Imre orvos apósát gyászolja. — A szövőgyári sztrájk vége felé közeledik. A munkások jórésze munkába állt, elfogadván azt a 18—20%-os fizetésemelést, melyet Gerstl igazgató helyezett még a sztrájk kitörése előtt kilátásba s melyre a gyártulajdonos Perutztestvérek cég részéről is megérkezett a jóváhagyás. A munkásoknak csak még a szünnapok iránt vanj nak kívánságaik, miket — mint halljuk — a cég 'l teljesíteni is fog.