Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-06-15 / 24. szám

alakulnak, életre való tünete ez ébredésünknek. S amit óhajtottunk, úgy látszik teljesül, t. i. igen sok helyen ez a fölbuzdulás nem szalmaláng, hanem állandó s határozott irányú működést igér. Hogy ez a lelkes megnyilatkozás nem volt hatástalan iparunkra és hogy a lakosság nagy számát hódította meg, azt a következő adatokkal bizonyíthatjuk. A különféle cimeken alakult egyesületek száma ma az országban: 264. S ezek összesen 130.000 tagot számlálnak, akikhez joggal számítva a családtagokat is, 400.000 magyar igérte meg eddig a honi iparcikkek vásárlását. Ami ezen védőegyletek nagy ipari kihatását igazolja, arra nézve meggyőző adat az, amely szerint hazánkban a múlt évben 44 új gyáralapítási kérvényt intézett el kormányunk és a jelen év május derekáig 200 újabb gyáralapítási kérvény érkezett az illetékes minisztériumba, amelyek legnagyobb része valószínűleg kedvező elintézést nyer. íme! mily hatalmas cáfolata ez annak a kicsinylő és idegen érzelmű leszólásnak, amellyel bizonyos körök, mint másutt, úgy Pápán is, lelohasztani akarták az e kérdésben fellángolt honfiúi érzéseket s a belőlök eredő fogadásokat. A fentebbi adatok után némuljon el minden kicsinyeskedő és idegen hájjal megkent hazafiatlan kritika e téren és mi még nagyobb kedvvel és a jobb jövőbe vetett biztos tudat érzetével haladjunk tovább utunkon: agitáljunk a szent cél, a honi ipar pártolása ügyében. Most már könnyebben is tehetjük ezt, mert erre serkentő példát nyújt jelen kormányunk több idevágó intézkedése. A még javítást követelő, de mégis hasznos újabb iparügyi törvényen kívül jelentős honvédelmi, de főleg kultuszminiszterünk rendelete. Ezek szerint a honvéd laktanyák is köteleztetnek, hogy főbb cikket csak hazai forrásból szerezzenek be. De sokkal jelentősebb ennél Apponyi Albert gróf 1907 április 20-iki 8886. sz. rendelete, amely szerint a rendelkezése és vezetése alatt álló összes tanintézetek csak hazai tanszereket szerezhetnek be, t. i.: Azaz, hogy csak kettő. A harmadik, Zizona Pál, az ott maradt. Nehezen rukkolt ki a pajtásainak az elhatározásával, de mégis csak megtette. De kikísérte őket a temetőszélig, ott keservesen szorongatta a- kezüket és halkan mondta az egyiknek, Daul Mátyásnak : — Hovor mu, zse pridem domo I Ami a szép tót nyelven azt jelenti, hogy • mondd meg neki, haza jövök ! Ezfc azonban alighanem csak úgy mondta Zizona. Mert még az nap felköltözött az alsóházból a felsőbe és szemmel láthatólag beolvadt a magyarságba. Azt tette úgyis, hogy — megmosakodott, a szép barnára kicserzett „fehérneműjét" levetette, ellenben magára öltötte a megboldogult Nagy Samu hófehér gyolcsgunyáját, felhúzta a keményszárú csizmáját, még a hegyes kupakos tájték-pipáját is előkerítette neki a megvigasztalt özvegy. Szóval semmi se mutatta, hogy ebből a Kanaánból valaha visszaakaróznék a görbe hazájába, ahol a tulajdon szava szerint „sok a robita, kevés az eszem." Viszont azt is el kellett ismerni, hogy az Özvegy menyecskének nem rossz a gusztusa. Zizona így kicsípve nagyon szemrevaló legény volt, a szava is nyájas, a kék szeme, az a szelíd kék szeme meg olyan merengő, olyan beszédes, akárcsak egy menyaszszonyé. A szegény Nagy Samu, bocsássa meg neki az Isten, nagyon akkurátos férfiú volt. Mint katonaviselt ember kötelességének tartotta minden áldott napon megverni a feleségét: akárhányszor a piacon is végigkergette és még Ő kiabálta : — Ne keseríts Márta ! Mondom, ne keseríts ! Szóval, nem lehet azért vetni Nagy Samunéra, hogy kárpótlást keresett a sirba szállt boldogságáért, ha vau hazai. »A tanárnak számláját terheli a rendelés, ha mégis külföldit vásárol be«. Valóban hazafias és bölcs intézkedés. Reméljük, hogy e nemes útmutatást hazánk összes, igaz magyar iskolafenntartói és tantestületei követelni fogják. Ugyancsak kultuszminiszterünk találta el a legjobb módját annak, hogy miként kell az iparnak is megadni a méltó tiszteletet és egyszersmind előbbre is vinni a magyar ipar fejlesztését és támogatását. Sokan talán kicsinynek vélik, mi azonban nagy jelentőségűnek tartjuk az u. n. „Közművelődési Ház

1'-akat, amelyeket kultuszministerünk azért állíttatna fel hazánk több kereskedelmi és ipari nagyobb pontjain, hogy ott, mint valami kultúrpalotában, nem csupán a tudomány és művészet, hanem az azon vidéki házi ipari és más ipari cikkek is kiállíthatok legyenek egy erre alakított külön osztályban. A nálunk lenézett ipar és pedig kisipar, így vonúl be az egyedül előkelőnek tartott tudomány és művészet társaságába. Majd így kezdjük meg annak a tanulását, hogy miként kell becsülni az ipart is. Ami a házi ipart illeti, ez is hatalmas lendületet vett két év óta hazánkban. Szinte örömmel olvassa az ember azokat a jelentéseket, amelyeket részint az Iparvédelem cimű közlöny, részint a napilapok hoznak egy-egy vidék házi ipari termékeinek mennyiségéről és minőségéről. S ezekben is a vezetőszerepet a honi ipar védelmére alakult társulatok, egyesületek viszik. Hogy többet ne is említsünk, a komáromi M. V. E. 1906 novemberétől kezdve 1907 márciusáig, tehát ötödfél hónap alatt öt községben 150 munkást foglalkoztatott suplika- és himzésmunkával és ez idő alatt 6520 koronát fizetett ki munkadíjban. S ez egyesület fölbuzdulva, a jövő évre a tanfolyamok számát fölemeli, hogy még inkább kiterjessze az említett házi iparcikkek gyártását. Sok hasonló tanfolyam működik már országszerte az u. n. védőegyesületek oltalma és támogatása mellett. És hisszük, hogy helybeli fiókegyletünk is fölismeri e téren hivatását és úgy városunkban, mint vidékén meghonosítja a házi iparcikkek gyárDe azért a kegyetlen falusi nép eleinte nem akarta neki megbocsátani a tótot. Idővel azonban ezek is elhallgattak. Zizona népszerű ember lett lassacskán. Nem lehet az ilyen szelíd emberre haragudni, aki soha senkit se bánt. De meg danolni is nagyon szépen tudott. Vasárnap, ha a korcsmában ivott, nagy szavalásokat tartott, igen szép páthoszszal : csak úgy ömlött belőle a szó. Egy csomó, szép szomorú nótát is hozott forgalomba, amiken riva fakadt a szerelmes lány, akkor is, ha egy szavát se értette. Az is szörnyen kedves volt, hogy minden szót becézve ejtett: a tehénke, a halacska, a tyukocska. Még mikor sárga földet hordott Igarról, azt is így mondotta : — Megyek sárga földecskéi hozni Igarkáról ! Ámbár, hogy munkával nem igen terhelte magát Zizona. Ha csak tehette, heverészett és szitta a hegyes kupakos tajtékpipát. Emiatt olykor rá is zördült mezei munka idején a menyecske. De Zizona így gondolkozott: — Minek bántani ezt a földecskét, felhasogatni a sima hátát, mikor magától is annyit terem. Hálátlanság ez ! Arra meg éppenséggel nem volt rávehető, hogy egy eltört köcsögöt megdrótozzon. — Máj megcsinálja a tót, ha lejön. Ánák is kell mibul ilni ! De volt egy tulajdonsága, ami bizonyos tiszteletet és — megvetést, szóval kiválóságot szerzett neki. Ami különösen a fehérnépre volt varázzsal. Amiért elnevezték Zizonát a csudalátónak. A rónaságon nem igen terem a csuda. A sik föld nyilt, egyenes és belátható. A titok, a rejtelem nincs ahová bújjék. Nincs szikla, aminek csúcsán, nincs barlang, aminek nyílásában a látomány megtását és azok elárusításáról is, mint a komáromi testvéregyesület is, gondoskodik. Mi is foglalkozni óhajtunk, a tordai testvér egyesület mintájára, közműhelytelep eszméjével és ha lehet, azt végre is hajtjuk. Több százra menő kézműves-iparosainknak csak javára lenne, ha minden szak részére kézi gépek és modern eszközök berendezésével ilyen műhely-telepet állítanak fel Pápán is. E műhelyek folytán alakulhatnának ki a tömegárut termelő kisipari szövetkezetek, amelyek a kisipart hathatósan segítenék a gyáripari verseny elleni küzdelmében. Egy nagyobb iparos otthon létesítése, a kisiparosok minden oldalú védelme, stb. stb. célok és elvek többé már nem ismeretlenek a magyar közvéleményben és hogy ez így van, annak legnagyobbrészt a honi ipar pártolására alakúit egyesületek a hálára méltó okozói. Nincs okuk ez egyesületeknek és tagjaiknak restelkedni az osztrák érdekeket ápolgató lapok gúnyolódása miatt. Elég szomorú, hogy mikor életmentő mozgalomról vau szó s ebbe nagy nehezen belemegy a nemzet jó része, akkor akadnak a magyar közvélemény fórumán ez üdvös mozgalomnak ellenségei. Ám csak agyarkodjanak! Jobb száz irigy agyarkodó, mint egy szánakozó. Minket nemes célunkban meg nem gátolhat semmi és az elért eredmények után újabb lelkesedéssel vesszük a magyar ipar védelmének zászlaját kezünkbe. Győri Gyula a M. V.-E. ügyvivő-igazgatója. A pécsi kiállítás. A Duna és Dráva szögletében, kissé félreesve azoktól a vasúti fővonalaktól, melyeken át ma a világforgalom lebonyolódik, festői szép helyen terül el az az ezredéves város, mely az idei nyár folyamán kivételesen az ország fővárosának szerepét veszi át. Ami országos gyűlést, ünnepélyt, versenyt rendeznek, azt idén mind Pécsett tartják meg, hova egy formailag és tartalmilag egyaránt szép országos kiállítás vonzza mágnes gyanánt az egész ország lakosságát. jelenjék. Nincs forrás, amelynek a lyukából titokzatos mesék buzognának fel. Nincs szakadék, amelynek homályában csudákat láthatna az édes mindnyájunkban dolgozó fantázia. Még csak végtelen erdő sincs, aminek rejtelmes zúgásából annyi mindent kihallgat, akinek füle van hozzá. A sikság terem búzát, gyümölcsöt : a hegyes vidék terem mesét, csudát, látomást. Ez a természet beosztása. Minálunk csak két olyan hely van, ahol költő fészket lel a fantázia. A templom, meg a temető. Emlegetik, hogy a nagy kolera előtt a toronyban magától megszólalt a kisharang. A temetői históriák közül a legnevezetesebb a Balogh Tamásnéé. Gazdag asszony volt és fösvény szörnyen. Mikor meghalt, a meghagyása szerint vele kellett temetni minden ékszerét. Pedig sok volt. Negyednapra nyitva találták a sirját. A fösvény lelke, hogy kiszállt a porlandó testéből, nem akarta ott hevertetni a sok smukkott. Felhányta a sirját és elvitte magával. Egyébként még a babona se díszlik valami pazarul. Ami van: az is házi használatra való. Olyan kézi gyógyszertár, különböző, megrontásból támadt betegség, nyavalyatörés meg az ellen, ha a tehén véres tejet ád. Ezeknek az öreg Dédi Julis néni a mestere. Ám a rendkívüli, a megfoghatatlan, a rejtelmes dolgoknak e sovány kévéjét hamarosan megduzzasztotta Zizona. Az ő szeme már úgy nevelődött, hogy csudát lásson minden fa, minden asztag mögött, sőt még a nyilt sikon is. Egyszer elmondta, hogy déli napsütéskor künt a Páncéloson óriási nagy hajót látott. Olyan árboca volt, mint egy torony. Nagy fehér vizén úszott: Zizona még azt is látta, amint a fehér hullámok odacsapódtak a hajó olda -