Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-06-08 / 23. szám

tekintő, buzgó, lelkiismeretes tisztviselője volt ő — úgymond —.a városnak, ő volt az első vezető tisztviselő, ki a város tespedésének véget akart vetni, s valóban nevéhez maradandó alkotások is fűződnek. Nevét végrendelete fenntartja, mert általános örökösévé a várost tette: Jelentést tett ezután a temetésről, indítványozta, hogy az elhunyt emléke jegyzőkönyvben örökíttessék meg s gyászoló rokonainak részvétirat küldessék. Mindezt általános helyesléssel elfogadták. Bejelentette még a szomorú esettel kapcsolatban azt is a polgármester, hogy Láng Lajos Pápa város volt országgyűlési képviselője táviratilag kondoleált a városnak. A kóbor cigányok. Napirend előtt Kovács Sándor emelt szót a kóborcigányok garázdálkodása miatt. Tűrhetetlennek jelezte az állapotokat, mire a polgármester kilátásba helyezte, hogy majd a tanács kieszel valamit ellenük, ami bizony nem lesz valami könnyű, hisz a kormány sem tudott velük máig boldogulni. Billitz Ferenc azt tartaná jó rendszabálynak, ha rendőrök helyett csendőrök ügyelnének rájuk, mert a rendőröktől — nem félnek! A város 1906. évi zárószámadásainak bemutatása volt a napirend első pontja. A számadásoknak a villamos-telepről szóló részében egy tételt, mely szerint 6000 korona visszafizetett tőke tehernek van jelezve, Fischer Gyula kifogásolt, de Freund Ferenc főszámvevő a tétel helyességét vitatta. Schór Ármin a könyvek megvizsgálását ajánlja, amivel a világítási bizottságot bizták meg. A számadásokat egyébként azzal fogadták el, hogy a tanácsot a kamathátralékok erélyesebb behajtására utasították. Miniszteri leiratok. Vita nélkül mentek keresztül a következő ügyek : a belügyminiszter leirata az 1904. évi gyámpénztári számadások dolgában, melynek megfelelőleg 3808 K-t a gyámi tartalék-alapból a hét éven felüli gyermekek segély-alapjába utaltak át; a pénzügyminiszter leirata, melyben azt a jó hírt tudatja, hogy a kataszteri helyiség bérösszegét 2100 Król a város kívánságára 2600 K-ra emelte fel; s a kereskedelmi miniszter leirata, melyben tudatja, hogy 1908-ra a posta számára a Kossuth-utcán új, tágas helyiséget bérelt. Ez utóbbival kapcsolatban a polgármester felemlítette, hogy a vasúti állomás újjáépítése, mit a város szintén kérelmezett, a közel jövőben megvalósul. A Lőwenstein-féle alapítvány. Az a bizonyos pont, mely vita forrása lett, a Lőwenstein Adolf és neje által a szegények számára tett 3000 koronás alapítvány volt. A pénzügyi bizottság s az állandó választmány az alapítvány közé. A néhány évvel ifjabb kortársat és közeli szomszédot egy év előtt vitte el odala mellől a halál; hűséges társát a hivataloskodásban, az „öreg pajtást" magát is ágyhoz szegezte, vagy legalább szobájában visszatartotta szenvedése ; a vendégszoba csak nagy ritkán nyilt meg a Veszprémből oly örömmel várt jó barát számára s aki lelkéhez legközelebb állott, az élet sokoldalú feladatai közt csak ritkán talált időt és alkalmat arra, hogy magányossága perceit jövetelével felderítse. Egyhangúság, egyformaság; a nappal alig más, mint egy világos éjszaka. A sárgúló levél kezdett lekívánkozni a földi élet fájáról. S végre jöttek a napok, a szenvedés napjai. A hosszú tél a maga zordonságával megrendítette az erőteljes szervezetet s mire a tavasz jött, az agg, ki életében alig volt beteg, ágynak esett. A majdnem két hónapon át tartó betegség kinzó fájdalmakkal volt egybekötve. Ezeket a fájdalmakat igazi keresztyéni megadással, a tűrő lélek nyugalmával viselte. Érzelmeit sohasem szerette fitogtatni, nem beszélt fájdalmairól sem, de bizonyára megváltás volt rá nézve a nagy fájdalomcsillapítónak eljövetele, mely majdnem 89 éves korában nyitotta meg előtte egy új élet ajtaját. És most itt állunk koporsója körül, annak koporsója körül, kit e város kicsinyje, nagyja tisztelt és szeretett, kit a becézgető „Dani bácsi" névvel illetett öreg és fiatal; itt állunk, hogy a véges élet határán elkísérjük oda, hol e gyarló földi élet megszűnik a test visszaszáll a porba, a lélek pedig felemelkedik az örökkévalóság Urához. kikötéseit nem találta elfogadhatóknak. Nem azt, hogy az alapítvány után az alapítványtevő életben léte alatt számára 4°/

Q fizettessék, halála után pedig a szegényeknek biztosíttassék mindenkorra 4°/

0. Továbbá nem azt, hogy minden évben a kiosztást megelőző vasárnap négy hitfelekezet temploma előtt s a város további 10 forgalmas pontján dobszóval kell kihirdetni, hogy az alapítványból 60 vallásos és szemérmes szegény, akiket papjuk kijelöl, 2 — 2 korona segélyben részesül. Az ügyet tizente v. főügyész referálta, aki a bizottságokkal szemben azt ajánlotta, hogy az alapítvány fogadtassék ei, mert a várost úgysem lehet soha arra kötelezni, hogy az alapítvány mindenkori kamatánál többet osszon ki. Néhman Gábor szintén az elfogadás mellett van, ha az alapítvány nem hozna 4°/

0-ot, a hiányt pótolják a felekezetek. Dr. Antal Géza ragaszkodik a pénzügyi bizottság javaslatához. Elismeri az alapító nemes intencióját, de vannak bizonyos feltételek, melyek mellett egy erkölcsi testület bármily nagyságú alapítvány levelét nem akceptálhatja. Ne jöjjön ide jótékony alapítvány soha semmi mellékcéllal, csupán a nyomor enyhítésének gondolatával. így tett 20000 K-s alapítványt Schlesinger Regina, 80000 koronásat Szladik János, s csak imént Osváld Dániel is. Ezek egyike sem kívánta a jótétemény sippaldobbal való hirdetését, s hiszi, hogy ha a jelenlegi alapítvány letevőjét kellőleg felvilágosítják, el fog állni feltételeitől, s nem ad alkalmat rá, hogy mások még sajátosabb kikötésekhez kössék majdan alapítványaikat. Hajnóczky Béla két kézzel kap az ilyen szép alapítvány után. A pénzügyi bizottság a szegényeket akarja néhány fillértől megfosztani. A dobolás nem kerül pénzbe, hadd peregjen azok számára jó jelként a dob, akiknek addig a dobpergés — mikor vagyonukat vesztették el — csak fájdalmat okozott. Gyurátz Ferenc örömmel látja a szép célt, ami a nyomorúság fegyvere élének tördelése. Aggályai voltak a 4°/

0 kötelező kamat miatt, mert ha a kamat valaha felére csökken, hogy oszthatja ki a város az egész 4°/

0-ot mégis az alapítványtevő nevén. De ebbeli aggályát az ügyész eloszlatta. A dobolást maga is a jó ízléssel ellenkezőnek tartja, ez sértő megjegyzéseket provokálhat, amitől az alapítványtevő emlékét megóvni akarja. Két alapelvet kell szem előtt tartani annak, aki nemes célra áldoz: Amit a jobb kéz tesz, ne tudja a bal, s Aki jót tett, felejtse el abban az órában, aki elfogadta, ne felejtse el koporsója zártáig. Hiszi, hogy az alaiítványtevő feltételeit megváltoztatni fogja s ezért elfogadja az alapítványt. Dr. Lövy Lászlónak jelenlegi alakjában nem kell az alapítvány ; ha az alapítványtevő ragaszkodik a 4°/

0-hoz, nagyobbítsa a letett összeget s gondoskodjék a kezelési költség fedezetéről is. Dr. Koritschoner Lipót szerint ily vita senkit se buzdíthat humánus alkotásokra. A dobbal kihirdetés analógiája ott van, mikor hasonló alapítványokat lapokban hirdetnek. A gyakorlat később enyhíthet a végrendelet merevségén, mert hisz az intenció csak az, hogy a kiosztás nyilvánosságra hozassák. Sült József etikailag Gyurátz püspök álláspontját fogadja el, Bár a kiosztás feltételei emberi gyarlóságokra mutatnak, ez nem ok arra, hogy az alapítványt el ne fogadjuk. Intenciókat különben mi emberek nem vagyunk illetékesek bírálni. Fogadjuk el az alapító feltételeit, nehogy elessünk az egész alapítványtól. Dr. Kőrös Endre azt óhajtja, hogy ily humánus alapítvány egyedül csak örömet, de bánatot senki szivében ne okozzon. Már pedig, ha a szegényeket dobszóval becsődítik s a 100—200 szegényből csak 60-nak jut 2—2 K, a kiosztás e formája miatt, sokak szivében keserűség marad. A szegények kijelölése minden külön hirdetés nélkül a lelkészekre volna bízandó. Azért fogadjuk bár el az alapítványt, jegyzőkönyvünkben fejezzük ki azt az óhajunkat, hogy a kihirdetésre vonatkozó pontot az alapítvány te vők a jelzett értelemben változtassák meg. A zárószó jogán végül ismét dr. Antal Géza kért szót. Különbséget kell tenni, úgymond, alapítvány és alapítólevél között. Előbbit mi elfogadjuk, utóbbinak azonban újra szövegezését kérhetjük, hogy t. i. a kiosztás a városnál tett más alapítványok módjára történjék. Felolvassa a pénzügyi biz. jegyzőkönyvét, melyből látható, hogy a bizottság teljes mértékben méltányolta a nemes intenciót. Ám a dobbal való kihirdetés módját egyetlen felszólaló sem helyeselte. Hogy az élet majd nivellál, az ellen tiltakozik, mert alapítóleveleket mindig szószerint kell teljesíteni. Ne kövessünk el inkonzekvenciát ; ha helytelenítjük a kidobolást, kérjünk új alapítólevelet. Ezután a polgármester szavazásra tette fel a kérdést. A pénzügyi bizottság javaslatát 47-en fogadták el, ellene 23-an szavaztak s így a város az alapítólevél újból leendő szövegezését kéri. Egyéb ügyek. Mátz József és Jílek Ferenc ipariskolai tanítóknak, amennyiben a kolozsvári ipariskolai tanfolyamra felvétetnének, 100 —100 korona segélyt szavaztak meg. — A mérnöki fizetés rendezésének kérdését elhalasztották akkorra, amig több r. t. várostól ez ügyre nézve kért adatok megérkeznek. — A Kossuth-utca megnyitási költségeire megszavazott 25000 koronából 16000 korona a tavalyi pénztári maradványból megtérülvén, e célra csak 9499 korona szükséges, amit a Pápai Takarékpénztártól vesznek kölcsön. — A városi hivatalnokok és alkalmazottak számára Polgár István és Baráth Károly rövid felszólalása után 12, illetve 8°/

0 drágasági pótlékot szavaztak meg. Az* 1600 koronánál kisebb fizetésüek 12°/

0-ot, a többiek 8°/

0-ot kapnak. Tüzoltószerek a külvárosokban. A külvárosiak egy régebbi kérelmét intézte el ezután igen méltányosan a képviselőtestület. A Nemes-féle tűzesetből kifolyólag azt kérelmezték, hogy meghatározott, könnyen hozzáférhető helyeken tüzoltószerek helyeztessenek el. A kérvény mellett felszólalt Halász Mihály, aki előadta, hogy voltak ugyan a múltban is ily tüzoltószerek a külvárosokban, de azokat nem vették igénybe, mert használhatlanok voltak. Az alsóváros számára igen alkalmas hely lenne a női kórház épülete. Ha ott biztos helyen jó tüzoltószereket helyeznek el, sokszor nagyobb veszélynek lehet könnyen elejét venni. A tűzoltóság elszórva lakik a városban, mire az megjő, kisebb tüzet a lakosság maga is elfojt. Gyurátz Ferenc is melegen pártolja a kérést. A képviselőtestületnek kötelessége a külső városrészeket is a tüz ellen kellő védelemben részesíteni. Ha a tüzoltószerek biztos helyen lesznek, hogy senki bennük kárt nem tehet, nagy hasznukat veheti a külső városok lakossága. Miután még Néhman Gábor jegyezte meg, hogy a szereket a közelben lakó tűzoltók felügyeletére lehetne bizni, egyhangúlag kimondta ezután a gyűlés, hogy a jövő évi költségvetés terhére 1100 korona költséggel tüzoltószereket szerez be, és pedig még idén, a nyár beállta előtt. A szereket Fischer Gyula javaslatára nyilvános pályázat utján szerzik be. A nyilvános házak ügye. E házaknak a Major-utcából elhelyezése érdekében Gyurátz Ferenc szólalt fel. Jelenleg az ev. templom és iskola közelségében vannak, ami nem lenne megengedhető. A tanács a Rozmaring-utcát hozza javaslatba, itt pedig az apácazárda közvetlen közelében lennének. Fontolja meg újra a tanács ez ügyet s olyan javaslatot tegyen, hogy templomot és iskolát ne botránkoztassanak e helyek a szomszédságukkal. Dr. Hirsch Vilmos az ügy alapos megfontolását ajánlja. Az illető házak szerzett jogot élveznek helyhez kötötten, e jogtól csak közérdekből foszthatok meg. Az ügy még nem érett meg arra, hogy ma érdemlegesen foglalkozzunk vele, menjen előbb a tanács és a jogügyi bizottság elé s adjanak ezek részletesen megokolt véleményt. Kobera Károly a rozmaring-utcai elhelyezés gondolatát igen szerencsétlennek tartja. Gyurátz Ferenc hangsúlyozza, hogy a legfőbb közérdek az erkölcsiség szempontja s ez elég arra, hogy a Major-utcát végre megszabadítsuk mai terhétől. Győri Gyula hivatkozik arra, hogy akárhányszor eltávolítottak kis falvakban templom mellől korcsmahelyiséget s mi hasonlót nem tehetnénk meg? A Kossuth-utca megnyitása a Major-utca fejlesztésének egész új perspektíváját nyitja meg. Szép, egyenes és gyorsan kiépülő utcát nyerünk ott, de csak az esetben, ha a szóban levő házakat eltávolítjuk. A tanácsot sürgős javaslattételre kell utasítanunk. A közgyűlés ily értelemben is határozott. A belváros csatornázása. A földmivelésügyi miniszternek a talajvízre vonatkozó ismert rendeletével kapcsolatban a tanács utasítást nyert, hogy a belváros csatornázására nézve a Melocco cégtől kérjen be ajánlatot. Érdemileg ez ügyben csak az ajánlat beérkezte után határoznak. — Egy illetőségű ügy elintézése után a közgyűlés fél 6 órakor véget ért. § A negyedik gyógyszertár ügyében Németh Dezső, a gyógyszertári engedély tulajdonosa, újabb beadványt intézett a polgármesterhez, E beadványban kéri, hogy mivel „a belügyminiszter által kijelölt ujabb helyen (a Vásár-utcának a TörökBálint-utcától északra eső része) gyógyszertár fennállani nem képes és sem az egészségügyet, sem a közszükséget ki nem elégítheti, szíveskedjék a polgármester e körülményt a miniszternek tudomására hozni s egyszersmind a közgyűlési határozatnak