Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-06-01 / 22. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség

1: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D

R KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. OSVÁLD DÁNIEL. I A patriarchák korában, környezve olyan tisztelettől, minővel ezeket vehették körűi, húnyta le szemét örök álomra május 30-án városunk nyugalmazott polgármestere: Osváld Dániel. Osváld Dániel számára nem csak kora szerezte meg a tiszteletet. Megszerezte már számos évtizedek előtt s megtartotta egész éleién át az az egyenesség, a becsületesség, mely úgy magán-, mint nyilvános életének jellemző vonása volt s megszerezte az a puritánság, mely közhivatalnoki pályájának legtündöklőbb erénye volt. Egy évtizednél tovább volt Osváld Dániel e város polgármestere. Vezető állásában szerzett érdemeket a város fejlődése körűi, kezdete az ő működése a haladás e mai korának, ámde legnagyobb érdeme nem az, hogy intézményeket segített ide telepíteni, sem az, hogy modern szellemű beruházásokat inaugurált, hanem igenis, hogy kristálytiszta jellemével példát mutatott Hivatalnoktársainak, hogy kell becsületesen, önzetlenül, híven szolgálni a várost s általa a hazát. Szive még élt, e város jólétéért dobogott. Ezt munkálta még haló porában is, amikor egész vagyonát a városnak hagyta szegény árvaleányok gondozására. Áldott legyen nemes emlékezete ! Meghalt Pápa város nyugalmazott polgármestere ; sok jó barátja és tisztelőinek igen szép koszorúja értesül szomorúan a gyászhirről, amely tudatja az ő halálát. Nagy kort ért, 1817-ben született deczemberben ; Osváld Dániel és Szantner Terézia voltak szülei, szintén pápai lakosok, sőt már nagyatyja Osváld Zsigmond is tekintélyes pápai ügyvéd volt, dédatyja Osváld Péter ref. pap volt, egyedüli fiu az Osváld családból, amelyik itthon maradt, mert a többi kibujdosott II. Rákóczi Ferenccel s azoknak azután a Márvány tenger part ján nyoma veszett. Két nőtestvére volt: Mária, ki Rózsa Dániel ügyvédhez és Krisztina, aki Kis Gábor ref. lelkészhez ment nőül, fiútestvére egy volt, Sándor, ügyvéd, kik azonban már mind rég meghaltak, míg ő maga oly jó egészségben élte le mindvégig napjait, hogy beteg talán sohasem volt. Annyi bizonyos, hogy patikaszert sohase vett be, nem még most se, mikor pedig már még a koporsóját is megvásárolta és sírját s sírkövét előre elkészíttette. Nemcsak származása, egész élete folyása Pápa városához kötötte. Iskolái végeztével azonnal a város szolgálatába lépett aféle Írnoknak, hanem igen kevés fizetést adtak neki. Erről az időről beszélte : „Tudod fiam, megharagudtam* és én is azt mondtam nekik : „eb legyen a kendtek kanásza" és a várost ott akartam hagyni; de elibém állt tudod az öreg purgermájszter és újját fenyegetőleg tartva fel, azt mondotta: „ Junger Mann, Sie wissen nicht, was eine Éhre ist die Stadt zu dienen !" No hát megmaradtam." Azután jött a szabadságharc. Jött Kmetti is az ihászi csata előtt, bement a városházára és egy olyan embert kért, aki le tudná rajzolni a Pápa körüli falvakba vivő utakat. Behivatták tehát a fiatal Osváld Dánielt; Kmetti kérdezte tőle, vállalkozik-e erre a munkára, az igenlő válaszra karon foo-ta és vitte a Griff-kávéházba, ott kávót ittak, onnan a várba vitte magával és elkészíttette vele a környék térképvázlatát, azután köszönettel elbocsátotta. Az ihászi csata után is őt kérette Kmetti magához, amint keresztül ment városunkon, hogy adjon utmutatást továbbvonulásához. Hogy a rajzolásban ügyes volt, az annak tulajdonítható, hogy eleinte a mérnöki pályára készült, csak utóbb szerzett azután ügyvédi oklevelet és a marcaltői uradalomnak lett ügyvédje. Nagy ismeretsége és közkedveltsége hozta magával, hogy a hetvenes években fellendült megyei küzdelmekben pápai főszolgabíróvá választatott. Ugyancsak a hetvenes években volt a városunkban annyira népszerű „Balkör"-nek elaöke, hol egyik sikerült mulatságot a másik után rendezte. Kissé későn nősült. Özv. Stampflnét vette nőül és korán özvegyen maradt, egyetlen kis leánygyermekük is hamar elhunyt és így csaknem folytonos legénysorban élte le életét. De ezalatt nehogy azt higyje valaki, hogy bor mellett mulatozott. A legénykedés nála abban nyilvánult, hogy minél előkelőbb férfiak és nők is nagyrabecsüljók. „Tudod fiam — így szokta mondani — nem volt rá eset, hogy én reggel jöttem volna haza, pedig mindegyik bálban ott voltam." Se a táncban, se ételben, italban soha nem volt mértéktelen, pedig a berúgott alakokon igen jól tudott nevetni, csakhogy határozottan lenézte az olyan embert. NaA „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Egy naplóból. Irta: Bede Jób. I. .. . junius 10. Az utolsó heteket töltjük az intézetben. Már néhány tanórát el is engednek, mert a türelmetlen leányokkal alig lehet birni. Mindenki vágyakozik haza; pedig milyen szép itt. A nagy kertben most nyilnak a rózsák minden reggel új meg új szinü szárnyakat bontva és illatjukkal elárasztva az egészet. A borostyán kék és rózsaszin virága, meg a gesztenye fák zöldje olyan nyugalmas, boldog hangulatot kelt, hogy Istenem, Birni szeretnék. Miért nem maradhatok én itt egyedül, hogy ne kelljen gondolnom semmire, ami azután következik, amint itt el is felejtek mindent, az eddig történtekből. Itt lassanként mind kevesebbet emlékezem vissza azokra az évekre, melyeket az intézeten kivül töltöttem. Tizenhat éves leány voltam, amikor ide adtak a bennlakók közé. Mindjárt az első napon, ahogy a tanítónőképezde (milyen rideg és komoly szónak tetszett ez akkor !) szabályzatait kiosztották a leányok között, hogy olvassuk, tisztában voltam, mi vár reám. A „munkarend" és „a bennlakók" szabályzata pontosan megmagyarázott mindent. Reggel hat órakor kell felkelni, s este kilenc órakor aludni térünk, hatan egy nagy szobába. A reggeli hét órakor kávé, a délelőtti uzsonna tiz órakor vajas kenyér, vagy sonka, az ebéd tizenkét órakor, a délutáni uzsonna 5 órakor szintén vajas kenyér, vagy tojás, vagy szalámi, a vacsora nyolc órakor : sült és csütörtökön tészta. Akik már a tavalyról is itt voltak, szenzációval fogadták az étrend újításait s mint valami nagy eseményt magyarázták, hogy saláta fordult elő a sültek mellett és hogy a borjú, melyet tavaly oly igen meguntak, az idén hetenként csak egyszer fordul elő. Séta szombaton délután két órától háromig az igazgatónő őnagyságával a városban és szerdán délelőtt tizenegy órától tizenkét óráig a soros tanárnővel a városba. Ez az újítás, még valamivel érdekesebb, mint a sültek reformja s az olvasottabb leányok emlegetik, hogy Wlassicsnak köszönhető — áldja meg őt érte a bakfis leányok oltalmazója I Mily új hangok és szinek ezek ! Mennyi leány, vagy hatvan leány együtt, szép is csúnya is, de mind elképzelhetlenül félszeg, kevés látókörű, mind rajongó, ideális és szenvedelmes álmokat szövő. Egyik-másik már az első napokban a könyvekre feküdt. Az ágy mellett a lámpát égve hagyja s ott is tanult emlegetve: „Én szegény szüleimnek vissza kell, hogy fizessem a gondoskodásukat, amint tanítónői oklevelem lesz, azonnal megkezdem a visszafizetést." Én mire gondoltam ? Istenem mi tartott ébren az első éjszaka, azon a szeptemberi éjjelen, amit többed magammal a nagy szobában, ébren töltöttem. Az elfojtott kis sóhajtásokat hallgattam és hogy az ismerős leányok sugdosódnak : „Várod úgy-e a szombatot, hogy az Oreld szegeleten meglássad a te ideálodat" ... A másik meg loppal félém tekintett és kémlelt, hogy alszom-e, azután így szólott a társnőjéhez : „Ámbáler Mathildnak hivják az új első évesünket, őt kivételképpen tették a másodévesek hálószobájába. Láttad milyeu szép nagy szőke haja és milyen égkék szeme van ?" Oh ez emlékeztet . . . Az udvari ablak függönye mögül az ég kékjéből látszik egy darab. Azon fehér, hideg csillagok fénylenek, fehérek mint valami ékszernek a csillogó kövei, milyenek a mama gyűrűin - vaunak és csak azért, hogy az ő kék szemeinek a beszédes fénye elhomályosítsa a ragyogásukat. A mamát látom az ő kis kék szobájában, miutha a csillagsátoros ég alatt lenne, a szép szőke isteni mamámat. Ahogy látogatók jönnek hozzá és vékony fehér kezeit csókolják. A szeme mindig beszédes, kedves és mosolygós. És nem értem, miért engedi a mama, hogy az Ő drága szép kezeit mindenki megcsókolhassa és miért mosolyog is ehhez. Olyan fogatlan, csúf és kopasz öreg embereknek a kézcsókja után is mosolyog, akik, ha csak megérintenék is az én kezemet, én elájulnék, vagy összeszidnám őket! És a mama fehér kis vállát mutatja nekik és kivágott ruhában a keblét, melynél szebb nincs a világon. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos áltaJ naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti cttomagolást. F. Koffmaran-La Roehe A Co. Basel (Svájc) Roehe" KaptuitA orv«»l rendeletre a gyAgys2ertArak> ban — Ki a Uvegenkinl 4 — knroaa /