Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-01-19 / 3. szám

Jókait aposztrofálta, rámutatván a jövőre, mely a nagy Írófejedelmet hálátlan korunknál jobban fogja méltányolni. Olé Sándor hatásos szavalatában pompásan érvényesült a költemény s a közönség ritka melegséggel tapsolta meg a szerzőt és szavalót. Ami ezután következett, az egyik legemlékezetesebb része a két ünnepi estének: az élőkép, mely Tháliának bemutatott hódolatot ábrázolt, meglepte szépségével és elragadó bájosságával a közönséget. A nimfa-szerü szépségben ragyogó Thália (Kakas Hilda), két kis Khárisz-szal (Zsilinszky Valérka és Margitka), a méltóságteljes Melinda (Karlovitz Adolfné), a szép cigány leány Dili (Polónyi Mariska), a tűzről pattant Finum Rózsi (Könnendy Béláné), a tündéri Iluska (Kis Ilonka), a bájos Alézia baba (Iiosen/eld Irénke), a japáni diszben pompázó gésa (Koritschoner Margit) 8 az elegáns Lili (tíot.tka Lici) gyönyörű csoportot alkottak, melynek méltó' staffázst nyújtottak a férfi szereplők : Bánk-bán (Galambos János), Ocskay brigadéros ( Varga Dezső), Kukorica Jancsi (Seefranz Sándor), Plinchard (Szombath y István), cigány (Söhó János). Az élőkép kiválóan fejlett Ízlésről tanúskodó rendezése Ilerz Dávid festőművészünket dicséri. A műsor következő pontja Erdélyi Zoltánnak, a kitűnő poétának, „Megjött a papa" cimü egyfelvonásos vígjátéka volt, melynek előadását dr. Körös Endre rendezte. A vigjáték női főszere pét, a naiv fiatal asszonykát, Galamb Laura játszotta, annyi bájjal, természetességgel és humor ral, hogy valósággal elragadta a hallgatóságot. Méltó partnere volt a fiatal férj szerepében Göhel Károly, aki elegáns fellépésével, a humoros és gyöngéd jelenetekben egyaránt biztos játékával teljes sikert ért el. Sándor Pál a mulatós apa komikus szerepét nagyszerűen kiaknázta, s úgy maszkjával, mint ötletes játékával állandó derültségben tartotta a közönséget. Helyes volt a szobaleány szerepében Haupt Mici. Bizonyára nem fogják rossznéven venni az est mélyen tisztelt többi szereplői, ha azt mondjuk, hogy most következett az est fénypontja, Havass Gáborné éneke, de valóban, el kell ismernünk, hogy műkedvelő nálánál nagyobb sikert még nem aratott a mi szinpadunkon. A műsor szerint négy dalt énekelt Havass Gáborné, s nemcsak kellemes, behízelgő hangja, hanem megjelenésének bájossága és előadásának befejezett művésziessége a legosztatlanabb hatást keltették a közönségben, mely hosszan zúgó tapsokban adott kifejezést különŐH elismerésének, mire még két dalban volt alkalmunk gyönyörködni. A nagy sikerben méltó része volt Kiss Vilmának, aki az énekszámokat művészi diszkrécióval kisérte. Az est befejezéséül „A betörő" c. egyfelvoná sos francia vigjáték előadásán mulathattunk, melyet Hanauer Zoltánné kiváló Ízlésről tanúskodó rendezésében adott elő műkedvelőink egyik csoportja. Ügyes alakítást nyújtott egy fiatal özvegy szerepében Wajdits Ilonka, akinek szép ós értei mes játéka úgyszólván vitte a darabot. Igen jó volt a bizalmaskodó komorna szerepében Pentz Anna. A betörő ezúttal rokonszenves szerepét Pósa Béla kellően érvényre juttatta, valamint igen so kat mulattunk Szombathy István ügyes játékán, aki az anyagi érdekektől vezérelt vőlagényt adta. Segített neki a mulattatásban Keresztes István a kapus szerepében. Ezzel az első est véget is ért. Érdekes vállalkozás volt, hogy az ünnepi esték másodikán Herczeg Ferenc pompás életképét, a „Gyurkovics leányok" at játszották mű kedvelőink. A négyfelvonásos darabot csak betanulni is elég fáradságos volt, de az előadás mindamellett oly fényesen sikerült, közönségünk oly nagyszerűen mulatott az egész estén át, hogy csak a legnagyobb dicsérettel szólhatunk a darab agilis rendezőjéről, Körmendi/ Béláról. De dicséret illeti meg az egyes szereplőket is, akik mindannyian kiváló alakításokat nyújtottak. Vikár Böske sok önfeláldozással, de még több hutással játszotta Gyurkovics mama szerepét. Geiger Edit Mici sze repében excellált s pajzán kiszólásait, melyek a közönségnek igen tetszettek, a legnagyobb bravúr ral juttatta érvényre. Az ezredesné elegáns szerepét élethűen játszotta Koritschoner Margit; a humoros helyzeteket kellően kiaknázta és kedves, művészi előadásával nagy része volt a sikerben. Polónyi Mariska Sára naivabb szerepében igen kedvesen és jól játszott, míg az érzelmes Ellát Hammer Mici adta fessen és ügyesen. A három kisebb leány szerepében Zsilinszky Valérka, Haupt Mici éz Zsilinszky Margitka ügyeskedtek. Nagy dicsérettel kell megemlékeznünk a férfi-szereplők közül Nyárády Jánosról, aki a rusztikus modorú, de gyöngéd szivü ezredes hangját pompásan el találta és mindvégig kitűnően meg is tartotta. Hasonló dicséret illeti meg dr. Adorján Gyulát, aki Horkay Feri szerepében fényes alakítást nyúj tott, mely színésznek is becsületére válnék. Igen jó volt Sándorffy képviselő szerepében dr. Saáry Tibor, aki már megjelenésével is a fess uniformisban hatást keltett A kisebb szerepekben Végh István, Pósa Béla, Balogh Imre, Rácz István és Varga Károly szintén hozzájárultak a siker kivívásához. * Ha azonban a sikernek Összes tényezőiről meg akarunk emlékezni, úgy nemcsak a színpadon megjelentekről kell szólnunk, hanem főkép azokról, akik munkájukkal, odaadó fáradozásukkal he teken át buzgólkodtak a siker éreekében, így Sült Józsefnéről és Jákóy Gézánéról, mint a Jókai kőikét vezető erejéről, valamint különös elismerés illeti meg Hanauer Zoltánnét és Könnendy Bélát, akik, bár nem tisztviselői a Jókai-körnek, a legnagyobb buzgalommal vettek részt a rendezés nehéz munkájában. A második est után társasvacsora volt a Griff szállóban, ahol a színházi közönség legnagyobb része megjelent. Különösen pezsgő hangulat uralkodott a szereplők asztalánál, de ugyancsak ez az asztal volt az, amelyik később legelőször eltűnt, hogy helyet adjon a táncoló pároknak. A tánc éjfél tájban vette kezdetét s a legjobb hangulatban tartott reggelig. Itt közöljük a jelenvolt hölgyek névsorát. Asszonyok: Bermüller Alajosné, özv. Blau Samuné, Benczelits Erzsi, Bottka Jenőné, Fürst Sándorné, Faragó Jánosné, Galamb Józsefné, Horváth Lajosné, Havass Gáborné, dr. Hoffner Sándorné, Hanauer Zoltánné, Hammer Károlyné, Jakabházy Istvánné, Jákói Gézáné, Kovács Kálmánná, dr. Kőrös Endréné, dr. Koritschoner Lipótné. dr. Kende Ádámné, Karlowitz Adolfné, Körmendy Béláné, özv. Kovács Antalné (Kapuvár), Kis Józsefné, . Mayer Lajosné (P.-Gyimóth), dr. Nagy Imréné (P-Kovácsi), Polónyi Gyuláné, Rosenfeld Sámuelné, Sült Józsefné, Sz. Galamb Böske, Seregély Gyuláné (Mezőlak), Tar Guuláné. dr. Weltner Sándorné, Wajdits Károlyné, özv. Vikár Kálmánné. Leányok: Antal Ella (Komárom), Bermüller Magda, Bottka Emma és Mici, Geiger Edith, Galamb Laura, Hammer Mici, Haupt Elza és Mici (Sopron), Hlatky Ida, Jakabházy Gitta (FelsőTörk), Kis Ilonka, Koritschoner Margit, Kakas Hilda, Kis Vilma, Kluge Matild, Nagy Gizi (P.Kovácsi), Pentz Anna, Polónyi Mariska, Rosenfeld Irén, Vikár Nelly, Vikár B'iske, Wajdits Ilonka. —ltn— A YAROSHÁZAROL. § Yárosi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete folyó hó 24-éu d. u. 3 órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart a következő napirenddel: 1. Hoff János m. kir. állatorvos kérelme a Szladik János féle alapítványi ház bérbeadása tárgyában. — 2. Több pápai lakos kéri, hogy a bordélyházak a Major utcából helyeztessenek el. - 3. Szabályrendelet a tüdővészes betegek elkülönítéséről. — 4. A soproni siketnémák, intézetének felügyelő bizottsága évi segélyt kér. — 5. Szűcs Gyula közgyám és h. anyakönyvvezetőnek kérelme az anyakönyvi kivonatok és családi értesítők kiadásáért megállapított dijak átengedése iránt. — 6. A v. rajziskola vezetőjének jelentése a rajziskola helyiségének bővítése iránt. — 7. Bőhm Samu pápai lakos javaslata közműhelyek létesítése értelmében. — 8. Illetőségi ügyek. — 9. Kereskedelmi miniszteri rendelet a 8. országos vásár tárgyában. § Bizottsági ülések. A héten a pénzügyi és jogügyi bizottságok tartottak üléseket. Előbbi a közgyűlés tárgyait készítette elő, az utóbbi pedig a hirdetésekről, valamint a vendéglősökről alkotott szabályrendeleteket tárgyalta. szépsége ép oly veszélyes lehetett, mint a tatárképű férjek vadsága. Egy viharos éjszakán történt, mikor kisértetie8en lengett, sóhajtozott a nád a Csikér sovány partja mellett, hogy nemes Endreffy Péter kigyósi földesúr elakadt a falú közepén a hintójával a sárban. A nemes úr káromkodott nagyot, szidta a szenteket, mint a záporeső', de a megfeneklett hintó csak nem akart kimozdulni a pocsolyából. Hiába no, az éjszakát itt kell már tölteni, ebben az istenverte fészekben. Szerencsére hamarosan ráakadt a kocsmára, ahoünan keserves dudaszó sírt ki a zimankós éjszakába. Néhány sunyiképű legény mulatozott a kecskelábú asztal mellett. Gyönyörű asszony volt a korcsmárosné, hét faluban megcsodált szépség. Áttűzött feje átkötve, amely alól még inkább kicsillámlott világos hajának tündéri szőkesége. A nyakát aranypénzekből kötött násfa fonta át, karcsú derekát sárga selyem török salaváré ölelte keresztül. A szeme kékebb volt, mint a Csikér vize napsütötte időben, s aki egyszer e szemekbe betekintett, még jobban megszédült, mintha egy álló hétig kóstolgatott volna a szép asszony borából. Nem csoda, hogy a nemes Endreffy uramnak, aki bolondult az asszonyokért, karikára nyilt a szeme a bámulattól. — Hogy ilyen tündérek élhessenek ebben a sárfészekben. A menyecske Koda Szávának volt a felesége. Annak a Kodának, aki a leghíresebb rabló volt az egéxz környéken. Most a tömlöcben ült, bűnhődve istentelen életéért. — Mit főzöl nekem menyecske? — kérdezte Endreffy, dévajul megcsipkedve a szép asszony liliomarcát. — Paprikás csirkét csipetkével, ha parancsolja, felelte az asszony, durcásan kezére ütve a csintalankodó urnák. Kiperdült a konyhába, szinte pattogott utána selyem katrincája. A nemes urnák minden vére a fejébe szállott, s egészen megfeledkezett elrekedt kocsijáról. — Mi a neved ? — kérdé később az asszonyt, megsimogatta, tenyerében tartotta ennek formás fehér kezét. Fehér volt ez a kéz, mint a liliom, csak a parányi körmök voltak rózsaszínűre festve. Ezek a bunyó asszonyok milyen kényesek! Még a körmüket is kifestik! — Danicának kereszteltek volna, felelte ez szemlesütve. — Miért vagy oly szomorú? — firtatta tovább a nemes úr. A szép asszony arca egy pillanatra elborult. Még egy csillogó könycsepp is megrezdült a lesütött szempillák alatt. — Hét hónapja tömlöcben szenved az uram — susogta fehérré vált arccal. Menyegzőjének éjszakáján rabolták el tőlem a vármegye emberei. Hogy az Isten verje meg a gazembereket ! Endreffy átölelte az asszony derekát. Alig ellenkezett. — Meddig lesz oda az urad ? A szép asszony sóhajtott nagyot. — Talán tiz évre is elmarasztalják szegényt. A nemes úr Bodorított egyet a bajuszán. — Pedig kár volna addig özvegyen elemésztened magad. Gyere velem kigyósi kastélyomba. Olyan életed lesz, mint egy királylánynak. Aranyba fürdetlek, selyembe járatlak. Danica rázta a fejét kedvesen, szelíden. Nem lehet rác asszonyt mézes szavakkal elcsalni az urától. Hanem úgy kell elrabolni erővel. Mert hogy erre mifelénk ez a szokás! Ha szokás, hát legyen. Tizednapra a nemes úr hat vitéz lovassal megjelent a korcsma előtt. A söntésben lézengő fickókat fokossal fej beütni egy pillanat műve volt. Aztán nyeregbe kapták a menyecskét és hajrá, vitték neki a világtalan éjszakának, meg sem állva a kigyósi kastélyig. A szép Danica ugyan elsütötte pisztolyát a levegőbe, de ez már csak az illendőség kedvéért történt. Hogy a jó nevelésnek elég legyen téve. Hanem ebből nagy baj származott. Koda Szávát ugyanis kiengedték a börtönből. Hetven hamis tanúval bizon /ította be az ártatlanságát. Mikor hazaért a faluba, nagy álmélkodással hallotta, hogy az asszonyát elvitték. --- Ki rabolta el ? — Endreffy Péter, kigyósi földesúr. — Jól vau, felelte a rabló, s az arca még sötétebb lett, mint a legfeketébb föld a bánságban. Másnap éjszaka a kigyósi kastély mind a négy sarkán kigyulladt, s a gyönyörű kúria a földig leégett. Mert hát ezt is így kívánta a szokás és az illendőség.