Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-05-11 / 19. szám

lasztmány javaslatára alelnöknek : Bermüller Alajos, ügyésznek: dr. Kende Ádám, főjegyzőnek: Schnobel Ferenc, aljegyzőnek : Lipka Pál, pénztárnoknak : Víz Ferenc, választmányi rendes tagoknak : dr. Antal Géza, Billitz Ferenc, Karcsay István, Fischer Gyula, Hanauer Zoltán, Kovács István, Galamb József, Kluge Károly, Karlowitz Adolf, Szvoboda Vencel, Piatsek Gyula, Hajnóczky Béla, Matus György, Nagy Károly, Oszvald János, Kis Tivadar, Valter Sándor, Freund Ferenc, póttagoknak : Bodai István, Faa Mihály, dr. Györké Sándor, Süle Gábor, Jílek Ferenc, Rácz Dezső, számvizsgálókul: Matus György, Freund Ferenc és Karcsay István. Nem ment ily simán a parancsnokválasztás. A választmány főparancsnokul Berkes Ágost urad. titkárt, alparancsnokul dr. Csoknyay Jánost hozta javaslatba. Szeift István és Kovács József az alapszabályokra való hivatkozással azt kívánták, hogy a parancsnokok az egylet működő tagjai közül választassanak. Az elnök, valamint Galamb József és Ferenczy Antal elismerték ez álláspont helyességét, azonban határozott jelölt megnevezését kérték a főparancsnoki állásra. Jelöltet azonban nem neveztek meg, hanem kérték a választás elhalasztását, ami ellen a többség zajosan tiltakozott. Edelényi József 10 aláírással névszerinti szavazás elrendelését kérte. Ez azonban feleslegessé vált, mert az elnökség azt a propoziciót tette, hogy a parancsnoki állásra a jelöltek ideiglenesen választassanak meg, s véglegesen csak a megfelelő vizsga letétele után foglalják el tisztségüket. Ezt a propoziciót a közgyűlés elfogadta és egyhangúlag megválasztotta főparancsnoknak Berkes Ágostont, alparancsnoknak dr. Csoknyay Jánost. Bemutatta végűi az elnök Bikky Sándor alparancsnok levelét, melyben leköszön tisztségéről és 36 évi tűzoltói működés utáu megható hangon búcsúzik bajtársaitól. A közgyűlés Bikkynek több évtizedes működéséért jegyzőkönyvi elismerését nyilvánította és az elnök indítványára őt nagy éljenzés mellett tiszteletbeli alparancsnoknak megválasztotta. Trauner Lipót indítványára Szokoly Ignác volt főparancsnokot pedig tb. főparancsnoknak választották meg. Most az elnök megköszönte a megjelentek érdeklődését és az ülést bezárta. És egészen halkan hozzátette: — Majdnem megmondott mindent. — Nem találja, hogy önhöz hasonlít ? — jegyezte meg gúnyosan Mombur. — Ha kissé csúnyább lenne — szólt flegmával az angol — de nézze osak, itt egy papiruszt látok . . . talán valami értékest följegyzés. Biztos hangon szólt Mombur: — Arról a sárgult papiruszról, meg fogja látni, azt olvassák le majd a tudósok, hogy ezt az embert Gambysnak hivták, a feleségét Tha'iának és hogy volt egy barátja, akinek Zechotes volt a neve. Nos, hát én vagyok ez a Zechotes ! — Menjünk! menjünk! — kiáltozott Regina. — Ez elég volt mára ! Kifelé mentek, a világosság felé. Ahogy kiértek a napfényre, Mombur elhalványodott és reszketni kezdett. — Gyilkos vngyok, — mondogatta, Claret felbátorodott a nagy világosságon és vállát vonogatva, mondta : — Mindenesetre elévült már. Nyolc nap múlva, hogy nagy nehezen kibetűzték a papiruszt, kitűnt, hogy a holttestet Gambysnak hivták, akinek bizonyos Thala volt a felesége és valami Zechotes a hűséges barátja. Mind a hárman a XXXVII. Ramses korában éltek, négyezer évvel a keresztény időszámítás előtt. Jean Mombur folytonos látomásaitól kínozva, hirtelen Franciaországba utazott. — Jól van — szólt Claret, a feleségére tekintve — mégis csak kellemetlen dolog, ha valakinek oly nagy memóriája van ... és igazán, a franciák nagyon komikusak. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A villamos telep felügyelő bizottsága folyó hó 8-án a polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen a következő ügyeket intézték el. Nemes Antal algépész fizetését havonkénti 120 K-ban állapították meg. Felolvasták a M. Á. V. igazgatóságának átiratát, melyben tudatja a pápai állomás világítási szükségletét. 148 darab izzó, 4 darab 6 ampéres, 12 darab 12 ampéres ivlám pávai 14.000 kilovatt áramfogyasztást helyez kilátásba, kéri az egységár megállapítását azzal a megjegyzéssel, hogy tiz éves szerződést köt. A bizottság minden körülmény (így főkép a szénárak rohamos emelkedésének) alapos mérlegelésével kilovattonkénti 38 filléres egységárral tesz a M. Á. V .-nak ajánlatot. A megüresedett főkönyvvezetői állásra a tanács könyvelőnő alkalmazását ajánlja. A bizottság ezt nem fogadta el, hanem a könyvelői teendők egy részének az üzemvezetőre hárítása mellett 800 K-val dijjazandó irodai gyakornok alkalmazását mondta ki. Az árammérő órák ára: 8600 K kifizetése esedékessé válván, ez összeget a pénztárból kiutalták. Klinovszky Albert irgalmasrendi perjel kérelmére az irgalmasrendi kórház számára — humánus céljára való tekintettel — hektovattonkénti 5 fillér egységárat szavaztak meg. § A talajviz megszüntetése tárgyában interpellált az utolsó városi közgyűlésen Lippert Sándor v. képviselő, megemlítvén, hogy az alagcsövezési munkálatok költségeinek fedezésére öszszesen 12 háztulajdonos vállalkozott, pedig 5060-an vannak érdekelve. A polgármester az interpellációra válaszolva kijelentette, hogy a földmívelésügyi minisztertől ez ügyben kikért szakvélemény még nem érkezett meg, ezt személyesen megsürgeti, hogy végre a város világosan lásson ós alaposan intézkedhessék ez ügyben. Ez interpelláció s a reáadott válasz múlt közgyűlési tudósításunkból tévedésből kimaradt s most annál is inkább pótolnunk kellett, mert részünkről is sürgős szükségnek tartjuk, hogy a talajviz, a város ezen ősi tengeri kigyója végre-valahára csakugyan eltűnjék a föld színéről. § Építkezési engedélyt nyert a héten a Szent Vincéről nevezett irgalmas nővérek pápai rendháza emeletes épületre. Az új épület a tanítónőképző-intézet tantermeinek és internátusának befogadására készül, a mostani főépület háta mögött. A több mint 100.000 koronás építkezés végrehajtásával baa Mihályt bizták meg. EGYESÜLETI ÉLET. = A leányegyesület múlt heti előadó ülését Major Rózsi zongoratanítónő és Kiss Vilma precíz zongorajátéka nyitotta meg, kik Liszt F. „Regatte la Veneziana" o. zeneművét adták elő négy kézre remek Összjátékban. Utána Ferenczi István .Ábrányi Emilnek „Az utolsó nap" c. költeményét adta elő igen szépen. Majd Losonczy Jenő tanár érdekes felolvasása következett, ki a művészetről, az ó-kor és középkor szobrászatától és festészetétől kezdve egész a legújabb korig vázolta röviden és nagyon tanulságosan a képzőművészetek fejlődését, megemlítve azon görög és római műemlékeket, melyek a* görögök kiváló fejlett műizlését bizonyítják. A zajos tetszéssel fogadott ép felolvasás után még két sikerült pont volt. Az egyik Gutstein Szera kitűnő szavalata, ki dr. Kiss Arnold „Az ember teremtése" c. költeményét adta elő. Végül Goldring Gyula énekelte a Schuberttől „Az én helyem" c. műdalt fiatalságához képest csengő s erős hangon; ráadásul egy csinos magyar dalt énekelt. A zongorakiséretet Nobel Henrike szolgáltatta. — Az egyesület holnap, azaz vasárnap délután 5 órakor tartandó ülésén több szavalat és zeneszámon kivül dr. Lövy László érdekes tárgyú szabadelőadást tart. HETI ÚJDONSÁGOK. Beszámoló a gyermeknépkonyháról. A lelkes asszonyok agitációjából létrejött izraelita gyermeknépkonyha első évi működéséről múlt vasárnap tartották meg a beszámolást ama 60 hölgy jelenlétében, kik nemes buzgalmukkal és érző szivükkel pár nap alatt valóra váltották azt, mit a hivatalos város egy évtized sokszoros elhatározásával sem tudott létrehozni. — Lélekemelő, szép volt ez a beszámoló, melynek jelentőségét növeli az a körülmény, hogy a jövő programmját is magában foglalta. Bosenthal Franciska elnökölt az ülésen, s megnyitó beszéde után özvegy Blau Samuné terjesztette be egyhangú helyesléssel fogadott számadásait. A népkonyha készpénzbevétele 1540 K 12 f. volt, amelyből azonban csak 912 K 59 f.-t kellett igénybe venni, mert a nap-nap után küldött természetbeni ajándékok a népkonyha szükségleteinek egy nagy részét fedezték. A pénztármaradvány tehát már lehetővé teszi a népkonyha jövő évi fenntartását is, aminek különben a megjelent hölgyeknek a szent ügy iránt való buzgó érdeklődése képezi legfőbb biztosítékát. Nagy tetszéssel fogadták Krausz Jolán szépen megirt jelentését a népkonyha történetéről, melyben hű tükrét adta az áldásos intézmény megalakulásának és első évi működésének, mely abban kulminált, hogy az egész télen át naponta 60 szegény jutott Ízletes meleg ebédhez. Ezután beható vita keletkezett a népkonyha további sorsáról, s elhatározták, hogy október 15-től kezdve ismét megnyitják a népkonyhát. A gyermek-népkonyha már megvan, vajjou a női sziv eme ékesszóló diadalából tanulnak-e s példát vesznek e az illetékes faktorok az általános városi népkonyha létesítéséhez. — Szemle huszárezredünknél. Kohr Ferenc altábornagy, honvédlovassági felügyelő Máriássy vezérkari százados kíséretében folyó hó 9-én a 7*6 os gyorsvonattal városunkba érkezett és másnap szemlét tartott huszárezredünk felett. A lovassági felügyelő előbb az újoncok kiképeztetéséről szerzett alapos meggyőződést, azután lovardai s végül zártrendü és harctéri gyakorlatot tartatott az osztállyal. Minden szépen és jól ment, s az altábornagy a szemle végeztével a tisztikar előtt a tapasztaltak felett a legteljesebb elismerését nyilvánította. — Egyházi közgyűlés. A helybeli ref. egyház áldozó-csütörtökön Kis József esperes és Saáry Lajos főgondnok együttes elnöklete alatt közgyűlést tartott. A közgyűlésen elhatározták, hogy a templomépítés céljaira a konventtől 80.000 K segélyt kérnek, felterjesztvén a konventre a tem-' plom tervét és költségvetését, mely helyvétellel együtt 200.000 K-val van előirányozva. Elhatározták, hogy az ó-kollégium épületének megvételére nézve 40.000 koronával ajánlatot tesznek az egyházkerületnek. Végül a presbitériumból 12 évi tagság után kilépő dr. Antal Géza, Barthalos István, Kis Ernő, Kovács Sándor, Németh István, Tömböl János presbiterekül egyhangúlag újból megválasztattak, egy megüresedett presbiteri helyre pedig Vanyolai Gábor felsővárosi gazda választatott meg. — A szini szezón vége. Színtársulatunk ötheti itt működés után vasárnap bucsut vett városunktól. Az utolsó két estén Molnár Ferencnek a Vígszínházban nagy sikert aratott darabja „Az ördög" került színre. Megvalljuk, némi aggodalommal mentünk a színházba. Az a fegyelmezetlenség, mely az utolsó hetekben lábra kapott, valószinütlennó tette egy társalkodó szalóndarab élvezhető előadását, aztán a címszerepet, a Vígszínház nagy Hegedűsének szerepét is, aggódva láttuk a mi, egyébként jóravaló, de hát operettkomikus Bátorink kezébe. Aggodalmunk közül az első alaposnak bizonyult. Az összjáték gyarló volt, a második felvonásban pláne élettelen. Bátori azonban többet nyújtott, mint reméltük. A szerelmi szenvedély, az ellenállhatlan vágyakozás szimbolikus alakja ő, aki arra van hivatva, hogy két egymásnak való szivet szerelemben egyesítsen. Merész és új, mert élő szimbólum, méltó arra, hogy Bzinképessé tételére egy geniális iró egész ambíciójával vonuljon fel. Hogy ezt az ördögöt meg tudta alkotni Molnár Fereno, az irói érdem-