Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-03-24 / 12. szám

vázolása s utóbbinak a jelen viszonyokkal való össze­hasonlítása után, azt fejtegette, hogy mik a magyar nők kötelességei a reakció mai idejében. Mit tehet­nek lelkesítéa által a szabadság, páldaadás által az egyenlőség és a szeretet jelszavával a testvériség eszméjének megvalósítása terén. Mikép mozdíthatják elő a magyarság ügyét a magyar szó terjesztése és kizárólagos használata, valamint a magyar ipar pár­tolása által. Mikép készíthetik elő azt a boldog időt, hol szabadok és egyenlők fognak egymásuak testvéri jobbot nyújtani. Jávor Aranka a színtársulat drámai szendéje melodrámaként adta elő Vörösmarty Szép Ilonkáját. Az örökszép költemény a kedvelt művésznő lebilincselő előadásában nagyhatást keltett. A sikerben része volt Kis József zongoratanár a költemény hangulatához illeszkedő zongorakiséretének is. Most a Köveskuti féle zeneiskola két jeles növendéke Horváth Lujza és Kertész Gizella léptek a pódiumra. Egy románcot, majd magyar dalokat énekelt Horváth Lujza kellemes és iskolázott hangon, a zongorakisé­ret művészi színvonalon állott. Zajos, meleg sikere volt egy kis alkalmi szindarabuak, melyet Gaát Ilonka, Tóth Sándor és Somogyi Gyula sok rutinnal és hatásosan adtak elő. Fridmann Jakabné, Gutstein Franciska és Farkas Gizi hatkezes zongorajátéka (Rákóczi-induló) méltó záradéka volt a lélekemelő ünnepnek. * A helybeli szociáldemokrata-párt múlt vasár­nap délután tartotta márciusi —, illetve Petőfi-ünnepé­lyét. Az ünnepélyt — mint minden évben — az idén is az ó-kollegium mellett levő Petőfi-emléktábla alatt akarták megtartani, de erre hatósági engedélyt nem kapván, a városi ovoda udvarán jöttek össze. Itt elsőnek Kis Ernő asztalos-segéd szavalta el hévvel, lendülettel Csizmadia Sándor „Március" cimü költe­ményét ; utána Tarczai Lajos középiskolai tanár, gróf Batthyány Ervin sokat emlegetett bögötei iskolá­jának tanítója tartotta meg ünnepi beszédét, melynek bevezetésében azt indokolta meg, hogy Ők miért nem ünnepelhetnek a polgársággal egyetemben. Azért — mondá, — mert a polgári társadalom jelenleg épúgy elnyomja és politikailag jogtalanná teszi a munkáso­kat, mint tette volt ezt 1848 előtt a polgársággal a rendi osztály. Azután hosszasabban foglalkozott a szabadság balhatatlan emlékű költőjével Petőfi Sándor­ral, akiről azt bizonyította, hogy szociáldemokrata költő volt, s az ő emlékét joggal csak a szociálisták ünnepelhetik meg. Állításának igazolására Petőfinek több költeményét citálta, amelyekben piros lobogóról, világszabadságról s a jogtalan népről énekelt. Végül a polgárság ellen a legmerevebb osztályharcra buzdí­totta a szervezett munkásokat. Közöttük — úgymond — legfeljebb csak ideiglenes fegyverszünetről lehet szó, de Ők a polgári társadalommal soha egy úton nem haladhatnak. Tarczai beszédét a közönség meg­lehetős hűvös hangulatban hallgatta végig, s úgy látszott, hogy eszméinek szélsősége még elvtársai körében sem talált melegebb visszhangra. Majd Becsey Ferenc szólalt fel, s tiltakozott az ellen, mintha a munkások hazaárulók volnának. Hogy kik a hazaárulók, azt egy röpiratból akarta bemutatni, de ekkor a rendőr­biztos fejtegetései abbanhagyására szólította fel. Az­után egy hat-tagu küldöttséget választottak a Petőfi­emléktábla megkoszorúzására, s ezzel az ünnepély 5 — 600 főnyi közönsége csendesen szétoszlott. * Az iparos-ifjúság önképző köre este 8 órakor a Jókai-kör helyiségében nagy közönség jelenlétében tartotta márciusi ünnepét. Az ünnepi szónok dr. Lakos Béla volt, aki tüzes hangú és merész szár­nyalású szép beszédben méltatta előbb a nap jelen­tőségét, majd a magyar nemzeti államiság alapkövei­ről, a nemzeti hadseregről, gazdasági önállóságról és az erkölcsi erőről szólott. Történeti alapon bizo­nyította, hogy a magyar nemzeti államiság elnéme­tesítése már a XVII. század első évtizedeibe nyúlik s azóta állandó országgyűlési sérelmet képez. A gazdasági önállóság ellen a dinasztia a XVIII. sz. eleje óta folyton harcot vív s már ez időben hatá­roznak törvényeink Ausztria kizsákmányoló politikája ellen. Az erkölcsi alap sülyedését attól a hazug kor­tól vezeti le, mely 1867-ben vette kezdetét. Be­fejezésében azt hangsúlyozta, hogy a túlzott lojalitás helyet a honszerelmet kell mind erősebbbé tenni. A beszédnek igen nagy sikere volt, a szónokot sokáig lelkesen éljenezték és tapsolták. Petőfi Talpra magyarját Szabó Aladár egyleti tag szavalta hévvel, lelkesedéssel ; Béldi Zoltán pedig a Ne féltsétek a magyart cimü szép költeményt adta elő ügyes hang­súlyozással. Az egylet énekkara a műsor kezdetén a Himnuszt, később a Tavasz elmúlt . . . kezdetű dalt énekelte kitűnő betanulásban, Rácz Dezső fő­gimn. tanár szakavatott vezetése mellett. A főgimn. tanulók négy-tagu zenekara a Klapka-indulót adta elő igen sikerülten. A nagyszámú közönség hazafias lelkesedésben megerősödve a Kossuth-nóta éneklése közben távozott az ünnepély színhelyéről. * Az 1848-iki események emlékét a keresztény munkásegylet is megünnepelte f. hó 18-án, saját helyiségében. Az ünnepi beszédet Grátzer János elnök tartotta. Hatásos, gyújtó beszéde nagy lelke­sedést keltett a nagyszámú közönség körében. Nem­különben tetszast aratott Vágó Dezső lendületes fel­olvasása is a 48 iki eseményekről. Hazafias szavala­tokkal működtek közre Tóth Juliska, Szalay Lajos, Varga József, Fejes Mariska, s ügyes előadásaikkal mindnyájan derekasan rászolgáltak a közönség el­ismerésére. Az egész ünnepély igen lelkes hangulat­ban folyt le és a Kossuth-nóta eléneklésével vég­ződött. * A református énekegylet folyó hó 18-án a már­cius 15-iki nagy események emlékére hazafias emlék­ünnepélyt rendezett az elemi iskolábau. A rendkívül látogatott ünnepély pont hét órakor vette kezdetét. Először az énekkar énekelte el Kölcsey Himnuszát. Ezt követte Székely István főisk. szenior lelkes meg­nyitó beszéde. Kovács Imre oly hatással szavalta a „Talpra magyart", hogy a nagyközönség a szavaló­val együtt mondta az esküt, hogy rabok tovább nem leszünk. Ifj. Kovács Sándor szép felolvasásban méltatta a nagy nap jelentőségét. Ekkor egy lelkes honleány, Baráth Zsófia lépett az emelvényre és hazafias tűzzel szavalta el „A honleány" cimü köl­teményt. Gyenge József", majd Barthalos Juliska egy­egy hazafias költeményt szavaltak igazi magyar ér­zéstől áthatva. Kis József esperes-lelkész-záró szavai után az énekkar a közönséggel együtt énekelte „Ha még egyszer azt izeni, mindnyájunknak el kell menni." A YAROSHAZAROL Városi közg-yülés. — 1906. március 19. — Az alakulás és a bizottságok megválasztása után első, tehát általában is első érdemleges köz­gyűlést tartott hétfőn az új városi képviselő­testület. A város életére kiható valamely fontos ügy­ben végérvényes határozat ezen a gyűlésen nem hozatott. Szőnyegre is alig került olyan ügy, mely részletesebb vita anyagául kínálkozott volna. Az egyedüli barakk-kaszárnya, mely nagyobb vitát idézhetett volna elő, egyelőre - a tervek beér­keztéig — függőben maradt. S mégis volt vita a közgyűlésen és pedig olyan hangú és modorú, amelyet mi helyeselni egyáltalán nem tudunk. Az alapos, tárgyilagos kritikának barátjai voltunk és vagyunk. De ellenségei vagyunk a kicsinyes személyeskedéseknek, mit a boszú vezet, a gyűlölködő elégületlenségnek, mi csak keresi, de nem találja alapját. Barátjai vagyunk annak, hogy igazságok bátran és őszintén megmondas­sanak, hogy lelepleztessenek bűnök, hibák, osto­roztassanak bürokratikus túlkapások, mulasztások, de e ténykedésnek ismerni kell a határokat, mindeneknek érdemök szerint kell mérni s nem szabad az embereket valami ős alapbizalmatlanság­nak vezetni, amely azt hiszi, hogy felülről, vagy túlról üdvös nem származhatik, hanem az csak alulról s eminnen buzoghat. A türelmetlenségnek is láttuk némi jeleit felcsillanni e gyűlésen. Sajnos jelenség, mi remél­hetőleg nem lesz maradandó jellegű. A városi képviselőtestületben az érveknek kell harcolniok, az érveket meg kell hallgatni, mások meggyőző­dését tisztelni kell. Ezt így irja elő a tanácskozási rend is, így parancsolja az egymás iránti tartozó tisztelet. Bízunk benne egyébként, hogy Pápa város tanácskozásait a jövőben is nem a szenvedélyek, de a higgadt megfontolás fogják vezetni. Bizunk benne, hogy azáltal, ha a sajnálatos jelenségekre a nyilvánosság előtt rámutattunk, máris csirájokban elfojtottuk azokat. Pápa város polgárságának képviseletét a polgári erények egyik legszebbike : a mértéktartás fogja egész működésében vezetni 1... A képviselőtestületi közgyűlést Mészáros Károly polgármester pont 3 órakor megnyitván, a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Herczog Manó, Langraf Zsigmond, Oszwald János, Sebestyén Dávid, Wuest Ferenc városi képviselőket kéri fel. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása után Pados József kéri a közgyűlést, hogy első tárgyként a barakk-kaszárnyát vegyék elő. Dr. Hojfner Sándor akkorra véli hagyandónak ez ügyet, ha a kép­viselőtestületi tagok nagyobb számban lesznek együtt, a tárgysor egyébként nem hosszú. Napi­rend előtt Vágó László interpellált az u. n. muszka kémények dolgában, miknek újjal kicserélése az érdekelteknek nagy anyagi költséget okoz. A polgármester kijelenti, hogy ez ügyben kérvény van benn, aminek alapján a tanács az építkezési szabályrendelet idevágó szakaszát oly értelemben akarja módosíttatni, hogy a régi muszka-kémények megmaradhassanak, de hasonló újakat' többé ne lehessn felállítani. A szab. rend. módosítás köz­gyűlés elé fog kerülni. (Helyeslés.) Ezután Gál János interpellált, amért a rendőr­kapitány csatornatisztogatási ügyből kifolyólag megbüntette, továbbá a tetőcsatornák miatt. Indu­latos hangon erőszakosnak, igazságtalannak, tűr­hetetlennek mondta a kapitány eljárását. Minden reménysége és bizalma a polgármesterben van. A kapitánytól meg kell vonni a fizetést, fegyelmit kell ellene indítani. (Éljenzés és gúnyos nevetés.) A polgármester válaszában kijelenti, hogy a kapitányi ítélet ellen fellebbezni is lehet, a panaszt meg írásban lehet beadni. Szokoly rendőrkapitány válaszában előadja, hogy a csatornatisztogatásra négyszeri kidoboiás és ujságbeli felhívás utján hivta fel a közönséget. Számos panasz érkezett hozzá, s csak végső esetben büntetett. Gál János a büntetést megfellebbezte, az alispán az ítéletet jóvá­hagyta. Tetőcsatornát az építési szabályzat kiván, e miatt még senkit sem büntetett meg,sőt a méltányos­ság legszélső határáig ment el. Az ügyhöz többen hozzászóltak mind interpelláció cimén, így Baráth Károly, Lampérth Ferenc, aki azt kívánná, hogy \ tavasszal a házakat egy bizottság járná végig s a hanyag háztulajdonosokat ez szólítaná fel, Kovács Sándor, aki szerint a kapitány előtt személy­válogatás van, a tekintetes és nagyságos urak elnézésben részesülnek. (Ez ellen több tekintetes úr, akit már szintén megbüntetett hasonló esetből kifolyólag a kapitány, sajgó zsebbel tiltakozott.) Felszólal még Pados József is, aki azt kivánná, hogy a házszabályokat az új képviselőkre való tekintettel nyomassák ki. Az interpellációra adott válaszokat egyébként tudomásul vették. Ugyancsak napirend előtt a polgármester indítványozza, hogy az egészségügyi bizottság név­sorából tévedésből kimaradt dr. Kövi József és dr. Rechnitz Ede v. képviselőket e bizottság tagjaivá válasszák meg, ami egyhangúlag meg­történik is. A napirend első pontjához az árvapénzek takarékpénztárban elhelyezéséhez Kovács Sándor szól hozzá, aki szerint az árvapénzeket azért kell takarékba tenni s nem veszik ki kölcsön, mert a városi ügyész sokat számít fel. Az ügyészi dijjakat a képviselőtestületnek kellene megállapítani. Szente főügyésznek nincs ez ellen kifogása, ha a tanács állapítja meg a dijjakat, (bár ő eddig is mérsékelt dijjakat szedett). Dr. Hoffner Sándor az árvaügyi szabályzat megváltoztatását látja szükségesnek, dr. Kende- Ádám új szabályzat készítését java­solja, amely óvja az árvák és a közönség érdekeit egyaránt, maga az ügyész fog legjobban örülni, ha ily szabályzat lesz. Miután Szente főügyész hivatkozott arra, hogy csak a legvégső esetben vitte a város követeléseit pörre, amit a polgár­mester is — elismervén a főügyésznek mindig méltányos eljárását — igazolt, a Kende-féle javas­lat elfogadtatott. Az árvapénzekre pedig név­szerinti szavazás utján egyhangúlag kimondták, hogy az árvapénzek 2/ 3 része a Pápai, 1/ 3 része a Pápa és vidéki Takarékpénztárnál helyeztetik el. Szente János városi főügyésznek két rend­beli gondnoksági ügyben felmerült költségei fejé­ben 76 korona 80 fillért a gyámi tartalékalapból kiutalványozták. Torma Juliánná szülésznői ok­levelét kihirdették. Gerstl Leó szövőgyári igazgató számára a magyar honpolgári kötelékbe való fel­vételhez szükséges bizonyítvány kiadását elrendelte. Pribék Béla budapesti gyógyszerész IV. gyógy­szertár felállíthatásairánti kérvényét a tanács elutasítandónak véleményezi. Gál János szerint a tanács könnyelmű javaslatot hoz ide, kell még gyógyszertár, mert némely esetben a gyógyszer­tárak sokat számítanak. A polgármester siet erre kijelenteni, hogy a gyógyszertárak többet nem számíthatnak fel, s nem is hiheti, hogy felszámít­» FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kel­lemes ízű természetes C^- liasliajtó szer. ^o

Next

/
Thumbnails
Contents