Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-01-20 / 3. szám

III. évfolyam. 3. szám. Pápa, 1906 január 20. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Kgész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: I)H. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám; főiskolai nyomda. ' Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Arany középút. Ez az, amit nem talált meg, illetve bár megtalálta, nem lépett rá, városunk képviselőtestületének hétfői közgyűlése, a városi tisztviselők és alkalmazottak drágasági pótlékának ügyében. Szokatlanul zajos, szokatlanul türelmetlen volt ez a gyűlés. Erősen kiélezve állt egymással szemben a két végletes álláspont: mindent megadni, megadni még azoknak is, akik nincsenek oly nagyon rászorulva, semmit sem adni meg, nem azoknak sem, akik nagyon is rávannak szorulva. A képviselőtestületnek többsége annyira belelovalta magát a rideg negációba, bogy elzárkózott még azok kérésének teljesítésétől is, akikkel szemben az úgynevezett hideg megfontolás és az a bizonyos meleg jóindulat egyaránt más elbánást követelt volna, mint aminőben részük lett. Arany középút! Mint sok más ügyben történt már, most is ezt kellett volna választani. Nemcsak az általános emberi okosság s a közkedvelt horatiusi bölcsesség tanácsolta volna ezt, de így irta volna elő a tényleges helyzet, melynek úgy a súlyos terhekkel sújtott városi lakosság, mint a nagy drágasággal küzdő hivatalnoki kar szempontjából egyforma tárgyilagossággal kell megítélni. A sok argumentum között, ami a közgyűlésen elhangzott s amikről más helyütt részletes referáda olvasható, egyet nem hallottunk. Egy olyat, amit a helyzet megítélésére döntő fontosságúnak tartunk. Nem említette senki sem azt, hogy a városi tisztviselők fizetése nem fog sokáig megmaradni mostani stádiumában, előbb-utóbb be fog következni az az idő, amikor az állam segítségére jő a városoknak s a kétharmad részben állami funkciókat végző tisztviselői karnak megadja azt a segítséget, amit megadott a vármegyei tisztviselőknek és a jegyzőknek. Nincs messze az idő s kétségtelen, hogy az áhítva várt országos béke napjaiban egyik első kormányfeladatot fog képezni annak az anomáliának megszüntetése, hogy egyforma minősítéssel bíró, egyenlő minőségű és terjedelmű teendőket végző tisztviselők ne legyenek különbözőképen dotálva. Ezt így követeli a jog, így a méltányosság. Ezt kérelmezték a törvényhozásnál az érdekelt tisztviselők, sürgették az érdekelt városok. Ennek az állami segítségnek meg kell jönnie s meg is fog jönni. Mi részünkről korántsem találjuk ugyanis, hogy tisztviselőink valami fényesen lennének ellátva. S hogy így gondolkozunk, annak oka, hogy mi nem egyes tisztviselőkre gondolunk, mikor a kérdésről'szólunk, hanem az egész tisztviselői karra. Nem az jár eszünkben, hogy ismerem ezt vagy azt a hivatalnokot és tudom vagy hallottam róla, hogy a munkában nem nagyon erőlteti meg magát s talán a hivatalos óra megkurtításától se borzad vissza. Azt gondoljuk, azt konstatáljuk, amit látunk, hogy városunkban a közigazgatás rendben folyik, hogy itt hibákat, mulasztásokat, hanyagságokat még egy felső fórum sem konstatálhatott. De amidőn mi ezt elismerjük, midőn belátjuk azt, hogy az idei év csakugyan nagyon Ínséges volt, s ha valaha, akkor most lenne rászorulva kevés kivétellel az egész világ drágasági pótlékra, akkor egyszersmind rá kell mutatnunk arra, hogy a város mint erkölcsi testület szintén Ínséggel küzd. A pótadó nagy s egyelőre nincs kilátás, hogy kisebb legyen. Nagyon nehezen, rendkívüli megerőltetésre tudhat csak ez a város azon fölül fizetni, amire kötelezve van. Ám, ha az arany középúton járt volna a képviselőtestület, módjában lett volna takarékos, ele amellett jóindulatú gazdának lennie. Amint fentebb kifejtettük: az állami A „PÁPAI HÍRLAP" TÍRCÍJA. Nők művészi ábrázolásokban. Irta: Losonczi Jenő. Minden népnél, minden időben nagy és fontos szerepe volt az életnek a művészetek által való megszólalásában, tolmácsolásában a teremtés koronájának, az embernek, annak is szebbik felének, a nőnek. Az épület, a táj, a kompozíció, a szin, a rajz csak keret volt, a tartalom, a lényeg, mondjuk a középpont : az ember, első sorban talán a nő. Nézed a szobrot, nézed a festményt, minden kornak főalakja a szép asszonyi forma, a szép női test, a még szebb s finomabb lelki tulajdonságok kifejezésre juttatásával. De hogyis ne volna az, hiszen a szép utánzója, az ideális jelenségek nyelve : a művészet mi módon hagyhatná másodrangú tényezővé hanyatlani a szépnemet, a nőt célja elérésében, a szépnek visszadásában . .. Mint hajadon, mint menyasszony, mint feleség, mint anya, vagy allegorikus alakja az érzelemvilágnak : hit, remény, szeretet, jóság, önfeláldozás, áldozatkészség, könyörületesség, vagy más oldalról a gyűlölet, harag s más szenvedélyek kifejezője, majd a pogány hitélet számos képzeleti alakja : istennők, múzsák, nimfák, najádok, a szfinksz, a démon, a szirén vagy a későbbi kor angyal alakjai, egyháziés minden nép nemzeti-történelmi nőalakjai, amazouai, hősnői, martirjai, a köznapi élet ezer és ezer változatának, cselekményénék modeljei, a szenvedések és nyomor, a fény és jólét folytán elbukott vagy megdicsőült alakok : mind, mind mély és fenséges tartalmát képezték minden idő művészi alkotásainak. Röviden, vázlatosan vonultassuk el szemeink előtt egyes korszakok, művészi korok nőalakjait nagy vonásokban jellemezvén a művészi kifejezésmódot egyes alkalmas példákon. A legrégibb keleti népeknél : a kaldeusok és assyrok szobrászatábau már a temérdek alak között akadunk nőket ábrázoló szoborművekre, fejükön kosarat vivő nőalakokra, de a kezdetlegesség e korszaka még nem nyújt a szemlélőnek oly anyagot, mint Egyiptom. Itt is a legrégibb időkből fennmaradt alakok — nők is még primitív ábrázolásunk, a fej oldalt fordul, a törzs egészen szemközt áll, a lábak ismét oldalnézetben vannak ábrázolva, úgy a nagyszámú domború műveken, mint a kezdetleges, pár színből létrehozott festményeken. — A tulajdonképeni szobrok is nagyszámban fordulnak elő, melyeken a nő a férfitól abban külömbözik, hogy karcsúbb, mig a férfi zömökebb, izmosabb. A nők ruhája feszeseu a testhez simul, hosszú ing, a mellen szögalakban kivágva. A mezítelen testrészek, a törzs és tagok helyes arányúak, de a részletes kidolgozás hiányzik. A személyek kora nem tűnik elő, bár átlag az őszes nőalakok serdülő leány benyomását teszik. A gyermekkort mégis úgy fejezik ki, hogy az alakok kisebb méretűek, de ép oly kifejlett idomuak, mint a felnőttek, a gyermek ismertetőjelül néha ujját szopja. E kevés finomságnak, a pontos és részletes kidolgozás hiányának oka a szobrok anyaga, a durva homokkő, a puha mészkő. Némely egyiptomi istenszobor is nőalakot ábrázol; érdekes az ő fantáziájuk alkotta szfinksz, ahol a testi erő, az ülő oroszlán, az értelmet kifejező női fejjel és törzzsel van ábrázolva. Festészetük is átlagos, az egyén nem jut kifejezésre. Mégis megemlíthető azon körülmény, hogy a férfit barnára festik, a nőket sárgára, ezzel adván vissza a különbséget. Egyedül álló kísérlet egy zenélő leány alakja, mely némi jelét adja az árnyalásnak is, amennyiben a testnek egy fátyolszerü ingen átlátszó része a fedetlen tagoknál világosabb sárga tónusra van festve. Kevés és töredékes ez az egyiptomiakra vonatkozó néhány adat; még kevesebbet nyújt azonban azon hanyatlás, mely az egyiptomiak követőinél s a későbbi korszakban állott be, míg a görög földre Emeli az étrígyat é» a testsúlyt, megszü»teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. HefTraanu-La Roche <& Co. Basel (Svájc), i 99 Roehé* Kapható •rrofl rendeletre a gyógyszertárak- u ban. — Ara Uvegenkint 4.— korona.