Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-03-10 / 10. szám

fel a nemzetet. A nemzet itélt, s Ítélete semmisnek tekintetik. Hát nincs törvényünk királyi hitlevélről, koronázási esküről, ujoncmegajánlásról, költségvetésről, önkormányzatról, hogy minden úgy történhetik ez országban, mintha e törvények sohase hozattak volna? És ime, másrészről a nemzet mindig a törvény alapján marad. Némán tűri a szenvedést és nyomort s csak az fáj neki, hogy nem a Haynau nemzetsége, de saját fiai tapossák. Ám a törvény erősebb minden szuronynál, a kard csak ideig óráig uralkodhatik. Az abszolutizmus golyója le fog pattanni a törvény alapjáról. És addig is, míg a törvény visszanyeri uralmát, tartsuk meg a törvényt. Adót ne fizessünk. Még ba jönnek, hogy leengednek belőle, akkor se. Árulók adósságainak kifizetésére ne fordítsák a mi keserves adófilléreiuket. Újoncnak ne álljon be az ifjúság. Tudja meg, hogy nem külső állam ellen akarják felhasználni, de saját hazája ellen kell küzdenie ! A következő határozati javaslatot terjesztett be : Pápa város választóközönsége Hoitsy Pá[ országgyűlési képviselőt a mai napon megtartott beszámoló beszéde után politikája iránti változatlan bizalmáról és személye iránti törhetetlen ragaszkodásáról biztosítja, A választóközönség a legmélyebb felháborodással utasítja vissza a magyar parlament szuverenitása ellen elkövetett azt a merényletet, hogy a törvényhozás működését a fegyveres erő segítségével lehetetlenné tették. Megemlékezett ez alkalommal a választóközönség a szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottságáznak a magyar nemzet örök hálájára méltó bölcs tevékenységéről; annak a válság tartama alatt adott útmutatásait a város közönsége parancsnak tekinti és hazafias működésében a nemzet súlyos helyzetéből való kibontakozás biztosítékát látja. Pápa város választóközönsége az alkotmányunkért és nemzeti létünkért folyó szent küzdelemben továbbra is kitart és törhetetlenül elleneszegül az abszolutizmus minden kísérletének. Megvetésével sújtja mindazokat, kik a harcban a nemzeti ügynek árulóivá lettek és a törvénytelen kormány minden tőle függő eszközét megtagadja; hazaárulónak bélyegzi és a közönség megvetésével sújtja mindazokat, kik az abszolút kormány ideje alatt adót fizetnek és katonai sor alá állnak. A kormánynak semmiféle törvénybe ütköző rendeletét magára nézve kötelezőnek el nem ismeri és bízik abban, hogy a közönség kipróbált hazaszeretetével a válságos idők e súlyos napjában a nemzet ügyét semmiféle irányban elejteni nem engedi. Kossuth üdyözlése, a gyűlés bezárása. Zúgó éljenzés hangzott föl a határozati javaslat nyomán, mire Hajnóczky Béla elnök azt egyhangúlag elfogadottnak jelentette ki s végül meleg szavakban fejezte ki a választóközönség háláját és elismerését Hoitsy iránt. Nincs szebb hivatás, mint a nép érdekeit védeni s e szép hivatást Hoitsy mindenkor hiven teljesítette. Indítványára Kossuth' Ferencznek, a 48-as párt elnökének a következő szövegű táviratot küldték: „A Hoitsy Pál beszámolója alkalmából egybesereglett ezerfőnyi pápai választóközönség lelkese déssel üdvözli Nagyságodat, úgy is mint a szövetkezett ellenzék vezérét. Nem félve az önkénytől, nem rettegve zsarnoki uralomtól, halad a magyar nép Nagyságod és vezértársai nyomdokán." Megköszönve a megjelentek érdeklődését s kérve, hogy a legnagyobb rendben oszoljanak szét, a népgyűlést bezárta. Megkapó jelenet következett most. Egy gondolat szállta meg az egész nagy tömeget. Á kalapok lekerültek a főkről s másfél ezer ajkról egyszerre csendült fel a Himnusz magasztos dallama. A nemzeti ima szállt-szállt fel a magas égbe, Istentől kérve segítséget és áldást a magyar hazára . . . Aztán a Kossuth-nóta hangzott tel s ennek dallama mellett oszlott szét a legpéldásabb rendben a tömeg. A gyűlés tartama alatt az Anna-téren a templom előtt egy szakasz csendőr várta feltűzött szuronnyal: akad-e dolguk? Nem akadt. Bizonyára ők maguk örültek legjobban neki. Ok is magyarok, szegények . . . Társasvacsora. Este a Hungária-szállóban társasvacsora volt Hoitsy tiszteletére és a függetlenségi eszmék erősítésére. A vacsorán 120-an vettek részt. A főhelyen Hoitsy Pál ült Mészáros Károly polgármester és Mikovinyi Ödön kir. táblai biró között. Számos szép felköszöntő hangzott el. Az elsőt Hajnóczky Béla mondotta, aki lendületesen méltatva Hoitsy érdemeit, reá ürítette poharát. Győri Gyula igen sikerült párhuzamot vouva a Hunyadiak és Kossuthok kora között, Kossuth Ferencet éltette. Dr. Fehér Dezső magvas felköszöntőben állítva szembe az erkölcsi erőt az anyagival, a nemzeti eszme győzelmére ürített poharat. Nagy hatást tett Hoitsy Pál felköszöntője. Szellemes bevezetés után, az erőszak s a zsarnokság uralmának áldásáról szólt. Ha csak Titusok éltek volna s nem lettek volna Nérók és Diocletianok — nem terjedt volna a kereszténység. Biztatott a jövő reményével, a szabadság győzelmével s Pápa város polgárait éltetvén, kérte őket, hogy tartsanak ki a küzdelemben. Köveskuti Jenő szép szavakban éltette a polgármestert, kérve, bogy a város polgárságának politikailag is álljon élére. Mészáros polgármester Hoitsyt élteti, az ő személye iránti határtalan tisztelete hozta őt ide. Dr. Hoffner Sándor nagy vervvel mutatott reá, bogy Hoitsy mai beszéde nemcsak beszámoló, de a jövő programmja is volt. A választók törhetlen ragaszkodását tolmácsolja képviselőjük iránt. Győri Gyula a magyar sovinizmus képviselőjeként élteti Hoitsyt. A társasvacsorán eközben megjelent a ceglédiek nálunk járó küldöttsége is, ami új anyagot szolgáltatott a tósztoknak. Dr. Kende Ádám szellemesen aposztrofálván a ceglédieket, éltette őket, kiktől az alkotmány védelmében minden város példát vehet. Gubody Ferenc polgármester elhárítja a dicséretet s lelkesen aposztrofálván a nemzeti küzdelmet, Pápa város polgárságát élteti. Takács József ref. lelkész ékes szavakban magasztalja a dunántúliak hazafiságát, melyet ők szép emlékül s biztatásul visznek haza. Molnár Albert a losonczi kerület orsz. képviselője szellemes bevezetés után szól a nemzeti küzdelem kilátásairól. A siker biztosítékát látja abban is, hogy őt, az alföldi magyart, majdnem kizárólag tótok választották meg 48-as képviselőnek. Dr. Körös Endre azt kivánja, bogy a nemzet súlyos válsága hozza meg a demokrácia eszméjének teljes győzelmét is. Dr. Hoffner Sándor Hajnóczky Bélát élteti, akinél jobban senki sem érti az erők egyesítésének titkát. Hajnóczky viszont a párt vezérférfiaira s a polgárság egyetértésére ürít poharat. Végül dr. Lakos Béla fejezte ki lendületes beszédben azt az óhaját, hogy ne csak ige legyen, de testté is váljon a magyar szabadság s a küzdelem „pro patria" dicsőséges befejezést nyerjen. A lelkes hangulatban lefolyt társnsvacsora éjfél tájban ért véget. Aludni akarok. — Aludni akarok . . . Még a szemét is elfordítja . . . Bizonyosan szégyel rám nézni . . . No te vén szamár ! Márk gyorsan hunyorgatja a szemét. Hosszú csend. — Pedig már csak jöjjön el gratulálni, batyuskám! — szólt Márk becéző hangon, — a kegyelmes asszony sír, csak úgy kínlódik az ágyacskáján, már csak legyen olyan jó, mutassa ki előtte a tiszteletét . . . Jöjjön batyuska. — Nem megyek. Nem érek rá . . . Meg minek is ? Ugyan mit csinálnék én egy vén leánynál ? — Jöjjön el, kegyelmes uram ! legyen olyan jó! Szörnyűség látni, hogy men'nyire elkeseríti szegénykét az ön, hogy úgy mondjam : hálátlansága és érzéketlensége. Márk a szemét törülgeti, legyen olyan jó. — Hm ! Hát aztán konyak lesz e ? — Kérdi Zsán. — Lesz batyuskám, kegyelmes uram ! — Úgy ! . . . N-n-no! A herceg hunyorít szemével. Hát száz rubel lesz-e ? — Az már semmikép sem lehetséges. Tönkre tettek bennünket a rokonok. Mig pénzünk volt, mindnyájan jártak hozzánk, most pedig . . . Tán az Isten akarta így. — Mennyit is kaptam én ma esztendeje a vizitért ? Kétszáz rubelt. S ma már száz se lenne? Tréfálsz vén varjú! Kutass csak egy kicsit az öregnél, majd találsz . . . Egyéb iránt takarodj innen, hadd alszom. .Legyen nagylelkű, kegyelmes uram! 0 már öreg . . . alig bírja már a teste a lelkét. Szánja meg őt, kegyelmes uram, Mihályes Iván. Z^án kérlelhetetlen. Márk elkezd alkudni. Öt óra tájban Zsán megadja magát, frakkot ölt és megy a hercegnőhöz. — Ma tante, — szól, miközben a nénjének kezet csókol. S leülvén egy szófára, elülről kezdi a tavalyi beszélgetést. — Kryszkina Marié ma tante levelet kapott Nizzából ... Az is férfi 1 mi ? Nagyon érdekesen irja le a párbajt, melyet a férje valami angollal vivott, valami énekesnő miatt . . . elfejtettem, hogy hívják . . . — Csakugyan ? — Igen . . . Párbajokat vív, énekesnők után futkos, itthon pedig, ő miatta akár meg is halhat a felesége. Nem értem az ilyen embereket ma tante. A boldog hercegnő közelebb ül Zsánhoz s a beszélgetés tovább folyik. Feladják a teát és konyakot. S az alatt, mig a boldog hercegnő Zsánt hallgatva hahotázik, szörnyülködik, ámul, az öreg Márk ládáiban kutat, keres és szedi össze a bankóit. Zsán herceg nagy engedményt tett. Csak ötven rubelt kért ezért a látogatásért. De hogy ezt az ötven rubelt össze lehetne hozni, az öreg Márknak nem elég egy ládát átkutatni. S z i ii li á z. A tél műkedvelő előadásaiban, hangversenyeibenéskülönböző mulatságaiban kissé kimerült közönséget talált itt Micsey színtársulata. Azonban majd újdonságokkal, újdonságok szép kiállításával, jó előadásával bizonyára galvanizálni tudja az elernyedt idegeket s a hivatásos színészet feledtetni fogja tudni azt a dilettantizmust, amiből idén nekünk szinte szokatlan mértékben kijutott. E tekintetben már az első lépés meg is történt. Mindjárt első előadásra „nagy sláger" került szinre, a Fedák-Szentgyörgyi affér révén is elhíresült Gül Baba. Az affér s a vele kapcsolatos reki lám nagyobbá tették a darabot, mint amekkora _ tulajdonképen. Tulajdonképen egy igen sovány meséjü kis történet, régi motívumokkal, még régibb élcekkel s zenéje —

: egy-két számot leszámítva — szintén minden különösebb tartalom és báj nélkül való. De kettőre alkalmas a darab, ami ma fő a publikumnak : kiállításra és táncra. Es Miosey e tekintetben teljes dicséretet érdemel, mert olyan szép díszleteket még nem igen látott , szerény színpadunk, mint amiket ő idehozott, Gül Baba rózsakertje valóban pazar szépségű volt. A tánc terén sem marad hátra a társulat a pesti mintától s e két körülmény érdemessé teszi a darabot a megtekintésre. Ám a szereplők is — kivétel nélkül az ismert régiek — tehetségük legjavát viszik a siker érdekében a küzdőtérre. Hogy Margó Zelmát említjük első helyen, azt a tavalyi szezón után mindenki természetesnek fogja találni. Yala ő tavaly, s lesz ő idén is a társulat Üdvöskéje. Megjelenésének graciozitása, előadásának igazi művészi volta, pompás éneke s ami fő : bámulatos kötelességtudása egy primadonnát sem tettek még nála méltóbban a közönség kedvencévé. Igen jó Mujkó cigány volt Deák Gyula, ki tavaly óta jelentékenyen haladt. Tánca kitűnő, de kupiéi — gyatrák. Kedvesen játszott ós énekelt Kövi Juliska is, Ti már Béla pedig a cimszerepben adta sokoldalúságának újabb bizonyítékát. Ő kétségtelenül értékes tagja a társulatnak. Halász Ede úgylátszik visszanyerte hangját, Somogyi a régi jó. Kar és zenekar összhangzatosan működtek. A betanításért Bihari karmestert illeti dicséret. Csütörtökön egészen telt ház előtt ismételték Gül Babát, pénteken pedig egy János vitéz paródia ment: Kukorica Jónás. Paródiának nem is a legrosszabb, bár azt a szabályt, bogy a parodizált mű cselekvényének alapmotívumait meg kell tartani, ismerték, de nem elég szerencsésen használták ki a szerzők. így a többek között Jónás a képviselőjelöltet nem viszi győzelemre, pedig János a francia királlyal megcselekszi ezt. Azonban egykét, bár alantjáró, de kacagtató ötlet van a paródiában. ízléstelenség és tiszteletlenség azonban a nemzeti zászlót harisnyakötővel felékesíteni, ha már a szerzők elkövették ezt a brutalitást, segítsen rajt a rendező s nemzeti zászló helyett nyomjon egy zöld vagy sárga szinüt a kortesek kezébe. A szereplők — bár a színházban kevesen voltak — ii FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izíí természetes liasliajtó szer.