Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-03-03 / 9. szám

III. évfolyam. 9. szám. Pápa, 1906 március 3. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12. félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: I3R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca .13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. A bojkott végrehajtása. Mult cikkemben az idegen 8 főleg az osztrák iparcikkek bojkottálására hívtam fel a figyelmet. Most arról mondom el egyéni véleményemet, hogy miként kellene e nagyjelentőségi közgazdasági tényt sikeresen végrehajtani. Alapelv itt is, mint minden fontos nemzeti célirányos feladatnál, csak meggondolt szer vezet lehet. Szervezés nélkül a hazai ipar pártolása is csakhamar oda kerül, ahová egyéb sok közhasznú elhatározásunk: az u. n. magyar szalmalángszer ü felbuzdulás sorsára. Jó jelnek kell vennünk azt az igazolt értesülésünket, hogy egy idő óta a magyar gyárak nagy része alig tud eleget tenni a hazai megrendeléseknek Ez a magyar ipari élet tudatra ébredésének kedvező' jele. Azonban ez ne tegyen bennünket tétlenekké, hanem inkább lelkesítsen a szélesebb kihatású munkára e téren. Nem számláljuk el hazánk ama városait és vidékeit, ahol már a honi iparcikkek dominálnak a . kereskedésekben, hanem csupán arra kérjük Pápa város közönségét, hogy mint minden hazafias dologban, úgy e tekintetben is teljes erejével mutassa meg, hogy ezen vérnélküli s politikai vonatkozásoktól ment küzdelemben is ott áll, ahol a többi magyar város. A bojkott, mivel sok egyéni s tárgyi akadályok, sokszor csak látszólagos akadályok állnak útjában, úgy lesz sikeres, ha céltudatos és egyöntetű vezetés irányítása szerint halad. Mindenesetre a polgárság lelkesedése az eszme iránt az első kellék. S mi nem hisszük, hogy polgártársaink akkor, midőn a magyar ipar új életre keltéséről van szó, a régi közömbösség kerékvágásán maradna. Hisz jóformán hazánk életkérdése, a magyar faj exisztenciális ügye lett honi iparunk pártolása. Eddig is az volt a bajunk s az lőn mostani elszegényedésünk oka, hogy évenként ezer millió koronánál több ment ki oly idegen s első sorban osztrák ipartermékekre, amelyek nagyobb részét itthon tarthattuk volna, ha — elég botorul — nem éljük magunkat a gondolatba, hogy mi csak agrár-nép vagyunk. Gondoljuk csak meg, hol volnánk már most, ha ama rengeteg millió 3/

4 részét, amelyet csak 1870től kezdve a mai napig a külföldnek s első sorban az osztrák iparnak s kereskedelemnek csupa uraságból oda dobtunk, magunk zsebében tarthattuk volna meg. Micsoda más és jobb állapotok között szemlélnők a világ forgását éa esetleg irányítanók is kedvünk szerint kerekének forgását! Ez nem frázis, de valóság! Azért bízunk benne, hogy városunk polgársága felfogja jól a mostani helyzetet és rendületlen kitartással sorakozik azok köré és segédkezik azoknak, akik e városban a honi ipar pártolásán önzetlenül fáradoznak. Hogy közönségünk lelkesedése biztosítva legyen, szükséges mennél több szóvivőt, agitálót szerezni minden körből. Ezek fogják ismerőseiket, élet- s esetleg hitsorsosa) kat az ügy fontosságáról fölvilágosítani, a kétkedőkbe lelket önteni. Ennélfogva helyesnek vélném, ha egy szűkebb körű vezető-bizottság alakulna, amely központja lenne nemcsupán- a lelkesítők csoportjának, hanem felügyelne arra is, hogy hol és melyik üzletben árulnak valódi magyar cikket s erről a nagyközönséget időnként pontosan értesítené. E vezető-bizottság megalakulása előtt mindenesetre a heU-beli kereskedőket és iparosokat kellene közös értekezletre egybehívni, hogy ők, mint elsőrendű szakértők nyilatkozzanak : mely árucikkek azok, amelyeket egyáltalán nem szerezhetünk meg hazánkban s miként vélik közönségünkkel meg is kedveltetni a magyar gyártmányokat és hogyan lehetne biztosan ellenőrizni a honi iparcikkeket. Pápai kereskedőink s iparosaink szakavatottságában és ismert hazafisága bizva, reménylem

; hogyha ők csatlakozva a mozgalomhoz, megállapítják a helyes direktívákat, rövid idő múlva abban, amiben joga van rá, városunkban győz a magyar gyártmány. Több helyütt az az eszme uralkodik, hogy minden szakmabéli üzletből egyetegyet biznak meg magyar gyártmány beszerzésével és attól vásárol a közönség. Ezt célszerűnek nem tarthatni. Mert egyrészt mintegy kihívja éles és sokszor piszkos versenyre az azon városban levő idegen áruit; másrészt a magyar áru üzlettulajdonosát esetleg visszaélésre, sőt néha uzsorára serkenti a vevővel szemben; továbbá s ez a legfőbb, a magyar iparban is kivánatos nemes és hasznos versenynek útját szegi. Ezt pedig nem szabad engednünk. Eleinte bizony nehezen fog menni az idegen s főleg az osztrák ipar bojkottja. Kosz szokásunk: az idegen-pártolás s önmagunk lenézése egy ideig küzködik még a honfiúi buzgalommal. De majd enged, ha kereskedőink s iparosaink a szent céltól áthatva rendületlenül kitartanak az eszme keresztülvitele mellett, A vezető-bizottság s lelkesítő tábora is segíti őket munkájokban. A vezető-bizottság tagjait természetesen minden osztályból veszi s legalább felét kereskedők és iparosok képezik. Hogy hányan legyenek, az későbbi megbeszélésekhez tartozik, de föltétlenül ez a bizottság és e szervezet minden alapszabály és szövetkezeti jelleg nélkül működő testület legyen. Ha van bennünk saját anyagi jobblétünk iránt érzék és akaraterő, akkor így is boldogul, ha pedig e lelki tulajdonságok nélkül szűkölködünk, amit nem hiszek, akkor meg alapszabályos szövetkezet sem segít rajtunk. Mi bizunk népünk honszerelmében és reméljük is ilynemű munkálkodás utján e kérdésben a sikert. A kérdés rendkívüli fontosságát szivünkön viselve, kérve-kérjűk az érdeklődőket, szóljanak hozzá a dologhoz és legjobb belátásuk szerint mondjanak e téren véleményt, adjalak tanácsot. Örömmel meghallgatjuk és ha jónak találjuk, követjük. Legalább a magyar ipar pártolásában legyünk egyek, magyarok! Összetartásunkkal legalább ez életünkbe vágó dologban érdemeljük ki Isten áldását. Győri Gyula. A VÁRMEGYÉRŐL. Vármegyei közgyűlés. — Veszprém, 1906 március 1. — Vármegyénk törvényh. bizottsága csütörtökön rendkívüli közgyűlést tartott az alispáu elnöklete alatt. A közgyűlésnek, melyen mintegy kétszáz bizottsági tag vett részt, két tárgya volt. Mindkettő politikai természetű és a mostani válságos viszonyok által a napirendre hozott kérdés. Mind a két határozatot felszólalás nélkül, lehet mondani, egyhangú helyeslés mellett hozta meg a vármegye. A közgyűlésről, mely alig tartott egynegyed óráig, a következő tudósítást vettük : A közgyűlési terem majd egészen megtelt bizottsági tagokkal délelőtt fél 11 órára, midőn Koller Sándor alispán a közgyűlést megnyitotta. A megjelentek üdvözlése után arra kérte elnöklő alispán a bizottsági tagokat, hogy a nehéz időkhöz mérten, a szokott bölcseséggel és komoly higgadtsággal határozzanak a napirenden levő fontos kérdésekben. Majd átadta a szót dr. Véghely Kálmán főjegyzőnek, mint előadónak. Tüdőbetegségek, nurutoK, szarnar köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Hoffnans-La Roche A €•. Basel (Srájc), Kapható •rrod rendeletre a fyéfyixcrtárakban. — Ara üvegenkint 4.— korona.