Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-02-24 / 8. szám

akarják forgatni durva szomszédkezek, addig is, mig jogát ehhez érvényesíti, úgy üt rájok, hogy elvérzenek belé. Ami a mienk, az nem másé. Önálló vámterület nélkül is kiszorulhat hazánk határaiból az idegen-, főként az osztrák áru, ha kereskedó'iuk üzletükből utat mutatnak neki. Nem kell ehhez más, csak a magyar társadalom, átérezve a jelen helyzet rettenetes voltát, egy szivvel-lélekkel csak a honi ipart támogassa s üldözze az idegent. Ne kicsinyeskedjünk most e dologban. Hisz nemzetünk élet-halál kérdése előtt állunk éppen iparunk állapota miatt. S ha mi tovább is közömbösek leszünk iránta, kipusztulunk s koldusbotra támaszkodva kell tengetnünk esetleg kegyelemre meghagyott életünket a gőgös szomszédnépek között. De ha lesz önfeláldozás és összetartás bennünk a nagy országos bojkottra, iparunk fellendül és jobb jövőnek nézhetünk elébe. Azt tartja a közmondás: Segíts magadon, az Isten is megsegít! Segítsünk magunkon, hogy az Isten is megsegítsen bennünket! Győri Gyula. Takarékpénztáraink 1905-ben. i. Pápai Takarékpénztár. A Pápai Takarékpénztár, városunk e régi nagytekintélyű pénzintézete évi rendes közgyűlését f. hó 26-án, hétfőn tartja meg. A részvényeseknek szétküldött évi jelentés bizonyságát nyújtja annak, hogy az intézet a szolid, kipróbált keretekben folytatta idén is működését s bár a mos toha közgazdasági viszonyok hatását megérezte, s csak értékpapírok árfolyamkülönbözetének leszállása 9000 kor. jövedelemcsökkenést okozott, mégis az intézet üzleteredménye nemcsak eléri, de valamivel felül is múlja a tavalyit. Az intézet egyébként az üzletkörök kiterjesztését célirányosnak találván, erre vonatkozólag alapBzabálymódosítással járul a közgyűlés elé. Ugyancsak a közgyűlés a nyugdijszabályzat revíziójával is foglalkozni fog. A következő tételek szóljanak az intézet üzleti forgalmáról. Az év folyamán betét volt: Nem merte tovább folytatni. Az öreg hátraszegezte a fejét. Kidüllesztette a mellét. A szeme tüze lobbot vetett. Az ajkán olyan gőgös mosoly, hogy szinte a földre lapította az embert. Halkan^ ritkázva ejtette a szót: — Mit tetszett mondani . . . Hogy én . . . én oda menjek . . . kegyelemkenyérre ... én tehozzád. Hogy tarts el . . . Engem ! ? . . . Te ? . . . Engem ! Abból a két garasból — engem ? . . . Hát ki vagy te ? . . . Hát. ki vagyok én ? A fiu csendesen védekezett: — Nem akartam megbántani édesapám. Egy ideig megállt az öreg és nézte villogó szemmel a fiát. Azután, hogy nem ellenkezett, ő is megenyhült valamelyest. Most már nyugodtabb hangon mondta : — De ha már itt vagy, van veled valami eligazítani valóm. A községben a Fekete-ház a tied. Te jussoltad. A ház most üres. Nekem alkalmatos volna. Úgy tudom. Kalász, a gépész hatvan forint bért fizetett érte. Én adok nyolcvanat. Akarod ? — De édesapám ! Az öregnek megint villámlott a szeme. — Ha akarod, adok, ha akarod, nem adok. Én ennyit fizetek érte. A fiu engedelmesen hajtott fejet. — Ahogy akarja, édesapám. — Na ! mondta helyeslőleg az öreg. Aztán csendes gőggel tette hozzá : — Tudom, hogy rádfér. A fiatal Kun Barna egyedül utazott vissza Budapestre. II. Hogy az idősebb mit csinált, azt soha se fogják elfelejteni vidékünkön. Kun Barnabás vénségére beállt zsidónak. De olyan zsidónak, aki zsidóbb az 8,394.775 K, ingatlanokkal biztosított kölcsön 4,475.079 K, váltóleszámítolás 1,735 481 K. Értékpapiros 1,649.979 K. Részvénytőke és különböző tartalékalapok 709.913 K. Összes forgalom 24,501.014 K. Az igazgatóság nyereségfelosztási javaslata a következő : 1905. évi tiszta jövedelem 88.121 K, ebből a tartaléktőkéhez csatolandó 8812 K, jutalékokra adandó 14.099 K, tisztviselők és szolgák jutalmazására 4900 K, jótékony célra 2000 K, osztalékokra 42.000 K, külön tartalékalapra 12.000 K, nyugdijalapra 2000 K, jubileumi alapra 2000 K fordíttatik. II. Pápa városi és vidéki takarékpénztár. Az előttünk fekvő igazgatósági évi jelentésből és az 1905. üzleti évre vonatkozó mérlegből ezen intézet fejlődésének és megerősödésének újabb kétségbevonhatlan jelenségeit könnyen meg lehet állapítani. Az intézet által kultivált üzletágak mindegyike nagyobb forgalmat tüntet fel. A takarék-betétek állaga 152.181 K 52 fillérrel emelkedett, a pénztári összforgalom pedig az év folyamában 8,287.494 K 32 fillér volt és az előző óv forgalmát jóval meghaladta. Kamatozó értékpapírokban és pénztárjegyekben az intézetnek 280.028 K tőkéje volt elhelyezve. A világos áttekintést nyújtó mérleg szerint a tiszta jövedelem 25.315 K 29 fillér, melyből az igazgatóság az alapszabályszerii jutalékok levonása után részvényenként ismét-20 K osztalék kiadását, jótékony célokra 400 K megszavazását és a külön tartalékalapnak 10.397 K 46 fillérrel való felemelését fogja a közgyűlésnek javaslatba hozni. így a 100.000 K részvénytőke mellett a rendes tartalékalapban levő 104.004 K és 22.277 K 33 fillér külön tartalék felett fog az intézet rendelkezni. A Pápa városi és vidéki takarékpénztár f. hó 25-én d. e. 9 órakor fogja rendes évi közgyűlését saját hivatalos helyiségében megtartani. Lecke a tanácsnak, amiből a képviselőtestület is tanulhat. A Kossuth Lajos utcai Weltner-féle építkezés ügyében a vármegyei közigazgatási bizottság döntése a napokban jött le a városházára. Ez a döntés, melyet egyébként lejebb egész terjedelmében közlünk, alapos dorgatóriumot tartalmaz, amire a v. tanács ugyancsak alaposan rászolgált. Mint azt mi akkor — törvényes alapon és tisztán a város szépítésének szempontját figyelembe véve — kimutattuk, a tanács ez ügyben megsértette és a képviselőtestülettel megsértette a miniszterileg megerősített szabályrendeletet és ami még örménynél. Azon kezdte, hogy bérelt, azon folytatta, hogy kereskedett és riferált és hogy teljes legyen az üzlete, fölcsapott ágensnek is. Kivette a Tiszán a halászatot, Iványon a regálét, a községek temetőiben a lucernakaszálást. Kupeckedett, tojást szedett, szénát, zabot riferált a huszároknak, csíkot fogatott a Kotuban, vajat, túrót szállított Pestre, gabonát vett a malomnak és e mellett biztosított tűz ellen, jég ellen, baleset ellen, halál ellen, vetést, szőlőt, házat és emberéletet. Amire rávetette magát, abban nem lehetett vele versenyezni, mert egy garas haszonra spekulált és erőszakos volt, szívós és fáradhatatlan. Akitől vásárolt, arra ráparancsolt, hogy neki adja el a jószágát és parancsolni úgy tudott, hogy muszáj volt engedelmeskedni. Óriás gyakorlata volt ebben. Az urak is kezére jártak. Támogatták — a háta mögött, mert szemben vele ijedten némult el minden szánakozás. Kemény, gőgös, sőt hetyke volt akkor is, amikor sorra járta a házakat kupeckodni, tojást szedni, asszekurálni. Hét esztendeig járt egy kalapban, a gúnyája vedlett, a csizmája poros vagy sáros ; de a dereka nem hajolt, a mozdulata, feje tartása, tekintete kevély és parancsoló. Dehogy is merte volna sajnálni valaki szemtülszembe. Pedig tudták róla, hogy ez az öreg ember hajnalban kél, gyalog jár át esőben, sárban, fagyban a szomszéd községekbe, a tanyákra és három nap is eltelik, amíg egyszer meleg ételt eszik. Szívességet, meghivást el nem fogadott. Nem szorult rá, nem is ér rá. Mindenki a magáét pusztítsa és végezze a a dolgát, amiben nem szabad hogy háborgassák. Hét álló esztendeig tartott ez az élet. Kemény, elszánt, konok, SZÍVÓS és szakadatlan birkózása egy magános öreg embernek. Küzdött, viaskodott, összeszorított foggal, tüzes igyekezettel, jéghideg eltökéltséggel, örök mozgásban, folytonos fáradozásban fáradnagyobb baj ennél, mindörökre lehetetlenné tette a Kossuth Lajos utca szabályozását. A közigazgatási bizottság döntésével mi s azok, akik a mi állás.poutunkon voltak, az erkölcsi elégtételt megkaptuk. Ez ugyan édes-kevés, mert a Kossuth Lajos utca általa egyenesebb nem lesz, de mégis valami, mert a tanácsnak adott lecke a jövőre intelmül fog szolgálni, hogy ehhez az építkezéshez hasonló sajnálatos esetek többé ne forduljanak elő. Ha a tanács az egyes városi polgártól megköveteli, hogy a fennálló szabályokhoz alkalmazkodjék, akkor ő maga bárkinek szép szeméért ne tegye magát túl ezeken a szabályokon. íme egyébként a lecke : Végbatározat. A vármegye közigazgatási bizottsága a fellebbezett 4829/905. száma tanácshatározatot megváltoztatva Weltner Manó pápai lakos, Kossuth Lajos utca 66. számú házának az utcarendezési vonaltól eltérő építkezését az alább kifejtett különös méltánylást érdemlő sajátszerű körülményekre tekintettel kivételesen jóváhagyja. Ez alkalomból midőn az észlelt szabályellenes hatósági eljárás felett a közigazgatási bizottság rosszalását fejezi ki, szigorúan utasítja a város polgármesterét s a városi tanácsot, hogy jövőben a város építkezési szabályrendeletében foglalt rendelkezésekhez mindenkor és mindenben szorosan alkalmazkodjék, annak 91. §-ában megállapított felebbviteli hatósági fokozatoktól el ne térjen s jogerős véghatározat nélkül betiltott építkezések tovább folytatását meg ne engedje, azt el ne nézze. Ezen véghatározat ellen a kézbesítést követő naptól számítandó 15 nap alatt a m. kir. belügyminiszterhez intézhető, de Pápa város polgármesterénél benyújtandó fellebbezésnek vau helye. Indokok. A bemutatott ügyiratok szerint kétségtelen, hogy Pápa r. t. város kormányhatóságilag jóváhagyott építkezési szabályrendelete 8. §-ának a) ós b) pontja értelmében Weltner Manó gyökeresen átalakított házának a megállapított utcarendezési vonalba építése annak idején megkövetelendő, az attól eltérő továbbépítkezés megakadályozandó lett volna. A városi tanácsnak azon eljárása azonban, hogy építkezőnek a további építkezést betiltotta, fent hivatkozott határozata ellen törvényes időben benyújtott fellebbezését a helyett, hogy az építkezési szabályrendelet 91. §-a értelmében illetékes elbírálás végett már ahhoz a bizottt sághoz terjesztetie volna be, azt a városi képviselőtestület elé vitte, a betiltó határozatnak pedig érvénynem szerzett, a további építkezést meg nem akadályozta, sőt fellebbezőt még csak arra sem figyelmeztette, hogy szóban forgó ügyének végérvényes f'elülbirálá8a előtt az építkezést folytatnia tiltva hatatlanul. Örökös számításban, ravaszkodásban, muukában, nélkülözésben és kuporgatásban. És az apró üzletekből nagyok lettek, az apró bankónak nagy bankó lett az ivadéka : de Kun Barnabás nem vett magának új kalapot. III. Egy szép tavaszi napon azután beállított Rapacsikhoz, a domaházi nábobhoz. O vette meg annak idején a Kun-ingatlanokat. Aminthogy husz esztendő óta ő vásárolt meg mindent, amit a vidéken licitáltak. Magános agglegény volt és egyebet se csinált, mint hogy szerzett. Mintha az egész vármegyét össze akarta volna vásárolni. — Nem aprózom a szót — mondta Kun Barnabás — azt kérdem, eladó-e a nagyéri ház, meg a major ? Rapacsik nagyot szippantott a pipából. — Minden eladó — mondta — aminek megadják a tisztességes árát. — Adok érte annyit, amennyiért vette. Rapacsik legyintett a húsos, vastag kezével. — Majd ha engem licitálnak, megkapja aunyiért. — De hát mit kér érte. — |,Sok jó pénzt belefektettem — válaszolt a nábob, a gömbölyű potrohát simogatva. — Sok fáradságom is volt vele. Ez ugyan nem volt igaz, mert a rác két esztendő alatt ötször se volt ezen a birtokán, a kastély 'meg, amely üresen állott, meszelőt se látott, amióta a kezére került, de az öreg Kunt nem ijesztette el az ár, amit a rác követelt. Rapacsik az ingatlanokért tizezer forintal kapott többet a régi gazdájuktól, mint amennyit ő adott értük : de Kun Barnabás hét keserves esztendő után megint ura lett házának, jószágának. És amint belépett a portájára, hozzálátott a