Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-12-22 / 51. szám

1906. december 22. PÁPAI HÍRLAP. 3. Hogy oly nagy városban, mint székesfővárosunk, így téli időben nagyon sokan éheznek napokig, az nem ritkaság. Ez minden nagyváros egyik sötét jellemvonása. 'De hogy egy képzett, intelligens ember jus son e kegyetlen sorBra, az már nem a nagyvárosi életkörülmények bűne csupán, hanem a mi saját iskoláztatási rendszerünké is és pedig a nagyobb réBzt az utóbbié. Sehol, egy országban sincs annyi lateiner, mint nálunk. S ezek oly nagy számát közép iskoláink, de főleg gimnáziumaink évről-évre ijesztő mértékben növelik. ki igaz, hogy maguk a középiskolák nem tehetuek erről, mert ők kötelezettségükhöz híven oktatják a beiratkozott ifjúságot s akik megérdemlik, szintén köteléig szerint bocsátják ki gondviselő kebelökből az életbe, ahol már sokaknak küzködé8 szerzi meg a mindennapi kenyeret. Tehát maguk a mi középiskoláink, illetve tantestületeink működése nem kifogásolható Ha nem igenis méltán érheti vád a mi társadalmim kat, amelynek még most sem kell a reális élet pályákra vezető középiskola. És joggal hibáztat ható az a több évtizedes kormányzásunk, amely hangoztatta ugyan a reális életviszonyokra előkészítő iskolák szükségességét, de törvényos intézkedéseivel a proletárgyártó tanintézeteket, főleg a gimnáziumokat dédelgette, amit legékesebben bizonyít minősítési törvényünk, amelynek legtöbb kedvezését még máig a gimnáziumok élvezik s csak természetes, ha ifjúságunk, hivatással vagy anélkül, ide özönlik. Kiváló kultuszminiszterünk, Apponyi Albert gróf az 1907-iki kultusztárca költségvetése bevezető tárgyalása alkalmával határozottan kijelentette beszédében, hogy a gimnáziumok extenzív fejlesztése már túl ment a határon. Nem gimná ziumokra, hanem reáliskolákra, kereskedelmi s ipariskolákra van szükség. Kijelentette egyúttal azt is, hogy ott, ahol fölöslegesnek bizonyulna, gimnázium felállítását nem támogatja, s ő maga is a reál- és a kereskedelmi s ipari iskolákat fogja szaporítani. Nagyjelentőségű és nagyhatású nyilatkozat ez. És ha e nyilatkozat, amint minden jó magyar ember hiszi is és reméli is, a megvalósulás terére lép, akkor hazánk kultúrállapotára szebb jövendő napjai virradnának. Manapság a legtöbb valamire való tehetsé get és ambíciót a gimnáziumi oktatás szív föl magába. S ennek következtében a reál-, kereske delmi s magasabb ipari iskolák nemcsak hogy a versenyt föl nem vehetik velők, hanem, pár helyet kivéve, tengnek lengnek. Ebből aztán természetesen az származik, hogy az intelligensebb reálpályák, valamint általában a kereskedelmi s ipari pályák nem nyernek elég rátermett szakszerűleg képzett egyéneket s így fejlődésekben megakadnak s nem terjeszkedhetnek, nem ágazhatnak szét, hogy minél több intelligens embernek adjanak munkát és tisztességes kenyeret. A gimnáziumokból kitódult, illetve a lateiner képzettségű óriási tömeg egy nagy része kiszorul a nekik való pályákból, mert már minden hely be van töltve. Más jellegű állásokra nem mehetnek, egyrésrt, mert szakképzettségűk nem engedi, másrészt, mert ott is leeresztették már előttük á sorompót, munkaerőre nem lévén szükség S ekkor áll elő a mi társadalmunkat jellemző szomorú tülekedés, a fölösleg intelligenciánk között Egyik részt a közigazgatási vagy állami magas protekció a csupán számukra Jelállított új állásokra helyezi et az állam s közigazgatás oly nagy sérelmére. A másik nagy csoport kénytelen kelletlen meghúzza magát, csak akadjon neki tollnoki s bármily alsóbb rendű napidíjas állásban, ahol aztán a gyűjtött szép képzettség elpusztul a nemzet nagy szellemi kárára. A harmadik és kisebb rész a dr. Gyürky Ödönök és Udvaryak jövedelmező szélhámossága szabályait tanulmányozza, hogy boldogulhassanak s egy ideig, főleg a mai felekezetieskedő világban, boldogulnak is saját gyalázatukra s a közjó kiszámíthatatlan erkölcsi kárára A negyedik és ötödik rész vagy erőszakkal szökik meg az életből, vagy oly sorsnak néz elébe, mint az a szerencsétlen Csöke Imre Valóban ennek a szánalomra méltó fiatalembernek tragédiájában a mi közoktatási rendszerünk betegsége nyilvánult meg. De az itt elősorolt helyzetek csak egyik oldalról világítják meg lateiner ifjúságunk jövőjét. De vau ám még egy másik, igen káros és az intelligens ifjúságot mélyen lealázó következménye is a szellemi proletárság túltermelésének. Nem egy, hauem számtalan és magas értelmiséget kivánó pályán tapasztalhatni, hogy az egyéni munkát és megbecsültetést aszerint mérik az illető hivatal és állásokat fenntartó elemek vagy testületek, amilyen nagy a szükséglethez mért kínálat. Ezért nem bír még mi nálunk a csupán • szellemi tőkéből és munkájából élő társadalmi réteg az őt megillető méltó anyagi és erkölcsi elismerés fokára emelkedni. A nagy szellemi proletár fölösleg láttára úgy gondolkodnak felőle sokan, mint több magyar földbirtokos a kulikról. Csak azzal a különbséggel, hogy a mezei kulikat Chinából kell hozatni, a szellemi kuliknak pedig nagy tömege ól köztünk saját vérünkből és epedve várja a neki kínálkozó állást s nem is keresi, hogy miként üresedett az meg, csak legyen néki kenyere és punktum ! Hogy minálunk még mindig nincs kellő becsülete a szellemi munkának s hogy kereskedelmi s ipari téren, tehát közgazdaságilag oly elmaradottak vagyunk, annak egyik legnagyobb oka középoktatásunk egyoldalúsága. Nem akarjuk mi megtagadni a gimnáziumoktól sem a magasztos célt és elsőrendű hivatást, de hogy egyedül ő húzzon magához minden értelmi erőt kioktatás végett 8 egyedül érte rajongjon a társadalom, azt tartjuk mi beteges állapotnak. Éppen ennélfogva örömmel üdvözöljük jelenlegi kultuszminiszterünk ide vonatkozó kijelentéseit és hisszük, hogy erélyes hozzákezdése folytán csakhamar újabb irányok lépnek fel közép iktatásunkban, amelyek az intelligenciára törekvő elmék munkakedvét arányosan megosztják, s a szellemi proletárok számának nagyfokú csökkentésével megszabadítják képzett értelmiségünket a kulik lealázó szerepétől. Bárcsak ily jobb viszonyok karácsonyát ülhetnők mielőbb. Gy. Gy. A VÁROSHAZAROL. § Hivatalvizsgálat. Petkó Valér pénzügyi titkár a hét folyamán három napon át a városi adóhivatalban rovancsolást végzett és bélyegszemlét tartott és mindent a legteljesebb rendben talált. § Gyár-tervek.. Újabban ismét gyár-tervek foglalkoztatják a városházán az illetékes tényezőket. A múlt héten a futtaki kendergyár megmegbizottja járt Pápán s úgy tudjuk, hogy a szegedi kendergyár, mely már tavaly előtt lépéseket tett városunkbatf kikészítő telep létesítése iránt, szintén fel akarja venni a tárgyalások elejtett fonalát. E héten pedig igen komoly helyről, Bécsből érkezett tudakozódó levél polgármesterünkhöz, hogy egy kendő készítő vállalatot minő támogatásban részesítene a város. A kendőket a vállalkozó háznál készíttetné 8 ezzel 3—400 családot foglalkoztatna. A polgármester pótadómentességet, ingyen telkei, esetleg némi anyagi támogatást helyezett kilátásba a vállalkozó cégnek. § Haltenyésztés. A múlt számunkban ismertetett földmivelésügyi miniszteri leiratra vonatkozólag értesülünk, hogy máris akadt volna vállalkozó, Klein József böröllŐi bérlő személyében, ki a város határában halastavat hajlandó létesíteni. Erre vonatkozólag most folytat az illető a v. tanácscsal tárgyalásokat. § Iparhatósági megbízottak beosztása. Az iparhatósági megbízottak az 1907. évre a következőleg osztattak be: általános elnök : Magyar Gyula, az ipartestületi lajstromokat ellenőrzik : Ádám János, Keszei Kálmán ; tanonciskolákat látogatják : Blum Izidor, Eőry István ; gyártelepeket megvizsgálják : Harák Gyula elnöklete alatt Keresztes Gábor, Pálfi József; műhelyeket megvizsgálják az I. negyedben : Kocsis Pál elnöklete alatt Braun Miksa, Pollák József; II. negyedben: sokkal nagyobb erőnek csak parányi része; de maga előtt látta ezt a hatalmas égi tüneményt, amely körülötte mindent éltet, mindent mozgat, mindent épít és mindent ront, — nem gondolkodott tovább, hanem imádva borult le a fölkelő Nap előtt! Mi már nem válhattunk napimádókká ; azonban bámulatunk még nagyobb, mert Öntudatos! Hiszen mi már tudjuk, hogy ez a végtelennek látszó erőforrás milyen kicsiny a nagy mindenségben ; hogy e törvényszerűség, ebben a végtelen változatosságban rejlő örök változatlanság, csak egy része egy még nagyobb állandóságnak, egy még nagyobb törvényszerűségnek, amely alól kivétel nincs, aminek alá van vetve minden, ami csak a világon van. És ne is higyje senki azt a sokszor hangoztatott vádat, hogy a természettudományok istentagadásra vezetnek. Hiszen a természet törvényei Isten törvényei, és így amikor a természet törvényeit kutatjuk, Isten törvényeit ismerjük meg. A természettudományokkal foglalkozó ember fogalma Istenről talán más, mint az egyszerű emberé, talán kevésbbé hasonlít az emberhez ; de annál tisztább, annál hatalmasabb. Hiszen természetes, hogy minél fejletlenebb az emberi értelem, annál egyszerűbb lesz az az istenfogalom, ami abban él; annál jobban hasonlít valamely konkrét tárgyhoz, pl. az emberhez. És minél jobban kifejlődik lelki életünk, annál kevésbbé tudjuk a világos kormányzó hatalmat formába szorítani, annál eszmeibbé, mindent átható erővé válik az ! Más dolog az, amit a természettudományok fejlődése megsemmisítéssel fenyeget. És ez az anthropocentrikus világnézet, amely, bárhogyan tagadjuk, nagy mértékben él közöttünk még ma is. Az a felfogás, hogy én, az ember vagyuk a világ középpontja, énkörülöttem forog minden. A Föld, a világ, csak a mi lakóhelyünk, az állat és növényvilág csak azért van, hogy minket tápláljon. A Nap, a Hold, a csillagok csak nekünk, csak miértünk ragyognak, — szóval minden csak azért van, hogy nekünk hasznunkra legyen, hogy minket mulattasson. — A gondolkodni nem tudó gyermeki lélek naiv, kedves megnyugvása ez ! De hiszen azt tartjuk, hogy mi már gondolkodunk, hogy az emberiség nem éli már gyermekkorát és akkor nincs jogosultsága többé a naívságnak, akkor ez a felfogás önhittség, és az önhittség semmiképpen se kedves ! És a természettudomány tanít meg arra, hogy semmivel se vagyok szükségesebb a Földön, mint az utolsó kis bogár; hogy a földben bujkáló apró kis féregben ugyanazon nap energiája mozog, mint az én karjaimban. Igen jogOm van az állatokat megölni, saját céljaimra felhasználni, — de ez a jog csak az erősebb joga ! Es önhittségünkben gondoljunk csak arra, hogy az emberi művelődés egész nagy fegyvertára, gőzgé peink, gyáraink, hadseregeink ereje, amelyeknek birtokában gyakran mindenhatóknak képzelik magukat a földi hatalmasok, a Földön megnyilatkozó nagy természeti erőkkel együtt, mind osak parányi, számokkal alig kifejezhető kicsinyke kis része a Nap energiájának ; s hogy ez a végtelennek látszó erőforrás, a Földnél több, mint egy milliószorta nagyobb Nap milyen elenyésző kis porszem a világmindenségben ! Hiába fejezuém ki a világegyetemben előforduló méreteket számokkal; az ilyen nagy számok elképzeléséhez tompa az emberi értelem. De képzeljünk el egy jókora narancsot, ez legyen a mi óriás Napunk; tőle 10 méternyi távolságban egy mákszemet, ez a Föld. Tehát ezen méretek mellett a Föld egész pályája a Nappal együtt belefér egy nem is túlságosan nagy terembe. És akkor a legközelebbi állócsillag innen 2000 kilométer távolságra, valahol a Kaspi-tenger partján, vagy Angolország fölölt végzi pályafutását! — És ilyen végtelen távolságok által elválasztva millió és millió csillag végzi futását az űrben, hiszen a legújabb csillagászati fényképfölvételek csak húszmillió állócsillagot örökítettek meg; és mi van azontúl, ahová már távcsövek segélyével sem hatolhat el az emberi szem? És ez a sok állócsillag mindmegannyi nap ; köztük a mi Napunk nem is a legnagyobb, sőt vannak ennél sokszorta nagyobbak. Mindenik önmagában szinte Jó és szép munkáért és kitűnő szabásért töl>l> kiállításon, érmekkel kitüntetve! JZ^ Ilij Mindennemű férfi-ruhák első pápai í'éríi-divatterme, Pápa, Fő-tér-, 253. sz. szolid áron mérték szerint készíttetnek.