Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-12-15 / 50. szám

Széchenyi [Pál gróf, kalocsai érsek, erélyes és hazafias fellépése megakadályozta ugyan, de amit a Kollonics elnöksége alatt álló bécsi kormány a gyakorlatban mégis önkényesen megvalósított. Menjünk tovább ! 6. A commissió neoaquisitica elnöke, Kollonics egész megyéket foglalt le és jogos tulajdonosának akkor adta vissza, ha az sajátjáról váltságdíjat fizet. (Hornyik : Kecskemét története.) 7. A commissió neoaquisitica elnöke, Kollonics az egész Kiskunságot, 500 000 forintért eladta a német lovagrendnek. (Jász-Kunok története.) 8. Kollonics hét tagból álló bizottság elé viszi a maga terveit; e bizottság kimondja, hogy Magyarország a felkeléssel (a Thököly-félével) eljátszotta alkotn ányát, a király azt teheti az országgal, amit akar, eskü nem kötelezi. (Wolf: Lobkowilz életrajza, I. k. 344.) 9. Kollonicsot 1672 január L'O-án a pozsonyi m. kamara elnökévé nevezték ki. Szelepcsényi prímás meg sem jelent a beiktatáson, noha meg kellett volna jelennie. Kollonics a kamarát németekkel árasztotta el, kikről irja, hogy „függetlenek a magyaroktól." Sok millióra ment a vagyon, mit a Nádasdy, Zrínyi, Széchy, Thököly, Petröczy, Balassa és több családoktól elfoglalt, de a roppant vagyon nagy része elkallódott a hűtlen sáfárok kezén. A jövedelem 1672-ben 66.000 volt Kollo nics becslése szerint. 1676 május 1 én a pozsonyi kamara nyilvános árverést hirdetett a Vesselényi, Nádasdy, Zrinyi, Frangepán stb. javakra. (Orsz. levéltár. Tört. tár 1«97. 277.) Pár példa a vallásügyek kezelésére : 10. 1673 ban a király Kollonicsra bizza a vallásügyek vezetését; ez után következik a 2-ik pozsouyi vértörvényszék. 11. 368l-ben maga Lipót király irja, hogy a vallásügyben nem fog hallgatni Kollonics, hanem Nostits és Hocker szavára s a protestánsoknak engedményeket tesz. (Maurer: Kollonits életrajza 124—125.) 12. A magyarság megtörése még a vallási szempontoknál is fontosabb lévén neki, a szászokat, kiket az erdélyi magyarság megsemmisítésére jó eszköznek tartott, vallásukban nem háborgatta, sőt kijelentette, hogy „különös szeretetet táplálok a szászok iránt, mert németek". (Zieglauer : Harteneck.) 13. A nagyszombati jezsuiták új magyar énekeskönyvet akartak kinyomatni. Kollonits ezt nem engedte meg, de kiadta tót szövegben. (Szilágyi VII. 520.) 14. A zirci, borsmonostori apátságot egy alsó-ausztriai apátságnak adta, a jászói, leleszi, csornai prépostságot 1697 ben egy ausztriai kolostor kapta, a zalavári, telki, tihanyi apátságokat osztrák kolostornak adta. (Biedermann : Geschichte der oesterreichischen Gesammts Staatsidee. 168.69.) Kollonics lelki érzületét, egyéniségét jellemzi az itt következő két adat: 15. A györkei vereség után a foglyokat Kollonics vette „pártfogásba

J és a likavai és árvái kuruc foglyok közül hetvenet eladott gályarabságra; a császár utasította a német tiszteket, hogy a foglyokra vonatkozólag kövessék Kollonics parancsát. (Maurer: Leopold gróf Kolloniteh. 69.) 16. A pozsonyi kamara területén 1672-ben behozták a csizmaadót, majd a hús , bor-, sör- és pálinka fogyasztási adót, amelyek eddig ismeretlenek voltak az országban, és hogy a kamara elnök (Kollonics) és társai, hogy kezelték a vagyont, mutatja az 1675 iki mérleg. Maga az elnök a rendes fizetésén kívül még két cimen húzott fizetést, amellett 450 frt ajándékot kapott akkor, midőn a mérleg 53.097 forint 49 dénár deficitet mútatott fel. (Orsz. levéltár) Beszéljünk-e arról, hogy : 17. A dohányegyed-áruxág behozatalával a parasztságot a megélhetés utolsó eszközétől fosztotta meg (1702.); hogy: 18. Hivatalosan behozta az állam a pénzrontást, a kezdetleges veretű és könnyen hamisít ható részpénz által. 19. Az új adók l ehajtásánál a ko

rmány a legszigorúbban járt el, katonák törtek a népre s nemcsak elszedték mindenét, hanem ütötték, verték, kínozták is a népet. 20. 1689 ben egy udvari bizottság állapította meg, hogy az újonnan visszaszerzett területen v nép helyzete rosszabb, mint a török alatt. És ez így volt annak a Kollonicsnak kormánya alatt, aki a P. és V. tÖrténetbuvára szerint éppen a nép iránt viseltetett jóakarattal. Vájjon akkor mért tódűltak éppen ezek az alsóbb néposztályok — eleinte majdnem kizárólag ezek — a Rákóczi zászlaja alá ?! Említsük-e, hogy: 21. Az ismeretlen véradót, mely valóságos embervadászattá tette a katonafogdosást, a Kollonics-kormány honosította meg. Ismertessük a gazdasági nemzetrontás amaz utolsó fázisát, mikor 22. a hazai marhaállomány a hosszú háború miatt megfogyván, s a hús Bécsben megdrágulván, császári biztosok jöttek az országba, hivatalból le szállították a hús át át és kényszerítették a marhakereskedőket, hogy elkobzás terhe alatt Bécsbe szállítsák készletöket. És szóljik-e arról, hogy ezek és minden, ami az országban történt, országgyűlés nélkül, királyi és miniszteri ukázokkal rendeltetett el ? Magyarország történetének gyászos, igen gyászos lapjairól regélnek ezek a tények, miket itt felsoroltunk s amikhez hasonlót százával lehetne idézni. Hogy a Kolloncs-kormány és Kollonics-rendszer természetszerűleg vezettek a forradalomba, azt még a bécsi udvarnál is látták. 23. Szavoyai Eugen herceg Kollonics-rendszerét annyira veszedelmesnek tartotta, hogy félt, hogy emiatt az osztrák-ház elveszíti a magyar koronát. (Századok, 1897., 77.) így látták ezt Bécsben s így látta a viszonyokat a nagy Rákóczi Ferenc fejedelem. O maga, Rákóczi Ferenc volt az, ki megírta, hogy Kollonicstól hallotta, hogy a magyarokat koldussá és rabbá fogja tenni. Nem Acsádyval, nem Szalayval, sőt nem is Horváth Mihállyal, hanem magával Rákóczi Ferenc fejedelemmel találja magát szemben a P. és V. nagy Ismeretlenje, mikor ezt a Kollonics-féle mondást a dajkamesék közé akarja utalni. Nem dajkamese, hanem tényekben megbizonyult szomorú valóság volt bizony ez. Ez volt oka, ez volt jogos alapja a Rákóczi dicső szabadságharcának. Önkéntelenül is ennek nimbuszát tépázza meg az, aki arra a dicstelen és meddő kísérletre vállalkozik, hogy eloszlassa a ködöt, mely egy leigázott nemzet szívszaggató sóhajtásaiból gyűlt örök idö'kre Kollonics Lipót gróf emléke köré. A YARMEGYEROL. Vármegyei közgyűlés. — 1906 december 10. — Vármegyénk törvényhatósági bizottsága folyó hó 10-11. napjain tartotta meg téli rendes közgyűlését, melyen Hunkár Dénes főispán elnökölt és mintegy 80 - 90 bizottsági tag vett részt. Főispán, elnöki megnyitója után bejelentette, hogy a számonkérői széket megtartotta. Örvendetes tényként említi meg, hogy a vármegyei összes hivatalok tevékenysége elismerést érdemel, amenyiben hátralékaik elenyésző csekélységüek. Bejelenti végül, hogy a főispáni titkárrá kinevezett báró Fiáth Miklósnak és belügyminiszteri segédfogalmazóvá előléptetett dr. Bezerédj Andrásnak helyébe kinevezte I. o. fizetéses közigazgatási gyakornokká dr. Jerffy József tb. szolgabírót Zircz és II. o. fizetéses gyakornokká dr. Sült Lajos tb. aljegyzőt Veszprém székhellyel. Napirend előtt dr. Ováry Ferenc és dr. Csete Antal bizottsági tagok interpellálnak a balatonparti vasút ügyében. Az interpellációkat a közEgyszerre csak a következő rendkívüli dolgot vettem észre: feleségem az ágyhoz közeledett, szétvonta a függönyöket, a takaró alá bújt s fejét a vánkosra hajtva elnyújtózott, mintha aludni akarna — és anélkül, hogy imádkozott volna ! — Belátom, le kell mondanom arról, hogy e sorok olvasóiban fel tudjam kelteni a csodálkozásnak, a megindúlásnak azt az érzetét, amely e csekély és jelentéktelen körülmény láttára elfogott. Pedig a dolog annyira meglepett, annyira megrémített, mintha . . . (mily hasonlatot mondjak) — mintha példáúl megláttam volna a feleségemet, amint egy férfit megölel és ajkon csókol. Nem tudtam még állani, hogy hozzá ne menjek és meg ne szólítsam: — Jeanne! ^ — Barátom ? Ajkamra mosolyt erőltetve kérdeztem: — Nem imádkozol ma este ? Újra lehunyta szemét, amely mintha menekült volna tekintetem elől — és „nem"-et mormogott, amelyet alig hallottam. — Mért nem végzi imádságát rendes szokása szerint? Tán most én vegyem át a térítő szerepét? Erre sem felelt s alvást szinlelt . . . Szörnyű sejtelem cikázott át agyamon, az imádságról való ez a lemondás azt jelenti, hogy nőm lelkében valami rettentő változás állott be. Dühbe jövök, rettentő dühbe — bár ez nálam ritka eset. Őrült vágy fogott el, hogy megragadjam a függönyök mögül kikandikálló fedetlen vállakat, s addig marcangoljam, zúzzam, amig a fájdalom megszólaltatja e néma ajkakat. De erőt vettem magamon. Odatérdeltem ágyához, 8 ajkamat Jeanne füléhez tartva dadogtam : — Bocsásson meg kedves barátnőm. Tudom, hogy csökönyŐ88égem ostoba és nevetséges. Miután azelőtt mindig gúnyolódtam vallásossága fölött nincs jogom arra, hogy megkérdjem önt, mért nem imádkozik . . . De legyen elnéző irántam . . . feleljen . . . Mondja azt, hogy szeszély az egész . .. és meg leszek nyugtatva ! Még mindig nem akart felelni. Felálltam 8 lerántottam róla a takarót, hogy felelni kényszerítsem. Felült az ágyában, szemei tágra nyiltak, és én egyszerre kiolvastam belőlük hitszegése vallomását és a haláltól való félelmét. — Imádkozzál, ismételtem. Térdelj ide és vess kétszer keresztet . . . Nem kivánok tőled egyebet. De ha nem teszed, azt fogom hinni, hogy másnak adtad magadat és ezért nem mersz imádkozni. Az ajkait mozgatta, de szólni nem tudott. Felkaptam a kandallóról a revolveremet, és csövét a padl^ felé irányoztam: „Valld be, hogy így van ... Kedvesed van ! Te ma odadobtad magad egy férfinak . . . Azt várom, hogy tagadd ! . . . Várom, hogy imádkozzál !„ Nem mozdúlt, nem felelt. Szeme még mindig tágra nyiltan a revolvert tartó kezemre tapadt. Követte mozdulatát, s látta, hogy a csövet fölemelve, födetlen nyakára céloztam. — Istenem ! Istenem ! — sóhajtott. Nem kérdeztem tovább. Mindent tudtam. Háromszor lőttem rá egészen közelről a keblére, s csak a harmadik lövésre bukott fel, odagurulva az ágy mellé, egy nagy vértócsába. Azután a kandallóhoz támaszkodva váltam. Egy hónapja, hogy börtönöm magányában gondolkozni kezdtem; megvizsgáltam a lelkiismeretemet. Nem voltam jó férj, amig a feleségem élt, ez volt a hibám ; de azon a napon, amelyen megöltem, igazságos férj voltam, mert megcsalt! Ebben bizonyos vagyok, oly bizonyos, mintha a yaját szememmel láttam volna hitszegésót, biztosabb vagyok a felől, mint öntudatom felől, így hát nem is sajnálom, amit tettem. Nem törődöm vele, hogy a birák és esküdtek osztják-e, nem-e meggyőződésemet . . . őrültnek tartanak ? Mit bánonfi én ? Igazságot szolgáltattam ! . . . Karácsony Y Kiválóan alkalmas és célszerű férfi szövet-, női kelme- és pargetes új-év re >K * w ét w ét w ét w maradékok bámulatos olcsó árban kaphatók KRAUSZ JÓZSEF 1. FIA ɧ TÁRS A divatáruliázában.