Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-11-03 / 44. szám

Hogy beteljék a keserű pohár, szerdán d. u. Bánk-bán jött címszerepben — a baritonistával, Melinda szerepében — Katona Terussal, aki eddig — tudtunkra — a karhoz tartozott s csak ezúttal lépett elő szédítő avansszal drámai szendének. Ilyet azonban sok viszontagságon átment szin­házunk még keveset látott. Egy Melinda, aki egyszerűen nem értette, amit elmondott. Nem hogy nem érezte át, de nem értette. Az a nyafogás és jajgatás, amit produkált, Mucsára való, nem Pápára. S ha Szalkay komolyan gondol arra, hogy más szezonban is Pápára jöjjön, ilyen prudukciót többet nem engedhet meg. Inkább ne legyen több dráma, de kóristánék nem melin­dázzanak nekünk. Aztán Gyárfás Bánk bánnak ! Hát kérem, mi mondtuk Gyárfásról, hogy ritka baritonista az, akiben ennyi drámai tehetség legyen. De ez csak a baritonista dicsérete, ez még nem jogcim a hős szerepkörére ! Hogy egyáltalán elszivelhető volt, még az is szép tőle. De persze imponálni nem tudott, mint Magyarország nagy­úra, az érzelmek és szenvedélyek egész skálájá­nak kifejezésére nincs elég drámai érzéke és tudása- Egy jelenete, mikor a királynét megöli, elég erővel teljes volt E jelenetben Tömbömé igen jól játszott, nála csak a kiabálást kárhoz­tatjuk, de persze azért az ő játéktudása úgy aránylott a másik női szereplőjéhez, miut mondjuk a Nemzeti a pápai szinházhoz. Déri ismert intelligenciájával h .tásosan játszotta meg Peturt, hangja azonban erősebb kitöréseknél hamar fel­mondja a szolgálatot. Nem csoda, őt folyton játszatják és pedig minden szerepkörben, ő intrikus, tragikus, bonvivánt. szerelmes, minden egy személyben. Pardon, szerelmesnek itt van Szigethy Andor is. Ottót legalább vele adatták. Mivel érdemeltük meg mi Szalkayéktól az ilyen vicceket! S mivel érdemelte meg a társulat leg­derekabb, legnagyobb tehetségű tagja, hogy oly szerepet játszatnak vele, melyhez színészi lényegé­nek egy porcikájának sincs köze? Szálljunk alá azonban a klasszikus dráma ama magaslatáról, hova Beleznay és Katona kis­asszonyok bennünket felrepítettek s nézzük a hét többi, immár könnyebb Múzsa körébe tartozó előadását. Szombaton a Bőregér ment. Ha valaha észrevehető volt a zenekar gyöngesége, akkor ez estén. A gyönyörű melódiákat nem, egyáltalán nem tudták érvényre juttatni. A szereposztás a lehető legrosszabb volt. Eisenstein szerepe nem igen való Szigethynek, bár ha a szerepet nem egy nappal előbb kapja meg, tán tudott volna belőle valamit csinálni. így — amit nála még sohse láttunk — a sugólyok felé gravitált. Déri tehetségét elismerjük, de hogy ő még énekes bonvivánt (Frank) is legyen, azt bajos tőle kívánni, Szántó tűrhető tenorista volt, Gyárfás unott 03 kedvetlen. A nők valamivel többet értek a férfiaknál, bár Táborit nagyon is alterálta a környezet. Mégis ő hű maradt önmagához és énekben, játékban kedveset nyújtott. Nagy ambí­cióval játszott és énekelt Dénes Ella is, neki azonban igen jó vezetőre lenne szüksége ahhoz, hogy hanganyaga művészi szempontból is ne csak a maga nyerseségében érvényesüljön. Déri Gizi nem rontott a gyönge ensemblen, melyből - - ezt majd elfeledtük — Táborin, Dénesen kívül még a Bátori pompás Froscha emelkedett ki. Sokkal összevágóbban, fürgébben, tempera­mentumosabban ment a vasárnapi Gyöngyélet. A darab maga a durva trivialitások gyűjteménye, alkalmas a legedzettebb habitüék elpirítására is. Nem mondjuk, a kaszárnyai élet rajzában van némi humor, de a legvastagabb fajtából. Tagad­hatatlan azonban, hogy a közönség jól mulatott, amiben része volt első helyen Tábori és Szigethy ötletes, pompás játékának. Egy duettjüket három­szor megismételtették, ami nálunk ritkaság számba megy. A finnyás, csak a szellemnek hódoló bölcsészt Déri Béla kitűnően adta. Bátori ezredes a maga drasztikus humorával ép úgy hatott, mint Magas, ki az elegáns hadnagyot öntudatos realizmussal ábrázolta. Vígjátéki anyának is megfelelt Tömbömé, ámde két leánykája a két Fekete leány csak csinos arcával hatott, egyébként jelentéktelen vala mind a kettő. Dráma jegyében folyt le a hét. Igen szomorú dráma volt az is, mely befejezte. Raupach ős molnára ép oly ős gyermekével úgy látszik csak Pesten képes már az embereket megríkatni. Pápán a publikum igen kedélyesen fogta fel az érzékeny esetet, a kisértetek megjelenése (minden hatásos fény-effektus ellenére) csendes, de hatá­rozott derű közepette folyt le. Pedig a szereplők játszottak legalább is oly jól, mint amily jó Raupach darabja. Szigethy, az aranyos kedélyű, Szigethy, egész komolyan játszotta meg a kegyet­len molnárt, leányát Fekete Irén adta, a szenvedés hangját egy-kétszer szívhez szólóan találván el és a többiek is mind megtették a magukét. Az eső azonban zuhogott, a színházban — ezúttal elő­ször — kevesen voltak és a kevesek sem méltá­nyolták Raupach úr kísérteties poézisét. — or HETI ÚJDONSÁGOK. — A főispán Pápán. Hunkár Dénes, vármegyénk főispánja, hivatalos kör­útján városunkat látogatja meg elsőnek. Hunkár Dénest főispáni székét a vármegye közönségének osztatlan bizalma mellett foglalta el. Szivböl üdvözöljük öt újból ez alkalommal, midőn városunk falai közé érkezik. Itt idözése alatt kétségen kívül értesülést fog szerezni városunk óhajairól s bizton hisszük, hogy az ö tiszteletre­méltó egyéniségét közcélú törekvéseink méltó vezéréül fogjuk megnyerhetni. — Rákóczi temetése. A Budapesten, Kassán és Késmárkon rendezett Rákóczi ós Thököly ünne­pen a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület küldött­ségének ólén jelen volt Gyurátz Ferenc püspök. Vármegyénket Hunkár Dénes főispán és Koller Sándor alispán képviselték a kassai ünnepen. — Kinevezés. Czuppon Elek helybeli kir. adótiszt, adóhivatalunk régi, derék hivatalnokát, a pénzügyminiszter adóhivatali segéddé nevezte ki. — Színházi heti műsor. Vasárnap délután : Gyöngyélet, este: Vig özvegy; hétfő: Asszonyregiment; kedd : Vigécek ; szerda : Milliárdos kisasszony ; csütörtök (utolsó előadás): Milliárdos kisasszony. — Huszárezredünk köréből. Zombory Géza főhadnagyot II-. oszt. századossá nevezték ki s egyidejűleg áthelyezték Pécsre a 8. honvéd huszár ezred hez. — Katholikus főgimnázium Pápán. A hely­beli katholikus kör kebelében oly irányú moz­galom indult meg, hogy a pápai bencés gimná­zium főgimnáziummá fejlesztessék ki. E tárgyban október 30-án a katholikus körben értekezlet volt. Az értekezleten elhatározták, hogy a főgimná­ziummá fejlesztés esetén szükségessé váló építke­zés költségeit társadalmi úton aláírásokkal gyűjtik össze. Az ily irányú agitáció vezetésére —- mint értesülünk — bizottságot választottak, melynek elnöke Sült József közjegyző lett, alelnökei: Mészá­ros Károly polgármester, Mikovinyi Ödön járás­bíró és Jándy Bernardin gimn. igazgató, jegyzői: Kalmár Károly és Szekeres Bónis, pénztárnoka: Wajdits Károly. — Theologusok mulatsága. A pápai ev. ref. theologus ifjúság segítő-egyesülete a Griff-szálló nagytermében 1906 november 14-én (szerdán) Ihász Lajosné úrnő védnöksége alatt saját pénztára javára hangversennyel egybekötött táncmulatságot rendez. Belépő-dijak : ülőhely 2 korona, állóhely 1 korona. Kezdete esti 8 órakor. Jegyek előre válthatók Kis Tivadar könyvkereskedésében. — Műsor : 1. II Furioso. (Donizetti.) Előadja a főiek, zenekar Gáty Zoltán tanár vezetésével. 2. Felol­vasás. Tartja dr. Antal Géza theol. akad. tanár. 3. Rondo capriccio. (Mendelssohn-Bartholdi.) Zongo­rán előadja Hlatky Ida. 4. Honvágy. (Rudnyánszky Gyula.) Előadja Koritschoner Margit. 5. A két gránátos. (Schumann Róbert.) Énekli Seefranz Sándor VIII. o. t. 6. Vig szavalat. Előadja Szabó S. Zsigmond IV. é. pn. 7. Nem tudom ón, mi a bajom . . . (Tern Károly.) Előadja a főisk. énekkar Gáty Zoltán tanár vezetésével. — A vasútnak nem kell villamfény. Drágá­nak találja az igazgatóság. Csodálatos, valóban, í Győrött, Szombathelyen, Kaposvárott s még X ' helyen nem találják drágának, pedig egyik helyen sem olcsóbb, mint nálunk, s e helyeken villamos fényárban úsznak a pályaudvarok, nálunk „drága" a villany, marad a petróleum. Az igaz, hogy a milyen szegényes a mi indóházunk, ahhoz stíl­szerűen csak a petreolaj illik. — Rákóczi-kép a városházán. Az utolsó városi közgyűlés határozatából kifolyólag Mészáros Károly polgármester megbízást adott Herz Dávid festőművészünknek, hogy a városháza közgyűlési terme számára II. Rákóczi Ferenc fejedelem arc­képét fesse meg. Herz Dávid ecsetjét a városházán már több igen sikerült kép dicséri. Rákóczi feje­j delem eszményi alakja bizonyára kiváló alkotásra fogja a művészt lelkesíteni. — Bankett. Hunkár Dénes főispán tiszte­letére szerdán este a Griffben bankett lesz, melyre, mint halljuk, Hoitsy Pál képviselőnk is körünkbe fog érkezni. — Halottak napja. A kegyeletes megemlé­kezés napjának, a halottak ünnepének nem ked­vezett idén az idő. Egész nap borús volt az ég, erős szél fujt, este 6 óra után pedig megeredt az eső. Ám azért a közönség sűrű tömegekben ke­reste fel a temetőkerteket, hogy egy egy koszorú­val, friss virággal áldozzon elhunyt kedvesei em­lékének. Persze, a szeles idő miatt a sírokat nem lehetett kivilágítani, csak itt ott pislogott néhány mécs; hazavitték tehát az apró, színes gyertyá­kat, s az elköltözöttek emlékére a szobák csend­jében gyújtották fel azokat. — A nyilt levél. A „Pápa és Vidéke" azt irja múlt heti számában, hogy „teljesen kárba­vesrett fáradság volt" azt a bizonyos Hornig püspök úr ő excellenciájához intézett nyilt levelet megírni. Tegyük föl, hogy ez igaz s mi a nyomda­festéket hiába pazaroltuk ebben az ügyben. Nos hát, mi készséggel kijelentjük, hogy nemcsak eb­ben, de sokkal kevésbbé fontos közügyekben is, sohasem azt szoktuk nézni cikkeink megírása előtt, lesz-e annak eredménye, vagy sem, hanem meg­írjuk azokat úgy. amint lelkiismeretünk, meggyő­ződésünk és az igazság parancsolja. Visszatérve az adott esetre, kénytelenek vagyunk tisztelt lap­társunknak figyelmébe ajánlani, hogy kissé naiv módon itéli meg nyilt levelünk hatását. Legyen nyugodt a P. és V., mi igen jól tudjuk, hogy mi a címzett magas helyről választ kapni nem fogunk, mert a nyilt leveleknek nem is ez a céljuk. Mi csak azt akartuk elérni, hogy a templomban el­követett sajnálatos tény a nyilvánosság előtt a maga meztelenségében leszögeztessék, s hogy arról a legilletékesebb fórum is tudomást szerezzen. Hogy milyen hatása lesz ennek az egész dolog­nak, mint fog róla a legilletékesebb fórum ítélni, azt egyelőre sem t. laptársunk, sem mi nem tud­hatjuk. De jó tanácsot adhatunk. Ha a P. és V. kíváncsi erre az Ítéletre, akkor annak idején for­duljon a főtisztelendő plébános úrhoz, az majd adhat közelebbi felvilágosítást, s akkor majd meg­tudja, hogy a mi fáradságunk kárbaveszett e, vagy sem ? — Mindez azonban mellékes. A dolog azon sarkallik, helyes volt-e a plébános eljárása, igen vagy nem ? Erről pedig a P. és V. konokul hallgat. — Egy üres páholy. Hétfőn a szinházban hazafias díszelőadás volt. II. Rákóczi Ferenc fogsá­gát adták. Tömve volt a szinház minden zuga. Csak egy páholy tátongott üresen a nézőtérre. A föld­szinti 1. számú páholy volt ez, melyet a helybeli honvéd huszár tisztikar bérel s amelyből a tiszt urak eddig még egy este sem hiányoztak. Kommen­tárt nem füzünk az üres páholy esetéhez. Csak ha­tásáról annyit, hogy mindenkinek a szivét, ki azt a bántóan üres páholyt látta, keserűség fogta el, mert ime itt is bebizonyosodott, hogy Magyarorszá­gon a magyar katonának nem szabad magyarnak lennie. Hogy is irta Bodor Aladár a múlt heti ver­sében Rákócziról : Ha jössz, a határon nem vár magyar sereg, Nem hajtanak zászlót palotás ezredek; — Elvették a kardunk. Másé sok szép várad: Munkács, Újvár, Patak, Komáromban, Győrött berdót kiáltanak, Labanc az úr rajtunk. — Körmendy-emlékünnep. Múlt hó 31-én leplezték le a somogymegyei Csurgón néhai Körmendy Sándor, a dunántúli ref. egyházkerület főjegyzőjének arcképét. Körmendy Sándornak, mint a belsősomogyi egyházmegye volt esperesé­nek lankadatlan buzgósága fejlesztette a csurgói kÍ8gimnáziumot főgimnáziummá; emléke méltó volt arra a kegyeletes beszédre, melyet dr. Vida Károly főgimnáziumi igazgató szentelt neki. A szép ünnepen Pápáról jelen voltak Kis József esperes, kinek a megboldogult ipa volt, Németh István egyházkerületi főjegyző, úgyis mint a püspök helyettese, Faragó János főgimn. igazgató ós Losonczi Jenő főgimn. tanár. Losonozi ecsetje alól került ki a néhai főjegyző kiválóan sikerült művészi kivitelű arcképe, mely az ünnepen jelen volt nagyközönség osztatlan tetszésével találkozott. — Az önképző Leányegylet holnap vasár­nap, úgyszintén minden héten délután 4 1/, órakor tartja előadó ülését. E héten szaval Balog Terus, Kohn Olga; zongoráz Pfeiffer Laura; cimbalmoz Veiler Etelka; énekel Tóth Anna; zongorán kíséri Nobel Henrike. — Csak egy virágszálat! Esdve kérjük a mi jó közönségünket, rójja le azt a szent vámot, amelyet a szegénysorsu tüdőbetegk megmentéseért tőle kérnek. Ne dobják el azt a befizetési lapot

Next

/
Thumbnails
Contents