Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-02-10 / 6. szám

Keresztény szociális kurzus. A Katholikus Egyesületek Országos Szövetsége által rendezett keresztény szociális kurzus f. bő 2—5. napjain folyt le Pápán. Az előadásokat az első este a bencés gimnázium tornatermében tartották, minthogy azonban ez szűknek bizonyult az érdeklődők befogadására, a többi napokon a Griff nagytermében voltak, melyet a hallgatóság mindenkor teljesen megtöltött. A közönség az összes előadásokat figyelemmel hallgatta s elismerő tapsokkal honorálta. Az első napon, pénteken Stanits Fulgent tartott előadást A katholikus intelligencia hivatásáról. E hivatás a katbolicizmus érvényesítése a társadalomban. Hogy e hivatást ismerhessük, részletesen szól a katholicizmusnak az egyházzal, állammal, a házasággal, a családdal, az iskolával, a sajtóval stb. szemben elfoglalandó álláspontjával. Majd az erkölcsi romlottságot ostorozza s az embernek a családi körben, az államban és egyházban való ideális szerepét vázolja. A mai rosz társadalmi viszonyok forrását ott leli, hogy a keresztények nem voltak eléggé keresztények s nem szereztek érvényt a keresztény elveknek. Szombat este az első előadó Zlinszky János dr. volt. A helyes jótékonyságról beszélt kapcsolatban azzal, hogy miként lehetne a társadalmi jótékonyságot a hatósági szegényügyi szervezettel megfelelő kapcsolatba hozni. A magánjótékonyság terén perkorreszkálja a szegényeknek pénzzel való segélyezését, élelmet, fát, ruhát kell a szegényeknek adni, lakájukon kell az Ínségeseket felkeresni, a legfőbb pedig, hogy minél előbb munkához kell őket juttatni. Utána Farkas Edit szólott a nővédelemről. Angol mintára patronage állíttatott fel Pesten, hol munkásleányok szellemi, erkölcsi és anyagi támogatásra lelnek. Oktatást nyernek olvasás, irás és számolásban és a hasznos kézimunkában. Nyilvános előadásokat is tartanak számukra és szórakozásról is gondoskodva van. Ha betegek, felkeresik őket lakásukon és szorult anyagi helyzetükben segélyezik. Ily női patronageokat most vidéken is szándékoznak alapítani s felhívta a jelenlevőket, hogy a pápai patronage megalakítását mozdítsák elő. Majd Szentiványi Károly, az országos szövetség titkára tartott előadást Szervezett erők cimmel. A szervezett erők a társadalom irányítói, három hatalmas kapocs van : az állam, a testületek és a család. Rajzolja a kereszténységre váró nagy hivatást, hogy mire képesek az emberek, ha a szeretetben egyesülnek, s mire vezet, ha a gyűlölet vezérli őket. A társadalmat a jövőben csak a szeretet vezetheti. Ha haladni akarunk, szerelni kell tudni. Haladni három téren lehetséges : az ipar, a földmivelés és az uralom terén. A két első a munka biztosítását szolgálja; az utolsó az állam vezetésére foly be. Mindenütt helyünket kell találnunk. Majd összehasonlította a keresztény szociális elveket a szociáldemokrata elvekkel. Hosszasabban fejtegette a hazaszeretet eszméjét s a vallástalanság elleni küzdelemre buzdított. Beszédje elhangzása után Szeift István üdvözölte a vendégkép jelenlevő Herényi Gotthard Sándort, a szombathelyi függetlenségi párt elnökét, aki az üdvözlést megköszönve, rövid beszédében a munkások iránti humanizmusról szólott. A vasárnapi előadások sorozatát dr. Ernszt Sándor nyitotta meg. A kisipar pusztulásáról szólott. Illusztrálja ezt az az adat, hogy Győrmegyében 85, Veszprémben 84, Fejérben 75 °/

0-a az iparosoknak segéd nélkül dolgozik. Nem a nagyipar tette tönkre a kisipart, Magyarországon nincs is nagyipar, Németországban pedig a hatalmas nagyipar mellett virul a kisipar. Megrontotta a kisipart a tisztességtelen verseny, a kontárok, a házalók, a végeladások, a fegyencipar. Az állam közömbös a kisiparral szemben. 537 gyáros közül 370 kap állami szubvenciót. A kisipart nem szubvencionálják. Az orvoslás módja: követelni kell az ipartörvény revízióját, s ebben az iparigazolvány kikötését, továbbá, hogy csak mestervizsgálatot tett iparos alkalmazhasson tanoncot, hogy az ipartestületek jogokkal ruháztassanak fel, a fegyencipar kizárassék a versenyből. A második előadó Auer István volt. A sajtóról szólt, ostorozta azt az irányzatot, mely a sajtót leplezetlen üzletté teszi. A katholikus szellemű lapok támogatását ajánlotta. Az est utolsó előadója Erdősi Károly volt, aki a „Szakoktatásiról szólott. A kisipar hanyatlik ugyan, de van egy tér, ahol a gyáripar soha nem fogja háttérbe szorítani, ott t. i. ahol az egyéni izlés jön számba. A szociáldemokrácia a kisiparossal nem törődik, mindenkiből munkást kiván alkotni s ez irányban egész helyesen az egyéni öntudatot kivánja fejleszteni. Az egyéni öntudat teremti meg az egyéni izlést, aminek viszont éppen a kisiparban van jelentősége. Az iparos szakképzettséget kell emelni, ez legyen a kath. legény- és munkás-egyleteknek főfeladatuk. Szakszervezkedés a külsőben, szakoktatás a működésben, ez legyen a cél. A kurzus utolsó napján hétfőn öt előadás volt. Az első előadó Hérits Márton plébános, a kisgazdaság reformjáról beszélt. A 48-iki törvények folytán a volt jobbágyok a nekik jutott szabad telkek szabad tulajdonosaivá lettek. Örökösödési törvények megteremtésére sor nem kerülvén, az ági örökösödés folytán, ahány gyereke maradt az örökhagyónak, annyi részre aprózódott a jobbágytelek. Ez nagy bajok forrásává lett. Az osztályörökösök adósságcsinálást kezdtek, adó, uzsora, pörök odajuttatták az örökösöket, hogy nagy részük kivándorló vagy cseléd lett. A magyar törvényhozás gondoskodjék a kisbirtok megkötéséről ! Dr. Nagy Emil országgy. képviselő tartotta meg ezután péntekről elmaradt előadását az Agrárügyekről. A kisbirtokos pusztulása egyik okának azt tartja, hogy a termék, amig a termelőtől a fogyasztóhoz jut, tiz kézen megy át. Tiz év alatt az önálló gazdák száma 76 ezerrel csökkent. A nép bajainak egyik főoka az adásvevési viszonyaink helytelen szabályozásában rejlik. A nagy egyenlőségnek, amikor a falusi embert is a városiak törvényei szerint itélik meg, szintén vannak hátrányai. Konkrét példákkal világítja meg kereskedelmi törvényeink több rossz intézkedését, ilyen, hogy a kereskedő saját lakhelyén pörölhet, hogy minden ember váltóképes, a csalás meghatározása törvényeinkben szinte nevetséges. Rossz törvények helyett ujakat kell csinálni e jelszóval: igazság. Ezután Szalánczy Andor szólt a keresztény munkás egyletekről, melyeknek oélja a munkások tömörítése, érdekeik védelme, a munkások képzése és országirányító hivatásukra keresztény szellemben nevelése. A kurzus záró előadását dr. Giesswein Sándor kanonok tartotta. A keresztény szociálizmust a szociáldemokratasággal hasonlítván össze, magát szociálistának mondta, mert a társadalmi állapotok javítását akarja és demokratának is, mert a nép javát akarja s a demokrata felfogás híve. De azért nem szociáldemokrata, mert zászlóján a kereszt van s jelszava : Isten. Az előadások befejeztével a közönség nevében Martonfalvay Elek mondott az előadóknak köszönetet s azt az óhaját nyilvánította; vajha minden keresztény magyar csatlakoznék a keresztény szociálizmushoz. * A kurzus alkalmával hozzánk lerándult vendégek tiszteletére szombat este Martonfalvay Elek, vasárnap este pedig Bottka Jenő adtak vacsorát. Hétfőn este pedig a kath. körben volt nagy vacsora, melyen elsőnek dr. Szekeres Bónis köszöntötte fel a vendégeket, kik mindnyájan felszólaltak s nagy tetszéssel fogadott tósztokat mondtak. Müvész-estélyek. — 1906 febr. 3. és 4. — Az izraelita nőegylet estélyeinek régi híréhez méltó volt s e megállapodott hírnevét még inkább öregbítő volt az a két, arányaiban impozáns, lefolyását tekintve minden izében sikerült két művész-estély, mely szombaton, illetve vasárnap zajlott le szinházunkban. A színház mindkét estére zsúfolásig megtelt közönséggel, mely nem fukarkodott tapsaival úgy az estélyek hivatásos, mint műkedvelő szereplőivel szemben. Az első est műsorát Lázár Vilma nyitotta Téli éjszaka. Irta: Báttaszéky Lajos. Egy rövid, szürke téli vasárnapnak az éjszakája volt. A várost körülfogta az éjfélutáni órák szomorú csöndessége. Hullott a hó szakadatlanul, egymásba olvadó kristályokban, melyeket a sivító szél, mint tekergőző fehér kigyókat repített tovább az aszfalton, be-becsapva az éjszaka ritka járó-kelőinek a szeme közé. Szakadó hózivatar töltötte be az utcák közét és a hózivatar csapkodása között alig lehetett két lépésnyire látni. Az egész körút mentén nem volt egyetlen kocsi sem. Gyalog kellett, hogy belevágjak a hazavezető útba, amely a körútakon vezetett végig. Halálosan kimerülve az egész éjjeli munkától, szinte megmerevedve a hidegtől és a szemembe ütköző hótól, haladtam előre. Egyetlen gondolatom, egyetlen törekvésem volt elérni a meleg szobát, amelyben a szamovár, egy jó cigarett és a vetett ágy vártak reám. Befordulva a Károly-körútra, tompultságomból hirtelen egy kicsi kéz érintése riasztott fel. Éreztem, hogy e pici, keztyüs kéz, amint félénken, egy kétségbeesett elhatározástól ösztönözve, vállamat megérinti, reszket a külső hidegtől és valami belső, lázas forróságtól. Nem volt szükség reá, hogy megforduljak. Egy remegő, puha kar fonódott a karomba és egy édes női hang súgta lázasan, könyörgő hangon a fülembe: — Uram, az Isten szerelmeért, legyen hozzám irgalommal . . . Kicsiny, filigrantermetü asszonyka volt, vékony köpenykéje fölött nagy, tarka, színehagyott sálba volt burkolva. A fején valami ócska kapizson volt, alóla pedig néhány kiszabadult hajfürt lógott a homlokába. Még fiatal lehetett, de a szenvedés és nyomorúság megölték a szép fejét. Fonnyadt arcából azonban mint két fáklya lobogtak ki nagy, fekete, mohó, tüzes szemei. — Engedje meg kérem, hogy egy darabon önnel mehessek — szólt esdő hangon. Habozás kifejezését láthatta rajtam. Lázas sietséggel folytatta hát: — Ne gondolja, hogy valami kósza, rossz nő vagyok ... de itt kell, hogy legyek az utcán, most, ebben az órában . . . Óh, ha ön tudná . . , Mélységes részvét férkőzött a szivembe ez iránt a szomorú, hervatag, idegen asszony iránt. Önkénytelenül, csak a sziv titkos telepatiája utján megéreztem, hogy súlyos, valódi fájdalom kényszeríti ezt az asszonyt éjszakai Golgota-utjára. Gyöngéden megszorítottam hát a karomba fűzött karját. Megértette, hogy nem utasítom vissza és újra éreztem szemembe kapcsolódni roppant szépséges, fekete szemeinek a tekintetét, amely most a hála és valami gyenge öröm kifejezésével szegeződött reám. Néhány lépésnyire előttünk hirtelen egy fekete alak bukkant ki a hóból. Magas, deli férfialak voli, felgyűrt gallérral és mencsikofFjának zsebébe dugott kézzel. Az asszony összerázkódott. — Jöjjön gyorsan, súgta hirtelen^ görcsös erőszakkal vonva maga után. A férfi befordult a körút egy mellékutcájába. Mi nyomról-nyomra követtük, oly távolságból, hogy sem el nem veszhetett előlünk, sem észre nem vehetett bennünket. Az asszony mellettem egyszerre megszólalt. Úgy látszott, hogy belső világában a gondolatok küzdése egy oly ponthoz ért, amelyuél a lélek egy túlságosan megtelt pohárhoz válik hasonlóvá. — Az ott a férjem — kezdte az előttünk botorkáló alakra mutatva. — Gondoltam. — írnok a városnál. Négy év előtt esküdtünk meg. Két gyermekünk van, egy fiu, meg egy leány. Gyönyörű gyermekek. Ő hozzá hasonlítanak. Kis szünetet tartott. A Ferenc-városban lakunk. Eleinte szépen megéltünk. Nekem oseléd nem kell. Vasárnap este a „Zöld fába" jártunk. Arra is kellett. Magában a világért sem ment volna sehova. Egy este azután vége szakadt mindennek . . . Valami gyűlésre ment s reggel jött haza. A lábán sem tudott állani . . . Azóta egészen megváltozott ... A pénzét elprédálja, nekünk nem ad semmit. Néha egy hétig sem jön haza. Valami személlyel van. Egészen hozzám simult. Forró lehelete az arcomat perzselte. Most három napig nem volt otthon. Ma este haza jött. Sírtam, a térdemen könyörögtem hozzá . . . Reám sem hallgatott. Megmondtam, hogy nem bocsátom el magamtól, mert neki mellettem kell maradnia, mert a hitvese vagyok, szeretem ... És mit gondol, mit tett ? Nehezen lélegzett s szeméből nagy meleg könnycseppek gördültek végig az arcán. Megvert, össze-visszavert s azután elment hazulról. Most bizonyosan ahhoz a személyhez siet . . . De utána megyek, s elébe állva, megkérdezem, hogyan inerte elrabolni az én hites uramat. Azután nem bánom, ha megölnek is. Megállt, sápadt fejét vállamra hajtván, hangtalan, csendes sírással zokogott. Ebben a pillanatban fordult be a férfi a körút-